Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-23 / 68. szám
Előfizetés belföldön: Egyévro 800, iélévra 400, negyedévre 200, agy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lej Országos Magyarpárti Lap Szarkasztóségl éa kiadóhivatalt telefon: 503, 6-94 XV. évfolyam * 68. ezám Előfizetés flagyarországon: Egyévra 50 Pangó, félévre 25 Pangó, nagyadévra 12,53 P« Egyes szám éra 20 flllir A halhatatlan Goethe Irta s Ligeti Ernő Goethe hírét Magyarországra azok a Jenában és Göttingá-ban tanuló diákok hozták, akik a XVIII, század második felében műveltségüket külországi egyetemeket szerezték. Az Auf- klüristák mozgalmát éltük és az európai gondolkodásnak megváltozó formái szerencsés kifejezést találtak Goethe világképében. Az újjászülető“ magyar irodalom vezérei Kazinczy Ferencz és Kölcsey Goethe-ben találták meg nemcsak eszményeiknek hordozóját, de azt a klasszikus formamüvészt is, akinek müvei leginkább alkalmasak a magyar gondolkodás megtermékenyítésére. Goethe hatása szellemi életünkre ma sem enyészett el és halálának százéves fordulója alkalmas arra, hogy tudatossá tegye a mai nemzedékben is e páratlan zseni agymunkájának szünetnélküli foszforesz- kálását. Amit Goethe Magyarországnak jelentett, azt jóformán az egész világnak jelentette. Németország és Franciaország között pusztíthattak a legádázabb ellentétek, Goethe végérvényesen elfoglalta helyét a francia irodalomban. Azok az erkölcsi törvények, amelyekét Goethe felállított, Carlyle, Gladstonne, Tenngson Angliáját is a maguk mágneses mezőikre vonzották és Goethe él Kínában, — ahová ugyan még csak 1919-ben érkezett el a Werttíer, a tömeg- léleknek olyan forradalmasitóan ható megváltozásának tüneteivel, mint a mult században Európában, — Goethe-ről tud a modern Japán is, ahol a Fausztot az iskolában tanítják. Goethe az emberiségé. Ma az emberiség ünnepli őt. Goethe jogásznak indult, mellesleg állam férfiú is volt, udvari miniszter. Jogásznak in dúlt, de volt mondanivalója a theológiában is Lángeszének delejes erejével fölfedte a vallás1 rendszerek titkát, ismerte és megismerteteti Konfucse és Budha tanaival és azt mondta: „a: emberi szellem tágulhat, ahogy éppen akar, de a kereszténység magaslata és erökölcsi természete fölé, amint az az evangéliumokban csillog és világit, sohasem emelkedhetik.“ Volt mondanivalója ennek a mindvégig hivő embernek a természettudományokban is. Kétkötetes könyve a spektrum színeiről ma is úttörő a fiziológiai optikában. A tiszta és alkalmazott kémia sem tudja elkerülni, hogy ne emlitse meg a Goethe nevét és egy tudós jenai profesz- szor szerint Goethe a mineorológiában és geológiában sem maradt dilettáns, támpontokat adott értékes megfigyelésekre. Hálás Goethének a meteorológia is, a botanikában pláné egy uj tant állitott fel, a morfológia tanát, amely nemcsak uj rendszerezésekre adott alkalmat, de szempontokat nyújtott a most divatos kul- tur-morfológiához is. A német szaktudományosság megbecsüli Goethe biológiai, anatómiai, antológiái vizsgálati módszereit is, mert bármilyen tudományos kérdéshez nyúlt, bárminő tudományos miiről mondotta el véleményét, intuíciója bevilágított a dolgok mögé és ami a tuuományban is ép olyan föibecsiUheteí- len érték, mint az alkotó szellemnek bármelvik munkaterületén, friss, szűz, töretlen gondolattársításokat nyitott meg. Zum Sehen geboren, zum Schauen gestellt ~. mondotta Goethe és talan Shakespeareon ki- vii nem volt még ember, aki ennyire belátott volna Isten világának gépezetébe. De Goethe Írónak volt a legnagyobb. írónak, költőnek, akinek rendeltetése az Isten világa mellé felépíteni az Ember világát. Mindazok a tudományos buvárlatok, matematikai számmüveletek, filozófiai elmélyedések, történelmi tanulságok éber megfigyelései, átható tanulmányozása a körülvevő életnek, mind, mind csak előkészület volt a múzsa csókjának befogadására. Ha Goethe-nek közel hét évtizedes irodalmi munkásságát áttekintjük, nagyon nehéz elmondanunk, hogy miben volt kimagas- lóbb, a lírában, drámában, vagy elbeszélőköltészetben. Négysoros aksziomái ugyanabból a nemes anyagból épültek, amelyből a Hermann és Dorottya, a hü Eckermannak odavetett megjegyzései éppen olyan értékállóak és maradan- dóak, mint az Iphigenia zengő, szárnyaló sorai. Az ifjúkor balladáitól az aggkor Wahl- verwandschat'tjáig talán ki lehet mutatni egy hosszú emberi élef pályájának határállomásait, az élettani csomópontokat, amelyek a feszülő- izmu sihedertől a véső öregség bölcs rezigná- ciójáig vezetnek ei, de Goethe, amikor a Götz-el elindul, zsenije egyazon változatlan színösszetételben, mindenki mástól megkülönböztethető éles fényben csillog mindaddig, amig a végső „több világosságot“ sóhajtással az ajkán fizikai lénye egy erősebb valósággá, metafizikai valósággá, a kozmosz erejévé oldódik fel. * De talán mégis a Faust volt az, amelyben Goethe a maga alpesi hegyláncoíatának legmagasabb csúcsára hágott. Még süldő ifjú volt, amikor először megragadta elméjét ennek a re- forrnációkorabeli alehimistának a képe és hatvau éven keresztül dolgozott Faust-ján, amig végre immár érvényes megformulázásában befejezhette. A Faust az embernek, az-örök birkózónak a története. A démonokkal viaskodó esendő, de mégis erős, hitetlen, de mégis iste(Bukarest március 21.) A Calendarul cimü bukaresti lap vasárnapi számában közöl egy részletes jegyzékszöveget, amit a dunakon- föaeráció ügyében Tardieu a nagyhatalmakhoz, továbbá Romániához és Lengyelországhoz intézett és amelyet a francia sajtó híradásai nyomán kivonatosan már régebben ismertettünk. Az Adeverulban Liviu P. Nasta cikket ir a dunai államok konföderációjáról. Ghica külügyminiszter tevékenysége jelenleg arra irányúi, hogy a római követség vezetését újra visszakapja, mert nem rendelkezik azzal a tekintéllyel a kormányban, hogy ebben a kérdésben a minisztertanácsnál megfelelően érvényesíthesse befolyását. Ghica külügyminiszter különben hétfő délelőtt a dunai konföderáció tervéről tárgyalt Codas görög, Eiosivanoff bolgár és Hanteloque bukaresti francia követtel nes, állati, de mégis szerafikus embernek a hőskölteménye, aki feleletet akar a minden gondolkodóban felviharzó kérdésre az élet értelme felől, feleletet arra a végső megfejthetetlen, uj- jaink közül mindig kicsúszó, de mindig feltámadó szükségérzetre, hogy mi a boldogság. Vájjon a boldogság az érzékek mámorában van-e, a testi erő fényűzésében! Vájjon a boldogság abban áll csupán, hogy önművelődéssel kiemeljük magunkat a zűrzavarból, emberibb ember legyünk a talpunkon? Vannak Faust-nak pillanatai, mikor ezekben hisz, az önönmagáórt való élet zajos tombolásában, az önmagát megvalósítani akarás gáttalan szenvedélyében. De Faust zarándokutján elmaradnak a kivságos, csalogató képek, egy hosszú ut végén nem talál mást az emberi boldogság céljául, mint segíteni a többi emberen, boldogítani másokat, megszázszorozódást a szenvedésekbe, a láncszem belekapcsolódását az egész láncba. Faust az individualizmusnak úgyszólván, meztelen képviselője a tömegösszefogás képviselőjévé válik, egy nagy humanizmus szószólójává, aki az ember legszebb, legnemesebb gesztusát abban látja, hogy átkaroló mozdulatot tesz minden ember felé. A történelemnek bizarr játéka, hogy Goethe centennármma azokra az időkre esik, amikor a humanitás üresebb szó lett, mint valaha. Ma nem a nagy emberi összefogások korát éljük; ma a túlzó nemzetiességek, az embertelen önzések, az elvadult erkölcsök és a szivnóíküli technika majmolása élik ki magukat. Goethe kissé hontalan a mai világban és hontalan odahaza is, ahol Hitlerék egy állítólag népi megújhodást célzó mozgalomharcában azt hirdetik róla, hogy megölte Schillert. De ha megafonok, fegyverek, hirdetőoszlopok, propaganda-transzparensek, népgyülési pódiumok, pártparlamentek, megvaditott rádiók túl is ordítják Goethe szavát, Goethe nem halt meg, az élniakarás tüze és az erkölcsi igazság lesz az erősebb. Hogy is mondotta Goethe; „A történelem arra való, hogy entuziazmust merítsünk belőle.“ Goethe nagy életének is ez az értelme és tanulsága. A Lupta úgy tudja, hogy a kisantant államok mindaddig nem foglalnak el határozott álláspontot a Tardieu-tervvel szemben, vagy amellett, amig a belgrádi kisantant-konferencia nem dönt ebben az ügyben. A Curentul azt írja, hogy Franciaország elsősorban Magyarországot és Ausztriát akarja megmenteni a Tardieu-terv során, mert ezek az országok gazdaságilag képtelen helyzetbe kerültek. A franciák pedig veszélyeztetve látják oda kihelyezett tőkéiket. Ezenkivül meg akarja akadályozni Franciaország az Ansehlusst is a németek és osztrákok között, amelyhez egyébként Magyarország is bizonyosan csatlakozna. A kisaníant-államok a tervet narkotikumnak tekintik, amellyel meg akarják akadályozni, nehogy az általános krízis váratlan megoldásokat diktáljon. A Tardieu-terv nagy tartózkodást és sok gyanakvást idézett elő Bukarestben A franciák főképpen Ausztriát és Magyarországot tartják szem előtt A kisantant-konferencia előtt nem történik meg az állásfoglalás
