Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-26 / 118. szám

■ XV. EVF. U8. SZÁM. KeieMIjs&g 5 A hamis tanú és a túlbuzgó ügyvéd» akinek karrierjébe kerül­het a Vulpeanu-ügy tovább a dolgot és semmi különösebb jelentősé­get nem tuladonitva az egész esetnek, otthagyta a dadogó tanút. Most azonban már ez a kis in­cidens is bizonyiték arra, hogy Monda nem volt valami biztos a dolgában. A biróság előtt elő tudta adni az „általa tapasztalatokat“, az új­ságíró kérdezősködésétől azonban már meg­ijedt. Dr Lang szerepe. (Kolozsvár, május 24.) A Vulpeanu-ügy mellékhajtásából, Monda Dumitru hamis tanú­ságából már valóságos szövevénnyé vált újabb bűnügy napról-napra változatosabbá válik. Nem igen volt eddig a kolozsvári törvényszé­ken példa hasonló esetre. Már maga az a tény, hogy éppen a per legfontosabb momentumára jelentkezett szemtanú, a gyilkosság lefolyására, illetve Vulpeanu szerint az azt megelőző dula­kodásra, amellett, hogy meglepő volt, kissé hi­hetetlennek is tetszett a pártatlan szemlélők előtt is, hát még mennyire kiválthatta az ügyész kritikáját, akinek szépen felépitett vád­ját összeomlással fenyegette a háttérből előlé­pett koronatanú, aki kész volt bizonyitani, hogy a Dés melletti országúton látta a Vulpe­anu és Greavu közötti verekedést, amelynek pointje a tragikusvégü revolverlövés volt. Az áprilisi első tárgyaláson, amely Vulpe­anu kihallgatásával telt el, mint ismeretes, a tárgyalás végén felállt dr. Lang, a fiatal besz­tercei ügyvéd s bejelentette a törvényszéknek, hogy a bizonyítás kiegészítésére vonatkozólag fontos indítványa van. legalább helyt áll-e a „koronatanú“ vallomása, hogy a kérdéses időpontban nem volt otthon. Nem kapott biztos magyarázatot, de valószínű volt, hogy Monda nem lehetett október 8-án a dési országúton. v Ezután már nem volt meglepetés, hogy a május 20-i tárgyaláson Monda ellen hamis ta- mizásért vádat emelt az ügyészség s másnap le is tartóztatták. Zavarban a hamis tanú. Érdekes, hogy egy újságíró beszélgetni próbált Mondával törvényszéki kihallgatása után. — Mondja csak, hogy is került maga akkor a dési országúira? Monda egyszerre zavart lett s mig a bírák előtt nyugodtan és világosan beszélt, most min­denképpen ki akart térni a válaszadás elől. — Kérem, most nagyon rosszul érzem ma­gam, nem tudok semmit sem mondani — húzó­dozott s láthatólag igen kényelmetlen volt neki az egész helyzet. Az újságíró nem feszegette Szomorú szerepe van a hamis tanuzásban dr. Lángnak, a fiatal besztercei ssász^ ügyvéd­nek. Az ügyes, jósvádáju ügyvéd szimpatikus volt a tárgyalás egész folyama alatt és senki se gondolta volna, hogy ilyen kalandokba bo­csátkozik, amire egyébként nem is volt szük­ség, különösen, ha számbavesszük, hogy minden esetben a legkétéiíibb fegyver a kitanitott tanú. Dr. Lang, mielőtt ügyvédi irodát nyitott volna, a besztercei törvényszéknek volt segéd- birója, amely állásából állítólag azért mondott le, mert helyzete bizonyos csetepaték után tarthatatlanná vált a bíróságnál. Az eddigi megállapítások szerint Martha Vulpeanu, a vádlott testvére ismertette meg vele Mondát. Hogy ő tudott-e Monda gyanús szerepéről, erre nem lehet határozott választ adni, sem igen­lőt, sem tagadót, de . . . és ezután a de után következnek azok a körülmények, amelyek dr. Langra nézve nem valami biztatók s mondjuk ki