Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-01 / 75. szám

XV. EVF. 75. SZÁM. KUETtlljSKG 1 Falusi konkurencia­per ablakbetöréssel és hamis esküvel (Kolozsvár, március 30.) Az ablakokat ez­előtt néhány évvel Marosgorbón, Beszterceme- gyében törték be. A Mendelovits-í'éle mészár­szék kirakatának ablaküvegét. Mendelovitsék többekre gyanakodtak, ezek közül is azonban Marian Izsák személyét választották ki, aki a konkurrens mészárosüzlet tulajdonosa. Éles harc folyt a kis faluban a két hentesüzem kö­zött s Mendelovitsék ebből a szempontból is ki­tűnő alkalomnak találták az ablakbetörést, amelynek felhasználásával ki lehetett egy kis­sé hozni a nyugalmából a vetélytársat. Feljelentést is tettek Marian Izsák ellen idegen vagyon rongálása óimén a besztercei já­rásbíróságnál. A járásbíróság tanukat kért s a Mendelovits cég két fia hajlandó volt bizonyí­tani, hogy látták, mikor Marian Izsák betörte az ablakot. Kihallgatták őket, amikor meg is esküdtek arra, hogy Marian Izsák a tettes. En­nek alapján Marian Izsákot kétezer lej pénz- büntetésre Ítélték, mindannak ellenére, hogy mindvégig kitartott amellett, hogy semmi köze az egész ablakbetörési ügyhöz. Ezután történt a meglepetés. Ugyanis je­lentkezett egy marosgorbói paraszt. Sărătean Gavrila, aki kijelentette, hogy ő törte be az ab­lakot, amely állítását kész volt tanukkal is iga­zolni. Marian Izsák természetesen örömmel fo­gadta az eseményt s igyekezett a maga részé­ről is megtenni a lépéseket a konkurreneia el­len. Most már ő tett feljelentést hamis eskü cí­mén a két Mendelovits-fin ellen, tekintve, hogy a valódi bűnös jelentkezésével kitűnt, hogy neki valóban semmi köze sem volt az ablak­ügyhöz. A besztercei törvényszék tárgyalta a ha miscskü-ügyet. Újabb meglepetés. Felmentő ítéletet hoztak, elfogadván a védelemnek azt az érvelését, hogy Sărătean Gavrila Marian Izsák kreatúrája, aki bizonyára anyagi elő­nyökért vállalta magára az ablakbetörést s an nak minden ódiumát. Hiába vallotta Pqp Gheorghe éjjeli őr,,hogy látta, mikor a paraszt-] legény végrehajtotta a „betörést“, nem vették figyelembe vallomását. Ezekután a kolozsvári táblához került az ügy, ahol a magánvád nagyszabású bizonyítási eljárás elrendelését kérte. Eszerint két tanúval rendelkeznek, akik szintén látták Sărătean Gavrilát, mikor betörte az üveget s újabb ta­nuk vannak annak a körülménynek a bizonyí­tására, hogy a legény másnap eldiesekedett az zal, hogy betörte Mendelovitsék ablakát. A bizonyítási eljárásnak helyet adtak s a legközelebbi tárgyaláson fog eldőlni, hogy az érdekes falusi konkurreneia perben melyik fél nek van igaza. * Román, angol, francia, nemei, magyú, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki stb. munkál:), gépbediktálás, másolás, sokszorosítás dr. Man- del Fordító Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 24. A „Vultui“ óralerakat, Cernăuţi, General Mircescu 11. rejtvény megfejtése Ebben a megfejtésben a 15-ös részeg 12 szer is­métlődik. Miután minden négyzetgyöknek van egy pozitiv és ugyanakkor egy negatív értéke is, ha ezt a körülményt á meg fej tésnél figyelembe vesz- szük és az összes egye­nes vonalakat összead­juk, először a négyzet gyök negatív, azután pe~ dik pozitiv értékével, ti­zenkétszer fogjuk a 15- ős összeget megkapni, ami a legjobb elérhető eredmény. A 101 VT pozitiv értéke 6, negatív értéke 4. 2 A 101VSí pozitív értéke 9, negativ értéke 1. 2 A rejtvény helyes megfejtését a következő sze mélyek küldték be, akik megkapták az 5000 leies ju­talmat: Pupa Vainer ur, ügyvéd, Briceni, Jud. Hotiu. Goldenberg ur, Cernăuţi, Str. Bucureştilor 12. A vo natkozó feladóvevények irodánkban megtekinthetők. szs A CIRKUSZ ' (Részlet egv készülő Goya-regényből.)j Irta: Ligeti Ernő II. fBefeJezö köriemfayJ — Nincs szilárd határvonal közöttük, már úgy értem, ember és állat között —- Don Francisco kép­zelete felderengett. Leocadiát egy szürke kancá­val hasonlítva össze, amely az imént még ott kö­rözött az arénán, tollas fejdiszével. Miként emen­nek, Leocadia fejdisze is megmozdult minden taktusra, ünnepélyesen. Moralin az elaggó tevére emlékeztette, bánatos szemében a sivatag unal­mas forróságával és határtalanságával. És a va­lenciai?... Kutya ez. csak arra .jó. hogy utána fusson a vadnak. Szorongva gondolt a festő éber és mindig kész tekintetére, amelyben kis erőlte- (ettséggel lappangott valami vizslaszerü... Ros- tariteţ azonban megkímélte. Neki nem talált he­lyet a inenazsériában. Ő sirály. Don Francisco riadtan kereste Rosaritot. öreg barátja a dromedárra! foglalatoskodott és incsel­kedve dugdosta be botja végét pgyik ketrec nyi lásába. Don Francisco megérintette a karjánál. — Hol vannak? — Leocadia az oroszlánnal kacérkodik. Rosa- rito pedig... Majd előkerülnek, nem vesznek el... Don Francisco szive hangosan vert. Talán va­lahol a bódék mögött, nyajas ölelkezésben? Ez a gondolat elviselhetetlen volt számára: mert bizonytalanságban^hagyta. Ha tudná ponto­san, hogy van közöttük Valami, könnyebben elvi­selné. De honnan tudja meg? Csak nem fog lesel­kedni utánuk?! Don Francisco erőltetett vidámsággal meg­szólalt és hunyorított is a szemével, hogy barát­ját ezzel is nagyobb közlékenységre birja. — Mondd csak komám, fiatalabb is vágy, sze­med is jobb, meg aztán nem gombolkoznak úgy előtted... Úgy találom, hogy ez a valenciai túl­sókat legyeskedik a mi kis madarunk körül... Sőt a kis lány is. Na, cimbora, semmit sem vettél észre?! Ezt a kérdést tulajdonképen Leocadiának kellett volna feladni, de az asszonyok bizonyos dolgokban úgy összetartanak... Leocadia pedig néhányszor mélyen nézett bele rejtett gondolatai­nak redői mögé, könnyen félreértheti e kérdést. De Moratinnak nincsenek hátsó gondolatai. Moratin vállat vont. Goya azonban válaszra serkentette és hangja megtelt iigyefogyott sürgetéssel. — Szamárság! Rosarito még gyermek. — Ezek szeretik egymást. Hidd el, ezek csó- kolódznak. — Ugyan ugyan!... Akkor te nem ismered Rosaritot. Csókolódznak? Rosarito azt sem tudja, hogy mi fán terem a csók. Goya elgondolkodott. — Biztos vagy benne? —■ Mint ahogyan ma vasárnap van. Pajtás kodnak. Fiatal a fiatalhoz húz. Bárányfelhők kér getik egymást. Don Francisco lesiitöttte szemét. Tekintetének egyszerre sürgős keresni valója akadt a földön. — Tudjuk már, hogy van az ilyesmi. Ma: ba­rátság, holnap: szerelem. Résen kell lennünk, ba­rátom, mind a kettőnknek. — Rosaritot ismerem, mint a tenyeremet. Az ifjú egyébként is mondá azt imént, hogy még e héten Párizsba készül. Megcsípte a hiúság, az ér­vényesülés tarantella gyikja. Azt hiszi, épen ő hi­ányzik Párizsban. Hát menjen! Fiatal, próbáljon szerencsét. Vájjon azért mondotta, hogy megnyugtassa a nevelő apát. aki annyira szivén viseli gyermeke sorsát, vagy tényleg ebben a meggyőződésben élt? Inkább az utóbbi lehetséges. Moratinnak nyilvánvalóan nem volt semmi oka többet látni, mint amennyi tényleg van. És ha szeretik egy­mást? összedől. tán a világ tőié?! De ezt csak úgy magában mondotta­Goya megkönnyebbült, egyszerre felfedezte a cirkusz szépségeit. — Minden este el fogok ide járni. Cirkusz, bi­kaviadal — ez az élet sója. Van ebben a világ­ban vnl'.mi fejetetejére állitottság. ami tetszik' nekem. Ér ezek a pompás állatok .. Panem et cir­cense- Ne engedjétek meg. hogy a nép unatkoz­zon. Borzasztó, ha a nép unatkozik.., A forra^ dalmak mindig a népek unalmából fakadnak. Szerencsére, hogy a csengetésre betódult a sokaság a cirkuszba, mert Don Francisco már fel­tilt régi vesszőparipájára és vitatkozott a forra­dalmakról, amelyek miatt már annyiszor .veszett össze Loocádiáva! is. A zenekar teljes erővel csapott bele a dobokba és a réztányérokba. — A Szevillai borbélyból játszanak — figyel­meztette Rosarito Goyát és ő is dudorászni kez­dett. A szevillai borbélyból? — bólogatott az aggastyán és úgy tetszett neki. mintha a vig iitemü melódiát hallaná. Egy nyitány zümmögött lelkében: saját használatára szánt Szevillai bor­bély. — Rosarito még olyan gyermek... Ez volt a szövege a nyitánynak. Don Fran­cisco csak azt az egy mondatot pergette magában. — Ha nem engedem felverni a für,lemet, ak­kor nincs vadászat, vizsla öcsém! A bohócok bő, tarka kockás bugyogóikban is­mét bekaesáztak. huzigálták a szőnyeget, felesle­gesen, ostoba légycsapóikkal püföFék egymást, majd helyet engedtek a zsonglőrnek, aki hat ele- íántcsongolyóval villámgyorsan mesterkedett. —- Négy golyó a kezdet — magyarázta Don Francisco barátságosan a valenciainak, szinte biztatva a szemével: rossz helyen hogyan kopog­tatsz, selma, de ha Ínyedre van, megpróbálhatod. — öt golyó már valami. Hat golyó... Ennek pél­dául hat golyója van — nézett szakértelemmel fólszemüvegén keresztül a zsonglőrre. — Do én már .láttam Madridban egy udvari ünnepélyen nyolc elefántgolyóval is dolgozni egy talliánt... Goya mindenhez értett. Egy fekete selyemru­hás fiatalember a magas iskolát lovagolta. Ezt piruettnek, ezt demi volténak hívják — valóságos katedrái előadást tartott a cirkuszlovaglás szép­ségeiről. — Mennyi mindent tud maga nagyapó — né­zett rá Rosarito csodálattal. Előadás után még egy darabig vidám han­gulatban kóboroltak a cirkusz tájékán, ahol bor­mérők cs lacikonyhák ütötték fel sátrukat. Goya sugárzó arccal járt-kelt, szóba ereszkedett egy ci- gányasszonnyal. aki mindenáron jósolni akart a tenyeréből, Goya csengő pénzt dobott oda neki, de arra nem volt kiváncsi, hogy mit írtak meg a csillagokban. A sátrak mentén beleütközött egy emberbe, aki nagy lendülettel emelte meg a ka­lapját előtte. Delange volt. Goya azonnal fel is­merte. — Áll még a vásár, síre? — kiáltott utána hahotázva. — Minden körülmények között — felelt vissza a másik, és arca .jelentőségességet árult el. Rosarito belecsimpaszkodott nagyapó vastag böpenyegujjába. — Ki volt ez az ember nagyapó? Goya még mindig hahotázott. Rosarito han­gosabban kérdezte, — Xe kiabálj úgy. édesem! Még azt találjak hinni, hogy süket vagyok! * Az uj adótörvények és végrehajtó*' Fá­sítások (Patenta fixa) kaphatók dr. Mandel Fordító irodában, Cluj, Str. Memorandului 24,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom