Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-24 / 245. szám
6 KEIETIUJSXG XV. Él VF. 245. SZÁM. e Sovatveseid: Kováts P. Fial c$g. Kolozsvár » „Fofo-leckék“ (30. közlemény) Tájkép felvételek■ Kezdő amatőrök rendesen kellő mérlegelés nélkül össze-vissza fotografá’- ják a természetet, ahogy és ahol éppen találják, illetve látják. Tagadhatatlan, hogy ilyen módon is fényképek keletkeznek, csakhogy az ilyen mondhatni vaktában készült felvételek nagyon is elárulják a „kezdőmunka“ jellegét. Az alapfogalmakkal tisztában levő és komolyába eredményekre törekvő amatőrök azonban nem elégedhetnek meg azzal, hogy a természetet úgy fényképezzék, amint az az első pillanatra látszik, mert a magasabb célokra való törekvés abban nyilvánul meg, hogy a természetet csak mint keretet használjuk az egyéni gondolatok és felfogások kifejezésére. Csakis ezáltal emelhetjük művészi értékre a tájkép fotografálását, mert a látottak egyszerű visszaadása, ha még oly természethüek is az ilyen képek, nem jelenhet többet, mint technikailag kifogástalan munkát. A tájkép fotografálásnak bizonyos művészi szabályai vannak, amelyek ismerete a céltudatos törekvésekhez feltétlenül szükséges. Ezeket a következő pontokban foglalhatjuk össze: 1. Térfelosztás. Előtér, közép tér és hát+ér. 2. Csak egy vezérmotivum választása, and a képtartalmat adja. 3. Helyes mértani perspektíva kellően megválasztott gyujtótávolságu objektivvel. 4. Térmélység kifejezése a mélységvona'akkal. 5. Plasztikusan ható világítás a felvételi hely alkalmas megválasztásával. 6. Természetesen ható távlat az égbolt és felhőzet helyes visszaadásával. Ha valaki nyári utazása vagy kirándulásai alkalmával készült felvételeit a fenti szempontból kritikus vizsgálat alá veszi, hamar megállapíthatja, hogy felvételeinek legnagyobb része csak alapos megnyirbálás után, illetve egy kis kivágás megnagyitásával hat képszerűen. Aki tehát jó tájképfelvételeket akar készíteni elsősorban küzdje le a kisértést, amely arra ösztökéli, hogy minél többet hozzon egy filmre vagy lemezre. Különösen ne hagyjuk magunkat mog- csalatni a szinek által! A fényképen a legpnza- rabb szinpompa is csak a fekete és fehér tónusértékek különbségeiben juthat kifejezésre s ezért sokkal fontosabb képalkotó elemek a vonalak, a felületek s a fény és árnyék finom átmenetei. Fényképészeti szempontból sohasem a szinek, hanem mindig csak a tárgyak formái, a térben való elrendezés és a világítás jöhetnek számításba, mint a kép felépítésének tényezői. Ha nem tudunk szabadulni a szinek varázsától, nézzük a tájat egy darab kék üvegen keresztül, amely kikapcsolja a színeket s csak a körvonalakat és kontraszt hatásokat látjuk. Ezzel az egyszerű eljárással igen jól iskolázhatjuk szemünket a helyes meglátásban. Már a felvétel előtt, mielőtt a gépet egyáltalában felállítanánk vagy a keresőbe néznénk, tisztába kell lennünk azzal, hogy a látott motívumokban meg vaunak-e azok az előfeltételek, amelyek a művészi hatások kifejezéséhez szükségesek. Az előttünk fekvő tájképből tehát egy felvételre alkalmas részt kell kiválasztanunk. Ezt vizsgáljuk aztán a művészi követelmények szempontjából, vagyis mérlegeljük, hogy milyen (Karánsebes, október 22.) A Karánsebes- hátszegi vasútvonalon nagyobbannyu épitö munka folyik. A munkások e hét vegére esedékessé vált munkabére negyedmilliót. 250 ezer lejt tett ki. Ezt az összeget Szilárd vasúti mérnök Darabont vasúti tisztviselővel sin autón akarta kivinni, hogy szombaton délben a munkásokat kifizessék. Araikor a şin- autón a hegyek közé érkeztek, egy kanyarulat nál a sínautó kisiklo'tt. Az ut előtt’ik el volt torlaszolva. Rosszat sejtve ugrottak le a cin- autóról, de abban a pillanatban álarcos rablók léptek elő rejtekhelyeikről, megtámadták őket. Revolvereket rántottak elő, de a tervszerűen támadó rablókkal szemben már nem hatásúak a térfelosztás, főmotivum. perspektíva és világítás. Ha mindezt kielégítőnek találjuk, csak azután gondoljunk a felvételre s akkor elkerüljük azt a máskülönben oly gyakori meglepetést, hogy nagy várakozással készült felvéte lek után semmitmondó képeket kapjunk. (Következő közleményeinkben folytatjuk a tájkép felvételek szabályainak részletesebb ismertetését.) A nagy őszi amatőr foto versennyel kapcsolatban, amelyet az Agfa-gyár támogatásával a Kováts P. Fiai cég rendez, arról az örvendetes eseményről számolhatunk be, hogy a 6X9-es rollfilmméret nagy elterjedtségére való tekintettel az Agfa gyár olcsó 6 felvételes Normal és Isochrom 6X9- es rollfilmeket hozott forgalomba. Ezen 6 felvételes rollfilmek ára 36, illetve 45 lej s ez a körülmény igen kedvezőnek mondható a pályázatok szempontjából, ugyanis a feltételek szerint csakis Agfa anyagokra készült felvételek küldhetők be. A fotoverseny témája: „Az ősz a városban és szabadban“ s az elkövetkező napokban október és november folyamán rengeteg alkalom nyílik hangulatos őszi felvételek készítésére. A pályázatok ^küldésének batárideje: 3932. december 1. déli 12 óra. A fotoverseny részletes feltéta’ei az értékes dijak felsorolásával román, magyar és német nyelven kaphatók s minden érdeklődőnek díjtalanul megküldi a Kováts P. Fiai fotoszak- üzlet (Cluj, Piata Unirii 8.) tudtak sikeresen védekezni. Darabontot, akinél a pénz volt, leütötték, Szilárd mérnöknek sikerült elmenekülni. A negyedmillió lejt elrabolták. A nyomozást nagy apparátussal^ indították meg.,a rablók ellen, akik agylítizik — pontosan tudták, mikor, kik, hogyan szállítják szombati fizetésre a munkások bérét. Sőt azt is tudták, hogy kinél lesz a pénzösszeg. * Gyümölcs-, dióexportőrök! A gyümölcs- kiviteli szabályzat és gyümölcsstandardizálási rendelet teljes magyar fordítása kapható dr. Mandel Fordító Irodában Cluj, Memorandului 24. Ára 50, vidékre 60 lej. álarcos rablógyilkosok rabolták el a vasútépítő munkások negyedmillióját SZÁZ PENGŐ Irta: CSAT HÓ KÁLMÁN Száz pengő, mint kézzelfogható valóság a legnépszerűbb dolgok közé tartozik. Közkedveltségben csak ezer pengő szárnyalja túl, ezt viszont csak kétezer. Annál csodálatosabb, hogy száz pengő, mint téma, milyen kevéssé kedvelt dolog nemcsak az írók, hanem az olvasók körében is. A közönség nagy többségének száz pengő az élete legaktuá lisabb problémája, olvasni azonban nem szeret róla. Ez mutatja, hogy mennyire nincs igazuk azoknak, akik azt sürgetik, hogy az iró az élet legégetőbb problémáit tárja az olvasók elé. isten őrizzen az égető, pláne a legégetőbb problémáktól! Az olvasó az élet elől menekül az irodalom- :hoz és a tündérmesét keresi, aminek a hősével, vagy a hősnőjével azonosíthatja és királyfinak, vagy királykisasszonynak, ha modern ember, bank- fejedelemnek, vagy filmsztárnak álmodhatja ma ■gát. Az igazán aktuális és égető kérdésektől mindig elfordult minden idők publikuma. A háború addig, amíg folyt, könyvben nem érdekelte az olvasót s a háborús témáknak csak akkor támadt keletjük, mikor maga a háború megszűnt aktuá Ilis probléma lenni A százpengős probléma égető aktuálitása azonban még sohasem szűnvén meg, ez a téma nem is tudott még beíérkőzni az irodalomba. Azért mondom, hogy „száz pengő" és azért nem mondom, hogy „a pénz", mert a pénztéma lehet népszerű. A nagyon kevés pénz. vagy a na gvon sok pénz. A hét krajcár, vagy a milliók. Hét krajcár azért, mert ez az olvasók táborának nem probléma, a milliók azért, mert az már tündérmese Jelen esetben azonban száz pengőről van szó mégis. Egy százpengős, égetően aktuális problémáról, ami hiányzott a Jancsi zsebéből. Értsük meg egymást! Pontosan el fogom mondani, hogy hogyan hiányzott és milyen értékű száz pengő volt. Mert a hiány foka és a száz pengő értéke is nagyon lényeges, abból a szempontból, hogy az ember Írni merjen róla Az érték alatt nem a valutakurzust értem. •Függetlenül a száz pengő hivatalos, vagy zug árfolyamtól, száz pengő és száz pengő közt szinte felórtékelhetetlen különbségek mutatkoznak. A semmi és száz pengő közt például ezerszer akkora külömbség van, mint például száz pengő és kétszáz pengő között. Ötezerszáz és ötezerkétszáz pengő között viszont alig van húsz pengőnyi differencia. A legértékesebb az első száz pengő, az, amelyik a semmi után következik. Minden további száz pengő lényegesen kisebb értékű, mint az előtte lévő. De az első száz pengők sem mind egyformák, aszerint, hogy az abszolút semmi után következnek-e, vagy csak szilárd anyagi halmaz- állapotban jelenlévő pénzösszegként elsők. Mert például, akinek kosztja, kvártélya biztosítva van, csak éppen cigarettára és szórakozásra való nincs a zsebében, annak sokkal kisebb ér tékü százpengője hiányzik, mint az olyan embernek, aki éhes és fedele sincs. Viszont, akinek el kell számolni száz pengővel, ami nem az övé, de üres a zsebe, noha kosztja, kvártélya van, az még szorultabb helyzetben érezheti magái annál is, akinek 6e égen, se földön semmije. Hogy ezek után visszatérjek Jancsira, nála is az első százpengő hiányzott, valami csekély, három pengő negyvennégy fillér hijján. Enyhítette a helyzetét az, hogy látogatóban volt Kolozsváron a szüleinél, továbbá az is, hogy Pesten, ahol lakott, volt neki pénze a bankban. Ehhez azonban nemcsak a devizakorlátozás miatt nem juthatott hozzá, hanem azért sem, mert, ha ezt a nehézséget le tudta volna is küzdeni, a felesége okvetlen tudomást szerzett volna a dologról. Úgy, hogy a probléma nem is a száz pengő volt való iában, hanem az, hogy az asszony megtudja (Na! Hála Istennek ! Csakhogy ezt kisütöttem! Most már nyu godtan merek irni a száz pengőről!) Hogy ugyanis a dolog teljesen világos legyen mindenki eíőtt, el kell mondanom, hogy Jancsi fiatal kora ellenére kitűnő állásban volt Pesten egy szappangyárban, mint mérnök, egy találmánya révén, amiből percentet kapott. A felesége viszont attól kezdve, hogy a kis leánya megszületett, úgy okoskodott, hogy“neki is, Jancsinak is csak egy kötelessége van . takarékoskodni. Ezért aztán minden pénzt elszedett Jancsitól, akit zseniális, de tékozló hajlamú embernek tartott, miben vo!t is némi igazság, mert Jancsinak úgy hullott ki a kezéből a pénz, mintha lyukas lett volna a tenyere. És még, ha legalább olyasmire költötte volna, ami megmarad, ami érték! Például szőnyegekre, ezüst holmira, képekre, ékszerekre! De nem! Jancsi csak elkocsikázta, elcigaret- tázta, elnyalánkodta minden pénzét, sőt ami még rosszabb, kölcsönadta olyanoknak, akiknek valóban szükségük volt reá, tehát akiktől nem is remélhette, hogy visszakapja. Venni is legfeljebb ha- szontalanságokat vett: drága játékokat a gyereknek, vagy ruhákat a feleségének, amiknek láttára az rendesen sirva fakadt. Mikor pedig aztán kellett volna a pénz, komolyan kellett volna, hát nem volt sehol. Emiatt sok veszekedés volt köztük, az asszony válással íenyegetődzött, mig végül megegyeztek abban, hogy a pénzt ő fogja kezelni. Jancsi ettől kezdve gyámság alá került. Minden pénzét oda kellett adnia a,feleségének, aki aztán kéztől adott oda mindent. Ő rendelt az urának ruhát és cipőt, ő gondoskodott számára cigarettáról és borotvaszappanról s éppen csak jövésmenésre utalt ki neki hetenként egy kis zsebpénzt. Jancsi hamar beletörődőt! ebbe a helyzetbe, sőt nem is bánta a dolgot. Megvolt mindene, gondja viszont nem volt semmire. A felesége igaz, gaval- lérosan gondoskodott minden szükséglétéről. Ruhája több volt, mint bármikor, uj bundát kapott, a levélpapír sohasem fogyott el az Íróasztaláról és a fogkeféje alig kezdett kopni, már egy u| volt a helyén, A házbérrel viszont nem kellett törődnie, sőt mikor aziránt érdeklődött, hogy megvan e a rávaló, az asszony ragyogó arccal mutatott fel egy betétkönyvet az összespórolt pénzrői: — Két ev múlva házat* építünk! így gazdálkodom én! Jancsi kénytelen volt beismerni, hogy a feleségének volt és van igaza s ekkor tűnt el a szivéről a nyomás először azok miatt a be nem vallott kis mellékjövedelmek miatt, amiket a megállapodás ellenére eltitkolt az asszony előtt. — Ha azok nélkül is félre tudott ennyit tenni, kár lett volna ezt is odaadni neki! — gondolta. A házépítés terve azonban nem túlságosan nyerte meg a tetszését Ha Juci ebbe bele talál vadulni, olyan spórolásba kezd, amit aztán majd bajos lesz elviselni. (Vége következik.
