Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-04 / 27. szám

JÜlV. Hi V JU. ZI. ÖZiAlVl. gpr^-- -' * .unrmi <*0**£‘ t-±jr+Cm, w* SOROCI '-■ i: taáiAban Codreanunak a sorocaiaH eEBeni kirohanásával kezdődött, Mirese» és Landau interpellációiévá* atdefoti az izga­tott' vsta, ameiwöe iorga is belekapcsolódott A kamara visszautasította a parla­menti bizottság kiküldésére vonat­kozó indítványt (Bukarest, február 2.) A képviselőház keddi ülésén előszűr Justin Stancséu liberális tilta­kozott a nyugdijak leszállitása ellen, majd Topa dr. kormánypárti módositó törvényjavas­latot terjesztett be az állami sorsjáték törvény­nyel kapcsolatban abban az értelemben, hogy az koncesszionális árlejtés utján történjék. Pa- raschivescu többségi, azt a kérdést intézte a földmivelésügyi miniszterhez, hogy Emil Anto- nescú milyen minőségben veszvrészt a konvertá­lási javaslatot szövegező bizottságának ülésén, Valcovici miniszter törvényjavaslatot terjeszt be Beszterce város kölcsönéről. Radu Matei kéri az igazságügyminisztert, adjon felvilágosítást arra nézve, hogy a bírák kapnak-e prémiumot a leleple­zett csempészések után. Rop Valér igazságügyminiszter válaszol, kije- lşnti, hogy a birák semmiféle prémiumét nem kapnak ilyen esetekben. Scutaru kormánypárti a vasút kőszénnel való ellátása ügyében inter­pellál, amire Valcovici közlekedésügyi minisz­ter részletesen ismerteti a kérdést és rámutat arra, hogy ebben az irányban nagy megtaka­rításokat sikerült elérni az utóbbi időben is. Codreanu a sorocai zsidók ellen. Codreanu vasgárdista kérdi, hogy a kor­mány milyen intézkedéseket akar foganatosí­tani azok ellen a sorocai zsidók ellen, akik az ott történt eseményekkel kapcsolatban Romá- nia ellen tüntettek. A sorocai házak falára olyan plakátokat ragasztottak ki, amelyben fel­szólítják a lakosságot, hogy kergessék ki Bessz- arábiából a barbár románokat. A Ser indar ucca't csőcseléket — mondja és a jasii tüntetőket, akik a granicsárok becsületébe gázolnak, kergessék a hatá­ron túl. Azokat, akik a Dnyeszternél védik a határt, nem szabad megsérteni. Dimitriu Soimu kormánypárti a Dimineaţa egyik számában megjelent hirdetést olvas fel, amelyben valaki közzéteszi, hogy állami utalványo­kat vásárol. Valóságos kijárási iroda működik ebben az irányban — mondja ós tud arról, hogy egyes esetekben az utalványokat csak jelentékeny ki­járási dij ellenében fizették ki. Busila mérnök interpellációt jelent be az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban. Mlrescsa szocialista soroeoí interpellációja viharba iulladt Utána Mirescu szocialista emelkedik szó­lásra: — Van szerencsém meginterpellálni a kormányt a Dnyeszter-parton történt gyilkosság ügyében. A gyilkosság szóra óriási zaj tör ki. A kor­mánypárti képviselők és a cuzisták kitódulnak a padokból és karban kiáltják: Le vele, kik a gyilkosok? Mirescu: Azok a granicsárok; akik tudato­san gyilkoltak. A zaj még erősödik, fenyegető karok emel­kednek a levegőbe. A nagy lármában nem lehet hallani, hogy miket kiáltanak egymás felé. Miclescu elnök hiába csönget és hiába kiáltja Mirescu felé: „Megvonom öntől a szót!...