Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-23 / 116. szám

XV. E VF. 116. SZÁM. ’ Keleti-Újság 7 Sms' Teiemreliivas a besztercei temetóbem Az orvossza!iértők exhumálták a mcgifyilkolt diák holt® teáiét — Iterahach dr. ellenőrző szakértő rncjfállapítása szerint a síkosságot heves dulakodás előzte meg — Vul- peanu állításai részben igazolódtak 'Ijetartóztatták Vulpeanu nővérét m előállítják Lang; dr* besztercei ügyvédet — Kiküldött munkatársunktól. — (Beszterce, május 21.) A védelem sikerének számit, hogy a Vulpeanu-ügyben kivitte a Fia viu Greavu, az áldozat holttestének exhumá­lását. Az orvosszakértők nem mindenben meg egyező véleménye után a bíróság belátta ennek a lépésnek szükségességét és szombaton reggel autókon elindult Kolozsvárról a bizottság Besz­tercére, végrehajtani a holttest újra való meg­vizsgálását. Mint hivatalos személyek dr. Kernbach és dr. Hossu orvosok vettek részt a kiszállásban. Colfescu ügyészt az érdeklődés vitte ki, dr. Giurgiu János ügyvédet pedig vé­dencének érdeke. Besztercén délelőtt 11 órakor vonultak ki a hatóságok a temetőbe. Rebreanu Leon helyi ügyész vezette a bizottságot, aki mellett Sianu r. ~Jg*>^'ja"TMTn»frm»v>tTÍBprgmMJoiiinniiip5aMBBÍipa]icLÍmi»»uiauuu^^ teketóriáztak sokat, hanem pöröltek. A pörök viszont végtelenül egyszerűek voltak, rendesen elmakacsoláasal végződtek. Maga a templom 76.000 békebeli koronába került é? valóságos csoda, mint lehetett összeszedni ezt a pénzt. De minden sikerült, a jó szándék egyesült az erős aka­rattal, a buzgósággal, főleg ott volt a derék Kohn Náci a fiatalon elhalt jókedvű, rokonszenves szegedi tégla­gyáros, ö szállította a téglákat hitelbe. 1910. év Erzsébet napjára volt kitűzve a templom konszekrációja. Kohnnak is fizetési kötelezettségei voltak, járt neki még tízezer korona, de csak Járt. Az egyesület képtelen volt a legcsekélyebb összeget Is elő­teremteni, már kiapadt minden forrás. Kohn Náci mindent teljesített, de a refrén csak a régi maradt. — Pénzt, uraim, pénzt, mert engem is fojtogatnak A fölszentelés előtt különös idegesség fogta el c templom Maecenását. Az egyesület élén álló urak vég­tére is kifogástalan gentleman-ek voltak, de mit ér i tisztesség, ha nem lehet rajtuk semmit bevasalni, magr az egylet pedig koldus-szegény! — Foglalja le a templomot, ajánlotta egy ügyvéd. Fölszentelés előtt az csak magánépület, kövek tömege és nem védi a törvény, mint fölszentelés után. Ha most nem siet, örökre elkésett. Kohn, aki megelégedett volna már hatezer koroná­val, Isten neki, feláldozza a hiányzó négyet, — kétség- beesetten vakargatta fejét az ügyvédi tanácsra. — Uram, föltétlenül megtenném, meg én, gondol­kozás nélkül, hogyha... — Mi az a hogyha? Joga van hozzá, módja pedig csak most, Erzsébet napjáig. — Lehetetlen, tört ki Náciból a kétségbeesés. Ha Kovácsnak, vagy Tóthnak hívnának, egy pillanatig se tétováznák. De tessék elképzelni, mekkora botrány lesz belőle, ha egy Kohn lefoglal egy katolikus templomot. A nevem az átkom. Szerencsére azonban ott volt Lázár György, nem­csak a város polgármestere, de az egyesület diszelnoite is s ő kifizettette a várossal a hátralékos tartozást. Kohn Nácinak pedig első dolga volt, hogy megma- gyarcsitptta a nevét Iván-ra. — Sose lehet ugyanis tudni, mikor építenek Szege­den megint templomot. vizsgálóbíró látta el az előirt teendőket. A te inetőben az ügyész bevette az esküt dr. Kern bach szakértőtől, aki tulajdonképpen ellenőrzi szakértőként szerepel az ügyben, ugyanis a vé delein dr. Hossu nem eléggé precíz szakértő véleménye után kérte dr. Kernbach nézetének meghallgatását. Az eskü bevétele után nekikezdtek a sir ki ásásának, melyen egyszerű fakereszt jelezte hogy Flaviu Greavu stud. med. a lakója. Ne­hezen ment a munka, a sirja agyagos föld alig-alig engedett az ásóknak s egyszer, mikor már majdnem a koporsóig értek, beomlott a sir egyik oldala s újból kellett kezdeni a mun­kát. Ekkor érkeztek a kolozsvári újságírók, ro­mán és magyar lapok munkatársai, a temetőbe és bebocsáttatást kértek. Rebreann ügyész ezt kereken megtagadta s habár többször interve­niáltak a jelenlevő orvosok s ügyvédek s maga Colfescu ügyész is, nem volt hajlandó a sajtó munkatársait beengedni a temetőbe, amig csak be nem fejeződött az exhumálás szomorú ak­tusa. Szerencséjére