Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-27 / 72. szám

4

KcuTiUjsjta

XV. ÉVF. 72. SZÁM.

m

Amikor az élet plagizál a színpadtól

Zilahy Lajos drámájának gyilkossági jelenete ismétlődött meg Baghy Károly halálos tragédiájában Mit mond az iró ?

(Budapest, március 25.) Ritkán igazolt még költőt az élet oly ragikusan és megdöbbentő gyorsasággal, mint Zilahy Lajost, akinek pár hét előtt bemutatott nagysikerű drámája, a Tűzmadár, legalább is külsőségeiben, úgyszólván mondat szerint való pontossággal megismétlődött az Attila uccai családi drámában, amelynek során Lukovich ezredes húsz éves szép fiatal lánya agyonlőtte férjét, Baghy Károlyt. Amilyen szomorú szenzáció az életnek,ez a kegyetlen játéka általában, külön szenzációja a magyar irodalmi életnek: irodalmi körökben egyébről sem beszélnek, mint Zilahy drámájának az életben való ilyetén megismétlődéséről.

Ezt a megismétlődést természetesen nem kell szószerinti venni. Végre is az életnek annyi variáció áll rendelkezésére, hogy nem szorul rá a szolgai utánzatra. Bizonyos azonban, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor az Attila uccai tragikus regény találkozik Zilahy drámájának menetével, a két meséből egy lesz és az élet sem tud mást adni, mint amit a költő teremtett — ugyancsak az életből.

akartam szakítani magam, aztán egy dörrenés

és nem tudom, mi történt tovább... — mondják a színjátékban és mondják az életben.

— A Tüzmadárban az apa. Lovasdy kegyelmes ur adja át a nyomozó rendőrtanácsosnak gyilkos leányát. Lukovich Ilonát Lukovich ezredes autón vitte vissza a véres dráma színhelyére cs adta át a már ott várakozó rendőrtisztviselőnek.

Végül az egyik képeslapban megjelent a tragikus sorsú gyerekasszony fényképe, amint a rendőrtisztviselő indul vele az ügyészségre. Ez a fénykép megrázó fotográfiája a Tűzmadár utolsó jelenetének, amely után legördül a függöny. Még az asszony riadt, inkább csodálkozó, mint bűnbánó tekintete, sőt a rendőrtisztviselő liivatali komolysággal alig palástolt szánakozó tekintete is ugyanaz, mint amilyen tekintettel a színészek várják a függöny legördülték

Életnek és irodalomnak ennél a tragikus összetalálkozásánál felkerestük az Írót? aki a

legkompetensebb a rejtélyes találkozás megfejtésére. Zilahy Lajos a következőket mondotta:

— Néhány évvel ezelőtt már történt velem hasonló eset. Abban az időben Párizsban éltem és sokat Írtak a lapok egy öregedő zeneszerzőről, aki kamaraoperákat irt, majd megunva a sok sikertelen próbálkozást, lemondott művészi ideáljáról, elment zenebobócnak. Ez két évvel a Zenebohóc cimü darabom szinrekerülése után történt.

— Ennek azonban semmi köze a jövendő- mondáshoz, vagy az úgynevezett megérzésekhez. A drámaíró egyszerűen felteszi önmagának a kérdést, hogy a drámai hős, bizonyos drámai helyzetekben miként cselekednék? Valósággal rekonstruálja az esetet, mondhatnám: szinte rendőri Logikával. A drámai vonal kinyomozásánál áz; író kezében az egyetlen, de hatalmas segédeszköz a pszihológia. amelynek törvényei változatlanok, mert emberiek.

— Nem találok tehát semmi meglepőt abban, hogy a Tűzmadár cimü darabom gyilkossági jelenetét egy budai bérházban néhány héttel a bemutató után igazolta az élet.

— Drámai előzményei és karakterei természetesen különbözőek, indító oka azonban ugyan az; az 1932-ik esztendő emberének ideges, túlfűtött IclTiMllapota, amely a szerelem és a féltékenység' Mifeszültségeiben, revolver-lövésekben robban ki.

