Keleti Ujság, 1932. november (15. évfolyam, 252-276. szám)
1932-11-29 / 275. szám
4 KeietiUjskg XV. ÉVT. 275. SZÁM. Szervezetlen éhezők Ezeket a sorokat ismert kéz küldötte be hozzánk. Érdemes gondolkodni azokon a szempontokon, amelyeket a cikk felvet. Ilyenek is vannak, sokan vagyunk néhai kincses Kolozsvár rohamosan lezüllött társadalmában. Lerongyolódott, éhezd intellektuelek hosszú sora lézeng a város uccáin, terein, nem gyülésezik, nem lázong, távol áll tőlük minden rendbontó forradalmi megmozdulás, nem követel, csak egy darab kenyeret kér, nem kiváncsi cirkuszi játékokra, mint hajdan Róma proletárhada, mikor a városból tüntetőén a Szenthegyre kivonult. Valamikor a kör,- és magánhivatalok* nak, intézményeknek ez a derék hada. a társadalmi rendnek és kultúrának dolgozó csapata, a burzsoázia lemeggbizhatóbb munkása állásaiból kidobva, szervezetlenül húzódik meg hideg vackában. Tradíciói, neveltetése és szerénysége tiltják, hogy odaálijon a munkát és kenyeret követelők táborába, nyomorát nem viszi piacra Ezek a ku’turpáriák legszánandóbb áldozatai a n|pi állatinSan önző materiális kornak, az erkölcsi és gazdasági csőd romjai alatt legalul kerültek. elevenen eltemettettek. Hol vaunak a belátó, segitő patríciusok? Hol van az a Szent-hegy, ahol kitárhatnák vérző sebeiket? Kihez fordulhatnak az életnek ezen névtelen hősei és rokkantjai a mindennapi kenyérért, melyet ma-holnap csak az Uri-imád- ságból ismernek, ha még imádkozni tudnak ? Van-e gondja a primáriának, népjóléti hivatalnak ezekre a némán szenvedőkre? A kincses város jótékony egyesületeinek van-e szive és szeme meglátni a beesett lakó arcot, van-e keze megfogni a reszkető kezet s adni egy hasáb fát, egy darab kenyeret? Ne mondja senki fölényes gesztussal, a jobb sorsban élő nyájas olvasó se gondolja, hogy menjenek fát vágni, fizikai munkát végezni. A forradalomkor divat volt ez is, az „úri munkás“ talált munkát és jól keresett. De ma hová, kihez forduljon munkaalkalomért, mikor a hivatásos munkás is ölhetett kezekkel ődöng az ember-vásáron, nincsen kereslet, vevő nem akad. Nem is arra készült ez a társadalmi osztály ifjúsága idején, hogy szerszámmal, kapával keresse meg mindennapi kenyerét, a szellemi munkás osztaghoz, „az úri osztályhoz“ tartozott, abban élt és abban is akar meghalni. Az ő sorsuk legtragikusabb a jelenlegi szellemi és gazdasági kegyetlen forradalomban, ezek néma szenvedése és bóketürése a legfájdalmasabb, mert ők voltak a kultúra napszámosai ,a kötelességteljesitöö puritán harcosai. item az ő bünük. hogy fizikai munkát nem tudnak végezni, nem áll jól kezükben a szerszám, a kalapács, nem tudják azokat forgatni s ha mégis kezükbe adnák, talán másban, vagy magukban könnyen kárt tehetnek. Gyermeknek nem jó a késsel játszani. Ezek az állásnélküli szellemi proletárok szervezetlenül, mindenkitől elfeledve és elhagyatva, most a 12-ik órában elég merészek nyilvánosságra hozni eddig eltakart, némán tűrt nyomorukat figyelmeztetésül a még jobb sors; ban élőknek, régi munkatársaknak és hivatali főknek, hogy keressenek módot és alkalmat az önként vállalt segítésre, mert nem tudhatja senki, hogy mit hoz a holnap s nem jut-e hasonló sorba ő is holnapután. A szervezett munkásság követeli a munkanélküli társak mindennapi kenyerét, a dolgozóknak pedig kötelességévé teszi az éhezők segítését. A szellemi proletárnak azonban szabad éhezni, mert kisebbségi., t (Belgrád, november 28.) Izgalmas események játszódtak le tegnap a mitrovieai fegyház- ban. Két fegyeiic szökést kísérelt meg és az üldözésükre siető fegyőrök mindkettőjüket agyonlőtték. A fegyintézet kertjében pénteken délelőtt hat rab dolgozott. Egy őrt állítottak melléjük, mert mind a hatan már régebbi lakói a íegv- báznak és igy szükségtelennek találták a nagyobb őrséget- Munkaküzbea azonban a fe- gyenccsoport két tagja hirtelen futni kezdett, átvetették magukat az alacsony kerítésen és a szabad mező felé menekültek. A szökevények már több mint ötszáz méternyire voltak. _ Az egyik őr többször megállásra szólitotta fel őket. majd amikor azok ennek ellenére sem álltak (Bélarád, november 28.) A hervát és a velük szövetkezett ellenzéki politikusok még mindig nem mondanak le arról, hogy törvényesen, alkotmányos eszKözök igénybevételével is mélyreható közjogi reformokat vigyenek keresztül. Bizonysága ennek az alább következő rezolucio. amelyben a jugoszláv központi kormány legveszélyesebb ellenfelei a horvát politikusok öt pontban foglalják össze kívánságaikat: „I. A demokrácia elve alapján állva a nép- szuverénitást tekintjük minden állami organizáció alapjának és a népet tekintjük minden politikai autoritás és minden közhatalom forrásának. II. Minthogy a parasztság, mint kollektiv fogalom, nemzeti kultúránk, gazdasági életünk, társadalmi szervezetünk és erkölcsi értékeink hordozója és emellett még a nép óriási többségét is jelenti, a parasztság kell hogy egész állami életünk szervezetének alapja legyen. III. Megállapíthatjuk azt a tényt, hogy a szerbiai hegemónia, amelyet már kezdettől fogva rákényszeritettek Horvátországra és az ösz- szes országokra a Drina, Száva és Duna innenső oldalán, alkalmatlanságával, valamint erőszakos módszerek segítségével, a maga kezében tartva az egész állami hatalmat, rombolóan hat és megsemmisíti az erkölcsi értékeket, minden haladó intézményünket és vívmányunkat, a név anyagi vagyonát, sőt lelki békéiét is. Ez az állapot tetőfokát érte el az 1929. január G-iki abszolutisztikus rezsim alatt. amely megerősítve ezt a hegemóniát minden végzetes következményeivel együtt, még a polgári és politikai szabadságokat is megszüntette. IV. Ilyen súlyos tapasztalatok alapján arra a_ kikerülhetetlen következtetésre jutunk, hogy visszatérve 1918. évre. mint kiinduló pontra. sürgősen szükséges, határozott és .jól megszervezett harcot kezdeni ez ellen a hegemónia ellen abból a célból, hogy ezt a hegemóniát'minden hatalmával és befolyásával és minden képviselőiével együtt ezekről a vidékeinkről eltávolitsuk. V. Csakis ezzel a feltétellel lehet hozzákezdeni az állami egyesülés uj berendezéséhez, amelynek — nem bocsajtkozva e pillanatban bele ennek a tervnek a részleteibe — az lesz az alapvető elve, hogy az egyesülésben kizárja egy vagy több tagnak a hegemóniáját a többiek felett és amely az érdekek asszociációja kell hogy legyen, amely tagjainak szabad akaratán alapszik, úgy hogy minden egyes tagja a maga országában, valamint mindnyájan egyesülve az egyesülés közös érdekű ügyeinek intézésében, amelyeket megegyezéssel fognak megállapítani, biztosíthassák úgy a külön, mint a közös ói'de- keket és garantálják a szerb, a hervát és a szlovén nép fejlődését, morális felvirágzását és materiális életét. Nem igazság ez és főleg nem emberi. Amig nem késő. ezeken is kellene segíteni — nem azért, mert az éhség rossz tanácsadó, hanem azért, mert ezt kivánja az emberi szolidaritás és annak megfontolt belátása, hogy aki nem eszik, az nem tud dolgozni. Régen volt igazság az. hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék“, csak a jóllakottak bölcs mondása ez- Érdemes ezzel az üggyel is foglalkozni a mai nagyon elfoglalt világban, a nagy ügyek melletţ néhány órát a szellemi proletárokra is szentelni. meg, az őrök fegyverüket használták. A lövések után mindkét menekülő összeesett- Azonnal hozzájuk siettek, de már csak halottakat találtak. Az egyik fegyencnek a felét furta át a golyó, a másikat vedig a mellén érte halálos sérülés. Az igazgatóság jelentést tett a történtekről az igazságügyminiszteriumnak, -ahonnan egy inspektor és néhány tisztviselő érkezett Mitro- vicára. A bizottság egyben lefolytatja a vizsgalatot a íegyencek éhségsztrájkja ügyében is. Százhatvannégy fegyenc ugyanis már navuk óta éhségsztrájkot tart, hogy ilyen módon erőszakoljon ki ítedvezményeket a íegyház igazgatójától. Az idegcnnyelvii kisebbségek különös érdekei teljesen biztosítva lesznek.“ Ami pedig n jugoszláv kormány állásfoglalását illeti, kormánykörökben megállapítják, hogy a rezol ució csak néhány személy müve. akik felhatalmazás nélkül beszélnek mások levében. A rezolució első pontja, a kormány felfogása szerint alattomos módon azt az eszmét akarják szuggerálni, hogy a nép és a király érdekei között különbség áll fenn. Pedig ezek az érdekek teljesen azonosak. — Ami a rezolució II. pontját illeti, kétségtelenül igaz, hogy Jugoszlávia tulnyomóau parasztország és igy abban a földmivesek érdekei kell, hogy első helyen álljanak, de az is kétségtelen, hogy éppen a parasztság érdekében áll a társadalmi osztályok hegemóniájának megóvása. — A szerbiai hegemóniára nézve, amellyel a rezolució III. bekezdése foglalkozik, meg lehei állapítani, hogy az egyáltalában nem létezik. Ennek meg van a legnagyobb garanciája a pozitiv törvényekben, valamint a teljes egyenjogúság gyakorlatában, amely különösen a január hatodiki rezsimet jellemzi. — A rezolució IV. pontja annál is inkább elítélendő, — mondják Belgrádban — mert az az ország esküdt ellenségeinek álláspontjára helyezkedik. Egészen biztos, hogy minden jugoszláv hazafi tiltakozni fog még annak a gondolata ellen is, hogy vissza lehessen térni az 1918 december 1. előtti helyzetre. Ez ugyanis nem jelentene kevesebbet, mint tabula rasat, meg- s'mmisiteiii az utolsó 14 év minden vívmányát. Ez tehát feltűnően hasonlít ahhoz a tézishez, amelyet Jugoszlávia külső ellenségei képviselnek. Igen különös, hogy a rezolució aláírói között szerepel dr. Trumbics is, aki valamikor a jugoszláv egységnek volt az apostola és akinek mostani működése szöges ellentétben áll mindazzal, amit annakidején a jugoszláv eszme érdekében beszédeiben és cikkeiben vallott. A volt szerbiai pártok vezérei. Sztanojevics Aca. Pavido vies Ljuba és Joanovics Jovan magatartásán is csodálkozni lehet, akik még ez után a rezolució után is tovább paktálnak és megegyezést két készítenek elő azokkal a politikusokkal, akiknek ilyen mentalitásuk van a jugoszláv államot érintő vitalis kérdésekben. — A rezolució utolsó. V. pontja tekintetében. amely szerint az érdekek asszociációja a népakaraton kell hogy alapuljon, megállapítják hivatalosan itt. hogy ezt az asszociációt epnen a népakarat rendezte. A rezolucióhoz fűzött kormányma gyáré zat mindenesetre gyarló. Az élet tényeivei szemben elvi argumentumokat helyez, amelyek ha igazaknak bizonyultak volna. Jugoszlávia semmiesetre sem -tartana ott, ahol most tart. —0~ Agyonlőttek két fegyencet, akik szökést kíséreltek meg Százhatvannégy elitéit éhségsztrájkot rendezett A horvât komiba A horvát politikusok ünnepélyes rezokicíófcau tiltakoznak a szerbek elnyomó törekvései és a diktatúra ellen — Követelik, hogy szabadon határozhassanak sorsukról — A szerb kormány azzal igyekszik ellensúlyozni a követeléseket, hogy a hervát ük egy követ fújnak az állam ellenségeivel