Keleti Ujság, 1932. október (15. évfolyam, 225-251. szám)
1932-10-15 / 237. szám
r Vi a el üház E16flze>té3 belföldön: Egnivte 800, félévre 400, negyedévre 200, egy Héra 70 L. Egyes szám ára 3 lel. ORSZÁGOS riHQ'URPAan LA? Szerkesztésé]! és kiai ívmUU bUfji: ;s)J, 3,34 XV, évfolyam * 237. arám Előfizetés flagyerorstijiT, Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, nagyaievrelUSI '*•< Egyes szám ára 11 fillér. Vádjuk meg a magyar színházat! Titulescu és Vaida között a király lesz a döntőbíró Vaida miniszterelnök királyi audienciájából uj erőt merített a kormány — Miért nem fogadta Herríoi másodszor Titulescut —Titulescu békétáviratot intézett Vaidához és pénteken Szlnajába érkezik Az erdélyi magyar élet szivének éreztük mindig a magyar színházat. Lehet, hogy túloztuk a jelentőségét, az is vitatható, hogy a túlzásba vitt operett-kultusz, bűnügyi drámák és sikamlós magyar és francia vígjátékok beii lesz tketők-e egy olyan kulturális programba, amelytől közművelődésünk szintjének fenntartását remélhetjük. Az azonban már nem szen- timentálizmus, hanem megmásíthatatlan valóság, hogy a kolozsvári magyar színészet kevés hijján 130 éves és Erdély többi városaiban ia komoly tradíciója van a magyar színjátszásnak. Es az sem vitás, hogy a magyar színházakban estéről estére magyar szó zendül fel és a selejtes tömegcikkek, a jazz-operettek és bohózatok halmazában is megtalálhatjuk néha a drágagyöngyöt, a magyar irodalom remekeit és ujjongva tapsolhatunk néha az uj magyar irodalom drámai értékeinek is. Az elnémult magyar színházak tehát mégis azt jelképeznék, hogy a magyar élet még jobban összezsugorodik, a jövő képe még vigasztalanabb. Bizony belenyillallott a szivünkbe valami, amikor ennek a lapnak hasábjain elolvastuk Janovics Jenő nyilatkozatát. Janovics Jenőt mindig komolyan értékeltük. Emlékezünk 40 éves szinigazgatói pályafutásának fényes állomásaira, dicsőséges sikereire. Az ő személyét nem sorozhatjuk azoknak a direktoroknak kétes értékű rangsorába, akik szerte e hazában a magyar színészet grájzlerájosai. Ha valakitől, úgy tőle vártuk az elernyedés évei után a feltámadást. Nos, ezt a reményünket alaposan le- öntötték hideg zuhannyal. És aki a fagyos zuhanyt a magyar közönség felé irányította, az éppen Janovics Jenő volt. Nem akarunk belemenni e helyen programjának pontonként való mérlegelésébe. Csak éppen azt emeljük ki belőle, hogy ő a mozi tagadhatatlanul veszedelmes konkurenciájával szemben a behódolás álláspontját hirdeti. Az utolsó percben szervezkedik, azt mondja, hogy három városa mindenikében éppen elég két- három hónapos izelitő a magyar színészet patika-szerepéből, a mozi-operettek fényes kiállításával és nagyszerű művészeivel hiába is kísérelné meg versenyre kelni. A magunk laikus szemével nézve a dolgokat, úgy látjuk, hogy Janovics Jenő szekere téves utakra sikkadt. Mi nem tudunk hozzá- hasonlóan a teljes passzivitás álláspontjára helyezkedni. Mi igen is utalunk a budapesti példára, ahol ebben az évben húsz színház — igaz, hogy szép számmal akadnak köztük varieték és kabarék — merészelt bátran szembeszállni a „félelmetes“ mozi előtörésével. Lehet, sőt valószínű, hogy a húsz színházból öt már évközben felfordul, de még akkor is marad tizenöt, szemben a háborús és béke évek öt-hat színházi vállalkozásával. Nem hihetjük, hogy a magyar társadalom mai leromlói tságában is elejtené Kolozsvár magyar színházát. Minket a színházat pótló mozi a maga bornirt német operettjeivel, bábeli francia-spanyol-angol idiómájával nem tud kielégíteni. Ha már annyira benne vagyunk a mozi imádatában, hogy elvesszük a kedvéért a magyar színészet hajlékát, ám legyen. Adjunk akkor a magyar színháznak más, kisebb, de állandó hajlékot. Szubvenciónáljunk a mozi többlethasznával akár a munkásotthonban, akár a katholikus gimnázium dísztermében, (Bukarest, október 13.) Már-már ugylátszott, hogy az ingadozó Vaida-kormány egy mesteri sakkhuzással helyrebillentette a veszélyeztetett egyensúlyt és olyanok is akadtak, akik azt találgatták, hogy Vaida csak azért idézte elő a szinleges konfliktust, hogy annál nagyobb legyen politikai sikere. Minden jel arra vall azonban, hogy a helyzet éppen nem igy áll. A Vaida—Titulescu-affér még egyáltalában nincs likvidálva és ebből természetszerűen folyik az is, hogy Titulescu váratlan külügyminisztersé- gének rejtett kulisszáéi‘kai még megfejtésre várnak. A bukaresti lapokat egyébként most Titulescu és Herriot párisi találkozásának részletei foglalkoztatják és kiszivárgott hirek máris sok izgalmat keltettek. Mindenki úgy fogja fel a doígokat, hogy Vaida—Titulescu-ellentét csak elsimult és a hamu alatt tovább izzik a parázs. A döntőbíró ebben a kérdésben maga a király s az ő elhatározása tisztázhatja végleg a kényes szituációt. Vaida audienciája. Vaida miniszterelnök bizonyára a most A Curentul szenzációsnak mondható jelentést közöl Titulescu és Herriot párisi tárgyalásáról. A lap szerint Titulescu itt is határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy oroszromán megnemtámadási szerződés megkötése teljesen felesleges. Intrazigens állásfoglalása úgy látszik nem nyerte meg Herriot tetszését, de a vitát félbe kellett szakitni, mert Herriot-t más államügyek elszólitották. Azzal váltak el egymástól, hogy Titulescu rövid idő múlva ismét kihallgatáson jelenik meg Herriotnál. Titulescu ezután kénytelen volt az előszobában helyet foglalni és egyes verziók szerint negyvenöt percig, más verziók szerint azonban két óra hosszáig várakozott anélkül, hogy a megígért audienciára sor került volna. Francia lapok szerint a várakoztatásnak csak az volt az oka, hogy Herriot nem tudott elszabadulni a minisztertanácsról, a Curentul azonban ebben a tényben a román államot képviselő Titulescu mellőzését, tehát végeredményben vagy akárhol máshol elhelyezett magyar színházat addig is, amig lesz erőnk és anyagi fel- készültségünk uj, méltó és díszes Magyar Színházat építeni. Állítjuk, hogy a mostani mozizással komplikált magyar színjátszás csak tehetetlen vergődés. Nem lehet azt kivánnl a közönségtől, hogy a nyolc órára hirdetett előadás kezdetére kilencig, vagy féltizig várjon, hogyha közben elromlott a mozi vetítőkészüléke. A magyar szinszőnyegre került problémák miatt, tegnap audiencián jelent meg Károly királynál. A király és miniszterelnök közötti megbeszélések már délelőtt megkezdődtek, Vaida együtt ebédelt a királlyal és a tárgyalások délután folytatódtak. A miniszterelnök este érkezett vissza Bukarestbe, ahol bizalmasabb híveivel nyomban összeült és megbeszélte velük az uj helyzetet. Jelek szerint a kormány környezetében lab- rakapott izgalmak elültek és a kormány tagjai sokkal derűsebben néznek a jövő ele. Ebből arra következtetnek, hogy a király Vaida miniszterelnök álláspontját igazolta és felhatalmazta arra is, hogy az orosz-román probléma likvidálását illetően, ugyanabban a szellemben tárgyaljon tovább, mint ahogy a tárgyalások a király beleegyezésével kezdetüket vették. Ugyanaz a hírforrás tudni véli, hogy Titulescu Bukarestbe érkezése után nyomban királyi audiencián fog megjelenni és ameny- nyiben nem azonosítja magát a kormány külpolitikájával. kénytelen lesz lemondását benyújtani. a román állam presztízsének súlyos sereimét látja. Ugyanaz a lap azt állítja, hogy _ Titulescu csak úgy tudott Herriot-val beszélni, hogy a vasúti állomáson fogta el es ezúttal mindössze néhány percig értekezhetett vele. A bukaresti lapok értesülése szerint különben Titulescu Herriot rábeszélésére is csak annyit engedett felfogásából, hogy Romániának közvetlenül kell tárgyalnia Oroszországgal a megnemtámadási paktum kérdéséről, Az oroszok félnek Titulescutől. Párisi jelentések szerint a szovjetkormány nagy izgalommal figyelte Titulescu előretörését és nem szívesen látta Titulescunak külügyminiszterré való kinevezését. A párisi szovjet követ állítólag utasítást kapott, hogy lépjen érintkezésbe Titulescuval és személyes megbeszélések rendjén igyekezzék őt más állásfoglalásra hangolni. háznak templomnak kell lennie, nem pedig váróteremnek. Valamit mindenesetre tenni kell. Mert ha némán, ölhetett kezekkel várunk, akkor az idén két, vagy három hónapig, a jövő évben egy hónapig vergődik, azután pedig végleg meghal aa erdélyi színészet, amelynek disze, büszkeség« kellene legyen „a kolozsvári magyar színház. Nem engedjük, nem engedhetjük a magyar színházat! Miért maradt el Titulescu második megbeszélése Herriot-val
