Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-18 / 64. szám
XV. EVP. «. SZÁM. KbistiUjsx 5 A Undbergh-gyerek nincs meg, attól tartanak, hogy a rablók megölték (London, március 16.) Nowyorkból cáfolják azokat a híreket, hogy a Limlbergk-gyereket sikerült volna megtalálni. Az összes ilyen hírek légből kapottak, vagy tévedéseken alapulnak. Lindbergh uj felhívásokat tett közzé a lapokban a gyermekrablókhoz. A szerencsétlen apa teljes idegroppanás előtt áll és nem hiszi, hogy gyermeke életben legyen. Erre vall az a felszólítás, amelyben kéri a szemétfuvarosokat, hogy kutassanak gyermekruha foszlányok után, amelyet az elrabolt gyermek viselhetett. (London, március 16.) Newyorki jelentés szerint Spitale newyorki bandavezér repülőgépen Detroit környékére utazott s negyedmillió dollárt vitt magával váltságdíjra. A bandavezér érintkezést igyekszik találni a Lindbergh-fiu elrablóival, akik információi szerint Detroit közelében rejtegetik a gyereket. Csanefet kiírunk a? ét her hasi? „Kolozsváron ma már nincsenek rádiók, csak — pokolgépek az állandó hangzavarok mía/f“ Kik zavarják a vasárnap délelőtti istentiszteleteket ? A rádiőelőfizetők sztrájkba lépnek, ha a rádiók zavartalan élvezetét nem biztosilják — Megszólaltatják a rádiótulajdonosokat is (Kolozsvár, március 16.) Néhány cikkben rámutattunk arra, hogy a kolozsvári rádió- fronton az illetékes hatóságok nem akarnak rendet teremteni. Még ma sem történt semmi a postai Bodó gép és a különböző orvosi és koz metlkai gépek blokkirozására, tehát még a legfinomabb és a legdrágább rádiók is a hangvételnél, illetve közvetítésnél recsegnek, ropognak, süvítenek és olyan idegesítő mellékzörejekkel és robbanásokkal közvetítik a leadóállomások műsorát, hogy a rádiózó közönség vagy lemond erről az ,.élvezetiről, vagy pedig súlyos idegbajt szerez, ahelyett, hogy szellemi, lelki üdülésben, felfrissülésben és művészi élvezetben részesülne. Legutóbb a nagyszebeni városi tanács intézkedésére való utalással felhívtuk a kolozsvári imerimárbizottság elnökének figyelmét a rádiózavarokra és arra kértük, hogy az uj rádiótörvény meghozataláig a városi tanács a maga hatáskörében teremtsen rendet a rádiófronton. Ugyanis a befolyó rádióilletékekből egy rész a városi tanácsot illeti, tehát a tanácsnak joga és kötelessége, hogy a rádiótulajdonosok zavartalan hangvételét biztosítsa. Intervenciónkra Bofnomisa Sebastian, az interimárbizottság elhogy a cigánnak adtam-e a száz lejt, vagy a küsasznöke azonnal átirt Sucava mérnökhöz, a kolozsvári vízmüvek igazgatójához és utasította arra, hogy a rádiók működését zavaró gépek ellenőrzésére a tanácsülésben előterjesztést tegyen. Sajnos, Sucava mérnök ebben az ügyben még semmit sem tett. Arról is értesültünk, hogy a Major egyetemi tanár elnöklete alatt annakidején megalakult rádióklub, amely hónapokon keresztül semmi életjelt nem adott magáról, újból gyűlést hivott össze és a közeljövőben memorandumot küld a kormányhoz, hogy az uj rádiótól 1 vény ja vaslatot készítsék elő és nyújtsák be a törvényhozó házakba. Ugyanakkor értesültünk arról is, hogy az öntudatos rádiótulajdonosok elhatározták, hogy szokatlan eszközökhöz nyúlnak és mindaddig megtagadják a rádióilleték fizetését, amig a rádiók zavartalan élvezetét nem biztosítják. Mindezekből megállapítható, hogy a Keleti Újságban megjelent cikkek a rádiózó közvéleményt felrázták tétlenségéből s minden valószínűsége meg van annak, hogy a bukaresti rádióközpont is megmozdul és sürgetni fogja az uj rádiótörvény előkészítését. Csodálkozunk rajta, hogy még eddig nem akadt képviselő, aki interpellált volna ebben a nagyfontosságu kérdésben. géa, ropogás miatt a rádióleadást élve*»!. Különösen a postakörnyék és a Pap ueea rádiótulajdonosai nem rádiózhatnak zavartalanul, mert ezen a környéken állandó a motoríárma. De ugyanez a helyzet az Egyetem ucca, a Főtér környékén U, ahol a különböző vlllanyfelszerelések valóságos tömege reggeltől éjfélig állandó dörgéssel, recsegéssel, zajjal és gép- fegyverszerü robbanásokkal zavarják a hangvételt. Elmondhatja minden rádiózó: „hagyjatok fel minden reménnyel!" mert ha pár percre tiszta is a vonal, azonnal megszólalnak a zavaró villamos dinamók és olyan idegesítő, fülsiketítő lármát csapnak, hogy a hallgatók izzadó komlókkal, ideges, remegő kézzel kénytelenek lezárni a rádiót, amely nem élvezetet, csak bosszúságot nyújt. Ma mindnyájan nehéz anyagi gondok és viszonyok között élünk, s ha már régebben beszereztük a rádiónkat és minden évben fizetjük a magas adót, égbekiáltó igazságtalanságnak és csalásnak minősíthetjük, hogy a rádió élvezete helyett csak a szivünk és idegrendszerünk teljes leromlását kapjuk cserébe. A Keleti Újság szives közreműködésétől nagyon sok jót vár a kolozsvári rádiózó közönség, arra kérjük, hogy továbbra is harcoljon a szerencsétlen rádiózók érdekében. Egy rádióelőfizető. A másik levél még elkeseredettebb bangó» ir a rádiózavarokról. „Bizony nagyon kívánatos lenne, ha végre megrend- szabályoznák a rádióvétel zavarokat. Mi már három év óta a Király uccában lakunk, de a rádiónk ezalatt az idő alatt csak idegességet és bosszúságot okoz. Három év alatt nem volt egyetlen-egy félóra, ami alatt zavartalan élvezetet nyújthatott volna részünkre a különben Is drága gép. Ka az áramot bekapcsoljuk és a gépet elindítjuk, egyszerre mintha ágyuk dörögnének, géppuskák kattognának, mintha minden össze akarna törni abban a szerencsétlen gépben, amelyet nem rádiónak, csak pokolgépnek nevezhetünk. Egy idő óta pedig állandó tolcíoncsengetés hallatszik, mintha a rádiógép központi telefonállomás lenne. Akad azonkívül nagyon sok rosszindulatú rádiő- szemszéd is, aki már korán reggel belebujik a készülékébe s valami perverz örömmel dünnyög bele a gépbe, néha ugat, állati hangokat hallat és azt az elvet vallja, hogyha már ö nem élvezheti a rádiót, legalább a szomszédoknak okozzon kimondhatatlan bosszúságot. Vasárnap délelőttönként áhítattal szoktuk hallgatni az istentiszteletet, de akadnak lelketlen és vallástalan emberek, akik még ezt is megzavarják és gúnyt űznek a vallásosságból. Ha valaki az uccán gúnyt üz a vallásosságból, azt szigorúan megbüntetik, hogyan lehetséges az, bogy a rádiózók előre megfontoltan és tervszerűen űzzenek gúnyt a vallásosságból és káromolják az Istent. Többizben jelentettem a postaigazgatóságnak, de semmiféle intézkedés nem történt. Szomorú dolog, hogy mi semmiféle védelemben nem részesülünk, de a rádióilletékeket pontosan kell fizetni. Itt a szomszédod összebeszéltünk, hogyha ez továbbra Is igy tart, tömegesen felmondjuk az előfizetést és mindaddig nem fizetjük az előirt Illetékeket, amíg a zavartalan rádióvételt nem biztosítják számunkra.“ szonynak. — Annak is adott? — Segítettem azon es... Elpanaszolta, hogy árva gyermekei vannak, s az sincs, amibe öltöztesse... De akárki, jő torkú fehérnép volt... S ahopv az örökölt! — Még énekelt Is? , — Igöa, de csak a verekedés előtt...- Csak nem verekedtek! — Mü nem, de a kamatellenös nem fért a böriben. — Az Istenért! Tán*nem csináltak valami nagy bajt. — Kiméletösön bántunk véle, — nyugtat meg a deszkás ember. — Éppen csak megkeféltük. — Rosszul tették. — Akár tettük, akár nem: de mü megtettük... Az elején nem volt vele semmi baj. Egy kicsit akkor es sokat szavalt, hogy „igy szőkej testvéreim, úgy székej testvéreim", de ezt elnéztük neki. Ejfél felé azonba már gyengén tudott magyarul. Amiatt se volt semmi baj. Erre el kezdi szidni a kormányt. Még ettől es maradhatott volna. Hanem osztán, mikor elkezdte nekünk mondogatni, hogy igy büdös parasztok, úgy parasztok, bá biz én orrhatöröltem... Arra a fehérnép es el lett vele s mü békében megbeszélgettük a konverziót. Mindjárt készülődik is. Eszébe jut, hogy megpróbálkozik az ötszáz lej irányában a felsőrákosi papnál is, aki jó embere“, ha már én nem tudok segíteni rajta. Még ó vigasztal, mikor kezet ád. — Valahogy lesz r.o! — Máskor vigyázzon a konverziós vacsorákra — figyelmeztetem. ...................... Ezzé! neki is meghoztam a kedvét. Drágán mosolyogva lépik fel a .erhércre, 3 búvik be a köbér alá. Onnan hajlik ki és örvendezve kiáltja vissza beitem: ■ — Megvan a száz lej! Ezt az istrángot vettem vele a gyeplöszárak helyett, amiket az éccaka elloptak. Hogy a körme szakadjon le, aki kezet tett reá! A rádiózavarokkal kapcsolatosan szerkesztőségünket nagyon sokan keresik fel s állandóan sürgetnek és kérnek arra, hogy a megkezdett akciót mindaddig folytassuk, amig annak eredménye nem mutatkozik, Ez alkalommal csak két hozzánkintézett levelet ismertetünk, amely tiszta képet nyújt a kolozsvári rádiószolgáltatásról. íme a levelek: Igen tisztelt Szerkesztőség! Miután szives felhívása folytán a rádiópanaszok számára tért nyert a közönség a Keleti Újság hasábjain, rendre meg fognak szólalni a szerencsétlen rádiózók, akik a mai nehéz gondok között éppen a rádió használata révén feledni akarják mindennapi, nehéz gondjaikat és azzal a reménnyel ülnek le a rádióhoz, hogy néhány percre nyugodtan élvezhetik a külföldi műsorokat. Minden kísérlet azonban meddőnek bizonyult, mert sohasem lehet az állandó hangzavar, recsesztráik Íme, ezek a levelek is bizonyítják, hogy rövidesen rendet kell teremteni az ét herben éa ha vagy a város, vagy a törvényhozás nem gondoskodik a rádió zavartalan élvezetéről, akkor a közönség részben nem vásárol gépet, részben pedig íjlein hajlandó továbbra is fizetni a magas taxákat. ÉRTESITII* é ţ t * a nagyérdemű közönséget, hogy áraimat a mai viszonyokhoz mérten lasi*lliU»ttam és szives pártfogást kérek. ■^8 } BÓTHC1FÉSZ $ Unió u. (Str. Memorandului] 9. q Mert dacára a rossz viszonyoknak, a u ' TELEFON: ** 9-57. s bKs tyr re i s ís€i © LY A fii sikerült minden tavaszi kabát- ér rnhsf7dMt újdonságot *ß külföldről beszerezni. Olcsón árulunk! Jó minőségű árut árulunk! (t I Cäiilll m®. FERDINAND 11.
