Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-26 / 118. szám

4

Keietí-UjsaG

XV. EVF. 118. SZÁM.

Vest Fedor báró regényes karrierje Temesvártól a

(Budapest, május 24.) A napokban jött a hire Bécsböl, hogy -“Vest Fedor báró volt követségi tanácsost, az osztrák hatóságok letarthatták. Néhányszáz pengő miatt került Vest Fedor haró a bécsi Landesgericht fogházába. A panasz szerint a Creditanstalt egyik igazgatójának aláírását hamisította váltóra s a Váltók forgalomba kerültek, anélkül, hogy fedezet lett volna rájuk.

Egy kivételes tehetségű magyar diplomata karrierje tört ketté ezzel a letartóztatással, amelyet mar tavaly bűnügyi bonyodalmak előztek meg, sőt legutóbb is bajbakerült Vest Fedor az osztrák hatóságokkal, de ekkor bizonyítványt mutattak fel, amely szerint Vest Fedor gondnokság alatt áll, mert gyöngeelméjü. A bűnügyi bonyodalmak okozhatták, hogy Vest Fedort gyön- geelméjünek kellett nyilvánítani. Amig diplomáciai pozícióban volt, éleseszü, igen széleskörű műveltséggel rendelkező fiatal diplomatának tartották. Mindenki, aki csak ismerte, karriert jósolt neki, ezt a karriert azonban a bűnügyi bonyodalmak egyre lejebb kanyari- tották, egészen a letartóztatásáig,

A balapgyáros fia.

Tulajdonképpen a háború után kezdődött el Vest Fedor báró érdekes és mozgalmas életpályája, de el kell mondani róla azt is, hogyan jutott a háború után kezdődő karrier indulópontjához.

Vest Fedor báró Temesvárról származik. Édesapja fiatal korában még nem tartozott az arisztokrácia köreihez; jómódú, vagyonos gyáros volt Temesváron Vest Fedor édesapja. Kalapgyára volt. Később bárói rangra emelték és a fia már bárónak született. Nem sokkal azután, hogy az egyetemen államtudományi doktorátust szerzett, kitört a háború és Vest Fedor katona lett. Egyik lovastüzérezredhez vonult be s mint tüzértiszt végigküzdötte a világháborút. Elkövetkezett a békekötés s Vest Fedor báró ekkor lépett közszolgálatba A diplomáciai pályát választotta, a külügyminisztériumban lett tisztviselő és amikor elkövetkeztek a forradalmak, a szegedi kormány mellett tevékenykedett.

Később Vest Feder báró is visszatért Budapestre és gróf Teleki Pál akkori miniszterelnök mellett teljesített szolgálatot. A békedelegációban adminisztratív

Zíimhi s Két fogoly

könyvnapi kiadása pehely papíron, gyönyörű aranyozott egész vászonkötésben 90 — lei. Utalványon, vagy bélyegben, előrefizetve portómentesen szállítja Lepage, Cluj-Kolozsvár.

Képrádió

Irta: Majthénjjf Gxőrgx

Valamelyik este, fáradtan a munkától, átmentem a szomszédszobába és a fülemre tettem a rádió kagylóját. Ritkán esik ez meg velem, nem vagyok rendszeres hallgatója a szeszélyesen válogatott műsoroknak, sőt az igazat megvallva, néha hetekig se jut eszembe, hogy rádió is van a világon.

Ez alkalommal éppen valami valcert pergettek 1c gramofon lemezről. Ismerős volt nagyon, fütyülgetni kezdtem. Mi is lehet ez? Hol is hallottam? Néhány fülbemászó taktus után azonban már világos képekben láttam, amint másodmagammal gyakorolga- tom a bosztont a kisvárosi sétatéren, a ,,Bivalyosban“. Régen volt. Ősz volt akkor is, otthon lebzseltem a matura után és esténkint nagyokat sétáltam barátaimmal, Jenövei és Boldival, Amikor már elég sötét volt, bevonultunk a „Bivalyosba" és Jenő egyenkint elővett minket a lámpa alatt, úgy tanított a bosztonra, amelyet akkor kapott föl a divat. Jenő már harmadéves jogász volt. Pestről hozta az uj táncot és valósággal lázba hozott minket vele. Mindig ezt a valcert fujtuk. vagy dudoltuk tánc közben és fiatalos Izgalommal egyekez- tünk azon, hogy Jenő sima, ritmikus mozdulatait utánozzuk.

— Csak elegánsan! — biztatott Jenő és mi buzgöl- kodva izzadtunk.

Még séta .közben is bosztonlépéssel fordultunk meg és én otthon is végigtáncoltam a szobákon, fölkaptam egy -egy széket s azzal forgolódva végeztem különböző könnyű és súlyos testi sértéseket a menekülni nem tudó családi bútorokon. Hja, az első báli szerónra készültem és ez kisvárosban nagy dolog ám!

Éjjel is csak a valcer muzsikája búgott bennem es egy alkalommal, amikor szüleim már lefeküdtek, behoztam a karcsú partvist, mert a széket túlságosan kövérnek találtam és Elvira kisasszonyra emlékeztetett, akit illendőségből már harminc éve minden mulatságra elvittek és ugyancsak illendőségből mindenki megforgatott egyszer. De csak egyszer. Busult is szegényke

szolgálatra osztották be Vest Fedor bárót, aki tökéletesen beszélt, irt, fogalmazott valamennyi nyugateiiro- pai nyelven. A fiatal külügyminisztériumi tisztviselő a legkomplikáltabb, legbonyolultabb Jelentéseket magva: diktandöra irta gépbe. Fok Ilyen jelentést diktáltak neki magyarul és ő azonnal németül, franciául, ha kel lett, angolul kopogta le Írógépen. Ezenkívül az optáns ügyek egyik legkitűnőbb szakértője volt.

Amikor a békedelegációval hazatért Budapestre, a külügyminisztériumban kapott beosztást. Ekkor háza sodott meg. Előkelő arisztokrata család fiatal leányát vette feleségül, Vojnits Sándor báró belső titkos éaná esős, nagybirtokos leánya lett Vest Fedor báró fele sége. A házasságból két gyermek született és egy ideig boldogan Is éltek Vest Fedorék, amig a férj könnyelműsége fel nem borította a családi élet harmóniáját.

Az átkos szerencse.

Vest Fedort igen szeretetreméltó, nagyon Jó ke délyü, kellemes társasági embernek ismerték meg, por tálták, vitték mindenhová, a legelőkelőbb kaszinók leg előkelőbb tagjai versenyeztek társaságáért. Gyakori vendége lett az előkelő kaszinóknak és gyakran for dúlt meg a játékszobában. Eleinte szinte tüneményes szerencsével játszott.

Ebben az időben mindenki Vest Fedor báró nagy kártyanyereségeiröl beszélt, ezek a nagy kártyanyereségek szédítették meg a tehetséges fiatal magyar diplomatát. Igen nagy tételekben játszott már akkor is, amikor a szerencse elpártolt tőle és egyre nagyobb veszteségek után, egyre nőttek az adósságai. A maga vagyonát gyorsan elveszítette s ekkor feleségének családja eegitett rajta, később pedig körülbelül negyvenezer pengő kölcsönnel szanálták Vest Fedor bárót. Ezt a szanálást azonban már nem a család végezte, a család megelégelte Vest Fedor báró könnyelműségeit, ő maga szerzett pénzt s rendezte adósságait. A nagy

kölcsönt fizetni kellett, Vest Fedor báró pedig nem

tudott fizetni és nem tudott szabadulni játékszenve- délyétől sem. Ekkor kisebb bankházaknál próbálkozott alkalmi kölcsönökkel. Egyik üzletfele volt Vest Fedor báró a vagyonbukott Pálffy-bankháznak is. Később már uzsorások kezeibe került, uzsorások között forogtak a váltóik. Újabb kölcsönök, újabb váltóadósságok után rendezte pillanatnyi nehézségeit és próbált szakítani könnyelmű életével. Ez akkor történt, amikor Bú- kai estbe küldték le.

Áz elsodort ember.

A bukaresti magyar követséghez osztották be Vest Fedor bárót. A bukaresti társaság épp oly hamar meg- zerette a kedélyes, ragyogó Intelligenciájú, müveit fiald magyar diplomatát és épp oly gyorsan lett a űu- kaiesti kaszinók tagja, mint a pestieké. Ott is nagy kártyacsaták folytak abban az időben, míg Vest Fedor bárót, akit Bukarestben is elkapott a játékszenvedély, ott is nagy kártyacsatái voltak. Újabb nagy adósságai keletkeztek. Ez volt az oka annak, hogy a bukaresti magyar követségtől visszaszólították Vest Fedort és egy kisebb diplomáciai posztra akarták helyezni, Szófiába, de Vest Fedor báró gőgösen utasította el az uj megbízatást cs nyugdíjazását kérte

Ez már tavaly történt. Szófiába nem ment le Vest Fedor báró, aki így szakított a diplomáciai pályával és szakított később családjával is, felesége különvál- tan élt tőle. Budapesten letörten, önmagával megha- sonlottan, teljes visszavonultságban élt néhány hónapig, majd nemrég Bécsbe költözött, ahol nővére lakik.

Vest Fedor báró nővére, aki egy előkelő külföldi ur felesége, már nem tudott segíteni rajta. Nem tudta megakadályozni, hogy az eladósodott Vest Fedor bárói olyan manipulációkat ne kövessen el végső kétségbeesésében, amely végül is a rendőrségre juttatta. Amikor Bécsbe megérkezett, orvossal vizsgáltatták meg s az orvosi bizonyítvány alapján nyilvánították gyönge- elméjünek s helyezték gondnokság alá. A bűnvádi feljelentések elöl azonban nem mentesítette az orvosi bizonyítvány sem: Vest Fedor báró ma' a bécsi törvényszéki fogház lakója.

K. O.

Csütörtök;

Maya

Pénteken:

Pillangó

Szombaton:

Szökik az asszony

A Magyar Színházban

este SA 10 órakor

Hontliy liánná

vendégjátéka

Kolozsváron

emiatt és bánatában száztizenkét kilóra hízott. Akkor már a partvis kellemesebb és könnyebb volt. Ilonka karcsúságát juttatja eszembe és Ilonkával halálosan szerettem táncolni. Eszeveszetten forogtam hát az asztal körül, persze, papucsban és hálóingben, de úgy éreztem, hogy jogom van eltekinteni a szigorú etikettől magános szobámban.

— Nem parancsol egy pohár limonádét? — kérdeztem a partvistői udvariasan lihegve, mert az ur hálóingben is ur.

Ilonka szerényen Intett és tovább forogtunk. Közben fölváltva dúdoltam, meg fütyültem a dallamot, mindig ugyanazt és körülöttem már ott táncolt az egész véghalmi ifjúság, zúgott, zsongott a bálterem, a kisbögö hangja, mintha a szivemből jött volna, el andalítóan zokogott, én meg elegáns mozdulatokkal tipegtem, csoszogtam, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó és apám meg anyám Ijedt alakja meredt ream.

— Szent Isten, ez a fiú megörült — szörnytilkö- dött anyám, a kezét összecsapva.

— Mit csinálsz azzal a partvissal? Viszed ki tüstént! — harsogott apám.

Ezután néhány, a becsületemet is érintő jelző következett, de ezeket talán nem vonszolom elő a feledés jótékony homályából. Az emlék kedves része amugyse rájuk vonatkozik, hanem a valcer búgva induló, lágyan emelkedő, epedő melódiájára, amely azóta is számtalanszor ébredt bennem, anélkül, hogy valaha is arra gondoltam volna: hiszen ennek neve is lehet...

— Az elhangzott zenedarab, — szavalta most a konferanszié a Nemzeti Szinház hősi múltjából kölcsönkért álpáthosszal — Lehár: Cigányszerelem keringöje.

Nagyon örvendek, hogy két évtized múltán a nevét is megtudhatom, — gondoltam. Lám, milyen ügyes dolog a rádió: nevet ad az emlékeimnek...

Azután folytattam a „zenei képátvitelt".

A katonabanda interpretálásában rendült föl valami indulóféle. Nem nagyon lelkesedtem érte, csak úgy féj füll«! hallgattam, mint régen, amikor térzenekor Bogaikéval a korzón andalogtunk, Taub önkéntes nagyot

szalutált Bözsinek és ö fitymálva kérdezte tőlem:

— Mondja, az ilyen csámpást minek eresztik a korzóra?

O, micsoda indulót vert akkor a szivem! No, de hallgassuk csak, mit mond a konferanszié: MayerbeeE fáklyatánca! Huh! Jól fölsültem ezzel az indulóval. Dé nem is csoda, akkor minden indulónak tetszett előttem—

Most a Traviata részletei következtek. Ezekről már csalhatatlanul tudtam, hogy a Traviatából valók. Nem azért, mintha valami kiváló operaszakértö volnék, hanem mivel gyermekkoromban évekig kellett „A tévedt nő“ áriáit hallgatnom.

Talán nyolcéves .lehettem, amikor a vandorreuma* vándorlásai során, törékeny testemet is meglátogatta. Tizenöt évig vett szállást földi porhüvelyemben és következetes tortura alá vetette minden porcikámat. Lepedőben cipelt ágyról-ágyra és az örök bánat, amely még ma is marokra fogja a szivemet, akkor rakta le mérgét fiatal életembe.

Délben, rendesen félkettö tájt, nyikorgult meg a verkli a Csada sarki füszeresboltja előtt. A „Fischerin Du kleine“-! húzta akkor, de mire az ablakunk alá ért, már a Traviatát játszotta. Nincs a világon fájdalmasabb emlékű muzsika a számomra azóta. Keserű-, savanyú-, mandulaizü patikaszerek, kanalas orvosságok, a levicói viz és a kinavasbor kék és barna üvegei, forró borogatások kinjai, átsirt napok és éjszakák merülnek föl az emlékeimben, ha meghallom. Rémületes képekre emlékszem, amilyeneket csak a pokolra ítéltek láthatnak és egyetlen vigasztalásom a íaliszönyegre hímzett fehér lovacska volt, amely néha elröpitett a boldog álmok országába... De egyébként ez a másfélévi ágybörtön a reuma bilincseiben minden akkori emlékemet a. szenvedés borújával vonta be és még ma is, mintha láz fogna el, megremegek az ismert melódiára.

Természetes, hogy nem hallgattam meg a Traviatát; a képrádió kifogástalanul működött ezúttal muzsika nélkül is.

Csak később nyúltam megint a kagyló után és ekkor valami régi, finom dallam hangzott felém. Nyug-