Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-17 / 89. szám

Cluf'Koloxsvăr, ________ 1932. ăprnn i7. * Vasárnap KÉIZTIUMÚ Előfizetés belföldön: Egyivre 800, félévre 400, negyedévre 200, agy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lel Országos flagyarpárti Lap Szerkesztőségi és kiadóhivatalt telelőn; 303, 3-34 XV. évfolyam * 89- szám Előfizetés flagyarorszigev. Egyávra 50 Pengő, lálévra 25 Pengő, n*gysiévra12.3® ?• Egyas szám ára 20 Iliiét Tul a válságon?! Az egész világon, mintha valamilyen tit­kos nemzeti konferenciát határoztak volna el, jelentős politikai államférfiak a csorbítatlan gazdasági optimizmus jogosultságát hirdetik. Az Amerikából Európába hajózott Kellog to vább megy és kijelenti, hogy Amerikában már is megkezdődött a fellendülés és az uj gazda sági korszak bekövetkezte az egész világon rö vid időn belül megtörténik. Kétségteletwil gazdasági válságok előidézé sében le nem becsülhető szerepe van a psziho lógiai momentumoknak. Azok, akik folytono san szajkó módjára a katasztrófát hirdetik azok ne csodálkozzanak, ha ez a katasztrófa be is következik. Ha az anekdota magyar pa rasztja, amikor elveri a vetését a jég és magi hozzálát pusztítani, följajdulván elkeseredésé ben, hogy hagy lássuk, Uram Isten, mire me gyünk mi ketten, ez lehet jellemző az egyéi kétségbeesett lelkiállapotára, de nem lehe irányadó, nem lehet norma akkor, amikor ; népek a zűrzavarból a kibontakozást keresik Ellenben a jövő azokat igazolja, akik nem ve szitik el lélekjelenlétüket és ha mindjárt konc kul is, de hisznek sorsuk jobbrafordulásába. E ha minél nagyobb számú tömegek szivattyúz nak magukba optimizmust, minél nagyok számú tömegek állítják be kezük munkáját az élet megmunkálására, annál nagyobb a re­mény, hogy meg fognak tudni küzdeni a ka­tasztrofális nehézségekkel. Bizonyos, hogy a világgazdasági helyzet kitisztulását nem lehet csupán a tömegbizalom mesterséges fokozásával előre vinni és azok az államférfiak, akik ma az élen állanak, jól tud­ják, hogy más erőknek is glédába kell állniok a pszihológiai erőkön kiviii. Ha kizárólagosan a logika eszközeivel vizsgáljuk át Európa mai gazdasági helyzetét, úgy a pesszimizmusnak legalább is annyi jogosultsága van, mint az optimizmusnak. Vájjon mitől is lenne jobb a világ sorsa, amikor semmi sem történik, a kon­ferenciák eredménytelenül zárulnak és a leg­szebb kibontakozási kísérletek tehát a kútba es^e^' u8S'aEakkor a felszínes jelenségek mögött az élet maga munkálkodik, kikénysze­ríti a maga megmásíthatatlan törvényeit. Ne felejtsük el, hogy ez alatt az év alatt is mennyit változott az európai társada­lomnak helyzete; igények mennyire összezsugorodtak; a kényszerű takarékos Ságnak hány és hány jelével találkozunk. Ta­lán sehol sem éltek az általános moratórium fegyverével, az infláció kétélű segélynyújtásá­hoz seholse nyúltak, túl radikális szükségintéz­kedéseknél is csak bizonyos területekre és bi- zouyos jelenségekre szorítkoztak, de az élet maga jobban ki vájta medrét, mint azt a reá- kényszeritő szabályok megtették volna — akar­va nem akarva alkalmazkodott az uj helyzet követelményeihez. A megszokás, a beletörődött- ség, életszínvonalak nivellálódása, kényszerű szüneteltetése a termelésnek, amely nem en­gedte meg újabb áru kontingensek céltalan föl­halmozódását, mind olyanképpen változtatták meg Európa arculatát, hogy ez az Európa nemcsak igénytelenebb lett. de szivósabb is igénytelenségében. Nemrégiben még nem törőd­tünk volna bele. hogy a munkateljesítmény vagy doiogérték feleértékére csökkenjen, de tüneteket a kispónz vásárló erejének fokozodó helyzeti energiája kisóri. Európa akarva, nem akarva rátért vagy még helyesebb, reáfanya- lódott a deflációra és ezzel olyan atmoszférát Francia részről belpolitikai feltételeket állítottak fel a román kölcsön tárgyalásán  külföldi pénzügyi ellenőrzést és Argetoianu gazda­sági törvényének visszavonását is kívánják (Bukarest, április 15.) Az Adeverul jelentése szerint a román kormány a francia kormány- nyal megkezdte a tárgyalásokat egy nyolcszáz­millió garanciafrankos kölcsön felvétele ügyé­ben. Az