kereken, bizony alapos gondolkozásra kész­tetik az embert. Gyanús dolgok Dr. Lang bejelenti a hamis tanút. — Kérem megidézni tanúnak Monda Du­mitru lcözépborgói lakost. A tanú látta, mikor Vulpeanu az országúton veszteglő autó mellett verekedett valakivel s igy bizonyíthatja azt, hogy az a valóság, ahogy a vádlott adta elő az eset lefolyását. A törvényszék elrendelte a tanú kihallga­tását s május első napjaiban mikor újból napi­rendre tűzték az ügyet, megjelent Monda is. Foglalkozására nézve deszkakereskedő. Hatal­mas szál, erős arcú parasztember. Feltűnően nyugodj hangon adta elő, lélegzet visszafoly- tottnn kisért kihallgatásakor az általa „látottá­Aw.1' 0-^z ügyész azonnal kijelentette, hogy evy szót sem hisz szavaiból s megindítja a vizsgá­latot, vau_e valami alapja az egész Monda-féle mesenek. S Coliescu ügyész, akiről már csak az áttala vezetett sajtóperek sorozatából is min­denki jól t'. ja, hogy rendkívül agilis ember sajat maga utazott le Monda falujába s infor- maltatta magút arról, hogy vájjon annyiban talanul figyeltem és úgy tetszett, mintha spinéten hal­lottam volna valamikor... ... A regi becskereki nagyvásártér tűnt föl előttem- láttám a temerdek sátrat, bódét, a ringlispllt, a céllö­völdét, a panoptikumot. Lizi, a cselédünk, kézenfogva vonszolt maga után és én csak akkor nézhettem lob­ban korul, ha véletlenül megálló«. Egyszer csak be­rántott egy bódéba és valami függönyön átbújva, be­lépünk a rémségek birodalmába. Nem tudom, mi min­den volt ott a panoptikumban, ma már csak két figu­rájára emlékszem és a rémületre, amelyet ez a spiné- ten hangzó zene kisért. Elöl megbilincselt kézzel, egy szűrös parasztembru ült kecskelábu asztal mellett. Ez Rózsa Sándort ábra zolta. Csak a neve miatt jegyeztem meg. Valahol : középen pedig, koporsóba téve, szakállasarcu, véres- testű, mezítelen férfiú feküdt, fején királyi korona. Ez amint megtudtam, II. Sándor cár volt. Es amig a mu­zsika spinétszerü hangjai finoman remegtek a bódé áporodatt, forró levegőjében, II. Sándor cár ütemesen emelgette vérrel csíkozott, szétrontott viaszmellét. Min­dig azt vártam, hogy nyögni fog, de nem nyögött, csak utolsót lélegzett. A rémülettől gyökeret vert lábam és vad izgalom­mal figyeltem a cár utolsó perceit. Lizi valami isme­rősével beszélgetett, engem ide-oda lökdöstek, de min­dig visszatértem a haldokló cárhoz. A halál titokzatos rémületét még a harctéren sem éreztem olyan Inten­ziven, mint akkor. Az elhangzott dal Schubert: Standchen-je, — je­lentették ekkor. Tűnődve tettem le a kagylót, amikor egy barátom lépett be hozzám. — No, mi van a rádióban? — kérdezte érdeklődve. — Képátvitel, — feleltem mosolyogva. — Fulton-rendszerü? — Nem . . . nem, csak Majthényi-rendszerü, de engem elszórakoztatott, — mondtam csöndesen és átki- •értem a dolgozószobámba. 1 Monda azt mondja, — akár szójátékot is lehet csinálni a nevével — hogy dr. Lang tu­dott arról, hogy ő hamis tanú. Jól van, de ha hamis tanú, akkor mindig fel lehet tételezni róla, hogy most is hazudik. Ez tehát még nem sokat nyom a latban, ellenben az, hogy dr. Lángot, aki ellen szombat délelőtt adott ki elő- vezetési parancsot a besztercei rendőrség, amelyről legrosszabb esetben vasárnap reggel a lapokból tudomást szerezhetett s valószínűleg szerzett is, csak hétfőn .este tudta megkapni az őt kereső rendőrség — ez már kritikusabb része a dolognak. És amiut azt Barbotem vizsgálóbíró meg­állapította, dr. Lang szobát nyittatott Mondá­nak az egyik kolozsvári szállodában s ő fedezte a tanuzással járó költségeit, ez megint csak okot ad némi gyanúra. Furcsa találkozása a véletlennek, Ji°gy a dr. Lang elleni vizsgálatot vezető Barboteiu vizsgálóbíró osztálytársa volt az ügyvédnek s többek szerint igen jó barátságban is voltak egymással. Ez a vizsgálóbíró vezettette elő az ügyvédet, nyomozta ki Monda finanszírozását s mindezt a fiatalkori jóbarát ellen. Dr. Lángot valószínűleg letartóztatják s hamis tanuzasban való bünrészesség miatt biró­ság elé kerül. Ha elitélik, bizony vége lesz ügyvédi karrierjének. (szb) Â lausannei konferencia sike­reitől függf, hogy Brüning átadja-e helyét a nemzeti szocialistáknak (Berlin, május 24.) Politikai és sajtókörök­ben tárgyalják annak lehetőségét, hogy Brün- ning beadja lemondását. Valószínűnek tartják, hogy a kancellár Hindenburg elnöknek Neu- deckből történő visszatérése után nyomban elő­terjeszti visszalépése iránti kérését, s uj meg­bízatást csak abban az esetben fogad el, ha az elnök a nyilvánosság előtt is kétségtelen jelét szolgáltatja Brüning iránti legteljesebb bizal­mának. A birodalmi gyűlést most már julius előtt ülésszakra nem hívják össze. A birodalmi kor­mány Lausannetól eredményeket vár. Ha ez í remény nem válnék valóra, akkor a nyár folya mán vonja le a konzekvenciákat. Német politikai körökben általános a felfo gás, hogy a lausannei konferencia lezajlása előtt sem Brüning állásfoglalása, sem pedig Poroszországban nem lesznek lényeges politi­kai eltolódások. A poroszországi centrum-párt legutóbbi népgyiilésén határozatot hozott, hogy kitart Brüning mellett és hűséggel viseltetik az alkotmány iránt. Ez a határozat lehiitőleg hatott a Hitler-pártra, amely most kénytelen be­várni a fejleményeket és esetleg a készülő nem­zetközi konferenciák sikertelenségéből ková­csolni tőkét magának. (London, május 24.) Angol politikai körök­ben helyesnek tartanák Lausanneban a jóvá- tételi moratórium további Meghosszabbítását. Azt hangoztatják, hogy a végleges döntés előtt a helyzet tisztázódását bé kell várni. Ez azt je­lenti, hogy az amerikai elnökválasztás ered­ményétől politikai körök változást várnak. Curtius tárgyalásai Moszkvában. (Berlin, május 24.) Curtius volt német bi­rodalmi külügyminiszter Moszkvába érkezett, ahol tárgyalást folytat a szovjetvezetőkkel. Curtius utazása nem hivatalos jellegű. A moszkvai úttal kapcsolatban különböző verziók kerültek forgalomba. Egyes hírek sze­rint német nagyipari körök küldötték ki a volt német külügyminisztert az orosz fővárosba, mert a német belpolitikában véglegesen elfog­lalandó magatartásuk felőli döntés előtt tisztá­ban akarnak lenni azzal, hogy a szovjet és Né­metország között egy német birodalmi kor­mány változás esetére milyen viszony alakulhat ki. Másik kombináció szerint Curtius magán- félként is a birodalmi kormányt képviseli Moszkvában s tájékozódik a rövidesen esedékes külpolitikai kérdéseket tárgyaló konferenciák és a dunai együttműködés ügyében elfoglalt orosz álláspont felől. FRISS TÖLTÉSŰ PAPTAMÁSI „LTTHYNIA“ gyógyvíz érkezett. — Kapható mindenütt. Főlerakat: Klein Sámuel, Strada Bariţiu 2. — Telefonszám: 9—47. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom