Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)

1932-10-31 / 251. szám

XV. ÉVF. 251. SZÁM. KeletiUjsâg .iw» nailing 3 T--W Iff morzsolódott széf Kolozsvár város milliárdos vagyona ... Helyszíni szemle a városmajorban Kábái szép! Kabát jó! Kabát olcsó! HOL? HOL? B PClPMidDHn (Kolozsvár, október 29.) A napokban Deleu interimárbizottságl elnök az újságírók előtt ki­jelentette, hogy a mai városi rezsim a kormány által kinevezett emberekből áll, működése át­meneti jelleggel bir, cselekedeteiért a közigazga­tási törvény értelmében csak a kormánynak fe­lelős. ő azonban nemcsak a felső ellenőrzést, ha nem a polgárság ellenőrzését is szeretné biztosí­tani az interimárbizottság működésének a ré­szére. Erre pedig nem talál más módot, mint a ■ sajtó ellenőrzését, amely tulajdonképpen nem ■ más, mint a nagyközönség élő és ható h?lkiisme- Irete. Bevezette tehát a sajtóankéteket. Meghív- ! ja az újságírókat és a helyszínén megmagyaráz- ; za, hogy mit akar csinálni és elvárja, hogy a sajtó munkásai a közönség, az adófizető polgár­ság érdekeit védje meg. Utasítására azután Muresan interimárbizottsági tag, szombaton délután meghívta a sajtó munkásait az Árpád utón levő városmajorba és az úgynevezett köz- tisztasági üzembe. Milliárd értékű vagyon árnyé­kában — romok... A múltban az újságíró a városházán gyűj­tötte az adatait és mindig bőségesen akadt meg­írni valója. Talált elég visszásságot, közigazga­tási visszaéléseket s turkálhatott, hogy kissé triviálisan fejezzük ki magunkat, a varosháza szemétdombján. Nem volt szükség személyesen .felkeresni a köztisztasági üzemet és a városma­jort. Pedig Muresan ur kalauzolása mellett r.md kívül érdekes riportleletre bukkantunk ezúttal. Hogy tiszta képet nyújtsunk, megkockáztatunk egy hasonlatot: ha a városháza Kolozsvár vá­ros adminisztrációjának az agya, akkor a város­major a — szívverése. Több mint egymilliáid ér­tékű városi vagyon kezelésének itt van a köz­pontja. Mindig tudtuk, hogy a város élő orga­nizmusa beteg. Beteg az agya, és beteg a szív­verése. De, hogy ennyire beteg, elhanyagolt és gazdátlan, — nem mertük volna hinni. zöldül. Mennyi munka, mennyi energia kell, hogy a halott városmajorból eleven, aktiv vá­rosi intézményt lehessen teremteni. Életek szennylében... Muresan tanácsos kalauzolása mellett elő­ször az istállókat szemléljük meg. Ha'jól em­lékszem a városnak még ma is hatvan lova van, de volt idő, amikor három-négyszáz lova és ugyanannyi igásmarbája volt. A valamikor mo­dern istálló szörnyű képet mutat. A villanylám púknak csak a nyoma van meg. Az ablakok he­lyett üres rések tátonganak. A tető több helyen be van szakadva, az eső becsoroghat, a padlót kirágta a gomba, a jászlak össze vannak töre­dezve, mindenütt méteres pókhálók csiingenek alá. A padló alsó részén vastagon hömpölyög a szennylé és ugyanott szalmaágyak hevernek, i aj tűk rozoga és piszkos pokrócok. — Itt aludtak és sajnos, még ma is itt alusz­nak — mondja Muresan tanácsos — a kocsisok és a munkások. Sokan családjukkal és gyerme­keikkel itt élik le az életüket az istállóban, szennyes szalmán alszanak és alattuk hömpö­lyög az istállók bűzös, szennyes vize. Á tőszom­szédságban áll pedig a város köztisztasági hi­vatala. Mindez nem frázis, saját szemünkkel győ­ződtünk meg róla. Muresan tanácsos most épít­teti a kocsisoknak és a munkásoknak a higiéni­kus lakást. Valóban a romokból épit, mert az Összeomló épületekből idehordja a téglát, istálló- szárnyakat alakíttat át munkáslakásokká és mindent elkövet, hogy mindez ne kerüljön a vá­rosnak pénzébe. Átkutatta az épületek padlá­sait és kétszáz valamikor uj, de teljesen hasz­nálatlan vaságyra bukkant, amelyek hosz­szu évek óta ott hevertek. Az eső verte és a rozsda kimarta. Most ezeket festetteti házilag és rövidesen fel fogja szereltetni az uj lakásokba. Cluj-Kolozsvâr, Calea Regele Ferdinand No. 21. Megindul a munka a bankli mellett. A hosszú istállók borzalmai után egy másik épületszárnyba megyünk át. Muresan ur elől lép be és mi utána. Midőn bent vagyunk a kormos épületben, akkor vesszük észre, hogy csizmadia- műhelyben vagyunk. A bankli, illetve a kis mun kaasztal mellett serényen dolgozik egy hatósági csizmadia. Fejeli, javítja, talpalja a munkások csizmáit és bakkancsait. Ezt is most állították be. Féláron dolgozik a mester és a nagy nyomor­ban levő szegény munkásokon segit. Milyen aj> ró és jelentéktelen dolognak látszik és mégis szociálisabb cselekedet a műhely beállítása, mint sok más hangzatos gesztus a városházán. Végignéztük az asztalos és esztergályoző műhelyt, ahol a munka ma már serényen folyik. Hiszen szükség van az uj ablakokra, ajtókra, asztalokra, szckéralkatrészekre, mert a múltban jóformán csak papíron működtek ezek a műhe­lyek. Az egyik munka a másikba kapcsolódik és az addig fizetett munkások végre dolgot kapnak. ÍU modern gépek álltak elhanyagolva, elromol­va és most megjavították azokat s a munka se­rényen folyik. A másik műhelyben az elromlott autókat, autókamionokat javítják. Hogy milyen gazdálkodás íolyt itt régen, csak egy esetet mon­dunk el. A városi költségvetésből megállapítha­tó- hogy egyizben a polgármester autójának az átfestéséért, illetve lakkozásáért negyvenezer lejt fizettek ki. Ma az autójavító műhelyben ugyancsak átfestették a város egyik autóját és mindössze 2200 lejbe került. A másik műhelyben a városi útvonalak jel­zőtáblái hevernek. Muresan ur behozatta őket. Próbáljuk elolvasni a viharvert táblákon a fel­írásokat, de lenetetlen. A betűket lemosta az eső, kikezdte az idő. Több mint tiz év óta alitak és váltak ezek a jelzőtáblák a javításra. Most a vá­rosi műhely munkásai rajzolgatják és festogetik a betűket. Hagyjatok fel minden reménnyel... A városmajorban vannak Kolozsvár műhe­lyei, istállói, állatai, irodái, itt van a köztiszta­sági üzeme, egy csomó épület, itt él a varos két­száz alkalmazottja, szakmunkása, irodistája, uccaseprője, egy külön kis világ, amely fölött a rombolás enyészete, a rendetlenség burjánja, a hivatali erkölcstelenségnek a bűze terjeng. Rom­halmaz itt minden és aki belép a városmajor ka­puján a dantei mondást idézheti: „Hagyjatok fel minden reménnyel.“ Ennek az elsülycdt birodalomnak az élén, már több mint egy évtizede Bolfa osztályvezető, vagy amint szívesen nevezteti magát, gazdasági tanácsos áll. Illetve nem is áll, hanem a város­háza egyik bárójában ül. Volt idő, amikor fel­tett kalappal ült és az újságírók mindig azt hit­iék, hogy fejzsábája van. De nem akarjuk az egész ügyet patológiai területre sibolni, csak •vázlatosan számolunk be, mit láttunk a város­majorban. Midőn az autó befordul az udvarra, háborús kép rajzolódik a szemünk elé. Minden romok­ban hever, óriási a felfordulás, emitt munkások százai állnak, az udvar másik részén vashulla­dékok, elhanyagolt géprészek, szétszedett autó­kamionok és itt-ott serény munka és építkezés látható. Mert egy idő óta a romok alatt az élet és az alkotás csirái fakadnak fel. Mindez azon­ban úgy fest, mint mikor a temető tavasszal ki­Múnkáskonyha és fürdő Minden árleszállítást akcióban részt vesz, éppen ezért kitűnő és ölesé regényekért és szakkőnyvekért zord ni jón a mmmi U Cluj-Koiozsvár, Reg. Maria (Deák F. u.) 1. Az udvar egyik oldalán két modern seprő­gép áll. A vasalkatrészeket a rozsda kikezdte. A műhely munkások állításai szerint a város köz- tisztasági üzeme egyetlen egyszer használta a két gépet. Azóta gazdátlanul, elhagyatottan ott hevernek, veri az eső, kikezdte a rozsda, pedig annakidején a város négyszázezer lejt fizetett ki azokért. Azt szokták mondani, hogy az uj seprő jól seper. Kolozsváron azonban még az uj és drága seprők sem sepertek soha. De nem akarunk az összes műhelyekről kü­lön beszámolni, mert arra nincs elegendő he­lyünk. Itt még csak azt Írjuk meg, hogy a vá­rosi tanács az egyik helyiséget munkáskonyhává alakítja át, ahol városi kezelésben a munkások részére nyolc lejért ebédet fognak kiszolgálni. Az egyik elhagyatott helyiségben pedig egy kis fürdőt állít he, ahol a mühelymunkások higiéni­kus testi ápolásáról akar gondoskodni. Még csak egy képet akarunk felvázolni. Egy műszaki ember, aki az üzemeknek egyik vezetője modern, szép lakásban lakik. Itt minden frissen van mázolva, minden jól néz ki, mert itt az igazgató ur lakott és aludt. Nem törődött soha semmivel, legfőbb gondja volt, hogy a városma­jor udvarán egy kis virággruppot állítson Ive. Virággrup a szemétdombok és a romok közepén. Nyári időkben az igazgató ur ide ült ki. nézte a rosszul gondozott, sápadozó virágokat és pipá* jából pöffékelt... így állt el egy évtized alatt a városmajor szívverése, így züllött le a milliárdos vagyon műhelyeinek és kezelésének a központja, ahol csak a protekciós főtisztviselőknek javították ingyen az autóit és készítették a házi bútorokat- Felburjánzott itt a városi nepotizmus, kinőttek a közöny dndvái és a beteg közigazgatás korrup­ciójának a rákfenéje kikezdte az egész központi intézményt. Muresan ur fiatalember, telve van munkakedvvel és ambícióval, majd meglátjuk, hogy minő rendet és munkát képes teremteni. Olajos Domokos. Népgyiilésekei tartanak a drágaság* ellen (Bukarest, október 29.) Annak az elviselhe­tetlen drágaságnak a hatása alatt, amely a fő­városban napról napra észlelhető különösen az élelmiszerek árában, vasárnapra nagy népgyü- lést hívtak össze, amelyen tiltakozni fognak az élelmiszerárak további emelése ellen. Az árak emelkedése Bukarestben a napokban tűrhetet­len magasra szökött. A fogyasztók teljesen ki vannak szolgáltatva az üzérkedők spekulációi­nak. Mielőtt napi munkáját megkezdi reggel cserélhet könyvet Kölcsöndij a „Keleti Újság“ előfizetőinek egy hóra .... Kölcsöndij a ne sí: előfizetők­nek egy hóra ........................... a Dante kölcsenkűnyTíárban! 4© lel Lé? sa íe a Daniéi®csőnMnjsMr!]! 5© lel sohasem fog unatkozni, mert napenta újabb könyvet vehet ki. Minden könyvujdon­ság már a megjelenés napj án kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom