Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1932-07-18 / 161. szám
XV. ÉVF 161. SZÁM. KeletiUjskg 7 „Meghalt egy ember, aki sohasem éltl“ ■ * Bata Tamás csodálatos karrierje a vásározó suszter műhelyétől a nábobi vagyonig — Húsz évvel ezelőtt már csak a hajszál választotta el a haláltól E bét név: Bala és Zlin, együtt tűnt fel és együtt lett világismertté. Aki a háború előtti időkben 1914-ben Zlinben járt, ahogy az álló máson kilépett, szemben találta magát a négy- emeletes cipőgyárral, ahol abban az időben na pi négy-ötezer pár cipő készült. Kizárólag olcsó vászoncipőket és szandálokat gyártott akkor Bata és már akkor is arról volt hires, hogy az ő áruja volt a legolcsóbb és minőségileg is jó volt. Már akkor is kialakult felfogás volt Batánál, hogy az ő cipőjét mindenki vehesse, a cselédleány is, az uridáma is. Az volt az elve, hogy gyártmányain mindenki keressen, a munkás, aki késziti, a kereskedő, aki eladja és a vállalat is. Felfogása volt, hogy az üzlet csak akkor jó és életképes, ha mindenki, aki gyártmányaival bármi formában foglalkozik, megtalálja számítását. A Bata cipőgyárról 1914-ig a külvilág nem sokat tudott. A gyár termékeit még a cipőkereskedők is többnyire másodkézből, a nagykereskedőktől vették. 1914 május végén Bata Tamás Nagyváradon járt, egy nagy cipő-céggel nagyobbszabásu üzletet kötött, fehér vászoncipő két adott el. Nagyobb vevőit, fáradságot rém ismerve, személyesen látogatta meg. Közvetlen a háború kitörése előtt, Bata a termelés fokozását és cipőkereskedelemmel való direkt kapcsolat felvételét határozta el. Amikor a háborút proklamálták, már be volt szervezve nála, az angol és orosz képviselet. Minden előkészületet megtett tehát. Ekkor Bata Tamás 38 éves volt. Két esztendővel előbb nősült. Felesége Mencik Mária, Mencik professzor, udvari tanácsos, az udvari könyvtár íőkusztosánnk egyetlen leánya, akinek nászajándékul a gyár melletti vasút túlsó oldalán közvetlenül a gyárral szemben gyönyörű villát építtetett fel. A 100.000 koronát, amit hozományul kapott, feleségének ajándékozta, neki nem kellett, mert volt kétmillió korona saját vagyona. Ezt a vagyont saját erejéből, 17 évi fáradhatatlan munkával szerezte meg. így találta őt a világháború. A vásározó suszter fia. Bata Tamásról sok mindent írtak, de nagy- részben valótlanságokat, mert az ő igazi egyénimeg lehet bocsátani, hogy mindennél büszkébb a mél- tóságos címre és Momsen egyetlen élő örökösének tartotta magát. „Csak Momsen értett és én értek a római joghoz" — szokta mondani. Most éppen Heiman Muki ül előtte, a krakéler mosolyával. Aki tudja, hogy fogalma sincs semmiről, de aki biztos a maga dolgában. Éppen az első kérdést kapja, mikor felpattan az ajtó és egy éles kappanhang beordit: — Csak Momsen és nem Farkas! A professzor elsáppad: szivén találták. De ebben a pillanatban felugrik Heiman Muki, mint a gumilabda. kirohan a folyosóra és két perc múlva lihegve, le tépett gallérral vánszorog vissza, mint Czája a hosszúm nyúlt mérkőzés végén, kimerülve, de diadalmasan: — Megpofoztam a gazembert! Momsen egyedüli jogutódjának felderül az arca, összecsapja a jegyzeteit. — Jelölt ur, ön kifogástalanul felelt. Es már megy is, hogy átadja helyét Ováry Kelemennek, a legaranyosabb, legszelídebb professzornak, aki arról hires, hogy soha senkit sem buktatott meg s aki mint a távgyalogló, Isten tudja hányszor száguldja körül a tanterme^ hogy szemléltetően mutassa be a magyarok bejövetelét. A Newyork-kávéház tükörablakán keresztül délután 5 óratájban Lechner Károlyt pillantom meg. Bölcs, szelíd mosolya, derűs, ráncnélküll piros arca, amelyről nyugodt, békés öregség tekint le, el nem árulná, hogy félórával ezelőtt még dühöngő elmebetegekkel viaskodott. Mellette Makara professzor, ez a komor, azóta— lan ember, a sebész, oki mintha előre érezte volna borzalmas végét. Mint rákos beteget össze-vissza vagdosták kollégái és a pompás diagnoszta úgyszólván órányi pontossággal számította ki, mikor sújt rá a könyörtelen halál. Az orvos-asztal tagjai befejezték az ujságol- xsást és barátságos diskurzusba fognak. Éppen Puric: z Zsigmond, a nagy belgyógyász emlékét idézik. Arról van szó. hogy a klinika udvarán szobrot kell emelni a zseniális magyar orvosnak. A szobor eszméje testté is vált, de arra nem gondoltak az idea magvetői, hogy jön idő, amikor a türelmetlenség kidönti helyéről az emberszeretet apostolának márványszobrát. (Befejező közlemény következik.) ségét kevesen ismerték. Az a rezervoár. amelyből felbukkan egy-egy nagy elme, az vetette őt is a felszínre. A nagy embereknek nincs tanítómesterük. ők arra vannak hivatva, hogy útmutatók legyenek és az első perctől tanítva tanítsanak Apja, nagyapja és még annak az apja is szegény vásározó suszterek voltak Apja, három szór nősült, második házasságából maradt három gyermeke közül legfiatalabb volt Tamás Amikor az asszony meghalt, a három gyermeknek maradt anyai örökséget kezelésbe vette az árvaszék, 3000 koronát. A három gyermek, Antal, Mária és Tamás, mostoha anyjukkal nem jól fértek meg. Apjuk, aki közben NapajedI nevű városkába költözött, amely Zlin közelében van, a 3 gyermek kérésére, nagykorusittatra őket mire ezek kézhez vehették anyai örökségüket, visszaköltöztek Zlinbe és ott önállósították magukat. Daróc-papucsokat gyártottak. Antal vezette a vállalatot, mint legidősebb. Bosszul vezette. Közben besorozták katonának. Volt egy kis fedezetnélküli adósság is és amikor Antal bevonult. Tamás felkereste a hitelezőket, haladékot kért és magára vállalta az egész tartozást. Csak egy hajójegyre való pénze volt, azzal ki vándorolt Amerikába. Ekkor 18 éves volt. Amerikában egy cipőgyárban munkás lett. Sarokfaragó. Gyors, ügyes és pontos munkás volt. Megkeresett hetenkint 30—35 dollárt. Takarékoskodott, dolgozott és éles megfigyeíőké- pességével kileste, kitanulmányozta az amerű- kaiak titkait. Felismerte a tömegtermelés előnyeit. Három évvel később, nébányezer dollárral zsebében és kész tervvel fejében, visszatért Zlinbe. TJtját azonban Németországban megszakította. néhány hetet dolgozott. Pirmasentzben, ott anyagi lehetőségeihez mérten vásárolt néhány használt gépet. A kézimunkával, már akkor mindenkorra leszámolt. Zlinben felszerelte gépeit és megkezdte céltudatos munkáját. Olcsó Vászoncipőket készített. Kizárólag nagykereskedőkkel, vette fel az érintkezést. Ezek gyorsan felismerték benne a pontos és becsületes szállítót, még előre is adtak neki oénzt. Szakképzett munkások nélkül, maga nevelte ki magának a munkaerőket. Minden évben naayobbi- tott. bővített, terjeszkedett. És 17 évi munkássága után. 38 éves korában, polgári jóléttel körülvéve, érte őt a világháború. A háború alatt. Az első mozgósítási napokban bizonyítékát adta páratlanul nagy takarékoskodásának és munkásaiért való gondoskodásának. Mindjárt a háború kezdetre összevásárolt 7.5 vagon búzát és S0 vagon szene'. Ezt. a legrosszabb eshetőségekre számítva, hatalmas lakatok mögé rejtve tartalékolta. A munkások és mesterek jórészét, az első mozgósításnál elszedték tőle. Karrierjének alapvető cselekedete az volt, hogy a mozgósítások után autón rohant Béesfce és tisztában lévén azzal, hogy a háborúban bakancsokra van szükség, a hadügyminisztériummal papi tízezer pár bakancs szállítására ajánlatot tett. Ajánlatát örömmel fogadták, kapott bőségesen rendeléseket. •“ A háború alatt rendezkedett bs bőrgyártásra is, úgy, hogy a háború vége felé a feldolgozott bőr nagy részét is saját gyáraiban állíttatta elő Bata egyik legértékesebb tulajdonsága a gyors cselekvőképesség volt. A háború befejeztével rendkívül gyorsan átszervezte üzemét a polgári szükséglet kielégítésére. A konjunktúra dühöngött, a világ árura éhezett és a Bata gyárak duzzadtak, nőttek. Három évvel a háború után, a monarchiától elszakadt területek, illetve uj államalakulatok közül. Rasin, akkori pénzügyminiszter politikája folytán, az uj csehszlovák köztársaság valutája erősen feljavult Ebből aztán baj lett. A' cseh pénzért, Ausztriában és Németországban (sokkal olcsóbban lehetett vásárolni, mint otthon. Mindenki igyekezett ipari cikkeket a külföldről becsempészni. Ezt kezdte érezni Bata is. Baktárai zsúfolva megteltek áruval. Drága volt. nem kellett. Bata dnmpingje. Ekkor adta tanúbizonyságát Bata rendkívüli ügyességének. 1922 júniusában rögtönzött munkás gyűlést hivott egybe, amelyen a munkásokhoz nagy beszédet tartott: — Munkatársaim! — szólt munkásainak tömegéhez, — pénzünk értékének állandó javulása országunk ipari romlásához vezet. Csa% egy mód van a katasztrófa elhárítására: az ipari cikkek árát le kell szállítani. Ezt pedig csak akkor lehet elérni, ha a munkabéreket is leszállítjuk. Ehhez pedig a munkások, a ti hozzájárulásotok, feltétlenül szükséges. Én hajlandó _ vagyok a cipők árát a felére leszállítani, hajlandó vagyok nektek minden élelmi és ruházati cikket, mától fogva fele árért adni, ha ti kijelentitek. hogy hajlandók vagytok a munkabért felére leszállítani. Baktárainkban a készletek már nem férnek el, más megoldás a továbbdolgozás- ra nincs. Tőletek függ, mi történjék holnap. A bomba hatott. A munkások Bata ajánlatát ott helyben elfoaadták. " Nyolc nappal később a cseh parlament e merész és okos lépéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott meg, mire példáját a többi vállalatok is követték. Azóta a Bata-müvek. nőttek, fejlődtek, és meghódították a világpiacot, A dekonjunktúrában. Bata mindig önmagával versenyzett, mert versenyen kívül állott. Újabb és újabb olcsósági rekordokat teremtett. Túlzásig vitte ezt, úgy, hogy a bel- és külföldön kihívta maga ellen a cipőipar legkomolyabb tényezőit. Sok bi- mulója. de mén több ellensége volt. A múlt évben több államban, direkt Rata miatt óriási ci- pővámnkat róttak ki, ezt Zlinben erősen meg is érezték. Az utóbbi időben. Bata kénytelen volt sokezer munkást elbocsájtani és a termelés, amely napi 150.000 pár volt, visszaesett 45.000-re. A mostani katasztrófa nagyon rosszkor jött, mert pont most lett volna ő reá. a nagy /fcjniális szervezőre szüksége a vállalatnak. Már 1912-ben kacérkodott a halállal Bata Tamás Zlin városa gyászol, van is rá oka. ügy még taán senki sem szerette szülőföldjét, mii$t Bata. Ennek a városnak háború előtt, mindössze 7000 lakosa volt, ma 25.000. Gyönyörű villasorok. középületek, amiket mind a város hűséges fia. Bata Tamás varázsolt elő. a szántóföldek és erdők közül. Bata Tamás már 20 évvel ezelőtt, e sorok írója előtt úgy nyilatkozott, hogy az ő sirhahna fölé sirkövet ne emeljenek. Amit életében alkotott, csak az hirdesse majd halála után az ő nevét, hirdesse hangosan: „itt élt és dolgozott egy ember.“ Bata Tamás utolsó nagy munkája félbeszakadt. Indiában épül egy cipőgyára, ütolsó utján ennek a gyárnak gépeit lekötni, megvásárolni, indult... indult.... És ha szegény Bata Tamásnak már húsz év előtt az volt a kívánsága, hogy sirhalma fölé sirkövet ne. állítsanak, hanem csak alkotásai hirdessék hangosan az utókor számára, hogy itt élt és dolgozott egy ember, úgy azok, akik közelről ismerték őt. mint e sorok írója is, elmondhatják. hogy erdő mélyén emelkedő sírkeresztje fölé ezt az epitáphiumot kellene „Meghalt egg ember, aki sohţs&g élt“ Bata Tamás balszeme fölött, a homlokcsontban, mély horpadás volt. Ennek is története van. 1912-ben, egy ködös novemberi éjjel, autón utazott az otrokovici vasútállomásra. Hogy elérje a bécsi gyorsvonatot, Hoza nevű sofiorje °0 kilométeres tempóban vezette az autót. A soffőr egyszer csak lát valamit, a lámpafényen it imbolyogri. de már késő volt. Lefékezett, de már a baj is megtörtént. Erős lökés. Egy szegény rongykereskedő aludt eVhós szekerében '■7. utón, lámpája nem volt, a 90 kilométeres sebességgel robogott autó nekirohant, az öreg engyszedő hatalmas Ívben kirepült a szántó pöldre, a lovacska kimúlt, a kocsi összetört, nulja pedig behatolt Bata koponyájába. Szerencsére nem mélyen, csak bezúzta a csontot. Akkor dr. Gerbáe, háziorvosa feladta a reményt élei ben maradásához, de Bata három héttel ké- -öbb, már az üzemében dolgozott. Az öreg rongy ' r-reskedő kapott egy uj szekeret, egy jó lovat, '■áadásul egy karhid-lámpát és még ráadásul r>gj! kis pénzt és. Bata mindig sietett., neki semmi sem ment éó<( gyorsan Eldobta a 90 kilométeres sebességgel rohanó autót is és talán már a repülőgép sem volt neik elég gyors. Talán most is a nagyi sietség áldozata lett. 1
