Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-23 / 116. szám

keietiUjsm XV. fiVF. 116. SZÁM. (Kolozsvár, május 20.) A parlamenti ülés­szak bezárásával egyidejűleg a kormánylapok nem kis örömmel jelentették: — A politikai pártok elásták csatabárdjai­kat és őszig semmi változás... Vájjon tényleg igy történt? Az olvasó, aki a múltban beigazoltnak vélte az ilyen jóslato­kat s aki nyáron nem sokat hall a politikáról, el is hitte. Pedig még sem igy történt. A harci riadót a nemzeti parasztpárt erdélyi szervezete fújta meg és a hivatalos Patria belekiáltotta a román közvéleménybe: — Erdély gyarmat és mi csak az adót fizet­jük, de fiaink nem kapnak állást. Az a liberális párt, amelyik az első időkben a kormányt segítette, támogatta és ame­lyik a parlamentben is szolgálatokat tett Ior- gáéknak, megmozdult. Országszerte nagygyű­léseket rendez és az ünnepi szónok Duca, volt bel- és külügyminiszter, az óliberálisok jelen­legi elnöke. Az erdélyi gyűlésük vasárnap lesz és szombaton reggel már Kolozsvárra érkezett Duca, Mosoiu tábornok kíséretében. Az állo­másról egyenesen a párt klubhelyiségébe haj­tattak, ahol bizalmas megbeszélés folyt le, A kiszivárgott szavakból két tényt szögez­hetünk le. A liberális párt ugyanakkor, amikor köve­teli a nyugdíjasok, katonaság és állami tisztvi­selők járandóságainak mielőbbi pontos kiuta­lását, most már nem zárkózik el attól a gondo­lattól, hogy fokozatosan csökkentsék a tisztviselők létszámát. bár a tisztviselők számának túlméretezésében nagy része volt a múltban. A másik_ kérdés, ami nagyon foglalkoztat­ja, az erdélyi román bankok súlyos problémája, mert a bankok bejelentették, hogy május 21-én lehúzzák a rollókat. Az utóbbi^ pontnál nem szabad elhallgat­nunk egyes tényékét és pedig azt, hogy éppen Talált történetek Irta: Sz, Szigethy Vilmos.*) A magyar koponyák A si sporthoz hosszú botot használ az ember, azzal lódítja magát tovább. Hamarjában nem tudom, nány éves a sport, elég abból annyi, hogy a szegediek réger ismerték és használták télen ezt a botot. Neve Is van. úgy hívják, hogy gusztony. A régebbi szegediek ugyanis csontkorcsolyát hasz Háltak, ha a jégre merészkedtek. Ez a marha lábszár csontjából készült, az alját laposra csiszolták, az oida lát átfúrták, hogy spárgát lehessen azon áthúzni. A gusztony viszont embernél magasabb bot volt, hegyes vassal a végén. A csontkorcsolya ugyanis nem siklott olyan tüneményes gyorsasággal, mint acélból való ké­sőbbi utódja, azért kellett hozzá a segítség, A gusztony hegyes végét beleütöfték a jégbe, aztán irányította vele m'agát előre az ember olyan formán, hogy a bot a ké Iába közt maradt. Még a mult század hatvanas és het­venes éveiben is ezt használta Szegeden az úri közön­ség. A közpolgár már nem, legföljebb kíváncsiságból Ez a polgár nem bocsátkozott sportokba, lóversenyem* is jóval később kezdett a Dobó-család. (Vitatkoztak is sokat a mult század végén s a mostaninak kezdetén egy vidéki futtatáskor, hogy uriovasnak nevezhetö-e £ szeged-tanyai kisgazdalegény? Ez a kérdés azonban csak akkor merült fel, mikor az ifjú elvitte maganevelt kancájával az első dijat.) Emlékszem még rá, mekkora örömmel fedezte fel Szegeden a nagyon derék Seemayer Vilibáld a csont­korcsolyát, meg a gusztonyt. Eget-földet ígért Tömör­kénynek, ha szerez mintát a Nemzeti Muzeum számára. Aztán meg is kapta egy jó ebédért. Már hogy ö ebédelt Tömörkénynél. Sokféle beszélgetések történtek ott, beleolvadt a tárgyalás a koponya-tanba, ami aztán nagy elhatáro­zásra juttatta Seemayert, mert rájött, hogy a szegedi ember feje a legkülönösebb fejek közé tartozik. Ünnep volt a következő nap, bő alkalom a széle­dodonai ize van, azért figyelemreméltó tényként ragadjuk ki, hogy bár a tüzzel-vassal való centralizálást és a gyarmatosításnak nevezett elbánást a liberális párt vezette be, most Duca pártvezérük jónak látta kisajátítani az erdé­lyiek jelszavait. Az idők jele, hogy most úgy beszél, mint Vaida Sándor, „Erdély az erdélyieké és Erdélyt erdélyi emberek irányítsák.“ Érdekes ez a változás, csak az a kérdés, med-, dig tart s hogy otthon is igy beszél-e? És a másik kérdés? — A legkeményebb harcot indítjuk be az alkotmányos rend helyreállítása érdekében, mert csak ilyen nton lehet az ország belső rend­jét biztosítani és a dinasztiát hódolattal szol­gálni. Ezeket a szavakat a nemzeti parasztpárt ré­széről szintén lehet hallani. Már éppen távozni készül, amikor megkér­dezzük: — Egyes bukaresti lapok híradása szerint a liberális párt nem zárkózik el a nemzeti pa­rasztpárttal való együttműködés lehetősége elől, sőt Kolozsváron érintkezést keres Vaida Sándorral is. — Bár a bukaresti sajtó közleményei nem éppen fedik teljes egészükben a tényeket, va­lóban nem zárkózunk el. — Vaida Sándorral találkozik? — Amennyiben itthon van. Demeter Béla. — A devizaforgalom korlátozásáról szóló és a folyó évi május 18-i hivatalos lapban meg­jelent rendelet precíz magyar fordítása és ro­mán szövege kapható dr. Mandel Fordító Da­dában, Cluj. Str. Memorandului 24. Ara 20, vidékre öO lej, amely bélyegbeu is beküldhető. *) Mutatvány az Írónak „A régi Szegedből az újba' Cimü, most megjelent kötetéből. Zsidó színtársula­tának briiliáns operette-estéi 1 igaz, hogy a gyűjtést nem lehetett a szenvedélyei közé sorozni. A hetvenes években például ö nyerte meg az angol nemzetközi orgonaverseny első diját, a nagy aranyérmet. Testvérek között is megért ez a remekmű jó sok forintot. Lohr aztán nyomban elzálogosította, nyugta sem volt addig, amig egyetlen siliingje maradt. Úgy kellett az öreget közköltségen hazaszállítani, az aranyérmet pedig a kormány váltotta ki. Ha jól tudom, a Nemzeti Múzeumban őrzik. Az egyik kőbányai kiránduláson történt, hogy elfo­gyott a pénze. A Szegedre szóló útiköltséget bölcs elő- vigyázatból eldugta a mellényzsebébc, a többit maga elé rakta, úgy fizette ki belőle poharankint a söröket. Hát ez a pénz fogyott el. Az érzése pedig annál I szomorúbb volt, mert ugyanakkor értek hozzá a döntés­ből az újabb hordó csapraverésének méla akkordjai. — Eh. mondta az öreg Lohr, mit búsulok! Hát mu­száj nekem éppen Budapestről megváltanom a jegye­met? Egy állomást gyalog megyek, de a friss sört meg kell kóstolni. Az uj állomás hamar elérkezett, minthogy azonban a jól szervezett kocsmában több rendbeli tartalék sö­rös hordók is találtatnak, azok rendeltetése pedig az, hogy egymásután sorra kerüljenek, Lohr mindsürübben nyúlt bele a mellényzsebébe, buzgón tanulmányozván közben a vasúti menetrendet. A nóta vége az lett, hogy az öreg muzsikus egy­szer csak meg-álljt vezényelt önmagának. föUcclt s el­indult a sínek mentén gyalog. Egészen Ceglédig, csak ott ült vonatra. Attól kezdve pedig úgy osztotta be kő­bányai kirándulásokra a pénzét, hogy a Ceglédig ter­jedő utat gyalog tette meg, mert oktalanságot követ el az ember, ha túlságosan rázatja magát a gözmasinával, amikor olyan sürü Kőbányán a csapolás. A név kötelez. A filigrán ujszegedi templomot egy külön erre a célra szervezkedett társaság, áz ujszegedi Szent Erzsé- bet-egyesület emelte, még pedig meglehetősen súlyos körülmények között. A hatósági — szerény — támoga-, táson kivü! mulatságokból, népünnepélyekből gyűltek1 a garasok, nemkülönben egyesületi tagdijakból. Akit csak lehetett, beléptettek tagnak s a dijakat a logsa^ gorubban hajtották be. Belépési nyilatkozatot szívesen aláír mindenki, de fizetni már kevésbbé szeret. Itt nem sebbkörü tanulmányokra. Vasárnaponként a városi bér­ház előtt gyülekezett a nép, pipával, szivarral a szájuk­ban tárgyalták meg az eseményeket. Seemayer fogott egy fotográfust, bevitte a bérház udvarára, maga pe­dig a tömegben kutakodott az alkalmas koponyák után. — Bemek fej! Még remekebb! Ez aztán az igazi magyar! Hamarosan kiválogatott néhányat, azokat állította a gép elé. Javában dolgoztak már, mikor híre menvén az ese­ménynek, kétségbeesetten rohan ki az udvarra Fodor Károly adóügyi tanácsnok, — Az istenért, Vilibáld, mit csinálsz? — Speciális szegedi koponyákat fotografálok, — Aztán mire jó ez? — Felhasználom egy tanulmányomban. — Egyszóval megjelennek az aroképek valamelyik újságban? — Esetleg könyvben. — Hát akkor nagyon szépen kérlek, ne folytasd. A kész lapokat-"Is törd össze, de ne folytasd. Szeged ne­vében és érdekében kérlek erre, — Ugyan miért? — Először is ezek jórészt nem szegedi származású emberik, a magyarsághoz is csak annyi közük van, hogy az idők folyamán sok kereszteződés után magya­rok lettek. Ha akarod, megmondom, melyiknek az eré­ben van szláv s melyikben cigány vér. Aztán meg va­lami csudálatos sugallat hatása alatt éppen a végre­hajtóimat válogattad össze. Hidd el, most sem birok ve­lük, — mi lesz akkor, ha megjelennek könyvben? Az olcsó sör. Lohr János hires zongoratanár volt Szegeden a mult század hetvenes éveiben, minden valamirevaló család vele taníttatta a gyermekét. Lohr bácsi azonban nem lett volna vérbeli muzsikus, ha nem szereti az italt. Egy pohár jó sörrel akárhová el lehetett csalni. Egys2er rájött, hogy a kőbányai kocsmákban köz­vetlenül a gyárak közelében, egy egész krajcárral ol­csóbb a sör poharanként, nem is beszélve arról a mennyei élvezeről, amit a minduntalan való friss csa­polás ébreszt a szakértőben. Ettől kezdve valahányszor összegyűjtött néhány forintot, íelszaladt Kőbányára sörözni. Ámbátor az is Duca a regionaiizmus jelszavával jött Kolozsvárra Az nem lehet, hogy Erdélyt ne az erdélyiek igazgassák Találkozást keres Vaida Sándorral- a liberális tőke volt az, amelyik rendszeres pénz- c ügyi manővereivel kritikus helyzetbe sodorta a többnyire nemzeti parasztpárti színe■ ! zetü erdélyi román bankokat. i Szombat délután 5 órakor a klubban ifjú „ párttagok várják Dúcát és kiséretét. [) Megérkezik az elnök, üdvözli híveit és nyom- i’ ban a magyar újságírókhoz fordul. Mielőtt azon 3 ban a kérdésekkel felfegyverzett hirlapirók j szóhoz jutnának, megszólal: — A liberális párt harci módszereit a hol­- napi nagygyűlésen ismertetem. Vagyis nem akarja elárulni a bombák mé- í rétéit és jelentőségét. — Elnök ur. Legalább a beszéd lényegét. Nem gondolkozik, hanem nyomban rá­- vágja: ■ ■}* ;• t — Igen, elmondok két dolgot. — ? i — Meggyőződésem, hogy Erdélyt a jövőben t teljesen más módszerekkel kell kormányozni.- Különös figyelmet kell szentelni az erdélyi pro­- blémáknak és minden legális kérést teljesíteni kell. Továbbá azt sem hallgathatom el, hogy Erdélyért csakis az erdélyi emberek dolgozhatnak és éppen ezért Erdélyt er­délyi emberekkel vezessék és irányítsák. Bár a nyilatkozat ama részének, mely sze­rint a legális kéréseket teljesitik, kétségtelenül

Next

/
Oldalképek
Tartalom