a kiszállt újságíróknak, hogy a temető kerítésétől figyelemmel lehetett kisérni a sírnál történteket. Megállapítják a holttest személy- azonosságát. Miután a koporsót kiemelték, a kirendelt temetkezési intézeti emberek felnyitották, a je­lenlevő Greavu tiszteletes, az áldozat apja, ki­jelentette, hogy ráismer fiára. Erről jegyző­könyvet vettek fel s ezután került sor a tulaj­donképpeni célra, az orvosi vizsgálat megej- tésére. Kernbach dr. ingujjra vetkezett s leemelve a holttestről a koponyát, amelyen a lövés irá­nyát kellett pontosan megállapítani, egy teme­tői pádon kicsomagolt műszereivel nekifogott a tüzetes vizsgálathoz. Hossu dr., aki annak ide­ién már megvizsgálta a sebesülést, Kernbach dr. minden mozdulatát élénk figyelemmel ki­sérte. Kernbach dr. köré gyűltek a többi jelen­levők is, akik tisztában voltak azzal, hogy mennyire jelentős a per szempontjából az, amit a fiatal kolozsvári orvos most le fog szegezni. Kemback igazolja Vulpeanu állítását Kernbach dr. hosszas vizsgálódás után arra a véleményre jutott, hogy a golyó az áldozat koponyájának jobb oldalán hatolt be, ahol na­gyobb hasadást okozott és a túlsó részen ki­sebb nyilást hagyva maga után hagyta el a fiatal diák fejét. Ez azt jelenti, hogy megdől a fegyverszakértőknek és dr. Hossunak az a véleménye, hogy a lövés baloldalról érte Greavut és pedig alvás közben. Vulpeanu azt állította, hogy ő jobbról lőtt Greavura és az exhnmálás az ő szavait látszik bizo­nyítani. Azonkívül rendkívül fontos az a körülmény, hogy a golyó fejbejutása helye nagyobb, mint i kimenetel. Ez arra mutat, hogy közvetlen kö­zelből 25—30 cm.-ről hatolt a gyilkos golyó az áldozat koponyájába. Kernbach dr. további vizsgálódásai alatt még valamit felfedezett a holttesten, ami esetleg jelentőséget nyerhet. A hulla két karján a bőr alatt ugyanis véraláfutasokat ta­lált, ami arra enged következtetni, hogy a diák halála előtt verekedett Vul- peanuval, aki valami tompa tárggyal ráüthetett és ekkor keletkeztek a bőr alatti véraláfutásos sérü­lések. Ezek az exhumálás eredményei. Külön i? megkértük dr. Kernbachot, hogy nyilatkozzék észrevételeiről. — Csak a tárgyalás után tehetem meg. Most el kell készítenem jelentésemet, — húzta ki magát a beszéd alól. Az exhumálás befejeztével a diák holttes­tét uj érckoporsóba helyezték, de ennek meg­történte előtt dr. Kern bach még néhány fény­képet készített a koponyáról. Az érckoporsót nem eresztették vissza a régi sírba, hanem id'1 iglenesen egy kriptába rakták. A hamis tanú Colfescu ügyész még az exhumálás alatt diadalmasan mondta dr. Giurgiunak, hogy Du­mitra Monda, a koronatanú, Kolozsváron be­vallotta, hogy valóban hamisan vallott. Vulpeanu nővérét le letartóztatják. Még az ügyész kijelentése után is meglepe­tésként hatottak azonban azok az eredmények, amelyek a hamis tanuzással kapcsolatban tör­téntek Besztercén. A délelőtt folyamán letar­tóztatták Bnndarin Leon középborgói községi birót, aki állítólag Monda érdekében szintén hamisan vallott. Azután detektívek jelentek meg Martha Vul­peanu, Vulpeanu nővérének lakásán és őt is letartóztatásba helyezték, mert állítólag bizonyos összegeket adott Mon­dának, azért, hogy az bátyja javára valljon a törvényszéki tárgyaláson. Martha Vulpeanu tiltakozott letartóztatása ellen s a vád ellen is, ennek ellenére azonban a rendőrségen fogva tartották. Mikora rendőrségre vezették, egy postás rejtélyes levelet próbált a rendőrök közt menő leánynak átadni. A levélben csak néhány sor állt: „A borítékot a postán megkapod, Lang.'* Lang dr.-t is előállítják. Lang dr., Vulpeanu besztercei ügyvéde, aki a törvényszéknek Mondat bejelentette, mint ta­nút s aki ellen ezért a besztercei rendőrség elő­vezetés! parancsot adott ki, amelyet azonban nem tudtak foganatosítani, mert az ügyvéd nem tartózkodott Besztercén. Állítólag ő fizette Kolozsváron Monda minden költségét s Monda a kolozsvári ügyészségen, egyesek szerint, azt vallotta, hogy az ügyvéd tudott arról, hogy ő hamis tanú. Vulpeanu áldozatának exhumálása minden esetre némi világosságot bűzött az ügybe s most már a szerdai tárgyalási nap dönti el, hogy a törvényszék mint látja ezek után a helyzetet, amiről ítélete fogja majd felvilágo­sítani a nagyszámú érdeklődőket. (szb.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom