Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-24 / 69. szám

KV, a VF. 69. SZÁM. KISKÁTÉ KElETlUfSXG ________________________________3 Törvényjavaslat az árdrá­gító, vásári és vándor.keres­kedők ellen Snljos büntetés az Indokolatlan árnhalmozókra és áremelő szövetkezésekre — 'Végeladást csak kivé­teles esetekben engedélyezhetnek adófizetők éa atíónemfizatOk számára Wem u] dolog, sőt untig Ismert u a nemesveretü, szinte apai utasítás, amely az adóügyekben eljáró köze­geket arra lati, hogy úgy bánjanak az adófizetőkkel, mint a bétpettyes himes tojással. E helyen foglalkoztunk az adószedőszervek lehel- leiflnom, sezráfminőségü gyengédségének ismertetésé­vel, miután azonban az éremnek is két oldala van az idevonatkozó számítások szerint, lehetetlen elmellőz- nünk az adózók magatartásának taglalását. Könnyű a szerveket utasítani bájkellemre, az adó­zókat — fel kell világosítani. Ezt célozzák és hivatvák az alábbi sorok, még pedig értelmes pontokba foglalva. Síiként viselkedjünk adófizetéskor? Adófizetéskor roggyanjunk pihenjállásba, báliunk­ká! pörgessük kalpagunkat, Jobbunkkal merengve mé- lyedjünk el a lajbizsebben. A lajblzsebben vágynak a bankók, kebelünkbe az adózhatásl forró óhaj. Most vonjuk elő a bankókat és mint az eszpáda, kecses láb­piruettel elegyesen mulinókat szabjunk bankós Job­bunkkal a levegőben, majd megoélozván a pénztárabla­kot, a pultra döfjük a dohányt. Magatartás adóhátralék esetében. A végrehajtó látogatását nyolo napon belül rekon- neazaass-vizittel visszaadjuk. Cilindert a pultra helyez­zük és kezdetben az Időjárásról csevegünk. Az időjárás­ból átcsaphatunk arra, hogy áll a vetés, shajaj, hahajj... és odanyilatkozunk, miszerint vajha legközelebb szeren­csések lehetnénk hálánkat és tartozásunkat leróni. Foglalás alkalmával. Az Ízlésesebb bútordarabokra felhívjuk a közeg fi­gyelmét, egy csipndél vagy bidermeier holmi előtt hu­nyorogva hátrálunk és szives érdeklődésébe ajánljuk. Adhatunk hideg büffét, sört, tokajit éa pezsgőt. A tánc rövid legyen és exkluzív. Árveréskor. Mindenekelőtt odanyllatkoeunk, hogy jelen pillanat a maga közvetlenségében maradandó emlékű, sőt szinte felejthetetlen számunkra. A kalapács koppanásakor vagy dobpergéskor diszkréten tisztelgünk és amennyi­ben antik Íróasztalunk eladatott, a hiénát, kart karba öltve kioktatjuk, hogy miként találhatja meg és plk- keszthetl föl azon titkos fiókot, amelybe dédmamánk Napoleon tanácsára kétszáz aranyat elrejtett. (n.) Mély meggyőződéssel és afeletti örömében mondot­ta ezeket Csoborkó Andris, hogy ő hat elemi után eke- szarvához fogta a fiát és nem lófráltatta vele végig az egyetemeket. Szánt, vet, kapál, örvend és szomorkodik esőnek és szárazságnak, ahogy jő gazdának dukál. Koronka szótlan maradt, de örömöt érzett ö is. Ha vannak is bogarai Péter fiának — teszem a fúrás-fara­gás, aminek semmi látszata sincs, mit se hoz a házhoz, csak eredménytelen órákat szakit ki a méregdrága időből. — Immel-ámmai, sok nógatásra mégis kiveszi mindenből részét a ház körül. Hire is van, országra- szóló, szívesen barátkoznak vele a legnagyobb urak is, főleg amióta faragott munkáival aranyérmet nyert Ko­lozsváron. Bókiané pulykaméreggel tromfolt a Gergő védel­mére kelő Csoborkóra: — Uton-utfélen, ha talált, azt se mondta: befel­legzett, félkalap!... Ki vagyok, mi vagyok, úrhatnám volt mindig!... Bizonyosan attól a huj ki báró, coki gróf nagyapjától örökölte hickivicklségit!... — Attól csak hektikát örökölt — igyekezett Cso­borkó beleragasztani a szót a perlekedő asszonyszájba, mert nem vélte helyénvaló cselekedetnek élemedett lé­tükre gátatvetnl a haldokló nyugalmának, — De az hosszúra elhúzta — csillapodott Bóklsné haragja. — Egyik isten-világ elhúzza, a másik fiatalon se lábal ki belőle... 0 nem fog özvegyeket ölelgetni... Bókisné jónaklátta elsiklani a kényelmetlenné váló témától, mert özvegy volt 6 is, három férjet is elhasz­nált és még becsületére sötétedhetik a gyanú árnyéka. Kifogyhatatlan bőbeszédűséggel hajtogatta, hogy ma­gának a jóságos Istennek sem adja öt lejen alól a tojás párját. Sok baj akadt vele télen átal, mészvizben, ha­muban őrizni a záposságtól, most pedig málélisztbe dugdosni, hogy össze ne koccanjon az utón. 2. Vasárnap délután harangszó zuhogott a városra. Tempiomozás után peckesen lépett ki Koronka Pé­ter Máriával, imáron Koronka Péternével a templom ajtóján. Szájtátó városi nép sorfalai között szálltak fel a szekerekre. A kendőkkel cifrázott lovak türelmetlenül viháncoltak, orrllkaikból méteres pára-dárdákat döftek a levegőbe. Krajcárnyi vattákban pihézett a hó. Kurjongatások, rikoltott rigmusok és féligdudolt dalok repdestek a levegőben. Korlátlanul és feszélyezet­(Bukarest, március 22.) Tegnapi számunk­ban ismertettük a tiszteségtelen konkurenciá­ról a parlament elé terjesztett Mirto-féle tör­vényjavaslatot, amit a mostani kormány ma­gáévá tett. A javaslat következő fejezete a meg nem engedett kereskedelemről szól. Ami tilos a kereskedőnek. A 24. szakasz szerint mindazokat, akik a szabad konkurrencia megakadályozása végett és azért, hogy az árak emelkedését előidézzék, elsőrendű sztikségességü élelmiszereket, vagy tüzelőanyagot halmoztak össze a helyi piacról, a vállalatok szokásos forgalmi kapacitásán fe­lüli törvényes kereskedelmi kötelezettségek nélkül, 10.000 lejtől 50.000 lejig terjedő birság­gal sújtják. A birság ilyen esetben elrendeli a kér* déses élelmiszerek, vagy tüzelőanyag el* adását és a bevett összegből fedezi a bírságot, mig a maradékot visszaadja a kereskedőnek. A 25. szakasz szerint ha több kereskedő az árak emelkedésének előidézésére megegyezik, vagy társul arra, hogy az illető árukat egy ideig ne adják el, vagy csak bizonyos áron, va­lamint ha Ígéretekkel, fenyegetésekkel, adomá­nyokkal, vagy más módon, más árutulajdonoso­kat ilyen cselekményre igyekeznek rábirni, 20.900 lejtől 100.080 lejig terjedő birság­gal büntetendő. A 26. szakasz kimondja: ha valaki valami­lyen árut egy más áru helyett ad el, azzal a céllal, hogy a vevőt becsapja, háromhónapi el­zárással és 5000 lejtől 50.000 lejig terjedő bír­sággal büntetendő. A 27. szakasz 5000 lejtől 50.000 lejig terjedő büntetéssel sújtja azokat, akik hamis számlák­kal dolgoznak. A 28. szakasz szerint 2000 lejtől 10.000 lejig terjedő birsággal és az üzlet azonnali bezárásá­val büntetendők azok, akik a cégbejegyzés for­malitásai nélkül gyakorolnak valamely keres­kedelmet. Visszaesés esetén a birság 10.000 lej­től 50.000 lejig terjedő. A 29. szakasz megállapítja, hogy a maximá­lis árakat a községi tanácsok, vagy az interi- márbizottságok csak az illető kereskedelmi éa iparkamara beleegyezésével, nézeteltérés esetén az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium jó­váhagyásával léptethetik életbe és azok csak a tüzelőanyagra és elsőrendű szükségességü élel­miszerekre vonatkozhatnak. Azokat, akik a maximális árakat túllépik, 2000 lejtől 10.000 lejig terjedő pénzbírsággal büntetik. A meg nem engedett kereskedelem ügyeiben a Járásbíróság dönt és az ellen tiz na­pon belül a törvényszékhez lehet felleb­bezni, viszont a törvényszék Ítélete ellen tiznapon be­lül nyújtható be fellebbezés a táblához. Á végeladások tilalma. A javaslat harmadik fejezete végeladások­kal foglalkozik. A végeladás csak az illetékes kereskedelmi és iparkamara autorizációjával történhetik és maga után vonja az illető üzlet­nek az abban a helységben való beszüntetését. Halálozás, vagy az üzlet feloszlatása esetén az antorlzá- ciót hivatalból megadják, egyéb esetben a kereskedőnek bizonyitania kell, hogy bejegyzett cége az illető helységben már három éve áll fenn. A kereskedelmi és iparkamara esetleges elutasító határozata ellen a kereskedő tiz napon belül fellebbezhet a tör­vényszékhez, amely a fellebbezést 15 nap alatt le kell tárgyalja. A végeladás során nem adha­tók el olyan áruk, amelyek a végeladás lefoly­tatása alatt érkeznek és uj árumegrendelések sem eszközölhetők. A törvény intézkedései ellen vétőket 20.000 lejtől 50.000 lejig terjedő birság­gal bünteti a törvény. Vásári és vándorkereskedők. A negyedik fejezet a vándorkereskedelem­mel foglalkozik és azt megtiltja, kivéve a ren­delkezések alól a mezőgazdasági, erdészeti, ker­tészeti, háziipari és azokat az abszolút szüksé­gességü cikkeket, amelyeket a kereskedelem és az iparügyi minisztérium fog meghatározni. A 49. szakasz szerint időszaki vásárokon, ame­lyeket az ipar- és kereskedelmügyi miniszté­rium engedélyez, bármely áru is eladható, de csak állandó, legalább két év óta bejegyzett ke­reskedőktől. A hetivásárokhoz ilyen miniszteri engedély nem szükséges. A törvény rendelke­zései nem vonatkoznak újság- és nyomtatvány­árusokra. A rendelkezések ellen vétőket 1000 lejtől 5000 lejig terjedő birsággal büntetik. Az 51. szakasz szerint a kereskedők utazóikat azok szerződte­tésétől számított öt napon belül tartoz­nak bejelenteni i a kereskedelmi kamaráknál, ahonnan speciális autorizáeiót kapnak. A külföldi (Magyarország, Ausztria) fize­tések szabályozásáról (kompenzáció) szóló tör­vény és végrehajtási utasitás preciz magyar fordítása kapható dr. Mandel Fordító Irodá­ban, Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 50, vi­dékre 60 lej. * Az Uj adótörvények és végrehajtási uta­sítások (Patenta fixa) kaphatók dr. Mandel Forditó Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. lenül tört fel a lelkek mélyéről a falu öskedve. Â gém - beredett kezű cigányok veszettül húzták az első szeke­rén. Pilu, a falubolondja állt közöttük hadonászó ka­rokkal és folytonosan ezt rikoltotta: — Ajváj libamáj!... Ajváj libamáj!... A hangulat már a tetőpontra hágott, amikor meg­érkeztek a harangod! dombhoz. Ott leszálltak a szeke­rekről és gyalogszerrel vágtak a tetőnek, mert a sikam­lós utón nem bír huzni a lő. Elől Koronka Péter vezette ifjú feleségét. Ok mász­ták meg elsőnek a dombot. Lábaik megmerevedtek és villámsujtottan álltak attól, amit a völgyben láttak. — Gergő! — moccant meg Péter szája. Mária piros csizmáira nézett és lefele ejtette a szót, mintha a földnek mondaná: — Gergő!.., Lefelé nézett az Ifjú pár, lefelé nézett a laka dal- más nép is a temető útjára, ahol kimért, egyenletes léptekkel négy legény cipelte Gergő behavazott kopor­sóját. K. Nagy Cipő Gergely Imbojgott a koporsó után. Meg se rebbentek égnekfordult szemei. Úgy vonszolta fáradtan lábait, mint akit láthatatlan drótkötéléi rán­gatnak. Elfelejtette, hogy a fia megtagadta, elfelejtette, hogy a fia nem akarta megismerni emberek társasá­gában. Mindent elfelejtett. Megrokkant, vérzőlelkü ember volt, aki csak annyit tudott, hogy fájdalmasan beleorditson a havatszóró mindenségbe: Isten! Isten! Isten! Hátánál Balogh kántor énekelt. Fátyolozott, gyere­kes hangját visszakergette szájába a szél. A lakadalmasnép lelkét megfeküdte a borzalom. Idegesen ugráló szemeik tanácsot vártak. Szavuk nem volt, csak agyuk, a gondolkozás malma őrölt lázasan: mit akar az Isten? Mit akar, hogy igy összeboronálja az élet indulását a befejeződésével. Hatalmas kezének intése ez, vagy a kusza sors tévelygése? Templomos áhitat nehezedett rájuk. Kövülten álltak, lélekben Isten elé borulva, mit sem törődve a sebesen múló .idővel. Egyszerre csak harsány kiáltás hasított a leve­gőbe: — Ajváj, libamáj! Csend. Az emberek lassan ocsúdni kezdtek és megindultak lefelé a dombról. Később énekeltek. Hullott a hó, mint paloló ember rostájából a má­iéi éha. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom