Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-27 / 72. szám
XV. fi VF, 72. SZÁM. KntnUjssa 5 immm Észkort nélkül ugyan, de elő vezettek Nagyváradra Miért olyan sürgős a zsebtolvajlással vádolt detektív becsületügye? "Nem ambi.•.■ionálom, hogy igazságügyi ötleteimet a kormányra tukmáljam s .o.en^j tagadom, hogy ezúttal is önző magánérdek, gamely egyúttal a köz jól felfogott érdeke is késztet ezeknek a soroknak a megírására. Körülbelül á:- ;r: 1 is tisztában vagyok, hogy ez a felszólaláson épp úgy pusztába kiáltó szó marad, mint minapi szerény propozicióm, amellyel — ugyancsak a rideg önzés parancsszavára — azt szerettem volna elérni, hogy a tárgyalási terminusok ’pontes megjelölésével a közönség meneküljön az órákig tartó folyósói ácsorgástól és időveszteségtől, a bírósági tanácsot pedig az igazságügy menetét lassító, sőt elakasztó terméketlen elnapolásoktól. Sok reményem nincs gf.ru,-'-hogy valaki törődni fog egy kisebbségi újságíró racionalizálási tervével, amely amellett illegalitást küszöbölne ki. de az újságíró, ha úgy érzi, hogy igaza van, még a fogadatlan prókátor irigy lendiTválóban nem mondható szerepét is vállalni szokta, mire nézve legfőbb koronatanúm Col foson ügyész és az a törvényszéki tanács, amely legutóbb is két Ízben marasztalt él jogtalannak és illetéktelennek Ítélve rajtam, a kritikusi tógát. A történet egy szabályosan kiállított elövc- 7.0lesi paranccsal kezdődik, amelyet a nagyvárrá \ lósgílóbiró azzal küldött át a kolozsvári MmAir ignok. hogy gondoskodjék haladéktalan foganatősitásáról es a törvényben előirt segéd- leitől r :aknyelvpn: cszlrorttal — vezettessen át::í-"agyváradra. Mindjárt mellékelt is e célból l r c kél III. osztályú sznbndjegyef, egyet az új nevemre, egyet „kíséretem“ számára. Az idéző csütörtök reggel 9 órára szólott, tehát már szerdán meg kellett jelennem a rendőrségen, hagy az elővezetés intim részleteit közös akarati;:! -megtárgyaljuk. A toloncolásmik v külön ügyosztálya van a rendőrségen, ahol megjelenvén, azt a tiszteletteljes javaslatot terjesztettem elő, hogyha már annyira életbevágóan sürgős és fontos a nagyváradi vizsgálóbírónak elővezetésein, maradjon el az észkort és én kötelezőlég: kijelentem, hogy pontosan eleget teszek a felső bbsóg szigorú parancsának. — Hja, kérem ez nem megy csak úgy! — válaszolta sajnálkozó arccal az illetékes hivatalnok. Erre csak a rendörigazgató ur adhat engedélyt. A rendőrigazgató — Ursu kapitány — szimpatikus ember, régi ismerősöm, de ő is megismételte a sajnálkozást: — Lehet, de csak a prefektus ur engedélyezheti. Hatieganu rendőrkvesztor aztán két perc alatt megadta hozzájárulását azzal a feltétellel, hogyha külön deklarációban szögezem le Ígéretemet a kötelességszerii megjelenésről. Ez is megtörtént. Jót álltam önmagamért. Este aztán útra is keltem. Az expressz elővezetést parancs bőséges alkalmat nyújtott arra, hogy elszórakozzam az időt Nagyváradig: magamba szálljak, gondolkozzam bűneimről s nem tehetek róla, sehogysem tudtam rájönni arra, mit is követtem el? Tudtommal sem irredenta, sem kommunista plakátokat nem bocsáj- tottara ki és nem terjesztettem, pláne nem Nagy váradon, emlékezetem szerint betörésben sem vagyok ludas, feketeszeszinspektor sem voltam. Mert mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy sajtó ügyben akarnak kihallgatni, lévén annyi praxisom igazságügyi kódexekben, hogy Kolozsvárt megjelent cikkekért, csak az itteni törvényszék vonhat felelősségre s ha a becsületében megrágalmazott közéleti férfin, vagy magánember nagyváradi is. csak a kolozsvári törvényszék előtt vehet elégtételt rajtam. Csütörtökön réggél kilenc órakor pontosan jelentkeztem a nagyváradi vizsgálóbíró hivatali szobájában, illetve peak a folyosóig jutottam, meít amint kiderült, a' vizsgálóbíró egyúttal szavazöbiró volt egy polgári tanácsban és mint utóbb nagyon helyesen megjegyezte: egyszerre két helyen nem végezheti hivatali funkcióját. Eélegy órakor végre befejeződött a tárgyalás, amelyet ki kellett várnom s ezalatt az idő alatt rendűig, meg nem ingatható, nyugodt méltóságot tanusir melyet rendesen még az európai" nevelés .em miniét meg. Nem önzők, sem az egyén, sem a nemzet; büszkeségük túímély, semhogy önzők lehessenek. Elismerik katonai gyöngeségüket más hatalmakhoz képest, de a gyilkosságban való ügyességet nem tekintik sem az egyes ember, sem a nenzel legfontosabb tulajdonságának. Azt hiszem, hogy alapjában véve mindnyájunknak az a meggyőződésünk, hogy Kína a világ legnagyobb nemzete és hogy tmki van a legtökéletesebb c: :i,zóciója. Egy nyugati embertől bem lehet várni, hogy ezt a felfogást elfogadja, mert ez olyan hagyományokon nyugszik, amely az övétől teljesen különböző. De fokozatosan 'm áz érzése tusiad az embernek, hogy ez nem* lWwftetlen felfogás; ez logikai következménye aZCSÓVlékck önálló fölmérésének. A tipikus nyugati szeretne oka lenni a környezetében lehetséges sok változásnak: a tipikus kínai szeretne olyan sokat élvezni, amennyit, csak lehet és a lehető legfino- mabban. Ez a különbség az alapja a legtöbb ellentétnek, amely Kína és az angolul beszélő világ között fennáll. Mi Nyugaton fétist csinálunk a „haladás“- ból, mely etikai cl álcázása annak a -vágynak, hogy okai legyünk változásoknak. Ha például azt. kérdezik telünk, hogy a gépek valófrstM'smeg.ia- vitották-f a világot, a kérdés balgának .tűnik fel nevünk: azok nagy változásokat hoztak es csért n; • - „haladást“. Amiről mi azt tartjuk, hogy n n.-ladás szerctete. az kilenc esetheti tíz közül tényleg a hatalom szeretete. azon érzés által okozott öröm. hogy a mi parancsunk által mer tudjuk a dolgokat változtatni. Ezen gyönyör Ve: kedvéért képes egy fiatal amerikai olv kerr i:ven dolgozni, hogy mire megszerzi millióit.. emésztési zavarok áldozata lesz, kénytelen pirított kenyeret! és vizen élni és csupán szemlélni azokat a lakomákat, melyeket vendé- geinek. n"',ijt. De vigasztalja magát azzal a gondolattal. linf.-y ö képes a politikát irányítani, háború'. r-i-mmkálui vagy megakadályozni, az ő beruházásainak megfelelően. Ez az a temperamentum, mely a nyugati nemzeteket „baladóvá“ teszi. Vannak természetesen Kínában is nagyravágyó emberek, de nem olyan gyakoriak, mint nálunk fis az ő nagyra vágyásuk más alakot vesz fel -- nem egy jobb alakot, hanem olyat, mely akkor jön létre, ha az örömet többre tartjuk a hatalomnál. Ennek az előnyben részesítésnek természetes következménye, hogy a fösvénység igen elterjedt hibájuk a kínaiaknak. A pénz az eszköze az élvezetnek, ezért szenvedélyesen vágynak a pénzre. Nálunk a pénzre leginkább, mint a hatalom eszközére vágynak; politikusok, akik hatalmat szereznek sok pénz nélkül, gyakran megelégedettek, hogy szegények maradtak. Ki nádban a facsarok (katonai kormányzók), akiknek : s kezében van az igazi hatalom, azt mindig arra jhasználják fel, hogy vagyont gyűjtsenek. Az a i céljuk, hogy alkalmas pillanatban bőséges zsák- I rnánnyal Japánba meneküljenek, mely képessé I teszi őket, hogy nyugalomba élvezzék életük hátra lévő napjait. Az a tény, hogy menekülésük által hatalmukat elvesztik, egyáltalán nem nyugtalanítja őket. Az természetesen nyilvánvaló, hogy azok a politikusok, akik csak a rájuk bízott tartományokban végeznek pusztítást, a világra nézve sokkal kevésbbó ártalmasak, mint a mieink, akik