Keleti Ujság, 1932. szeptember (15. évfolyam, 199-224. szám)
1932-09-15 / 211. szám
2 KeletiUjsmg XV. ÉVF. 211. SZÁM. A Ferdinánd-kávéház bérlőit a fepineér és az alkalmazottak kauciósikkasztás miatt feljelentették Szenest és Szinetárt a rendőrségen kihallgatták és még iratok az ügyészségre kerülnek ma az (Kolozsvár, szeptem* r 13.) Mikor a mult év tavaszán megnyilt a Ferencz József utón a Ferdinánd kávéház, egyszerre fellendült Kolozsváron a kávéházi élet s az uj helyiség napról-napra az utolsó helyig megtelt közönséggel. Divat lett a Ferdinándba járni s úgy látszott, hogy kitűnő üzlet is a vállalkozás, amely tetemes nyereséget jelent a tulajdonosoknak, akik boldogan dörzsölték kezeiket, látva a tömött helyiségeket. Hosszú ideig volt egyeduralkodó a Fer- dinánd-kávéház a többi kolozsvári hasonló nivóju zenés mulatók között s csak az utolsó hónapokban kezdett megdőlni hegemóniája, amikor mellette levő riválisa, a Metropoi-ká- véház éles konkurrencia harcba kezdett, hogy visszahódítsa az átpártolt közönséget Ügyesen vezették az akciót, állandó attrakciók von zották az embereket s a Ferdinándnak kezdett rosszul menni s elvesztette népszerűségét. Régebben kiresztelték már, hogy a tulajdonosok, Szenes és Szinetár, közismert vendéglői iparosok, csődöt kértek maguk ellen, ez azonban nem bizonyult valónak, sőt annyira ragaszkodtak a kávéház fenntartásához, hogy ellenattrakciókat vonultattak fel a szomszéd kávéház Kalmár Pál, Szedő Miklós stb. estjeivel szemben. Mikor nemrégiben egy napon mindkét rivális ellen végrehajtást vezetett az adóhiva-, tat az elmaradt adók miatt, — amiről annak-’ idején részletesen beszámoltak a lapok, — a lokálok nem csuktak be, sőt fokozott energiává; f ytatták tovább az üzletet, hogy ment sék, ami menthető. A Ferdinánd-kávéház elleni végrehajtást a pénzügyigazgatóság megsemmisítette, mivel nagyon alacsony vételárat sikerült csak elérni az árverés alkalmából és uj árverést irt ki, amelyet a közeli napokban tartanak meg. Az első árveréskor palotaxorradalom tört ki a Ferdinánd kávéházban, amennyiben az alkalmazottak legnagyobb része a főpincérrel együtt kilépett, nem akarva többé kockáztatni kaucióját. Az alkalmazottak, akik mind kiilön-külön szerződést kötöttek a tulajdonosokkal, visszakövetelték kauciójukat, amelyeket kilépéskor teljes összegben és azonnal kötelesek a tulajdonosok visszafizetni. Hiába volt azonban a szerződés és a kauciókra vonatkozó törvényutasitás, a Ferdinánd tulajdonosai nem akartak fizetni, azzal az egyszerű kifogással, hogy nincs pénzük, ami azonban semmi esetre sem elfogadható érv, tekintve, hogy a kaucióösszegek úgy kezelendők, mint letétek, amelyekhez semmi esetben sem nyúlhatnak hozzá a tulajdonosok. Különösen Demeter Péter főpincér járt rosszul. A főpincér a vállalatba való belépésekor 150.000 lej kauciót helyezett letétbe Szenes és Szinetár tulajdonosok kezeihez, akik szerződésben ismerték el, bogy ezt az összeget semmi másra nem fordíthatják, mint a főpincér inkasszálásának biztosítására s hogy azon a napon, melyen kilép az üzlet kötelékéből, azonnal hiánytalanul kiegyenlítik követelését. Nem elég azonban, hogy a főpincér kauciójából semmit sem akartak kifizetni, azt a 115.000 lejes többletkiadást sem vállalták, amely a főpincér zsebét terhelte, mikor a napi bevétel nem fedezvén a kiadásokat, a saját pénzéből fedezte a hiányokat, hogy az vizem íennaivadás nélkül tovább prospet•*ihr.sson. Futott a pénze után, mert remélte, u :;v valamiképpen csak levonja egyszer b /vitelből követelését. Mind több és több let: azonban követelése s mikor az árverés után már nem látott reményt arra, hogy a forgalomból megkaphassa kölcsönként szereplő pénzét, kilépett. A tulajdonosok első lépése az volt, hogy nem ismerték el a 150.000 lej kaució jellegét és azt vitatták, hogy azt kölcsönként adta át nekik a főpincér, amely állításukat bár teljesen megcáfolta mindkét részről aláirt szerződés, ragaszkodtak, ahhoz, hogy külön szóbeli megállapodás intézkedik erre a körülményre. Demeter főpincér, aki minden pénzét a Ferdinándba fektette, azt gondolva, hogy bármikor kézhez kaphatja kis vagyonát, erre nem tudott mást tenni, minthogy bűnügyi feljelentést adjon be Szenes és Szinetár tulajdonosok ellen. A feljelentéshez csatolta a szerződés másolatát, amelynél jobb bizonyíték nem kellett arra, hogy a 150.000 lejt azonnal ki kellett volna fizetniök a tulajdonosoknak. Ezzel a feljelentéssel egyidejűleg a többi kilépett alkalmazottak is bűnvádi eljárás megindítását kérték, mivel hasonilóképpen bántak el velük is a tulajdonosok. Ezek a kisebb kauciók 10—30 ezer lej között váltakoznak és teljes összegükben mintegy 350 ezer lejt tesznek ki, amiből semmit sem hajlandók a Ferdinánd vezetői visszafizetni. A főpincér a rendőrségen kifejtette, hogy az üzlet megindulás után lépett be és hosszú ideig olyan jól ment a kávéház, hogy naponta tetemes összegeket adott át a tulajdonosoknak, akiknek semmi kiadásuk sem lévén, valahová félre kellett tenniök a pénzt, a kaucióösszegekkel együtt. Most azonban, mikor fizetésre került a sor, azt hozzák fel, hogy mindenük elúszott, habár be tudja bizonyítani, hogy semminemű adósságot nem fizettek, az üzletbe az utóbbi időben egyáltalában semmit sem fektettek be, tehát nyilvánvaló, hogy bűnös célzattal rejtik el a hitelezők elől letagadhatatlan vagyonukat. Ezzel szemben a kávésok tanukat vonultattak fel, hogy megegyeztek az alkalmazottakkal a kauciók felhasználása tekintetében, ami egyet jelent a kaució jelleg elvesztésével és a bűnvádi eljárás kizá”ásával, mivel ilyen esetben csak polgári utón lehetne a követeléseket behajtani A tanuk szavahihetőségét azonban a főpincér kétségbe vonta azzal, hogy nagyrészt a Szenes és Szinetár családok tagjai sorából kerültek ki. A rendőrségi kihallgatásokat befejezték az ügyben és holnap át is adják az ügy iratait az ügyészségnek, ahol abban az esetben, ha fenn" iátják forogni a kauciósikkasztás bűntettének eshetőségét, könnyen letartóztatásokra is sor kerülhet. A dési törvényszék megdöbbentő súlyos ítélete a váralfai legények ügyében I Hogyan készült négy napos veréssel a váraljai csendőrségen egy lázadása per — A csendőr puskatns elől menekülő legények védekezéséi laalóság elleni erőszaknak minősítette a törvényszék Három legényt 5—5 évre, hármat pedig 2—2 évre ítélt a törvényszék (I)és, szepte aber 13.) Ma zajlott le a dási törvényszék el 'tt a váraljai csendőrverés ügye, mely mint ismeretes, annakidején valóságos lázadás hírébe keveredett, mig végül nagy és minden részletében érdekes perré szűkült. Eredetileg huszonhat vádlott ellen indítottak vizsgálatot, mig végül csak hat vádlott került a törvényszék elé. A hat vádlott legény március harminca- dikán este sorozásról tért haza Váraljára és itt egy korcsma udvarán véresre verte Crisan Doroftei csendőrőnnestert és Gliga Gheorghe közcsendőrt. A megvert hatósági közegek hetekig feküdtek élet és halál között a dési közkórházban. A vádirat szerint csak erős szervezetüknek köszönhetik, hogy életben marad tak. Támadóikat szándékos emberölés kísérlete címén állították a törvényszék elé, nem lett tehát a dologból az a nagy lázad isi per, melyet először szerettek volna csinálni belőle, tekintettel arra, hogy a vádlottak mind magyarok. ja r SZESKÖlt MOZGÓ MARGÓ, A BOHÍG Németül beszélő és éneklő ideg- feszitóeu izgalmas cirkuszsláger BERTHE OSTTO és IVA» KOVAL-ŞAMBORSKTf Rendező; MAX REICHMANN Cstt tör töktől keasdve! Sajnos, a dési törvényszék sem helyezkedett az objektiv megítélésnek álláspontjára és tekintettel arra, hogy hatósági közegekről van szó, rendkívül súlyos Ítéletet hozott. Ez teszi figyelemreméltóvá a különben erőszakkal naggyá készített és. önmagától összeomló „lázadási ügyet.“ Felvonul hatvan tanú. A tárgyalás meglehetős érdeklődés mel- ( lett folyt le, amit különösen a tanuk nagy száma tett. A törvényszék ugyanis több mint G0 tanút idézett meg erre a perre, melyet mindvégig magyar nyelven folytattak le. A tárgyaláson megjelent a hadügyminisztérium képviselője is, még pedig, hogy minél cifrábban sikerüljön a „lázadási monstreper“ nem is egy, hanem két magasrangu tiszt személyében. A védelmet dr. Bran József és Farca- sanu dr. látták el. A vádlottak névszerint- Orbán Dávid, Orbán Ferenc, Orbán Sándor, Molnár Sándor, Szabó János és Szabó Antal, — mindnyájan váraljai módos legények, előadják védekezésüket, aminek természetesen az a iagfn- n- sabb pontja, hogy nem nagyon emlékeznek semmire, mert sorozásról jövet több»korcs ^át is meglátogattak. Szasznyires határában kérezk szekerükre Crisan csendőrőrmester, nyék kijelentették, hogy sajnálják, d, hely a szekerükön. — Majd adok én nektek szekere';! — fenyegetőzött az őrmester, aki ettől k-zdve üldözőbe vette a legényeket, akik a sir aljai konzum ivójába tértek be és fejenként egv- egy liter bornak láttak hozzá. A cs udőrőrdett fel A legé- ninesen
