Keleti Ujság, 1932. augusztus (15. évfolyam, 174-198. szám)

1932-08-22 / 191. szám

ii KnenUjsiíG XV. ÉVF. 191. SZÁM. Visszavonják a bírói likvidálásról szóló törvényt Popovici Igazságügyminiszter uj tervei a törvény módosításáról (Bukarest, augusztus 20.) A birói likvidá­lásról szóló törvény módosítása ügyében ki­küldött bizottság tegnap este ülést tartott Popovici Mihály igazságügyminiszter elnök­letével. Megállapították, hogy a jelenlegi tör­vény nem Felel meg a törvényhozó intenciói­nak, mert rosszhiszemű nemfizetőknek lehető­séget nyújt a fizetés alól való menekülésre. Viszont a törvény egyszerű visszavonása csődbe kergetne olyanokat, akik jóhiszemüek és megmenthetők és szerzett jogokat is sér­tene. A bizottság ezért a következőket h'atá rozta el: 1. A jelenlegi törvényt visszavonják. 2. Módosítják a kényszeregyezségi törvényt és igy teszik lehetővé a jóhiszemű adósoknak, hogy ne menjenek csődbe. 3. Átmeneti intéz­kedéseket léptetnek életbe a szerzett jogok védelmére. A bizottság a jövő héten végleg megszö­vegezi a javaslatokat, amelyek még ebben az ülésszakban a parlament elé kerülnek. vau szükség1 10,00® lejre egy szegény­ségi bizonyítvány kiváltásához ? Szörnyszülött a bürokrácia dzsungeljából (Déva, augusztus 20.) Az alábbi történet­ben nincsen semmi törvénytelen és rendelle­nes dolog. És mégis a bürokrácia szörnyszü­löttjének lehet nevezni,, annyira visszás. Déván az agrárreform során kisajátítot­ták a Dáné Testvérek tulajdonát képező föl- > dek egy részét is, házhelyeknek. Ahhoz, ho^y a föld ellenértékét megkapják, külön eljárás­ra van szükség. Minden ilyen eljáráshoz ügy­védre szorul az ember s igy a Dáné Testve rek is ügyvédhez akartak folyamodni. Igen ám, de a kis földből az ügyvédnek nem jut s emiatt szegénységi bizonyítványt, kellett kör­mök, mert szegénységi bizonyítvány esetében az ügyvédi kamara hivatalból, költségmente­Âîlatorvosok! Dr. Hutyra — dr. Marek Állatorvosi belgyógyászat. Két kötet 1100 old. II. kiadás, uj ára 900’— lei. Dr. Hutyra: Tör­vényszéki állatorvostan 420 oldal, uj ára 300 — lei. Dr. Wellmann: Általános állattenyésztés tan II. kiadás, 196 képpel és 4 színes mellék­lettel 300-— lei Lepagerál, Kolozsvár. Postán utánvéttel, portóval beküldve portómentesen. Kérjen magyar, német szak jegyzéket. sen ad ügyvédet a szegény embereknek'. * Emiatt tehát elhatározták, hogy meg­szerzik a szegénységi bizonyítványt. Annak rendje és módja szerint elmentek a városhoz, amely rendben ki is állítja a bizonyítványt, mivel valóban szegények és nincsen vagyo­nuk. Igen ám, de a bölcs adópolitika miatt a szegénységi bizonyitvány is csak úgy érvé­nyes, ha az abban foglaltakat a perceptor is igazolja, illetve a perceptor a bizonyítványt láttamozza. A szegény embereknek azonban 10.000 lej hátralékuk volt adóban s mivel a perceptornak rendelote van, hogy addig, amíg a hátralék nincsen kifizetve, semmiféle bizonyitványt nem irhát alá, előállott az a visszás helyzet hogy a szegénységi bizonyitvány kivéte­léhez 10.000 lej készpénzre lenne szükség. ha volna honnan. S mivel nincsen, a panaszos felek a pénzügyigazgatósághoz fordultak or­voslásért, onnan is azonban azt a választ kap ták, hogy nem avatkozhatnak bele a percep­tor dolgaiba. íme, ilyen a szegény ember helyzete a ha­tóságokkal szemben manapság. D—LENGYEL GYÓGYINTÉZETE Cluj-Kolozsvár, Caloa Regele Ferdi­nand îtî. (Ferencz Jőzsei nt). Tel. 211. a inai nehéz gazdasági viszonyokra való tekin­tettel uj osztályokat létesített: III. osztály ötszöri napi étkezéssel 120 lel. n. 130 Z. ,* i» ». .. 240 ,, Bármilyen möífti, vagy ssíiíés esetén lé­nyegesen redukált díjazással. Röntgen, Quarz, Diaierraia, Soüux, VíUánySürdők és másnemű villanyke­zelések szintén redukált árral Diétás konyha orvosi ellenőrzés mellett. Bejáró betegek részére is. Cukorbetegek, szívbetegek, érelmeszesedés­ben szenvedők, vesebetegek, köszvényes és rheu- más betegek, gyomor- és bélfekélyben szenvedők, krónikus bélhurutban és epekőben, valamint kró­nikus epehólyaggyulladásban szenvedők részére. Hízó- és fogyókúrák. Bővebb felvilágosítással és prospektussal szol­gál az intézet gazdasági osztálya. Memorandumok az igazság- és bel­ügyminiszterhez á kolozsvári bélyeghamisitási ügyben Szenzációs fordulat történt Rothbart Adolf bélyeghamisitási ügyében. A törvényszék által másfélévi elzárásra ítélt kereskedő a napokban emlékiratot adott be az igazságügy- és belügy­miniszterhez, valamint a főszigurancához. Eb­ben a memorandumban ártatlanságát hangoz­tatja és szerinte a kolozsvári rendőrség megbí­zásából dolgozott a bélyeghamisitási ügyben és mások helyett tartóztatta le, A törvényszék ha­mis vallomások alapján ítélte el Frie manu Sándor és Hermann helyett, akik a tűi urna­képpen i irányitói voltak az ügynek és még csak tanukul se hallgatták ki őket. A kolozs­vári rendőrségről igen súlyos megállapításo­kat tesz és kéri, hogy a felsőbb hatóságok uj vizsgálatot rendeljenek az ügyben. A főszigu- ranca máris elrendelte az újabb vizsgálatot és rövidesen érdekes fejlemények várhatók. MIHÁLY Irta: KRflSZNflV PÁL Alkonyodott: a Kopáros óriási árnyképe söté­ten, szinte félelmetesen hajlott a völgykatlanra, a hegyoldal lassanként imbolygó fénypontokkal telt meg, mintha ezer meg ezer szentjánosbogár lepte volna el a bokrait és a tátongó, sötét bányaszáj egyre ontotta magából az embereit, akik mécsü­ket lengetve, dalolva haladtak a völgykatlan felé. £s a bányászok mélabus dala, a csillék kerekeinek i nyikorgása, a sodronypálya vaskosarainak a zú­gása, a gépek rekedt bőgése, az érctörők tompa ; dübörgése, ahogy rettenetes súlyúkkal le-lecsap- jtak, mind, mind egy különös hangegyvelegbe te­vődtek összeéshosszanéskitartón lebegtek avölgy- i katlan felett, az arany félelmetes hatalmáról zengve. } És azok az emberek, akik közvetlen, vagy , közvetve ezt a sajátságos hangversenyt előidézték, szánalmasan gyenge és a nehéz földalatti munká­itól megviselt teremtmények voltak, akik életük [javarészét a nedves és dohos levegőjű tárnákban i töltötték, ahol órákhosszat görnyedve, sokszor a földön csúszva bányászták ki a sziklákból azt a sápadtféayii bálványt, amelyből nekik a legszü- : kösebb megélhetésre is alig jutott. És ez a kemény, földalatti munka lassaakint rcánehezedett egész llényükre és közömbössé tette minden iránt, ami a munkakörükön kívül esett. Ám ez mégis csak látszat volt, mert a lelkűk mélyén ott szunnyadt a vágy, egy emberhez méltóbb élet után és csak egy szikra kellett hozzá, hogy fellángoljon. Most is ahogy a szabad hegyilevegőre értek, mintha ki­cserélték volna őket, egészen megváltoztak kö­zömbös tekintetük felélénkült, sápadt arcukon pir gyűlt, görnyedt hátuk kiegyenesedett és mintha megrészegültek volna a csillagos ég látásától, lel­kűkben merész vágyak keltek: felébredt bennük a hegyvidéki ember béklyót nem ismerő szabadság- szeretete... E faluszélen, egy düledező, otromba épület előtt állapodott meg a bányászok menete. A kapufél­fáján lengő gyaluforgács és a kiáramló szeszgöz be­felé csalogatták a fáradt bányászokat, akik rövid ta­nakodás után körülülték a tágas ivóhelyiség asztalait. Mihály a munkavezető — is ott szorongott acsap- szék ajtaja előtt. A derék és jámbor Mihály, akivel ez a furcsa történet is megeshetett. Sápadt, hosz- szukás arcáról lelkiküzdélem tükröződött vissza, vitában volt magával, görcsösen szorongatta heti keresményét és nyomorgó családjára gondolt. Nem sok ideje maradt a tanakodásra, mert a hátulról jövők áradata magával sodorta az ivó belsejébe, Esetlenül állt meg az asztaloknál, ahol egy üres hely sem kínálkozott a számára, már vissza akart húzódni, amidőn egy Kéz nehezedett a vállára. Visszafordult: egy vörös pufók arc nevetett reá: — Mit tatod a szád Mihály, csak nem akarsz faképnél hagyni — kérdezte a vörösképü kedé­lyesen — látod, az élelmesebbek már mind el he­lyezkedtek és teleszájjal kortyolják a szeszt. Nő, de sebaj, tudod, hogy én mindig kedveltelek be­csületességedért, jer asztalomhoz. Nó, mit tana­kodsz, talan nem tetszik? Jerünk hát!... Az utóbbi szavakat határozottan, szinte paran- csolóan mondta és Mihály kénytelen-kelletlen en­gedett a vörösképünek, aki az ő fölényes módo- rával, gyanús foglalkozásával és jómódjával ide­genkedést és irigységet keltett maga iránt a falu­ban. Tulajdonképpen órásmesterség lett volna a foglalkozása, de azt suttogták róla, hogy titokban arauycsempészeítel foglalkozik. Lehet, hogy az egész csak szóbeszéd volt, de annyi bizonyos, hogy az ellene beindított vizsgálatok sohasem ve­zettek eredményre és igy a tekintélye még növe­kedett a falusiak előtt. Mihály, aki mindig idegenkedett ettől a kétes hirü embertől, nem szívesen telepedett le az asz­talához. Az órás nem nagyon látszott ezzel tö­rődni. otthonosan helyezkedett el mellette és fölé­nyesen szólt az ott settenkedő kiszolgáló leányra: — Katica, a kisüstös ó-szilvoriuraból! Mihály hasztalan szabadkozott, hogy az ő keres-1 ménye ily fényűzést nem enged meg, az órás leintet-1 te ás a leán y sietett a parancsnak eleget tenni. Az órásmester fenntartott asztala ügyesen volt elhelyezve, kilátást nyújtott az egész teremre, az ottülők figyelemmel kísérhették az ivóban levők minden mozdulatát. Egyideig szótlanul nézték a mulatozókat, de az órás mester titokban Mihályt figyelte: — kedvemre való ember — gondolta meg­elégedetten — becsületes és együgyű, mehetünk vele valamire, csak óvatosnak kell lennem. — És Mihályhoz fordulva kedélyesen igy szólt; — Te Mihály, ez a vörös szakállu Mózsi tetszik nekem, nézd csak milyen megelégedetten tekint körül a farácsos ablakából, majd fontoskodva húz egy-egy vonást az előtte fekvő táblára. Figyeld meg jól, előbb a tábla jobb felére bűz vonásokat, majd a tábla másik felére hajlik, szorgalmasan, számol, kitörli és megint ir, lopva körülnéz, mintha félne, hogy meglátja valaki. Mihály ez az ember tetszik nekem! És a számitás igen egyszerű, minden liter szeszhez két, három ujjnyi vízzel több a meg­engedettnél, neked sem árt, nekem sem és ott a többiek sem érzik meg, mert gondoskodik róla, hogy egy kis dohánylével fűszerezve, még csípős is legyen, . . És a vízből lassacskán házak épül­nek .Esze van ennek az embernek Mihály, nem a föld alatt keresi, mint ti az aranyat.1 — A nagyobbik, vagy a kisebbik pohárba töltsék, ténsur? — kérdezte a leány az üvegeket az asztalra téve és széles csípőjét kényesen riszálta, hol egyik, hol a másik férfihez sorolódva. — A nagyobbikba galambom, — szólt nevetve az órás és magához ölelte a leányt, aki ügyesen ki­szakítva magát, mosolyogva sietett odább. Az órás maga elé emelte a poharát és a szak értő biztos szemével nézte. — Pompás ital! — szólt nagyot csettintve a nyelvével — Mózsi ezt az én részemre tartogatja. — Szerencse fel! Koccintottak és ittak. Mihály eleinte szabad­kozott, de a tüzes ital egyre jobban kellette ma­gát. Az órásnak megeredt a nyelve, közbe Mihály- ra sunyitva, igy szólt:

Next

/
Oldalképek
Tartalom