egész kontinenseket tesznek tönkre, hogy egy választási harcban győzedelmeskedjenek. A kínai politika korrupciója és anarkidja különben sokkal kevesebb kárt okoz. mint az ember gondolná, fis a nagyhatalmak — különösen Japán — rablási vágya nélkül a kár sokkal kisebb volna, mint az. tf-nit a mi „hathatós- kormányzatunk csinál. A modern kormányzat tevékenységének kilenctized része káros; tehát minél rósz- szabbul végzik el. annál jobb Kínában ahol a kormányzat rest korrupt és ostoba van egy bizonyos fokú egyéni szabadság, amely a világ többi részén teljesen megsemmisült. bőséges tapasztalatokat szerezhettem a nagyváradi igazságügyi palota célszerű beosztásáról és miközben andalogva bámultam ki az ablakon a törvényszék udvarára, arról is meggyőződhettem, hogy az épület nehány év alatt ösz- szegyült szeméi anyagát jó volna már elkordatni Hiába, a jó pap holtig tanul és én sem bővíthettem volna ki ismereteimet ilyen fontos tudnivalókkal, hogyha nein nyújtottak volna alkalmat számomra három és félórás folyósói ődön- gésre. Félegy órakor végre a szentélyben vagyok. Megtudom, hogy ^ámításaim kártyavára ösz- szeomlott. Csakugyan sajtóügy miatt internáltak a nagyváradi törvényszék folyosójára, mert egy nevezetst*méé illusztris hatósági személyiség sértve éhezte magát a Keleti Újságnak egy huszsoros hire miatt. Az illető — a nevére a legjobb akarattal sem emlékszem már — a szatmári detektivtestület egyik szakférfia, akiről szatmári tudósítónk azt jelentette, hogy zsebtolvajláson érték. A vizsgálóbíró udvarias kérdésére megneveztem a tudósítás szerzőjét — aki ugyancsak meg volt véletlenül idézve, mert a detektív urat a Keleti Újság közleményén kívül egy szatmári lapban is megrágalmazta — s a párperces kihallgatás és az erről szóló jegyzőkönyv aláírása után szabadlábon hagyhattam el a törvényszéki palotát. Ezért a pár percért kellett két napra kivonni foglalkozási köréből egy embert, — ezúttal engem — ezért kellett órákon keresztül a folyosón »csorognom, kitéve magamat az influenza-ba- ciilusok ostromainak, ezért kellett lekésnem a vonatot is, amellyel már tizenkét órakor visz- szautazhattanr, vyiaíiy Nem beszélve arról, hogy ez az egész elővezetés törvénytcHu volt, a vizsgálóbírónak nincs joga ilyen bagatell. de ezerszer komolyabb ügyekben iá átcipeltetni — eredeti iu- teució szerint eszkorttal — egyik városból a másikba az újságírót, miféle abszurd goudolat az, hogy egész csomó hatósági közeget mozgósítsanak, a kincstárt a vasúti jeggyel megterheljék, holott csak azt kellett volna tenni, hogy a vizsgálóbíró átír a kolozsvári rendőrségre s megkéri, hogy hallgasson ki. A rendőrségen úgyis állandó kliens vagyok, néhány más hasonló üggyel kapcsolatban ezt a két.szavas vallomást is bevehetiék volna tőlem. Vagy olyan nagy érdeke az állami rendnek és az állam- biztonságnak a zsebtől váj lássál vádolt defektiv rehabilitációs kísérletet Az elégtételt szerzés nek elengedhetetlen kelléke az egyik városból a másikba való átráncigálás? Eszembe sincs, hogy mindebből sérelmet, különösen kisebbségi sérelmet akarnék kovácsolni. Ez éppen úgy megtörténhetett volna román újságíróval is. De a személyes szabadság. a célszerűségi szempontok, elsősorban pedig az alkotmánytörvény figyelembevétele melleti mindez nem történhetett volna meg. Pedig egyenként és összesen mindeník van olyan fon tos, mint a szatmári detektív foltozásra váró becsülete. (sz.) Van kertje? Gondozza! Cserei’: Virágos kert 60’— Lei, konyhakert 42' — Lei, Rerrich: Kertes ház 90'— Lei, Barnátsky: Gyümölcskertészet 168— Lei, utánvéttel küldi, meg nem felelőt cserél Lepage Kolozsvár, kérjen ingyen jegyzéket