“ Mi­rescu tovább kiáltja: —- Mi nem sértjük meg a hadsereget, csak azok megbüntetését kérjük, akik csapdába csaltak hat szerencsétlen embert és azokat közönséges módon lemészárolták. Miclescu elnök követeli a szónoktól, hogy vonja vissza a „gyilkos szót, majd amikor látja, hogy nem tud boldogulni a szenvedélyekkel, felfüggeszti az ülést. öt perces szünet után az elnök Mirescuhoz fordul és a következőket mondja: — önnek csak azon feltétel mellett van joga interpellációt bejelenteni, hogy amennyiben tényleg meg van győződve arról., hogy bizonyos hibák történtek, ezeket parlamentáris formá­ban hozza a parlament és a kormány tudomá­sára, ugyanakkor pedig nem sértheti meg a hadsereget. Még egyszer felszólítom, hogy von­ja vissza a gyilkosok szót, melyet a hadsereggel szemben használ. Mirescu: Az a tiz-tizenöt granieeár, aki a Dnveszter partján mészárolt, nem a hadsereg. Én a helyszínen voltam és ott állapítottam meg, hogy milyen körülmények között játszódott le a vérengzés. A kormány és a hatóságok nem teljesítették kötelességüket. lorga: Nem igaz. Azonnal, ahogy értesül­Fénymásoló­és minden műszaki papír legolcsóbb Lepagenál Cluj. Kérjen jegyzéket. tünk az eseményekről, ankétot rendeltünk el. Az ankétot a granicsárok parancsnoka és egy magasrangu biró vezette le. Mirescu: Markovics tábornok az ankétot azoknak a hatóságoknak segítségével vezette le, akik az ügyben szerepeltek, zárt ajtók mö­gött s nem akarták felhasználni a rendelkezé­sükre bocsátott bizonyítékokat. Az áldozatok családjait sem hallgatták meg. Ottescu belügyi államtitkár válaszolni akar, Singer zsidó képviselő felhívja a figyel­mét, hogy Landau képviselő is fel fog szólalni és akkor együttesen válaszolhat a két felszóla­lásra. Landau nagy zajban megy fel a szónoki emelvényre és egy ideig nem is tud szóhoz jutni. Végre lorga miniszterelnök a következő­ket mondja: — Uraim, hallgassuk meg a legnagyobb fi. gyelemmel, mert nagyon könnyen lehet, hogy olyan szavak fognak elhangzani, amelyeket azonnal meg kell válaszolni. Mély csöndben beszél Landau. Landau: Egészen nyugodtak lehetnek, a legnagyobb objektivitással beszélek. Van sze­rencsém a kormányt meginterpellálni a követ­kezőkben. Január 8-áról 9-ére virradó éjjel So- roea város közelében hat egyént, akik a Dnyeszteren akartak átkelni, lelőttek. Az áldo­zatok szüleitől hozzám érkezett értesítés azt tartalmazta., hogy az illetőket kegyetlenül meg­gyilkolták, minden bírói eljárás nélkül. Külön ankétot kértek és azt, hogy jöjjek a helyszí­nére, mivel az ügy súlyos és az a látszat, hogy a hatóságok túllépték hatáskörüket. Kötelessé­gemnek tartottam azonnal érintkezésbe lépni a sorocai és kisenevi hatóságokkal, de nem volt kivel szóba állanom, mert a hatósági vezetők nem voltak otthon. Hozzá kell fűznöm, hogy ezek a szomorú események a világ bármely pontján megtörténhetnek és azért egyetlen kormányt sem lehet felelősségre vonni, de az viszont a kormány erkölcsi kötelessége, hogy az igazság kiderítését megkönnyítse és a szankciókat alkalmazza. Miután gyanítható volt, hogy igen súlyos dolgok játszódtak le, tu­domására hoztam a belügyminiszter és had­ügyminiszter uraknak a rendelkezésemre álló adatokat, reámutatva arra, hogy ezek szerint a dolgok nem úgy történ­tek, ahogy a hivatalos jelentés mondja. írásbeli kérvényben kértem az iletékes mi­nisztereket, hogy