Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)

1932-08-25 / 193. szám

Ä.V. ÉVF. 193. SZA.M. KumBjsm 3 iamn»n 'Még egyszer kipöböríe a dajuszét, megigazította a és öiztos kézzel agyonlőtte magát SzigetQy Uliklós, aki a pincéreknek Tffária Terézia-defi aranyakkal fizetett, megmutatta a „Öo!sevisták“~nak és csobéfaios megfiata­lodás után öngyilkos tett (Kolozsvár, augusztus 23.) Szigethy Mik­lós szucsági földbirtokos főbelőtte magát. A lapok megírták már róla, hogy valamikor snájdig huszártiszt volt és igazi magyar ur, abból a fajtából, amely ma már kipusztuló- félben van. Egy romantikus korszaknak az embere, aki az élet értékét és szépségét a Jókai és Mikszáth regények nyomán gaval- léros és hősi gesztusokban látta. Pompásan lovagolt, bravúros céllövő volt, megejtő nyári éjszakák csöndjében éjjeli zenéket adott és ha a cigány eltalálta a nótáját, akkor értékes bankjegyet ragasztott a homlokára. A hetvenegy éves öreg gavallér még a legutóbbi napokban is emelt fővel, huszáro­sán, kipödrött bajusszal, nyílegyenesen járt, mindenki utána fordult: milyen szép, öreg magyar ur! Az utolsó években visszavonult életet élt. Szucság községben, a birtokán gazdálkodott, olvasott és csöndesen filozofált. Gavallér ter­mészete dacára is megőrzött egy pompás csa­ládi vagyont, de egyszer csak nyugodt életébe valami zavar mutatkozott. Kedélye fölélén- kiilt, temperamentuma megfiatalodott és úgy kezdett viselkedni, mint egy fiatal huszárhad­nagy. Kicsi lett neki Szucság és az ősi bir­tok. Beköltözött Kolozsvárra. Felköszöntőket mondott... Mégegyszer élni akart úgy, mint ötven évvel ezelőtt, fiatalosan, bohém módra és lia- zárdul. Az orvosai mondták, hogy nyugalom­ra van szüksége, a lelki életében rendellenes­ségek jelei mutatkoznak, de ő minderről nem tudott, illetve nem akart tudni semmit. Ko­lozsvári lakásán főúri vacsorákat rendezett, meghivta oda barátait és ismerőseit, elraga­dóan kedves és gavallér házigazda szerepét töltötte be, órák hosszat beszélt élénken és színesen régmúlt időkről, felköszöntőket mon­dott meleg és érzelmes hangon, mindenkinek Lesz takaros, kis házam — gondolta — vö­drös cserépfedéllel és kis gazdaságom, egy pár jó erős, darvas szinü igásökörrel és nem kell töb­bé a földalatti, sötét vermekben görnyednem, nem a családom nem fog éhezni többet és ün­nepnapokon kiülök a házacskám elé és a szom­szédaim tisztelettel megsüvegelnek, igenis tisz­telettel... Az órás, aki ezalatt elkészült a munkájával és a nyakába akasztotta, az aranyporos tége- lyektőlő duzzadó táskáját, megelégedetten szólt: — Jeriink! Mihály ijedten kérdezte: — És az én részem? Az órás előkotorászott egy félig telt té­gelyt: — Fogjad. ) Mihály elégedetlenül kiáltott fel: — Csak ennyi! A csempész gúnyosan mosolygott: — Ennyi, még ezt sem érdemied meg és többé ügyet sem vetve Mihályra, megindult a kijárat felé. Mihály lázban égő szemmel nézett utána, de nem a csempészt, hanem a duzzadásig telt bőr táskát nézte, a bőr táskát, amely elnyelte: az aranyport, a cserépfedelü, takaros kis házat a kertecskével együtt, el a becsületet és a jövőt, mindent, mindent elnyelt és most ott ringadoz annak a gazembernek az oldalán, akinek már úgyis elege van belőle. — Ez hát az igazság! — kiáltott fel vérbe borult szemmel és felragadott egyet az aszta Ion heverő sulyok közül és úgy vaktában el hajította... Valaki felorditott halálos fájdalmá­ban és végigzuhant a meredő'£ főlépcsőn... És a hajnali derengésben egy sápadt, gyűrött arcú bányász, hóna alatt egy duzzadásig telt bőr­táskát szorongatva, lopakodott a hegyiösvényen, n Bánva falut körnvező erdőség felé. könny jelent meg a szemében. Senki sem hitte, hogy Szigethy Miklós beteg. Mária Terézía-beli aranyak Bármennyire vigyáztak reá hozzátarto­zói, egy időn túl éjjeli lokálokban is megje­lent, mindenkit elbájolt, az öreg nagyságos ur fülébe a legszebb magyar nótákat húzta a cigány. Mindenkit szivesen látott az asztalá­nál, ahol folyt a pezsgő és viharzott a. jó­kedv. Néhány-hét alatt több, mint egy félmil­lió lejt dobált szét, mikor elfogyott a pénze. Mária Terézjfi korabeli aranyakkal fizetőt!. A háború óta még nem láttak Kolozsvá­ron az éjjeli lokálok és kávéházak olyan ga- valléros mulatságokat, amilyeneket SzigötÜy Miklós rendezett. Egy régi magyar gavallér, aki valódi, régi aranypénzzel fizetett. Közben a lelki egyensúlya napról-napra jobban felbomlott. Meg kellett menteni Szi­gethy Miklóst. Kolozsvári ügyvédet bíztak meg, hogy gyámság alá helyezze s lehetőleg tapintatos módon az ideggyógyintézetbe szál- 1 ittassá. Céllövő bravúr. Közben történt valami. Három napra Szigethy Miklós hazament szucsági birtokára. Hogy ott mit csinált, nem lehet tudni. Csak annyi bizonyos, hogy egy kolozsvári autótaxin indult Kolozsvár felé. Útközben a soffőr és a a%eoe&3Meg£Á De ha azt akarja, hogy haja egészséges maradjon, ápolnia kell. A korpaképződés annak a jele, hogy a haj nem egészséges, hogy hajhullás fenyegeti. Tehát mihelyt ez jelentkezik, szükséges, hogy a haj ápolá­sára alkalmas szerhez nyúljon. Ez a szer a klinikailag kipróbált, bevált és sok szaktekintély által ajánlott FIXAVOM 4. Stixavoniffatmpovn Ha állandóan ápoljuk a hajat PiXAVON-nal és PIXAVON-SHAMPOON-nal, megszűnik a hajhullás és a korpa­képződés; a lejbőr megerősödik, a haj visszanyeri természetes fényét és könnyen fésülhető. Ismét szép lesz a haja, meri az egészséges haj szép haj. mitíahrer valamit mondhattak az öreg urnák, aki azt hitte, hogy „bolsevistákkal“ van dol­ga. Talán szemtelenek voltak, tény az, hogy a régi huszártiszt, móresré akarta tanítani őket. Elővette a revolverét és azt mondotta, hogy valamikor az ezüst tallért lelőtte a le­be: — Az régen volt, — mondotta a soffőr. Erre Szigethy Miklós, hogy a „bolsevis­tákat“ kioktassa és megmutassa, hogy ma is kitűnő lövő, a revolveréből két golyót lőtt ki. Az egyik golyó a soffőrnek, a másik a mit- fahrernek a füle mellett repült el. Szigethy megmutatta, hogy még ma is kitünen lő, de a soffőr és a társa hanyat-homlok ugrottak ki a taxiból és bújtak el az utszéli fák mögött. Az ügy cserdőrség elé került, rövid ideig Szi­gethy Miklós őrizetben is volt, de a kolozsvári főügyészség, midőn látta, bogy miről van szó, azonnal intézkedett, hogy szabadon bocsássák. Megragadják, mint egy betörőt. Ilyen körülmények között megindult a gyámság alá való helyezés folyacr-ata és az egyik kolozsvári ügyvédet azzal bizták meg, hogy tapintatosan az ideggyógyintézetbe he­lyeztesse el Szigethy Miklóst. A tapintat kö­rül azonban valami hiba történt. Tudni kell ugyanis, hogy sem az orvosok, sem a hozzá« tartozók nem merték megmondani az öreg ur­nák az igazságot. Nem merték tudtára adni, hogy beteg és gyógykezeltetésre van szüksé­ge. A szóbanforgó ügyvéd tehát rendőrséghez fordult és detektiveket kért arra, hogy Szi- gethy Miklóst az ideggyógyintézetbe szál­lítsák. Egy nap a detektívek Szigethy Miklós Kossuth Lajos uccai háza előtt meghúzódtak s midőn el akarta hagyni a lakását, rajta- ütésszerüen megrohanták, lefogták, mint egy betörőt, autóba tuszkolták és úgy szállították az ideggyógyintézetbe. A tárgyi igazság ked­véért meg kell állapítanunk, hogy erről a fur­csa és szokatlan beavatkozásról Szigethy Mik­lós kolozsvári rokonai mit sem tudtak és azt mélyen el is Ítélték. A brutális eljárás mélyen megrendítette Szigethy Miklóst. Többször meglátogattuk az ideggyógyintézetben s látszott a magatartá­sán, hogy a rendőri beavatkozás testileg és lelkileg, valósággal összeroppantotta. Orvosai azonban többször hangoztatták, hogy a beteg­ség nem életveszélyes és gyógykezelés után egészségesen fogja elhagyni az ideggyógyin­tézetet. Az orvosoknak igaza volt. Tényleg ép elmével ment haza a lakására. Pontosan járt az utókurákra is. Ismét csendes öreg em­ber lett. Hazament Szucságra és most íuár sokkal szomorúbban, megtörtebben éldegélt az ősi kúrián. Egy revolver-golyó. A fiatalos jókedv és az izzó temperamen­tum, amely egy lelki betegség folytán az öreg Szigethy Miklósnak az életét megédesítette, egyszerre eltűnt, elfutott az idővel és a fel­gyógyulásával... Tudatára ébredt annak, hogy csaknem egymillió lejt Költött és mégis újból Öreg és fáradt. Most már józan hűvösséggel mérle­gelte bizonyára, hogy vájjon érdemes-e to­vább élni. És hétfőn hajnalban mégegyszer kipödörte a bajuszát, megigazította a nyak­kendőjét és snájdigul, huszárosán, biztos kéz­zel agyonlőtte magát. Évtizedes falusi magá­nyából megpróbált mégegyszer visszatérni az életbe és élni szépen, mulatni gavallérosan. de ráébredt arra, hogy a mai világban nem élhet. Egy jól célzott revolvergolyó, egy romantikus életre pontot tett. (— s.) *  Marianum leányne^elöintézet igazgató­sága tudatja a tisztelt szülőkkel, hogy a jövő, 1932—33. iskolai évre a leszállított internátnsi dijakat a következőkben állapította meg: Kö­zépiskolai növendékek részére az évi ellátási dij 12.000 lej. Orvosi tiezteleidij. fürdő, bntor­ti .aszná latért 300 lej fizetendő. Egyetemi ha gatónők, amennyiben külön szobára tartan- igényt, az évi ellátásért 22.000 lejt, két: :er. lyes szobában lakók 28.000 lejt. közös teremt lakók 15.000 lejt fizetnek. Kívánatra részt.L prospektust' küld az intézet igazgatósa ga. l-

Next

/
Oldalképek
Tartalom