Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)

1932-08-22 / 191. szám

KV. ÉVF. 191. SZÁM, 1 Keieti-üjsxg 5 Polgári k Budapesten gártamkor egy sárga füzetke keltette fel a kíváncsiságomat. „Polgári kiált­vány a társadalom megmentésérőlirták Ka­rinthy Frigyes, Lengyel Menyhért, Pünkösti Andor, Serényi Gusztáv, dr. Nagy Lajos, kiad­ja a Magyar polgári blokk. Nagy politikai és gazdasági válságok idején általában megszapo- rodnak a világszanáló röpiratok, mindenkinek ,van egy elmélete, hogy csak bízzák reá, majd megmutatja ő,_ miként kell rendbehozni az em­beriség szénáját, de az élet szépen félretolja őket az útból, minden megy a maga utján, bel­ső erjedésének és zűrzavaros kibontakozásának törvényeivel, amelyeket ugylátszik éppen az in- tellektueleknek, az ész és logika fanatikusainak van legkevésbé módjában kormányozni. Mégis azzal a belénk idegzett várakozáskészséggel, hogy hátha igazuk van és fedélzetközi utas mi- yoltunk minden tehetetlenségével, hogy ott rak­juk le a cókmókunkat, ahol éppen lehetséges, gyanakodva bár, de mégis elolvastam e brosú­rát. mondom, merő kíváncsiságból, noha az el­mének ma már semmi szerepe sincs hogy miként gondolkoznak bajainkról ilyen illusztris kollé­gák, mint Karinthy, Lengyel Menyhért stb. Hát ők úgy gondolják: a polgár nem halt meg és ő maga kiépitheti az uj világrendet, ha idejekorán szervezkedik. A társadalom zátony­ra jutott, .az uj politikai irányzatok vállalkoz­nak a hajóroncs kiemelésére. De a mussoliniz- mus, amely a hatalom és a tekintély alapelvén áll, a polgári kiáltvány szerzői szerint sajátsá­gosán olasz intézmény és „rendszere a közösség rovására érvényesülő egyéni szempont háttér­be szorítása mellett sem képes kiküszöbölni a kapitálista termelés legfájdalmasabb jelensé­gét, a munkanélküliséget“. Ami pedig a hit- lerizmust illeti, éppen olyan német különleges­ség, mint az olasz fasizmus: a romantikára és miszticizmusra hajló német nép háboruvesztett hangulatában született meg és nem lévén „a ter­melés reorganizálása terén kialakult elvi állás­pontja, sem politikai, sem gazdasági szempont­ból nem képes megoldani a mai élet súlyos pro­blémáit“. Végül Sztalinék kommunizmusáról az a polgári kiáltvány Ítélete, hogy az nem kom­munizmus, hanem államkapitalizmus, a terror utján szerzett hatalmat csak további terror árán tartja fenn és az állami kizsákmányolás szovjet földön a munkás egyéni és emberi jogait még kevésbé tartja tiszteletben, mint a magántőke. Nincs értelme, hogy e világszemléletek akár­melyik oldaláról szembe szálljunk a kiáltvány érveléseivel, inkább azt hallgassuk meg, ho­HASZNOS TUDNI, hogy SCHMIOTHAUES rrerrn'iMf: keserüvi2e gyorsan megszabadítja a romlott ételek káros következményeitől. Utasítás minden palackhoz mellékelve. Kapható mindenütt! Mindez természetesen az alkotó intellektus sokra vonatkozik és nem a polgárság zömére,! amely összefoglal iparost és ügyvédet, orvost és; tisztviselőt, kereskedőt és mérnököt. Ezekkel is kell történjék valami és ha úgy érzik, hogy ne­kik a szembeálló arcvonal egyikén sincs helyük, ám hozzák létre a maguk független frontját, — ha tudják és ha erre még nincs késő. Az ismer­tetett kiáltvány szerint a polgár fogalmát „nem egy társadalmi osztályhoz való tartozás, hanem a közösség iránti hüséa határozza meg.“ Nekem ez a meghatározás, amely túl elméleti, tultávoli, tulmessze van a gyakorlat tényeitől, semhogyj alapjává váljék politikailag és erőszak nélkül' is hatni tudó társadalmi szolidaritásnak, nem! igen tetszik. De meg kell próbálni. Érvek, ta-< pasztalatok ellene vannak, ösztön, életvágy mel-í lette. Végül is valamennyien optimisták va< gyünk, ha mindjárt, úgy, ahogy Eenan mon­dotta: ^optimisták — illúziók nélkül. Ligeti Ernő. % — Igaza van Mózsinak, nem a sötét földalatti vermekbe kell keresni az aranyat, ahol nap-nap után a halál leselkedik reátok, hanem itt fent, itt, ahol lassankint a viz is arannyá válik... Nem mondom ott lent sem egészen rossz és aki ügyes... Kénytelen volt félbeszakítani a mondanivaló­ját, a leány újra körülöttük settenkedett. Az órást eleinte bosszantotta a leány jelenléte, de