Német Károly,

Elkészült a nemzeti gazdasági tanács felállításáról szóló törvényjavaslat

Megszüntetik a kormány gazdasági bizottságát — Az uj tanácsnak huszonöt tagja lesz« melynek soraiban helyet foglalnak a kereskedelmi és Ipari vállalkozások kiküldöttjei is

Legnagyobb furcsasága ennek a találkozásnak az a körülmény, hegy a magyar társadalmi életben meg nem volt példa arra, hogy hasonló korú és társadalmi állású nő revolver segítségével menekült volna helyzetének problémájából. -I3VS ■

A Tűzmadár és az Attila iieeai dráma ott találkozik eseményeiben egymással, amikor az előkelő fiatal nőt revolverrel félemliti meg hisztériás szerelmese, a felzaklatott idegzetű férfi, aki a revolvert olyan idegállapotban és Ítéleti zavarban veszi elő, amilyen idegállapotot nemcsak az elmúlt századok, de a háborút megelőző évtizedek pszichiáterei sem ismertek.

— Nem akartam megölni, — sikoltja Lovasdy Mariéit a Tüzmadárban és ugyanezt hajtogatta két napon át Lukovich Ilona.

— Kettőnk közt az asztalon hevert a revolver^ ő folyton izgatottabb lett, féltem, hogy valami baj történik, a revolver után kaptam, — vallja a Művész Szinház színpadán minden este Lovasdy Mariette és vallotta szóról-szóra ugyan ezt Baghy Károlyné.

— Amikor kezembe^ kaptam a revolvert, ő utánakapott, dulakodni kezdett velem, én ki

(Bukarest, március 25.) A pénzügyminiszter elkészítette a nemzeti gazdasági tanács felállításáról szóló törvényjavaslatot.

A javaslat megszavazásával egyidejűleg megszűnik a kormány gazdasági delegációja. Az uj alakulat viszont a minisztertanács mellet fog működni. Meghatározza az állam gazdasági politikájának uj utjaji és véleményezi a különböző gazdasági természeti! törvényjavaslatokat és rendeleteket. A nemzeti gazdasági tanács kikerülésével nem lehet a pénzügyi életre vonatkozású javaslatokat a parlament elé terjeszteni.

A tanács 25 tagját a király nevezi ki és mandátumuk két évre szói. Jogszerinti tagok a

mindenkori pénzügyminiszter, földművelésügyi, ipari és kereskedelmi, továbbá közlekedésügyi miniszterek. Ezenkívül a Nemzeti Bank kormányzója. a kereskedelmi kamarák uniójának és a mezőgazdasági kamarák uniójának elnökei. A volt kereskedelmi, földművelési, közlekedésügyi és pénzügyminiszterek közül két-két tagot neveznek ki. Az ipar és kereskedelem, továbbá a szállítási vállalatok egy-egy képviseletet kapnak.

* Az uj nyugdíjrendelet teljes és precíz magyar fordítása az összes táblázatokkal kapható dr. Mande! Forditó Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ara 100 lej.

A kínai jellem

Irta: Berctrad Russel

Russel az angol tudományosság egyik nagymestere. Tudományos munkássága szintétikus és felöleli a filozófia és szociológia munkaterületeit. Éveket töltött a pekingi egyetemen, mint tanár és könyvet irt Kínáról, amely magyarul is megjelent (Budapest, Atheneum, 1931.). Russeltől közöljük az alábbi tanulmányt, amely a most folyó távolkeleti konfliktus kapcsán érdekes bepillantást enged a sajátságos kínai jellemre.

A nyugatiaknak az a felfogásuk, hogy a kínai megfejthetetlen, teli van titkos gondolatokkal és mi őt nem érthetjük meg. Lehet, hogy hosszabb tapasztalat Kínában engem arra vezetett volna, hogy ehhez a nézethez csatlakozzam; de ennek támogatására semmit sem találtam azon idő alatt, míg abban az országban dolgoztam. Úgy beszéltem a kínaiakkal, ahogyan az angolokkal beszéltem volna és ők úgy feleltek nekem, ahogyan az angolok feleltek volna egy olyan kínainak, akit tanultnak és nem egészen unintelligensnek tartottak volna. Én nem hiszek a „ravaszt keleti“ mítoszában: meg vagyok róla győződve, hogy a kölcsönös megcsalás játékában az angol vagy az amerikai a kínait kilencszer vagy tízszer is legyőzi. De miután sok aránylag szegény kínainak van dolga gazdag fehérekkel, a játékot gyakran csak az egyik fél játssza. Különben, kétségkívül, a fehéreket csapják be és csalják meg, de nem jobban, mint ahogyan egy kínai mandarinnal történne Londonban.

Egyike a legjellegzetesebb dolgoknak a kL naiaknál az a hatalom, amellyel az idegenek vonzalmát biztosítják. Majdnem minden európai szereti Kínát, úgy azok, akik csak mint turisták jönnek ide, mint azok, akik sok évig laknak itt. Dacára az angol—japán szövetségnek, alig tudok Kelet-Ázsiában egy olyan angolra emlékezni, aki éppen úgy szerette volna a japánokat, mint a kínaiakat. Azok. akik hosszú ideig élnek közöttük, megkísérlik átvenni az ő felfogásukat és álláspontjukat. Az újonnan érkezőknek feltűnnek a szembeötlő bajok: a koldusok, a rettenetes szegénység, a sok betegség, az anarchia és a korrupció a politikában. Minden energikus nyugati ember erős vágyat érez ezen bajok megszüntetésére és valóban meg is kellene ezeket szüntetni.

De a kínaiak, még azok is, akik a megszüntetendő bajoknak az áldozatai, messziremenő passzív közömbösséget mutatnak az idegenek izgatottságával szemben; várnak mig azok meg- nyugosznak, mint a szódavíz felpezsdülésénél. És fokozatosan egy különös habozás lopódzik be a megzavarodott utazó leikébe; felháborodás egy periódusa után kételkedni kezd mindazon alapelvben, melyet eddig habozás nélkül fogadott el. Valóban okos dolog-e mindig résen állni a jövendő balszerencsével szemben? Vájjon okos-e a jelen minden örömét elveszteni azáltal, hogy azokra a szerencsétlenségekre gondolunk, amelyek utolérhetnek valamikor a jövőben? Abban teljen el az életünk, hogy egy olyan lakást építsünk. melyben sohasem lesz időnk lakni? A kínaiak ezekre a kérdésekre íagadólag felelnek, ezért kell türniök a szegénységet, betegséget és anarchiát. De kárpótlásul ezekért a bajokért, megőriztek, amit az iparos nemzetek nem tettek, a békés örömök befogadására: a pihenésre, a nevetésre. a napsütésben való gyönyörködésre és a filozofáló beszélgetésre való képességet. Minden osztálybeli kínaiban nagyobb a nevetés-szeretete. mint bármely más népben, amelyet ismerek: mindenben örömük telik és vitatkozásuk mindig megenyhül egy tréfa által.

Emlékszem egy meleg napra, amelyen a iiai- mókát szeltük át herdszékekben — az út egyénét-i

len volt és nagyon meredek és a kulik munkája

nagyon nehéz. Napi utazásunk legmagasabb pontján megálltunk tíz percre, hogy az emberek kipihenjék magukat. Azonnal leültek egy sorban, elővették pipáikat és egymás közt elkezdtek nevetgélni, mintha a világon semmi gondjuk sem volna. Minden más országban megtanulták volna az előrelátás okosságát, néhány percüket a hőség miatti sopánkodásra fordították volna borravalójuk növelése érdekében. Mi. akik európaiak voltunk, affeletti aggályoskodással töltöttük az időt, hogy vájjon a megfelelő helyen fog-e az automobil ránk yárni? A jómódú kínai vitát kezdett volna arról; hogy vájjon a mindenség körben mozog-e vagy egyenes vonalú mozgásban halad előre; avagy afeletti elmélkedéssel foglalkoztak volna, hogy a valóban erényes férfiúnak teljes önmegtagadást kell-e gyakorolnia, hogy figyelembe vebeti-e alkalomadtán a saját érdekeit.

Itt-ott lehet találni olyan fehér embert, aki abban a tévedésben van, hogy Kína nem civilizált ország. Ezek az emberek teljesen'elfelejtették, hogy mit jelent a civilizáció. Igaz, hogy Peking- ben nincs villamos vasút és az elektromos világítás szegényes. Igaz, hogy vannak gyönyörűséges helyek, melyeket az európaiak förtelmessé tettek szénbányásizással. Igaz, hogy művelt kínai inkább versírással foglalkozik, sem mint olyan tényeket tart az eszében, melynek utána lehet nézni Whitaker almanachjábnn. Ha az európai ajánl egy lakóhelyet, azt fogja hangsúlyozni, hogy oda jó vasúti összeköttetés van; a legjobb tulajdonság, melyet egy helyre nézve el tud gondolni, hogy onnan ismét könnyen el lehet menni. D« a kínai semmit sem fog neked a vasutakról buszéin!; ha kérded afelől, meg fog téveszteni. Azt fogja neked arról mondani, hogy van ot; egy palm«, melyet egy régi uralkodó épített, és egy roene.dék- hely egy tó közepén a világtól fáradt tudósok számára, melyet a Tang-dinasztin idejében egy hires költő alapított. És ezt a felfogást a nyugatiak barbárnak tartják.

A kínai, a legelőkelőbbtől a legalacsonyabb-