Adeverul részletesen foglalkozik a né­met-román gazdasági egyezménnyel és a Tar­áién tervvel. Megállapítja, hogy a kormány az ország súlyos gazdasági helyzete ellenére, feloldozta politikai érdekeinek a román­német preferenciális kereskedelmi egyez­ményt. A lapnak az a véleménye, hogy ezekután Ro- mánia barátainak és szövetségeseinek értékelni kell a Románia által hozott áldozatot, amellyel visszautasította a német javaslatot, noha an­nak elfogadása olyan azonnali hasznot jelentett f volna, amilyeneket a Tardieu-terv legfeljebb ’csak körvonaloz. A Franciaország részéről Ígért pénzügyi segítségnek sürgősen meg kell való­sulnia. nehogy Románia pénzügyi helyzete idő­közben még súlyosabbá váljék. A páiizsi kölcsöntárgyalásokról szóló be­számolójában az Adeverul elmondja, hogy Pá­rizsban meg vannak győződve arról, hogy Ro­mánia a krizis mélypontján már túl van és a helyzet bár lassan, de javulni fog. Ehhez azon­ban Romániának szüksége van pénzügyi se­gítségre, hogy eleget tudjon tenni bel- és külföldi pénz­ügyi kötelezettségeinek. Ennek a támogatásnak biztositeni kell a pénzügyi stabilizációt és a külföldi kuponok pontos kifizetését. A lap úgy tudja, hogy Franciaország a pénzügyi segítséget bi­zonyos belpolitikai feltételekhez köti, amilyen az alkotmányos rendszerre való teljes visszatérés és a pénzügyi ellenőrzés. Az Universul foglalkozva a kölcsöntárgya/- íófokkal, úgy tudja, hogy a franciák első gaz­dasági feltétele az lenne, hogy Argetoianu összes gazdasági törvényeit vonják vissza. Eg>ebként úgy az Universul, mint a Curentul a kölcsön felvétele ellen foglalnak állást, mi­vel ez szerintük pillanatnyilag enyhíthetne a helyzelen, de végeredményben nem húzná ki az országot a nehéz helyzetből. A nyugdíjasok és rokkantak igényei* nek rendezését követelte a magyar parlamenti csoport Sándor József a szenátus elé terjesztette a rokkant tisztek nyugdijának rendezéséről szőlő törvényjavaslatot — Gyárfás Elemér az aviatika fejlesztése címen tervezett uj taxák és adók ellen Jelentett be tiltakozást — Hegedűs Nándor a nyugdíjasok számára egyenlő elbánást követelt (Bukarest, április 15.) A parlament két házában a Magyar Párt csoportja kiemelkedő tevékenységet folytat. Most, hogy a törvényja­vaslatok nagy halmazának a gyors megszavaz- tatásával akarják lezárni az ülésszakot, renge­teg sürgős kérdést igyekszik a kormány elej­teni, viszont a tömeges törvénygyártás lázában újabb és újabb terheket szavaztat meg a pol­gárság terhére. Sándor József benyújtotta a rok­kant tisztek nyugdijának törvény- javaslatát, A szenátus csütörtök délutáni ülésén Sán­dor József szólalt fel a hadirokkant tisztek nyugdija ügyében, az altisztek nyugdijáról szóló javaslat keretében. Kifejtette, hogy köze! 13 éve rendezetlen a rokkant tisz­tek sorsa. Mintegy hatszáz rokkant tiszt van a csatolt területeken. Legnagyobb részük román és né­met, mig 27 százalékuk magyar. Ezek a szeren­csétlen emberek 1918 december elseje óta vár­ják nyugdijukat, számuk azonban napról-napra apad, mert a jó Isten ingyen nyugdíjban része­síti őket. A képviselőház 1920 december 2-án már leszögezte, hogy a rokkant tiszteknek a (Folytatás a 2-ik oldalon). teremtett magának, amely könnyebben megte­remti a kibontakozás útját. Minden rosszban van valami jó és talán szomorkodni kellene, de éppen a példa kedvé­ért kell megállapítani, hogy abból a körül­ményből. hogy a délamerikai tűzhányó-katasz­trófa elpusztította Argentina teljes gabonater­mését és állatkereskedetmét, a földgömb má­sik részén, Középeurópában haszon származik, mert hiszen az argentínai baza elmaradásával a Duna-medencéjének gabonaárai fognak emel­kedni, Mindezt azonban ismételjük csak a példa kedvéért mondjuk, annak magyarázatául, hegy a rossz helyzetnek is meg vannak a maga uj csírázást, életet nyitó utjai, a katasztrófá­nak is a maga levezető csatornái. A vezető po­litikusok abból indultak ki, hogy a tartós rossz után még szükségszerűbben el kell következnie a jónak és ha ez a feltevés nem is csalhatatlan, mindenesetre olyan hipotézis, amelyre építeni lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom