Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-17 / 213. szám
Hyj» p V i s * 1 2 BUDAPEST V. Előfizetés belföldön; Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy Egyes szám ára 3 lei. ORSZ4S03 li/'l ?:>W/ L!\? «•»-'-'jsztösági és kij^j i./juli ts'afoi: 303,6,94 XV. évfolyam 213. szám Előfizetés Magyarországon; Egyévre 50 Psng5, félévre 23 Peng5, negyedévre 12.30 P- Egyes szám ára 39 fillér. * Ssomhat Szeptemberi memento Régi szeptember elsejék emlékét idézte a mai nap, amikor megkezdődött a lanitás az ország összes középiskoláiban. Kolozsvár mindig jellegzetes iskolaváros volt. A vakáció hónapjaira elcsendesedett a máskor zajos és népes ucca és Kolozsvár csak szeptember elsejével nyerte vissza ismét egyéniségét. Az idők változhattak, de diákváros jellegéből nem tudták kivetkőztetni. Valahogy frissebb elevenebb, jobb jövővel biztató az a kép, amely a nemrég még elhagyott, pár nap óta azonban megsokasodott, mozgalmassá vált iskolaépületek környékén fogad. A fiatal ar- cokon még ott ég az elmúlt szép napok heve, az anyai csók lehellete, jókedv, bizakodó mosoly sugározza be az arcokat. És a kis fiúcskák, lányok mellett még a küzdésben, az utolsó erőfeszítésben megsáppadt szülők is valamivel energikusakban, optimizmust visszatükröző arccal, kiegyenesedett derékkal, gyor sabb lépéssel haladnak. Mindenki arra gondol, hogy amit az élet megvont tőlünk, azt busásan adja vissza majd a gyermekeinknek. Ezért teltek meg ismét az iskola-padok, ezért kapargatta össze mindenki, aki csak tehette, a beiratkozási dijat, a tandijak első rátáját, az iskoiakönyvek, az írószerek árát. Derűs képek mellett azonban lehangoló mozzanatok is a szemünkbe ötlöttek. Láttunk lehajtott fejű, szomorú apákat, könnyes szemű nebulókat, akik csak az iskolakapuig sompolyogtak el, habozó, bizonytalan pár lépés után azonban visszafordultak. Ezek már letettek arról a reményről, hogy az iskola fogja visszaadni az apák elvesztett illúzióit és a latalok ambíciója is meg fogja találni juta!- mát. Pedig az iskola narkotikum is. A pálya- választás reménytelenségének elaltatása, el- hessegelése annak a félelmetes kérdésnek, hogy mi lesz a feltörekvő fiatalsággal? Az iskoláztatás évei haladékot adtak apáknak, fiuknak egyaránt. Mi történik azonban azokkal, kiket máris kidob a küzdés vásári zajába a szegénység? Akármerre nézzünk, mindenütt egyformán sivár és lehangoló bizonyosság, Az iparos ember, a kereskedő nem fogad fel uj inast, mert a fizetésképtelenség és csőd máris ott kopogtat majdnem valamennyi ajtó előtt. És a bezárt redőnyök ki tudja, "mikor nyílnak meg újra? Az állam nemcsak a diplomások előtt állította fel a tilalomfát, hanem a kisebb igényű munkás-elemek előtt is. A az apa, akinek nem volt pénze beiratásra, hiába házal a mestereknél is. Igen sok szülő maholnap már fedelet sem tud adni a kicsinyeknek és a száraz kenyér is egyre kisebb lesz. Ha valakinek, úgy nekünk, . magyaroknak kell becsületesen számot vetnünk a jövővel. Vannak még közöttünk, akiknek még maradt valamijük, akik ha utolsó garasainkból is, de kiszakíthatunk valamicskét és segítségükre siethetünk a válság nehéz óráit élő iskoláknak, már a legközelebbi hónapokban is bizonytalan jövő elé néző diákjainknak. Ma még élünk, állnak az iskoláink, esetleg holnap egy fordulat egészen más irányt szab a sorsunknak, de mi lesz, ha közben elhullanak kulEgy vasgárdista irredenta vádja a tordai Magyar Nap ellen A feneketlen gyűlölködés el akarja némitani a magyarságot s a Magyar Napok betiltását követeli - Wilier rágalmaknak minősiti a névtelen vasgárdísta okvetetíen- kedését, amelyet Pop-Cicio elnök is megbélyegzett (Bukarest, szeptember 15.) A kamara mai ülése sem múlhatott el botrány nélkül. Ezúttal egy névtelen vasgárdista igyekezett magának érdemeket halászni egy irredenta „leleplezéséből. A tordai Magyar Nap fájt a vasgárdistának, aki nem tudja tűrni, hogy Tordán magyarok is élnek s ezek a magyarok életjelt mernek adni magukról. Közben sze- nienazedett hazugságokkal is traktálta a parlamentet a vasgárdi.ka magyargyülölete. Azt találta ki, hogy a tordai magyarok piros-fehér-zöld színekkel ékesitették fel a hadseregtől kölcsönkért lovakat. Ámbár ez szemcnszedett hazugság, de még ha igaz lenne, akkor sem jelentene nagy bűnt, hiszen a magyar impérium alatt a románok szabadon használhatták nemzeti színeiket, soha érte báni o lásuk nem esett. A kamara ma délelőtti ülésén akarta a bejelentések során Stelescu vasgárdista felolvasni bejelentését, az elnöklő Pop Cicio azonban nem adja meg a szót neki. Stelescu: A dolog sürgős, oly események ellen akarok tiltakozni, amelyek Tordán játszódtak le. Elnök: Respektálja a házszabályokat. Stelescu: Akkor az elnöki irodához nyújtom be mondanivalóimat. Fel akarom emelni tiltakozó szavaimat az ellen, hogy Tordán gyalázzák a román trikolort, nemzeti politikánkat és mindazt, ami szent előttünk. (A többség felé.) önök még járhatnak hozzánk a nacionalizmus iskolájába. Wilier József: Nem engedhetjük meg. hogy valaki minden komoly indok és adat nélkül ily kijelentéseket tegyen a parlamentben. S telesen: Tor dán a hadsereget állitották a magyar irredenta szolgálatába. (Tiltakozás a magyar képviselők padjaiban.) Pop Cicio: Túlságosan sok honvédőt nem látunk szívesen. Stijieşcn az elnöki irodában a kővetkező írásbeli kérdést nyújtja be: Kérdem a belügyminiszter urat, van-e tudomása arról, hogy a Tordán megrendezett úgynevezett magyar nap alkalmával szembetűnő propagandát fejtettek ki a román állam és nemzeti politika ellen. turális intézményeink és a fiatal generáció megreked az analfabetizmus mocsarában? A jövendő magyar intelligenciájának sorsa dől el ezekben a napokban. Rettenetes felelősség halmozódik reánk Hogyha könnyelműen és önző szükkcblüségge! elherdáljuk meglevő értékeinket, nem adjuk meg a tanulás lehetőségét az ifjúságnak, magunkra vésTudja-e, hogy a rendőrség diszegyenruhába öltözve tisztelgett a felvonulóknak, akiknek lovasmenete a román hadsereg lovait használta fel, amelyeket piros-fehér-zöld színekkel díszítettek fel. Tud-e arról, h^gy dr. Gái Miklós képviselő aktiv részt vett ebben a román államot értő manifesztációban. Kérem ennek megállapítását és szjgoru rendszabályok alkalmazását, mert nem engedhető meg, hogy a román parlamentbe oly elemek szivárogjanak be, amelyek minket inzultálnak és kigunyoSnak és hogy mi ezt tűrjük Erdélyben, ahol, ha hajdan egy román szót ejtettek ki a románok, leköpdösték és megverték őket. Nincs szükségünk u. n. magyar napokra, Erdély román napokat él, ezért sokezer életet fizetett és ha még szükséges, még hoz áldozatot. Azonban állandó román napokat akar ünnepelni. Addig kérem a belügyminiszter urat, hogy az ily provokáló népgyüléseket tiltsa be, mert amig a nyomor és román élet kongresz- szusait betiltják, addig a magyar napok engedélyezése a közvélemény arculcsapását jelenti. Stalescu eme beadványa a román képviselők nagy részét is kínosan érinti, komolytalannak tartják, nem tartalmaz semmi komoly vádat és csak az ellenségeskedés szitására alkalmas. Wilier méltó válasza. Az esettel, kapcsolatban a Keleti Újság munkatársa kérdést intézett dr. Wilier József képviselőhöz a parlamenti csoport főtitkárához, aki a következőket mondotta: Közismert, hogy Tordán mi történt, a tagozat tisztújító közgyűlést tartott, amelyet egy kulturünnepséggel kapcsolt össze. Ézt használta ki Stalescu képviselő arra, hogy irredentizmust olvasson a Magyar Párt fejére. Kijelentései rágalmak. A magyar parlamenti csoport táviratilag kérte Gál Miklós képviselőt Bukarestbe, hogy a parlament nyilvános gyűlésén utasítsa vissza és cáfolja meg Stalescu rágalmait síink, hogyha hiába várjuk majd az aratást. Ha a szántás és a magvetés kimaradt, termést sem remélhetünk. A bágyadt szeptemberi napsugár vigasztaló mosolya arra int. hogy az élet nagy érték és utolsó lehelletünkig ragaszkodjunk hozzá. A mi és gyerekeink" életét az erdélyi magyarság jövője kéri számon tőlünk.