Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-18 / 161. szám

Knsnßisits XV. ÉVF 161. SZÁM­fí A washingtoni törwényhozőftestület körül táboroz«! frontharcosok átszáztagn haiáil^iát létesítettek (Newyork, július 16.) A frontharcosok, akik hetek óta a Capitolium körül táboroznak, Washingtonban és követelik, hogy a törvény­hozó testület munkanélküli segélyben részesít­se őket, ötszáztagu balállégiót létesítettek, amelynek célja, hogy 72 óráig szünet­lenül tüntető felvonulást rendezzen, a legnagyobb hőségben is és igy próbálja kicsi­karni a törvényhozástól az engedményeket. A különös légió vezetője Robertson hadirokkant, aki a világháború folyamán a gerincén sérült meg és most gerincét egy acélpánt helyettesíti. A légió toprongyos és éhes és átlyuggatott zász­lókkal jelent meg a márványból készült tör­vényhozási épület előtt és gúnyosan tisztelgett. A frontharcosoknak ezt az újabb megmozdulá­sát az amerikai lapok a legszélesebb körű ér­deklődéssel kisérik. Macdonald és De Valera között megszakadtak a tárgyalások (London, julíus 16.) Macdonald és De Valera tárgyalásai teljes kuda. ;.*ul végződtek. Íror­szág az Angliának fizetendő összeg kérdését döntőbiróság elé akarja vinni, Macdonald azon­ban visszautasítja a döntőbíróságot, mint olyat, amelynek egyetlen tagja sem tagja a britt vi- lágbirodalmi együttesnek. De Valera köztársa­sági elnök már a mai nap folyamán vissza is utazott Dublinbe. Kimentették a folyóból és nyomban letartóztatták az anyát, HASZNOS TUDNI» hogy SCHMIDTHAUER ferntates keserüvizéből félpohárral elegendő, de sok eset­ben már néhány evőkanállalls. Utasítás minden palackhoz mellékelve ! Kapható mindenütt! Három kommunistagyanus fiatal embert különös sérülésekkel szállítottak a klinikára (Kolozsvár, julius 16.) A Keleti Újság teg­napi számában röviden hirt adtunk arról, hogy az ügyészségi fogház tiz kommunista lakója közül hármat átküldték a sebészeti klinikára. Értesüléseink szerint mindhárman, Steinber- ger Géza, Róth Gábor joghallgató és Sándor Imre súlyos testi sérülésekkel kerüllek a. kór­házba. Szombaton érdeklődtünk dr. Bruda szol- gálatos orvosnál, #ki meglepő nyilatkozatot tett. Elismerte, hogy a három ember talpa és háta sebhelyekkel van tele, de ami a sérülések okait illeti, arra nézve, ezt a különös magyará­zatot adta: — Azt mondják, hogy leestek és úgy ütötték meg magukat. S4.M ggy€»rftüejfc€>iÉ a vişine ú&fota és Htánnk ugrott a inillásnsirba (Obnütz, julíus 16.) Megdöbbentő családi dráma történt Holitz községben. Zemanek Ja­kab mészáros hosszabb ideje rossz viszonyban élt feleeégével. Az asszony emiatt az utóbbi napokban annyira elkeseredett, hogy elhatá­rozta, öngyilkosságot követ el. Ma magával vitte három gyermekét, a 8 A könyvnap szenzációja : Zllahy : Két tog&ly 9ő-— leí. olcsó kiadás, 618 oldal, 500 — lei helyett vá­szonkötésben 90’— lei. Küldje bélyegben (portó­mentes), vagy kérje utánvéttel Lepagetól, Cluj. éves Mojmirt, a 7 éves Vlastát és az 5 éves Ja­kabot a March folyó partjára. Két kisebb gyermekét karján vitte a folyóba, a legnagyobbiknak pedig meg­parancsolta, jöjjön utána. Amikor a mély vízbe értek, az asszony bedobta két gyerekét és maga is belevetette ma­gát a habokba. A legidősebb fiú látva a jelenetet, vissza­fordult, kifutott a partra és segítségért sietett. Egy arra jövő munkás a kisfiú segélykiáltá­saira a habokba vetette magát és kimentette a fuldokló asszonyt, a két gyereket azonban el­sodorta az ár. Az asszonyt, mihelyt magához tért, letartóztatta a esendőrség. ímlék a régi Kolozsvárról Irta és a „Régi kolozsvári est“-en felolvasta Szász Endre Miről ábrándozhatni egy jubiláló újságíró, aki ke- jjjjere javát már megette Kolozsváron: a régi Kolozs­várról. Nem tudom, úgy van-e vele más is, azok, akin velem öregedtek meg, de ami engem illet, én nem tudok meghatottság nélkül arra a tovasuhant múltra emlé­kezni, amelyet ez a két szó foglal össze: régi Kolozs­vár. Ez a Kolozsvár hajdanán. 20—25 évvel ezelőtt még $í£.k nem is álmodott arról a rangról, hogy százezer lelket könyveljen el benne a statisztika, nem volt két színháza, tiz-tizenöt napilapja, egy tucatnyi mozija, autóbuszok sem száguldozták be az uccáit. Letagadha- tatlanul kisváros volt, amelyben jóformán mindenki is­merte egymást és hogy hazabeszéljek, ha hét-nyolc új­ságíró összekerült néha a kávéházi asztal mellett, ak­kor az ablak előtt elhaladó emberek megcsóválták a fejüket és megkérdezték: mi az, az újságírók népgyü- lést tartanak? A gözmozdonyos közúti vasút, amely mindössze két útvonalon cammogott, a vasúttól a fő­térig QS a Monostortól a Hóstátig, csúfosan megbukott mert senki sem használta. Az embreknek sohasem volt sietős a dolguk és ha mégis akadt valami elintéznivaló­juk, szép komótosan megtették az útjukat csakúgy az apostolok lován és ha büszkék is voltak az áj-vájra — igy hívták köznyelven a kisvasutat — legfeljebb vasár­naponként, kuriózumból ült rá valaki. Ebben a csendes kis álmodó városkában három épület körül volt csak némi mozgalmasság. A város­háza, az egyetem és a szinház körül. A legnagyobb ur az egyetemi polgár volt, mert belőle élt Kolozsvár, ö fizetett a vendéglősnek, a kosztadó asszonynak, a ká­vésnak, ő maradt adós Sámson Jakabnak, a szabó­mesterek koronázatlan királyának és a Weiszoknak, az akkoriban feltörekvő szabódinasztiának. Szeptemberben úgy festett az egyetem környéke, mint a megbolyga­tott méhkas, amelyet körüldonganak a beiratkozásra siető diákok kiapadhatatlannak látszó rajai. Ha behunyom a szemem. Apáthy Istvánt látom, aki éppen rektora az egyetemnek. A főkapun éppen most fordult be kissé hajlott, törékeny alakja. Tegnap dél­után még nagy beszédet mondott a városházán, felso­rakoztatta a kormány bünlajstromát, dirigálta a füg­getlenségi vezérkart, amint azonban átlépte az egye­tem küszöbét, többé már nem volt politikus, csak egy­szerű professzor, akit nem érdekel más, mint diákjai­nak dolga. Még a saját tudományos kísérletei sem mert mindennek megvan a maga helye, A rektort az egyetem adminisztrációs ügyei foglalkoztatják, tudó: professzornak a muzeumkerti állattani intézet a biro­dalma, Veszedelmes soviniszta hire van, aki minden reggel behabzsol éhomra egyet-kettőt a nemzetiségek­ből, az első tanársegédjét azonban Márics Milosnak hivják s ha tagadná, akkor is elárulná a neve, hogy bácskai szerb fiú. A lépcsöházban Apáthy Posta Bélá­val találkozik, aki nemcsak politikai alvezére az elnök urnák, hanem osztályosa minden altruista tervben is Együtt mennek fel a rektori szobába, hol Posta Béla uj, nagyszabású tervéröl referál, hogyan építhetnék fel pénz nélkül a kolozsvári diákotthont, a Menza Akadé- micát. A filozófiai fakultás tanári társalgójában már együtt van a professzori kar, amikor belép a dékár. Márky Sándor. Országos hirü tudósa Márky a história tudományának, a tekintély feltétlen tisztelője, ki min­den évben megírja a maga könyvét Ferencz Józsefről, akit sziklaszilárd hittel nevez a „legalkotmányosabb kírály‘‘-nak. A tiszteletet parancsoló tudós gyüleke­zetben egy kockás ruháju, magas öreg ur hívja fel a figyelmet magára. Mi. tagadás, inkább vidéki ripacs- direktornak itélnök, mint európai hirü tudósnak. Pe­dig az excentrikus külsejű ur a keleti nyelvek pro­fesszora, Bálint Gábor. Tősgyökeres székely, aki nem kevesebb, mint huszonöt nyelven beszél. Törhetetlen híve annak az elméletnek, amely török-tatár rokonsági ala­Nagyon kiváncsiak vagyunk rá, hogy a há­rom beteg ember, vájjon cseresznyemagon csu- szott-e el és egymásnak esve sebesült meg, vagy pedig a kihallgatások alkalmával érte őket „bal­eset.“ Ezt a hivatalos vizsgálatnak kellene meg­állapítania. Biztosítsa ingatlanát.házát,éle­tét a MINERVA BIZTOSITÖ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG- nál, Kolozsvár, Calea Regele Fer­dinand (v. Ferencz József-u.) 37. sz. Telefon: 12-57. pon kutatja a magyarság eredetét. Bálint Gábor elmé­letének konzekvenciáival magánéletében is számolt, amikor egy külföldi expediciós útjáról tatár feleséggel tért haza. Ott vitatkoznak, ott gesztikulálnak egymás­sal a két Szádeczky testvér, Gyula a geológus és Lajos a történész, Cholnoky Jenő, a pompás kozör, aki a tu­dományt a szórakoztató csevegés édes mézében adja be hallgatóinak, aztán Böhm Károly, a zseniális filozó­fus, a kiválasztottak elöadája. A jogászok folyosóin zsibvásári élénkség. Egy vi­déki jogász rémült, szinte halálravált arccal szaladja be a folyosót, hogy a föld fenekéből is felkutassa azo­kat a kollégákat, akik az ö tárgyaiból készülnek szigor­latozni, hogy alázatosan megkérje őket, ezúttal marad­janak távol a szigorlati teremtől, mert ha üres a szoba, a professzor ur szivét is könnyebb meglágyítani sziv- hezszóló könyörgéssel. Egy középtermetű, szinte ham- vasarcu fiatalemberbe ütközik a tanterem ajtajában. Remeg a hangja, amint megszólítja: — Kérem kolléga ur, maradjon kint, Somlónál szi­gorlatozom és nem tudok semmit... A tejfeles szájú kolléga elmosolyodik, kissé gúnyo­san, de elnézően is: — Ne haragudjék, de mégsem maradhatok a folyo­són. Nélkülem elő sem állhatna. En vagyok ugyanis Somló!... Igen, ö az az ifjú és máris országos hirü profesz- szor, akinek kiválósága előtt a legkonzervatívabb tu­dós is meghajol. Mintha most is látnám Somlót, amint a tudás szent lázával sápadt arcán fejtegeti szocioló­giai elméletét, amint a nemzeti tanácsban egyenlősé­get követel Erdély minden pyelvü fia számára, hogy aztán két év múlva élettelen teste összeroskadjon édes­anyja sirhalmán, a házsongárdi temetőben. A hitetlen tudós Kolozsvárra utazott meghalni az édesanyja por- ladozó hamvai fölött. A gólyák tantermében Farkas Lajos, az öreg mél- tóságos magyarázza Momsen tudományát, a római jogot. Mintha a latin tudománnyal való évtizedes barátko- zás külsejére is bélyeget nyomott volna: markáns pro­filja mellől csak a tóga hiányzott. Nagy tudós, akinek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom