Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-01 / 75. szám
IV. EVF. 75. SZÁM. KEitnUjsm 3 5 Hagy €nbre az irodalmi bankigazgatókról és a közgazdász irókrólf javíthatatlan optimizmusáról és az erdélyi írók magyar- országi betöréséről Az erdélyi irók színpadi sikereit a moníecarlói jálékbank felrobbantásához hasonlítja Nyirő József dicsérete (Kolozsvár, március 30.) Nagy Endre érdekes és markáns figurája tűnt fel ma délután Kolozsvár egyik főtéri kávéházában. Csütörtö- konferánsz-estét tart a Magyar Színházion ban s ebből az alkalomból érkezett Kolozsvárra. Nagy Endre nemcsak a függöny előtt, de a kávéházi asztalnál is szines, érdekes egyéniség. Minden mozdulata, gesztusa szuggesztiv, irói szelleme, mély humora foszforeszkál és világit s az újságíró szinte zavarba jön, mikor vele beszél, mert a napisajtó lemeze nem elég érzékeny és finom ahhoz, hogy Nagy Endre eredeti .szellemességét, ötleteit, érdekes kiszólásait, úgy poentirozza és adja vissza, mint ahogy azt igazán csak Nagy Endre tudja. Mikor az asztala mellé ülök, egy kolozsvári bankigazgatóval diskurál csendesen. Természetesen irodalomról és művészetről. Az első mondat, amely megüti a fülemet: — Irodalomhoz, művészethez és zenéhez, csak a bankigazgatók értenek... A bankigazgatónak ideje sincs arra, hogy tiltakozzék. Nagy Endréből tovább ömlik a szó: — Viszont a költők, művészek és irók ma csak a gazdasági problémákat frekventálják. Mert máma, annyi realitás, pénzügyi tehetség kell ahhoz, hogy a művész, iró, költő, sőt még a humorista is megéljen, hogy a bankigazgatSf mindezzel nem rendelkeznek. — Hasonló az eset a pénzügyi és gazdasági problémákkal is. Itt viszont a bankigazgáüSfe, nak van szükségük költői és művészi koncepcióra, mert ahhoz, hogy ma valaki a pénzügyi problémákat megoldhassa, ahoz valóban mérhetetlen fantázia és bőséges lira szükséges. Cigarettával kínálom Nagy Endrét, de nem fogadja el. — Nem cigarettázom. Rémes fejgörcsöm Fennt szórták a pénzt, de lent a mélyben dühöngött az elnyomatás és a barbarizmus. Az címzőkkel, nyomorgókkal pedig senki sem törődött. — És ma? Mindenfelé csak azt halljuk, hogy nagy a szegénység, irtózatos a nyomorúság, ma a gazdasági válság világprobléma, tehát a ma történelmének van lelkiismerete. Mindenkinek közös gondja és baja a világválság, tehát azért vagyok én optimista, mert egy olyan probléma, amellyel az egész világ foglalkozik, előbb-ulóbb megoldást nyer. Inkább előbb, mint utóbb. Hosszú évekkel ezólőtt éltem Erdélyben és emlékszem arra, hogy nagy néprétegek voltak. amelyek azt sem ismerték, hogy van kenyér. Máiéval és krumplival éltek. Ez ma nem létezik. Kenyere mindenkinek van. Úgy érzem és ngy tudom, hogy éppen a nagy és széles nép- rétegek aránylag jobb viszonyok között élnek, mint a régi, úgynevezett történelmi időkben, midőn a nép rabszolga volt, csak az elnyomatást és a barbarizmust ismérte. Aztán a géptechnika fejlődéséről beszél. — Kiváló elmék, a géptechnika zseniális koponyái a termelést felfokozták. Mindent, amire szüksége van az embernek, gépek állítanak elő. Csak az a baj, hogy á termelés felfokozáaával a fogyasztás elosztása nem tartott lépést. Bekövetkezett tehát a termelés és fogyasztás közti szakadék, amelyet ha a ma bölcsei és tudósai át tudnak hidalni, akkor elmúlik a gazdasági válság . . . „Merő véletlen, ki robbantja tel a monte* carlo! játékbankot!“ És itt Nagy Endre egészen uj és eredeti gazdaságpolitika kontúrjait vázolja fel, de erre a területre már nem is követi a riport. — Mit szól az erdélyi irók budapesti betöréséhez? — tesszük fel a kérdést. — Ugyebár csak a színpadi irodalomról lehet szó, — jegyezte meg csöndesen. Bunyady és Indig törtek be. Erre én csak azt felelem, merő véletlen, hogy Montecarlóban ki robbantja fel a játékban kot. Véletlen dolga. Akinek szerencséje van. Hunyadynak és Indignek szerencséje volt. A színpad; irodalom egészen különös és furcsa terrénum. Nagyon sokszor a legkiválóbb irók és művészek-sem robbantják fel a bankot, a közönség érdeklődését, a siker azonban mindent igazol, Bunyady valóban tehetséges szinpadi iró, egészen szines és eredeti Íráskészsége és-jellemábrázoló tehetsége uj értékeket hozott Budapestre. Indig is nagyon kedves és ötletes. Szerencséjük is volt azonban, mert Budapesten tényleg ők robbantották fel a nagy tömegek közönyösségét, do ha már irodalomról van szó és erdélyi irodalomról, akkor mégis csak Nyirő Józsefre gondolok, akinek legutóbb is a Nyugat-ban egy valóban gyönyörű novelláját olvastam. Nagy és eredeti tehetségnek tartom. És azután Nagy Endre, a művész sokat beszélt arról az irodalomról, amely csak keveseknek és nem a nagy tömegeknek szól. Az öncélú művészetről. A kivételesek irodalmáról és művészetéről s különösen melegen emlékezett mag a budapesti „Nyugatiról, amely a közelmúltban nagy gazdasági válságon ment át. Móricz Zsigmonddal együtt megcsinálták a Nyugat Baráti Körét, mely minden héten előadásokat tart. — Most csak ezeken az előadásokon konferálok. Csak irodalomról és művészetről van itt szó...És a legnagyobb örömmel állapítom meg, hogy Budapesten szokatlanul nagy az érdeklődés, mindig zsúfolt házak előtt tartjuk meg az előadásokat, amely erkölcsi sikereken kívül, a Nyugat-nak meghozta az anyagi sikert is. Azt ajánlom, — mondotta befejezésül, — hogy Erdélyben is rendszeresítsék ezeket az előadá* sokat, amelyeknek a melegágyában kivirulhat a tiszta erdélyi irodalom. Különben Nagy Endre csütörtökön este fog egy egész estét betöltő konfertansz-előadást tartani, amely iránt egész Kolozsváron érthetően nagy érdeklődés nyilvánul meg. (—jós.) Katasztrófáik robbanás egy zágrábi filmgyárban négy halottal és huszonhárom sebesülttel (Zágráb, március 30.) A belvárosban egyik film-műteremben cellulóid-explozió történt, amely a négyemeletes épület lépcsőházát s több irodáját rombadöntötte. A robbanás nyomán tűz keletkezett s az egész hatalmas építmény leégett. A tüzkatasztrófánál a mentés nagy nehézségekbe ütközött. Négy ember tűz halált halt és huszonhármat súlyos füstmérgei zéssel kellett kórházba szállítani. A kihallgatott tanuk vallomása alapján megállapítást nyert, hogy a cellulóid-robbanást egy íiimgépész vigyázatlansága okozta. Aprilis 15-én lesz a Vulpeanu-ügy törvényszéki tárgyalása Andrei törvényszéki elnök vezeti a tárgyalást van. — Miféle orvosságot használ ellene, — kérdi a bankigazgató. — Semmit. Nekem ez direkt jól jön „Nem gondolkozni nagy luxus!’ — Ahogy mondom. Nagyon jól jön, hogy fejgörcseim vannak. Addig legalább nem gondol kozom Máma pedig nem gondolkozni nagy luxus. Szinte annyi, mint gondtalanul élni. így vagyok én a gyomorfájással is. Ha elrontom a gyomromat, nem eszem. Budapesten most nagyon sok iró és művész, sőt mások is gyakran szenvednek krónikus gyomorfájásban. Nem esznek. Egy kissé elgondolkozik s ismét visszatér a cigarettára: — Ha cigarettáznék, akkor sem kínálnék meg senkit cigarettával, inkább ciánkálival. Méreg mind a kettő. A cigaretta is, ciankáli is. Én humanista vagyok. Nem szeretem lassan kínozni és lassan mérgezni az embereket. Inkább gyorsan és radikálisan. Erre a célra pedig a cigarettánál, illetve a nikotinnál sokkal eredményesebb a ciankáli. — Különben én optimista vagyok. Hiszek abban, hogy a gazdasági válság rövidesen ve get ér. A bankigazgató kérdőjellé válik és kíváncsian figyeli, hogy Nagy Endre ezúttal is csak humorizál, vagy komolyan beszél. Eredeti koncepció a válság megoldásáról. — Én emlékszem a békebeli Magyarország társadalmi életére. Akkor is úgy volt, hogy egy kis réteg pompás, fényűző életet élt, de a szélesebb rétegek nyomorogtak. Velük senki sem törődött. A történelemből visszaemlékezem XI V. Lajos korára. Fény, pompa, gazdagság sugárzott mindenfelé, de irtózatos volt az elnyomatás. (Kolozsvár, március 30.) A Vulpeanu-ügy- nek, amelyhez kevés hasonló érdekességei gyilkosság történt az utóbbi időben, már januárban főtárgyalásra kellett volna kerülnie. A már kijelölt terminusokat azonban mind jobban kitolták s Vulpeanu a gyilkos tánctanár békésén folytatta közben a fogházban „memóirjának“ összeállítását, különös tekintettel beteges kalandjaira. A vizsgálóbíró szólította fel erre Vui- peanut, hogy tisztábban lássa az, ügy hátterében meghúzódó pszihikai momentumokat, amelyek valószínű mozgató rugói az egész tragédiának. Legújabban április 15-ro tűzték ki a főtárgyalás megtartását s törvényszék nagy előkészületeket tesz máris, hogy sikeresen birkózzék meg azzal az érdeklődéssel, amely bizonyára felül fogja múlni az utóbbi évek legszenzációsabb tárgyalásai felé forduló kíváncsiságot. A tárgyalás elnöke maga dr. Andrei Augustin törvényszéki elnök les.:, aki már évék óta nem vette magára a bírói tógát. Erre az alkalomra rendbehozzák a törvényszék hatalmas esküdtszéki termét s itt foa lefolyni a tare válás. Vulpeanu, különben, r.k; \><ua *pp«n vau tisztában az erdélyi bűnvádi p-rr-vdt«.'-fással, es- küdlblróságot kéri. mivel. mint mondja, ha esküdtek elé kerülne, úgy bizonyosan • lei mentenék. Ez azonban természetesen nem történhetik meg.
