Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-01 / 75. szám

KEUnUjSXG XV. ÉVF. 75. SZÁM. A MA MGY PBEMÎEK A COllSO BOBBIN!! DEREVÉR A legragyogóbb filmsláger! A legnagyszerűbb élmény! Világsláger! JOHANN STRAUSS operetteje! FŐSZEREPLŐK: ANNY ONDRA, PETROVICS IVAN, GH. ALEXANDER, HANS JUNKERHANN. Putty Lia és az elvált, öngyilkos férj árvái Marakodnak a hitelezők Szepessy Zoltán hagyatékán 71 stranöpip örömtől elszorult szívvel olvassuk, hogy Brightonban lezajlott a legújabb divat, a strandpipa premierje. Szóval, ezután a meztelen fehérnépek pipát szorítanak a zápfo- gukra és úgy hevernek a puha plázsokon és sárgát ser- cintenek és sárgán rosszul lesznek. Mert kérem, a pipá­hoz „természet“ kell: erős gyomor és nem szédülös fej. Azonkívül kell egy kostök, tele csempészett verpeléti do­hánnyal, ami elől lóg le a madzagról a kabinkulcs mellől. Fz a zacskó különben kellemes társalgási szerszám is. A hölgy meglegyinti vele udvarlóját és füstöt böfögve aszondja: — Ne izéljen Adolf! — Ha Adolf mégis „izéi”, akkor tisztelem az Ízlését... Nem akarjuk rontani a dámák örömét, a müveit Nyugat „sikkjét“, de nálunk a vad keleten már rég divat a strand-pipa! Barna, mondhatnám feketebőrü, öreg strandhölgyek századok óta használják vizen kívül is. A hozzávaló ipar a parlagi téglavetés kü­lön szakosztályaként szerepel. Ez higieniltusabb is, mert gyakran cserélhető, míg a szerencsétlen brigh- toniak kénytelenek akkcr is használni a pipájukat, mi­kor annyira szutykcs és büdö3, hogy a strandkutya is üvöltve szalad el töte. Azt nem lehet csak úgy egysze­rűen a fa tövébe letenni, hogy szellőzzék, mert ellop­jak. Valamire való strandpipa ugyanis apró drágakö­vekkel van kirakva és az áruk háromezer lejnél kezdő­dik és olyan magasra srófolható, mint az emberek őrültsége. Azonfelül újnak és makrának kell lennie, hogy hasonlítson a viharban dörmögő breton matrózok szerszámához, melynek állása és merevsége nem csök­ken akkor se, mikor hajótörés esetén az árboc tetején szórakozva, pipával a szájukban, szabályszerűen sülyed- nek el a romantika és a filmek előírása szerint. Tehát: Téved az a boldog férj, aki azt hiszi, hogy egyszerűen csak azt mondhatja a családjának: — Te édesem, ma vidd a XIV. Lajos korabeli ki­szívott tajtékomat a strandra, a vastag nyelüt; a kur­tát hagyd Elvirának, mert az jobban talál az alakjához! Viszont a strandról való hazatérés alkalmával már joggal mondhatja: — Drágám, mosd ki a szádat és csókolj meg! Megtörtént éppen Brightonban, hogy egyik hölgy nem az előírásos ékszerpipával jelent meg a strandon, mire az egész közönség mint egy ember zenditett rá a gunynótára: — „Az Ipafal papnak ínpipája van...“ Hát ilyen könnyelműség! Selmeci pipával menni a strandra! — Gyilkos! — sziszegte a hölgy férjének. — Miért nem sikkasztottál többet, hogy megvehettük volna azt a rokokót az ékszerésztől! A szerencsétlen férj, mit tehetne egyebet, válaszul elénekli a fások nótáját: „Csak tavasz ne jönne sohase!“ Viszont nem elég, ha csak drága a pipa — ötletes­nek és művészinek is kell lennie. Ölelkező és rendőrileg üldözendő alakok lesznek a kupakján és esetleg lesz beszélő pipa is. Ha. van beszélő film, miért ne lehetne beszélő pipa Is. A gyönyörű pipa azonban még nem minden. Vi­selkedni is kell tudni hozzá! Hogyan tartsuk a strandpipát? Csak stílusosan hölgyeim! Jobb kézben sohasem. A pipa helye a balkéz mutató és hüvelykujja, melyekkel könnyedén megfog­juk a pipa alsó arabeszkjét, miközben a többi ujjúnk­ból puha öklöcskét, könnyed virágkelyhet formálunk, hogy ugy tűnjék fel, mintha C3ak pihenni ereszkedett volna rá a pipánk, mint a madár az ágra, a pillangó a virág­ra. Ha nem szívjuk, beszélgethetünk, diszkréten geszti­kulálhatunk is vele, de a hasunkig sohase eresszük le, mert az nem nőies. Másik szabály: Csak az udvarlóinkkal takarittas- suk a pipát, ha nem szelei, vagy szutykcs. Az én időm­ben a Frick Watson féle pipaszurkálók kitünően bevál­tak. Ilyent használ Molnár Ferenc is írás közben. A hamut soha se verjük ki a saját markunkba, arra való az udvarló marka. Mikor tehát a hölgy távozni akar, r.em azt mondja az udvarlójá.nak, mint Lót a feleségé­nek, hogy: „Nyújtsa a karját!" — hanem „Nyújtsa a márkát!...“ Ha mindezt tudjuk, már csak az arckiícjezés van hátra. Kellemetlen volna, ha a társaságban valaki úgy nyilatkoznék rólunk, hogy. — Valódi párisi pipája van. de nincs hozzá mimikája! Pipa-mimikája! Művészet az kérem! A hangulat, a miliő, a lelkiál­lapot, a beszédtéma, az időjárás, a szerelem, az illető nö kultúrája és ki tudná felsorolni hány szempont be­folyásolja. Másképpen tartja a pipát a szájában a da­cos, a. jukker nö, a szentimentális, az emancipált, a ne­vető, a kétségbeesett, az álmodozó, az érzékeny, a tizen­nyolcéves, aki túl van rajta, az özvegy, a férjes nö. a bakfis, az élemedett dáma, aki fel van világosítva és aki még nincs felvilágosítva, aki tudja, hogy mikor bukik meg az ura bankja, és aki nem tudja megvenn az ebédet stb. Egész világnézeteket lehet kifejezni ■, pipával. Legjobb tanfolyamra járni egy állástalan szí­nészije*:, aki ért az efféléhez. De jó lesz sietni, mert (Budapest, március 30.) Szepessy Zoltá i fő­szolgabírót eltemették és ezzel úgy látszott, 'ág- kép lezárult egy elhibázott élet regénye. Mint romantikus hős szerepelt heteken keresztül a nyilvánosság előtt az öngyilkos főszolgabíró és akik kedvelik a regényes fordulatokat, megnyu­godtak abban, hogy a Putty Lia utáni halálos szerelem egy jól irányzott revolvergolyóVal ért véget. Az élet azonban nem kedveli a romantikát és kíméletlen kézzel tépi szét a meseszálakat. A hagyatéki eljárás a rideg valóságot tárja fel és a valóság az, hogy Szepessy Zoltán azért lett öngyilkos, mert tönkrement. Azok a milliók, amelyek a hátrahagyott vagyonról szólnak, a valóságban nem léteznek. Hogy mennyit ér a kis birtok, pontosan még nincs felbecsülve; csak egy bizonyos: annyi az adósság rajta, hogy a birtok nem birja el a terheket. A magyar földesur tragédiája. Nem Szepessy Zoltán az egyedüli földesur. akinek lábai alól elszaladt a fold. Ö csak részese lett annak a tragédiának, amelynek ma csak­nem valamennyi gazda az áldozata. A föld, az áldott, búzatermő föld ma se volt fukarabb. mint azelőtt, ha gyérebben is fizetett talán ez évben a munkáért, De ha dúsan is ontotta ma­gából az acélos búzát, gabonát, mennél többet adott, ez annál kevesebbet ért. \ Pedig a kamat egyre súlyosabban fojtogatta Szepessy Zoltánt. Olyan az, mint a hurok, szo­rításából nem lehet szabadulni. Hogy egyik búnkban törleszthessen, a másikban kellett uj; kölcsönt vennie Az árvák vagyona. A hitelezők nem szoktak szentimentálisak lenni és könyörtelenül jelentkeznek lejáratkor az adósság behajtására. A halott nem felel az adósságért, de az élőtől számonkérnek minden fillért, honnan ered. kitől kapta. Szepessy Zol­strandpipa már megérkezett Pestre. Már ott ékeskedik a kirakatokban. Nagyszerű lesz! Szép barnabörü irodista és gépiró- iányok keményen a fogukra szorított pipákkal nyúlnak el a strand homokján és pompás fejük kék füstbodor­ban fürdik, miközben kis hordozható („portable“) ku­tán tudta, mi következik halála után, azért gon­doskodott jóelőre gyámról árván maradt gyer­mekei számára. A gyámnak nincs könnyű* dolga. Éles és elkeseredett harcot kell vivnia az árvák kis va­gyonkájáért, amelyet el akarnak vinni az ön­gyilkos .főszolgabíró váltóadósságaiért a hitele­zők. Szepessy Zoltán ráíratta földjeit a kiskorú gyermekek nevére, mikor a gyámot kinevez­tette melléjük, a hitelezők azonban ennek az átírásnak érvényét nem akarják elismerni. Ar­ra az álláspontra helyezkednek, hogy Szepessy Zoltán csak azt írathatta a gyermekek nevére, ami ténylegesen tulajdonát képezte. A gibárti földek jelentékenyebb értéket képviseltek, mikor még a földnek magas volt s a földéhes parasztok minden eladásra ke­rülő parcellát alaposan fellicitáitak. Ma a gi­bárti birtoknál különb földekre se akad vevő, dacára a földárak katasztrofális zuhanásának. Ha Putty Lia élne . . . Mindenki szerette a mulatós, rokonszenves főszolgabírót, csak egy valaki várta halálát: Putty Lia. Azt remélte, ha Sepessy Zoltán meghal, nem lesz többé elzárva az ut előle gyermekeihez. Felvetődik a kérdés: mi történ­nék, ha Putty Lin élne? Sepessy Zoltán gon­dolt arra a lehetőségre is. ha Putty Lia túlélné őt. Legjobb barátjánál volt letétbe helyezve végsó rendelkezése arra az esetre, ha elvált fe­lesége túlélné öt. E rendelkezésében megtiltja, hogy Putty Lia felkereshesse gyermekeit és megjelenhessék az ő temetésén. Amennyiben a gyermekek nem respektálnák végső akaratát, kitagadja őket és a köteles részre szorítja. Va­gyonát ez esetben oldalági rokonaira hagyo­mányozza. Ezekre az intézkedésekre nem került sor, az élet mindent simán elintézett: Putty Lia hamarabb hait meg, mint Sepessy Zoltán és a főszolgabíró után nem maradt vagyon, amiért verekedni kell. tyák lihegnek a lábaiknál a fene melegben, a „fiuk" pe­dig Beniczkiné Bajza Lenkét olvasva, szemérmesen fodormenta cukrot szopogatnak... Végre nekem is fé­derül, En ugyanis strandpipa-kölcsönzőt és pipázó tan­folyamot nyitok. Rámfér, hogy egy kicsit rendbe jöjjek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom