Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-20 / 91. szám
öhé,z CJuf-Koloxsvdr, „ 1932. április 20. * j^PSST V. ssy m titnUmc, EloTr.eLéfbelföldön: EßySvre 600, félévre 4ÖP^egyedévre 200, egy hő.-a 70 L. . Egyes szám ára 3 lel Országos (lagyarpárti Lap Szerkesztésig! és kiadélilvstsli Ulefoa: 503, 6-31 XV. évfolyam * 91. szám Előfizetés Hagy arorsz i gar. Egyávre 50 Pang 5, félévra 25 P3rtg5, nsgyecUwa 12.53 .*«' Egyas szám ára 20 fill ár A Kreyger-Iegenda Vájjon, hogy nézi a világ most már Kreuger Ivort, aki pár héttel ezelőtt, mint a gazdasági idők egyik tragikus martir ja lépett le a nyilvánosság színpadjáról? Az öngyilkosság első napjaiban az volt a vélemény, hogy Kreugert a nehéz idők tették tönkre, üzleti zsenialitása a példanélküli dekonjunktúrának lett áldozata, őmaga azonban egy intakt, becsületes, sőt puritán férfiú is, akinek éppen jóhiszeműségét do kumentálja, hogy dicstelen élet helyett a kiengesztelő halált választotta. Kreugert, ahol megfordult mindenütt, mint egy teljesen korrekt, ideális üzletemberként tisztelték. A német nemzeti szocialista párt sajtója, amelynek kardinális programpontja küzdeni a „kapitalizmus kinövései“ ellen, Kreugert a „teremtő k.apitaliz- mus“ eszményévé tette meg és mintaképül állította. És ime, most bekövetkezik a nagy kiábrándulás, amikor az emberiség nem Kreuger üzleti terveiből, üzemeinek horizontális és vertikális megoldásából, termelési módszereinek racionalizálásából és kölcsönéinek leleményesnek látszó rendszereiből ábrándult ki, de magából az emberből is. akit becsületesnek hitt és aki dacára a de mortuis nisi bene jelszónak, egy minden hájjal megkent csirkefogó volt. Igen, ha Kreugerrel, mint ahogyan az a régi hun királyoknál volt divatban, avagy az indiai maharadzsáknál, hogy tetemével együtt eltemették volna kedvenc lovait, testőreit és asszonyait, sirba szállt volna a sok titkos iratot tartalmazó kazetta is, ha a mélybe lesülyesz- tették volna üzleti könyveit, levelezéseit, ha életével együtt megsemmisült volna minden okmány, amely fényt derített volna, hogy miként jött létre korunknak ez a fantasztikus müve, amely Kreuger-konzern névvel egy államberendezkedés erősségével és hatalmával vetekedett... De a főkönyvek visszamaradtak és megállapítható belőlük, hogy Kreuger meghamisította üzleti könyveit, fiktiv értékeket tüntetett fel valódi értékeknek, jobbra-balra politikai dugpén- zeket osztogatott és a végén őmaga is részt vett a Stockholmban gyártott olasz államkötvények hamisításában. Szakértők már meg is állapították, hogy az obligációk aláírásait Kreuger sa- játkezüleg javította át és titkos szekrényében megtalálták azokat a lemezeket, amelyekkel ha másítottak és az olasz gravör cimét, aki a hamisítást elvégezte. Lehet, hogy a legközelebbi napokban még beszédesebben kialakul ennek a zseniális bűnözőnek teljes portréja. Nem fontos, ma már tisz tában vagyunk vele. Ellenben felvetődik az a kérdés, hogy miként volt lehetséges, hogy Kreuger ennyire — hogy közkeleti kifejezéssel éljünk — palira vehette az államférfiakat és a nemzetközi bank és ipartőke reprezentánsait. Ha a közönség, amely távol él a párnázott ajtók világától és profánul nincs beavatva a nagy tranzakciók kulisszatitkaiba, ha tudatában Kreuger ugy^ élt, mint egy uj pénzügyi Napoleon a svéd jellem minden hagyományos szilárdságával és megbízhatóságával, az érthető. De, hogy nem láttak kártyáiba azok, akik maguk is mesterei a pénznek? Kubelik szakértője a zenének és ha egy másik művészt hall, a játékkülönbség minden finom nüanszát észreveszi. A gazdasági és politikai élet nagy zenészei, azonban ugylátszik, nem értenek az ateílier-tit- kok felismeréséhez és még a hangszerekben sem tudnak különbségeket tenni. Szomorú, nagyon szomorú, hogy a beavatottaknak az utolsó percig fogalmuk sem volt, hogy hol végződik Kreuges- len Két ízben is leszavazta ma a kamara a kormány előadóit A csődtörvény-javaslatot általánosságban megszavazták, de a szónokok sürgették a városi tartozások kérdésének méltányos rendezését Hegedűs Nándor a kereskedelem és ipar „disztemetésérő!“ (Bukarest, április 18.) Az Epoca értesülése szerint Valcovici közlekedésügyi miniszter lemondott. Kormánykörökben ezt a hirt nem erősítettek meg, de nem is cáfolták meg eddig, i A kamarában szombat délután az állami pénzügyi utalványok kifizetésével kapcsolatosan súlyos vádak hangzottak el egyes pénzügy- niinisztériumi tisztviselők ellen. A pénzügyminiszter szigorú vizsgálatot rendelt el, amelynek kimenetelétől letartóztatásokat is várnak. A kamara szerda délutáni ülésén fogja Iorga miniszterelnök a parlamenti szesszió berekesztéséről szóló királyi kéziratot felolvasni. t Az interimárok uralmának vége, A kamara hétfő délelőtti ülésén D. R. Ioa- nitescu interpellálta meg a kormányt, hogy meddig akarja nyújtani az interimárok garázda életét s miért nem választat. Munteami Râmnic miniszter, belügyi államtitkár azzal válaszolt, hogy junius 15-én jár le az interi- márbizottságoknak adott tiz hónap, a kormány azon töri az eszét, hogy valami közigazgatási választójogi törvényt csináljon s ez alapon választást rendezzen. A kamara ülése A kamara ma délelőtti ülésén Dumitriu liberális elmondja, hogy Dâmboviţa megyében a hatóságok törvénytelenül megakadályozták a szénkitermelést, ami súlyos csapást jelent úgy a munkásságra, mint a megyei iparágra. Nem halasztják el a költözködést. Jonescu Traian kormánypárti kéri, hogy a húsvéti ünnepekre való tekintettel, a Szent- györgy napján lejáró lakbérszerződéseket hosz- szabbitsák meg az ünnepek utánig. Trancu Jasi kéri, hogy ezt az intézkedést terjesszék ki a kereskedőkre is. Pop Valér dr. igazságügyminiszter azt vár laszolja, hogy a kérés nem teljesíthető, mert nagy zavarokat idézne elő. Szentgyörgy napjától a húsvéti ünnepekig egyébként is nyolc nap van. és ez alatt a költözködéseket simán le lehet bonyolítani. D. R. Jomnitescu a. községi választások sürgős kiírását kéri, mire Munteanu Râmnic belügyi alminiszter azt válaszolja, hogy a községi választások kérdését az uj közigazgatási reform fogja rendezni. Jonescu többségi üdvözli Ghica herceget, aki a Bukarest—saigoni repülőutjával megbecsülést szerzett a román névnek. Áttérnek a kereskedők és iparosok birói utón való likvidálásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Bissrtemetés a kereskedelem és ipar számára A csődtörvény rendelkezéseinek enyhítéséről szóló törvényjavaslathoz a Magyar Párt nevében Hegedűs Nándor szólott hozzá s beszédében többek között a következőket mondotta: — Az ország kereskedelme évek óta várja az állam jótékony beavatkozását a mai helyzet megjavítása érdekében. A fogyasztási és bizalmi válság az utolsó esztendőben halálos ütést mért a kereskedelmi és ipari életre. A kilátások ma is vigasztalanok. Az első lépés a könnyítések terén a lakbérek leszállításával történt. A jelenlegi törvényjavaslatnak is van jó oldala, de semmi fellélegzést, vagy javulást nem jelent, hanem csak arra ad módot, hogy elsőosztályu temetést rendezhessünk azoknak a halottaknak, akik a kereskedelem és ipar harcmezején folytatott küzdelmükben elestek. Ez a törvény csak a hitelezőt hozza némileg elviselhetőbb helyzetbe, amikor megszabadítja őket a csődtömeggondnokoktól. dik a minden hájjal megkent lelkiismeretlen, felelőtlen levantei. A szocialisták szívesen szánják a Kreuger esetet a tőketermelés tőrdöfésének. Ez nem igazságos. Egy rendszer helyességét nem a rendszert alkalmazók egyénisége az a bizonyos puritán északi és hol kezdő- dönti el, hanem maga a rendszer. De az igaz— Tény, hogy a fizetésképtelen cégek egész vagyona a csődtömeggondnokok zsákmánya lett eddig, ők ettek fel mindent, ami a kezükbe került. Az adós kereskedők és iparosok óriási tömege azonban ennek a törvénynek semmi hasznát nem fbgja látni. Nem elegendő, hogy temetkezést rendezzünk, nem elég, hogy a gazdasági élet hulláinak eltakarítására gondoljunk. Siessünk inkább azoknak a megmentésére és felkeresésére, akikben van még valami életerő, akiknek az egzisztenciáját meg lehet hosszabbítani, ha üdvös rendelkezésekkel jövünk a segítségükre. A kormány jól ismeri a mentés módját és eszközeit. Ezek: moratórium, az adósságok leszállítása és az adózási rendszer radikális módosítása. Vájjon a kereskedők és iparosok nem fizettek-e éveken keresztül magas kamatokat? Vájjon a kereskedők nem vesztették-e el a kihelyezéseiket, amelyekkel nekik vevőik tartoznak? {Folytatás a 2-ik oldalon). Sághoz közeljárnak azok, akik ebből az esetből azt a tanulságot hámozzák ki, hogy nem szabad vakon hinni legendáshírű Napóleonokban, mert csak a haláluk után derül ki róluk, hogy meg volt-e életüknek és az életükhöz tapadó "hitregéknek a kellő ércfedezete.