Mihályra pillantva felderült az arca: — Ez aztán nő, nincs több ilyen a faluban! — kiáltott fel lelkesülten, majd engesztelőleg hozzá­tette — nó ne sértődj meg a feleséged az kivétel. Nézd csak, szólt, dévajul magához ölelve a leányt — csupa tűz és csupa erő! A leány nevetve szakította ki magát a karjai közül és Mihályra kacsintva elrohant az üres üvegekkel. Mihály éhesen nézett utána és önkéntelenül is összehasonlitást tett közte és munkától megviseli felesége között, aki egészségét és fiatalságát adta oda a gyermekeinek, de bárhogy is küzdött benne a jóérzés, mégsem tudta elpalástolni a leány utáni vágyakozását. Az órás megvetően legyintett. — Ez mind semmi, ehhez csak aprópénz kell Mihály, de ott lent, ott is lehet találni aranyat... És benned bíznak azok a cudarok, benned bíznak Mihály... És igazuk van, te vagy az egyetlen becsületes. Hm, bizonyára helyesen van igy, bizonyára. És ha eltalálsz szerencsétlenedni, családodat bő segélybe fogják részesíteni. Nó, miért nézel reám oly együgyüen, talán nem helyesen mondtam, egy pillanatig is kételkedni tudsz gaz­dáid bőkezűségében? Hiszen a minap is amidőn az öreg Kozák szerencsétlenül járt, hogy oda ta­lálta lapítani a leguruló szikla, gazdáid bőkezűen kárpótolták a családját. Hm, azt mondod, hogy földönfutók lettek, nincs igazad, a szikla volt a hibás és nem a gazdáid. 1. De igyunk Mihály, hiszen már egészen kiszáradt a torkom. Szerencse velünk. (Vége következik.) gyan képzelik e derék szellemi harcosok a diag nozis megállapítása után a kibonakozást? Terv gazdasággal társadalmi szolidaritás utján. For radalmi elgondolással és alkotmányos meg építéssel. Nincs szükség a termelő eszközöknél a magántulajdonból való elvételére, de nincs le hetöség a kapitalista termelésnek mai rideg é: anarchisztikus formájában való fenntartásán sem. „Az uj tervgazdaság nem a gazdasági éle egész területére, hanem csak az elsőrendű élet szükségleti cikkekre irányul. A kapitalizmus elsősorban azt termeli, amit haszonnal el lehe adni, a szolidarizmus elsősorban azt termeli amire a népnek az emberi élet szempontjábó szüksége van és gondoskodik róla, hogy a néj ezt meg is tudja vásárolni.“ De hogyan valósítható meg a szolidárist* tervgazdálkodás? Meg kell alakulni egy párt nak, amely addig küzd, amig át nem veszi el vei megvalósításához a szükséges hatalmat. Igj alakult meg a Magyar polgári blokk, amely £ belpolitikában általában, egyenlő, nőkre is ki terjedő, 21 éves korhatárhoz kötött titkos vá lasztójogot, egyéni szavazást a kerületi jelöl tekre, a kisebbségi szavazatok arányos_ szóhoz jutását követeli, vallásszabadságot, a birói füg getlenség intézményesebb biztosítását, az ag rárpolitikában többek között az ország birtok állományának arányosítását, az egész mezőgaz daságnak tervgazdaság szolgálatába állítását, az iparpolitikában — többek között — a köz­munkáknak országos termelőszövetkezetek ut­ján való lebonyolítását, a kereskedelmi politi­kában a hatóságok Összes kereskedelmi válla lalainak szövetkezetekbe való beolvasztását, £ valuta politikában a protekciós rendszernek, a favorizált érdekcsoportok előnyös helyzetének megszüntetését, a hitelpolitikában az összes ma­gán és köztartozások kényszerkonvertálását, a közigazgatásban az adminisztráció leegyszerü sitésót és a közigazgatásnak a tervgazdaság szol gálatába állítását, az állampénzügyek terén egyszerű, minden laikus által áttekinthető adó- é3 illetékrendszert, a kultúrpolitikában a köte­lező tehetségvizsgálat bevezetését, a szociálpo litikában kislakás építést, a fajnemesités^ pro blémáinak intenzivebbé tételét, a családi élet fokozottabb védelmét, a mamutjövedelmekben rejlő szociális igazságtalanság megszüntetését stb., a külpolitikában olyan atmoszféra terem­tését, amely a békeszerződés békés revízióját le hetővé teszi és még sok bölcs dolgot, ami mind a 1 evegőben úszik, felötlik minden józan polgár gondolatában, csakhogy... Csakhogy ma a politikában a nyilt arcvo nalak küzdelmét éljük — helyesen, vagy hely telenül, mellékes, — a társadalmi erőknek olyan szembeállását, abol vajmi kevés eredménnyel kecsegtet, ha valaki az össztársadalom _ lelkiis­meretére hivatkozik. Lényegében Karinthyék nem mondanak semmi újat, amit polgári ideoló­gusok Coudenkove Kalergitől Wellsig ne rend' szereztek és ne tettek volna bizonyos rokon kö­zönség előtt tetszetőssé. Elméletileg ugyanezt- akarják azok a nemzetközi együttesek, népszö­vetségi ligák. interparlamentáris konfe renciák, világbéke nagygyűlések, Rotary és Pen-klubok, sőt maga a Nemzetek szövetsége is, de amint látjuk, tiz és néhány év óta semmi eredménnyel. Mi következik ebből? Talán az, hogy a jövőért aggódó polgár tegye ölbe a ke­zét és várjon? Hogy a Karinthyak némuljanak el és ne szegezzék a tömeg mellének a pártatlan és felülemelkedni tudó gondolat igazságait? Korántsem. Éppen az író na túrája követeli meg, hogy hü legyen elveihez, még akkor is, ha hang­ja pusztában kiáltó szó marad. De... De legyünk már tisztában azzal, hogy ép­pen iró, gondolkodó fajtájú embernek nem mun­katerülete egy párthelyiség, nem hivatása, hogy társadalomszervező munka ürügye alatt man­dátumokért küzdő politikai rohamcsapatok alak zatát öltse magára. Az iró és a gondolkodó mun­katerülete ott van az Íróasztalnál. írjon bár társadalmi utópiákat, amilyenek megírására Lengyel Menyhértet is készteti emberjavitó ne­mesebb ösztöne, vagy ironizáljon emberi mü­vek, magán és kollektiv cselekedetek hiába­valósága felett, amelynek éppen Karinthy ava­tott mestere, csak ne „politizáljon“, hiszen kezd­jük valamennyien belátni, hogy jövő létünk semmiesetre sem a parlamentben dől el és sem­miesetre sem igazodik „alkotmányos“ keretek­hez. Az iró legyen forradalmár — nem is igazi iró az, aki nem forradalmár. De az irói forrada­lom síkja, az intellektuel lázadásának síkja nem esik egybe heterogén cselekvéseknek front­jával. Szüilö Géza kezelő orvosainak kívánságára mondott le az orsz. kér. szocialista párt éléről (Prága, augusztus 20.)’ A szlovenszkói ma­gyar kisebbségi politikának nagy eseménye: van. Szüllő Géza lemondott az országos keresz­tény szociálista párt elnökségéről. A lemondás okául Szüllő Géza kimerültségét ^ jelenti be, amint az kitűnik Aixinger László dr.-hoz, a párt országos igazgatójához intézett leveléből: „Karlsbadban a mult héten befejeztem kúrámat. Utána kezelőorvosaim megvizsgál-! tak és hosszabb időre eltiltottak minden agitá- ciós körúttól, népgyüléseken való beszédektől, izgalmas munkától és teljes pihenést rendel- tok el. Maga ós más kímélésével erős, meg nem al­kuvó ellenzéki politikai pártot közigazgatni és, vezetni nem lehet, ezért megköszönve minden­kinek eddig irántam tanúsított bizalmát az or-; szágos keresztény szociálista párt országos el­nökségéről ezennel lemondok. Kérem az igen tisztelt Pártigazgató Urat, hogy az uj elnök megválasztására szükséges in­tézkedéseket megtenni szíveskedjék.“ Szüllő Géza kikapcsolódása az országos ke-í resztény szociálista politikából mindenesetre nagy vesztesége a szlovenszkói kisebbségi poli­tikának, mert Szüllő Géza egyike a legmarkán­sabb és legtehetségesebb politikusoknak. Arról, hogy Szüllő Géza képviselői mandá­tumáról is lemondana, nincsen szó. Hir szerint mindaddig, amig a párt illetékes fórumai nem intézkednek Szüllő megüresedett örökének be­töltéséről, ideiglenesen Dobránszky János, a kér. szoc. párt parlamenti klubjának legidősebb tagja fogja betölteni a pártelnöki tisztséget. Pozsonyban tartózkodik Eszterházy János gróf is, aki az utóbbi időben a kér. szoc. párt vezérei közé számított. Eszterházy János külö­nösen dr. Aixinger László főtitkárral és dr. Jabloniczky János képviselővel folytatott tár­gyalásokat és ezek nyilvánvalóan azt célozzák;; hogy ez a két pártkorifeus támogassa abban,* hogy ő kerüljön Szüllő Géza helyébe a párti élére. DOMBRIA. HÁZ1SZÖVESZET készít és elad önköltségi árban valódi homespun tiszta gyapjú úri és női divat szöveteket. Egyedüli elárusitóbelye Kolozsvár, Str. Bratianu, Király u. 51. — Ugyanitt szövés- tanitást, a szövészet minden ágában a tegtöké- letesebb technikával elvállal és minden versenyt felülmúló gyorsan és perfekt munkát végző szövő- és fonógépek kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom