Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)

1932-09-04 / 202. szám

íítípvlselöháí BUDAPEST V. Cluf-Kolozsvdr, ***** 1932. szeptember 4 * í^flSIIFIKip BTlutSJfG Előfizetés belföldön: I ORSZÁGOS MAGYARPART! LAP I Előfizetés Magyarországon: €gyévro 800, félévre 400, negyedévre 200, egy Héra 70 L J Szerkesztőségi és kiadóhivatal! ts'afar»: 503, 6.9t » Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 3 lei. j XV. évfolyam * 202. szám | Egyes szám ára 30 fillér. „A konverziónak mindenkire egyformán ki kell terjednie!“ — ezt az elvet szögezte le teljes határozottsággal a magyar parlamenti csoport A nagyfontossága bukaresti értekezlet az összes aktuális politikai kérdésekben kinyilvánitotta a Magyar Párt álláspontját — Kik fogják képviselni a pártot a parlamenti vitákban? (Bukarest, szeptember 2.) A Magyar Párt parlamenti csoportja augusztus hó 31-én, Bu­karestben gróf Bethlen György dr. elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a magyar tör­vényhozók csaknem teljes számmal megjelen­tek. Az értekezlet mindenekelőtt azzal a mozga­lommal foglalkozott, amelyet a parlamenti cso­port a hátralékos nyugdijak kifizetése érdeké­ben inditott. .ámint ismeretes, a kormány tag­jai ismételten tettek olyan kijelentéseket, hogy május hó második felére, valamint ju­nius, julius és augusztus hónapokra minden pénzügyigazgatóság megkapta az erre az időre esedékes nyugdijak tel­jes fedezetét. Azok a nyugdíjasok tehát, akik ezekre a hóna­pokra sem kapták meg illetményeiket, hivatali mulasztásnak, vagy éppen visszaélésnek az ál­dozatai. Legutóbbi értekezletéből a parlamenti cso­port felhívást intézett a magyar nyugdíjasok­hoz azzal, hogy jelentse be mindenki ezekre a hónapokra vonatkozó hátralékait. A felhívás eredményeképpen több száz levél érkezett a központi pártirodába, melyek szomorú képet adnak a magyar nyugdíjasok mellőzéséről s egyes helyi hatóságok visszaéléséről. Az érte­kezlet megbízta dr. Sulyok István képviselőt, hogy az adatok alapján tárja föl a kérdést a. parlament előtt, A parlamenti csoport az elmu­lasztott fizetések azonnali folyósítását s a vét­kes tisztviselők szigorú megbüntetését fogja követelni. Egyidejűleg azonban energikusan követeli a régebbi hátralékok mielőbbi rende­zését. Foglalkozott az értekezlet a tavalyi nyelv­vizsga ürügye alatt elbocsátott magyar vasuta­sok dolgával is, e szerencsétlen magyar vasntasok szá­ma jóval meghaladja az ezret. Legnagyobb részük, amint az még bizonyára mindenkinek élénk emlékezetében van, egyszer már letette ezt a vizsgát, tehát nyilván azzal a céllal állították újból a bizottság elé, hogy jog­cím teremtődjék sovány kenyerük elvételére. Jonescu tábornok, vasúti vezérigazgató, addig és annyiszor állítja nyelvvizsga elé a magyar vasutasokat, amig akad bizottság, mely meg­állapítja, hogy a szerencsétlenek nem bírják az állam nyelvét. Ez ellen az embertelen bánás­mód ellen a magyar parlamenti csoport már ta­valy minden tőle telhetőt elkövetett, az akkori miniszter azonban a vasút autonómiájával ta­karózott s mosta kezeit, mivelhogy semmi bele­szólása niücs a vasút belügyeibe. Ezek után az elbocsátottak bírói útra terelték ügyüket s amint az előrelátható volt, a különböző táblák, mint közigazgatási bíróságok különböző ítéle­teket hoztak. A temesvári contencios például többszáz vasutas ügyében megállapította az el­bocsátás jogtalan voltát és elrendelte vala­mennyinek visszahelyezését. Az ügy most a legfőbb bíróság előtt várja végső eldöntését. A közlekedésügyi miniszteri szék ezidőszerinti gazdája, Mirto miniszter, éleseszü jogász és energikus férfi, aki bizo­nyára nem fogja beérni azzal a báb-szereppel, melyre őt voltaképpen saját pártja kárhoz­tatja, amikor a CFR szerencsétlen autonómia törvényét meghozta. Máris módot keres és mó­dot is fog találni arra, hogy a CFR ügyeibe be­leszóljon, észszerűbb gazdálkodás követése mel­lett a kiáltó igazságtalanságokat is megszün­tesse. Ebben a reményben a magyar parla­menti csoport újból megkísérli, hogy a vasnta­sok ügyét emberséges megoldáshoz juttassa, Hegedűs Nándor képviselőt bizta meg azzal, hogy Mirto miniszter előtt a szomorú helyze­tet feltárja. Ezek után az adósságok konverziójának kérdésével foglalkozott az értekezlet. Mély sajnálattal állapította meg a magyar parlamenti csoport, hogy a Mironescu-féle kor­mányjavaslat katasztrofális hatású volna mind a hitelezőre, mind az adósra, azt tehát még tárgyalási alapul sem lehet elfogadni. A ma­gyar parlamenti csoport véleménye szerint a konverziónak mindenkire egyformán ki kell terjednie és általános érvényű, minden polgárra s minden azonos jogi természetű kötelezettségekre egyenlőkép­pen alkalmazandó jogszabályokat kell tartalmaznia. Ezzel szembén a Mironescu-féle javaslat to­vábbra is csak az adósok bizonyos kategóriáit részesíti kedvezményben s a többieket s köztük azok egy részét is, kik a jelenlegi törvény sze­rint mentesek lettek volna, egyenes prédául dobja oda. Emellett továbbra is fenntartja azt az eléggé nem kárhoztatható rendszert, hogy minden egyes létező jogviszonyt birói döntés elé utal, ami a perek lebonyolithatatlan töme­geit zúdítja a bíróságokra. Másfelől pedig a Mironescu-javaslat semmit sem tesz a takarékossági tőke védelmében s a konverzió összes terheit és hátrányait kizárólag a tőketulajdonom sok egyik, aránylag jelentéktelen kate­góriájára hárítja. Végül megállapította az értekezlet, hogy a be­következett nagy értékleromlások és az eddigi törvényes rendelkezések hatása alatt elkerülhe­tetlennek látszik a tartozások tőkeösszegének 50 százalékos redukciója, melyet a párt —- az ezzel nyilvánvalóan összefüggő valutáris és állampénzügyi nehézségek ellenére kénytelen magáévá tenni és elvi álláspontjához képest ezt természetesen az összes tartozásokra egyenlő­képpen igényli. .... A párt erre vonatkozó elvi álláspontját az értekezlet a következő pontokba foglalta össze: 1. Mindazon magánkövetelések, melyek bármely adós terhére, bármely hitelezővel Szemben 1932 április 19. előtt keletkeztek, 50 százalékkal leszállittatnak és átalakulnak négy százalékkal kamatozó, 25 évig terjedő, hosszúlejáratú követelésekké. 2. Az igy konvertált követelések fedeze­tére szolgáló mindennemű biztosítékok és zá­logjogi bejegyzések érintetlenül maradnak s csak a tőkeleszállítások és a fizetési feltételek tekintetében esnek módosítások alá. 3. Az adósok kötelesek 1932 október 1-től kezdődően minden negyedév elején kifizetni úgy leszállított tartozásuknak 1 százalékát tőketörlesztés címén és a hátralékos összeg után 1 százalékot kamat fejében, vagy ezen az alapon kiszámítandó annuitásos részletet. Ha az igy esedékes részlet nem jut a hitelező birtokába legkésőbb az illető negyedév vé­géig, úgy az adós elvesziti a konverzió ked­vezményét. Elháríthatatlan akadály (vis major) ese­tében a polgári eljárás szerint illetékes bíró­ság az adósnak legkésőbb az illető negyedév végéig előterjesztett kérésére fizetési haladé­kot engedélyezhet, mely legfeljebb kilenc hónapra terjedhet. Minthogy a többi ellenzéki pártban is meg­van a törekvés hasonló szellemű megoldásra, az értekezlet utasította a párt elnökségét, lép­jen érintkezésbe az egyes ellenzéki frakciókkal és iparkodjék azokat a siker érdekében egysé­ges állásfoglalásra rábírni. A párt álláspont­ját a kamarában dr. Abrudbányai Ede képvi­selő, a szenátusban dr. Gyárfás Elemér szenátor fogja képviselni. Ami a birói likvidálásról és a kényszer- egyezségről szóló törvényt illeti, a párt állás­pontja az, hogy ezt a kérdést csak a konverzióval kap­csolatosan lehet megoldani. Ilyen értelemben dr. Gyárfás Elemér a kamara és szenátus vegyes bizottsága előtt már fel is szólalt és szavai szemmelláthatólag gondolko­dóba ejtették magát Popovici minisztert is. Egyébként a kamarában, ha a kérdés szőnyegre kerül, dr. Ferenczi Zsigmond képviselő fog hozzászólani. Az állampolgári törvény tárgyalásánál dr. Wilier József, a közigazgatási törvény módosí­tásánál Hegedűs Nándor, a költségvetés leszál­lítása és az adómérséklés vitájában br. Jósika János képviselő fogják a párt álláspontját ki­fejteni. Kisfaludi-Strobl félmillióra perli a csehszlovák államot (Prága, szeptember 2.) A csehszlovák állam ellen Kisfaludi-Strobl Zsigmond szobrász­művész pert inditott. Kisfaludi-Strobl a világ­háború végefelé a kassai kadettiskolától em­lékmű készítésére kapott megbízást az 1915. évi gorlicei áttörés emlékezetére. Az emlékmű egyes részei, igy Ferenez József és Károly, király alakja már készen voltak, amikor az im- périumváltozás történt és Strobl Budapestre távozott. A féligkész emlékművet összerom hol­tak. A szobrászművész most port inditott a Cseh­szlovák állam ellen és félmillió korona kárté­rítést követel. . ~

Next

/
Oldalképek
Tartalom