szíveskedjenek egy vegyes katonai és polgári bizottságot kiküldeni, amelyben részt vegyen a zsidó parlamenti cso­port egy delegátusa is, hogy ez folytassa le az ankétot. A hadügyminiszter ur közölte velem, hogy Markovics tábornok már az ankétot be­fejezte és nem teljesítheti a vegyesbiróság ki­küldése iránti kérésemet. Különben egy máso­dik ankétot lefolytathat a sorocai ügyész egy delegátus bevonásával. Ez alkalommal közöl­tem a hadügyminiszter úrral, hogy magam is leutazom Sorocára, hogy személyesen győződ­jem meg az ügyről és számoljak be a kormány­nak arról, amit megállapítottam. A Markovics tábornok által január 11-én és 12-én lefolyta­tott ankéthoz igen sok megjegyzést fűztem, sze­mélyes ankétom tapasztalatai alapján, miután a hivatalos ankét nem világosította meg telje­sen az ügyet, amelyet a kormány második kom­münikéjében ad acta tett. Bátorkodom rámu­tatni arra, hogy az ankétot levezető bizottság jelentésé­ben hibák vannak, amelyeket bizonyítani tudunk, és sajnálattal vagyunk kénytelenek kétségbevonni információinak pontossá­gát, valamint a kormánynak abból levont következtetéseit, amely ártatlanoknak minősiti a bűnösöket és kénytelen vagyok uj ankétot kérni más ala­pon az ügy teljes kiderítésére. Rá kell mutat­nom arra, hogy ebben a kérdésben az igazság­szolgáltatás legfelsőbb jogát védem. Szankciót kell alkalmazni minden törvénysértéssel szem­ben, de alárendelt szervek önkényesen nem szolgáltathatnak igazságot a legsúlyosabb bün­tetés formájában, amelyet az ország törvényei és alkotmánya tiltanak. Az a szenvedélyes kampány, amelyet ebben az ügyben bizonyos körök indítottak az ügy eltussolására és a vilá­gosság felderítésére harcot folytatók megrémi- tésére, nem fog visszariasztani attól, hogy a közvélemény számára a világosság kiderítését kérjük és a bűnösök méltó megbüntetését. Landau ezután indítványt tett le a képvi­selőház asztalára amely szerint a kamara parlamenti vizsgálóbizottságot küldjön ki a sorocai ügy megvizsgálására. Az indítványt aláírták Landau, Diamand, Reiter, Singer zsi­dó képviselők, továbbá Jacobescu, Grigorovici, Rozgovan, Graur, Ghelmegheanu, Creanga, Gherman, Mirescu, Lucian, Ilian és Flueras. Ghelmegheanu hangoztatja^ hogy az ügyet nem szabad könnyelműen kezelni. Az ő állás­pontja ellenkezik íorgáéval, amely szerint Mar­kovics tábornok ankétja után nem férhet több szó a kérdéshez. lorga szóharca a szocialistákkal. lorga: Én nem azt mondtam, hanem kije­lentettem, hogy a hadsereg presztízsét nem sza­bad megsérteni. Fluerás tiltakozik a hang ellen, ame­lyen a miniszterelnök beszél a kép­viselőkkel. Óriási zaj tör ki. lorga kéri az elnököt, hogy Fluerás szavait ne vegyék be a parlamenti nap­lóba, mert az nem mutatja a politikai iskolá­zottságot. Lucián: Itt nem ön az, aki diktál. Nem ön Írja elő a házszabályokat. lorga: Nem ijedek meg az önök fenyege­téseitől. Ghelmegheanu: Sorocában törvénytelensé­gek történtek. Az ügyészt megakadályozták a vizsgálat lefolytatásában. A parlamentnek jo­gában áll ellenőrzést gyakorolni, önök is be fogják látni egyszer, hogy nem állott érdeké­ben a kormánynak, hogy megakadályozza az ankét lefolytatását. A kormány ne vegye rossz néven, ha a parlament kérni fogja, hatalmaz­zák fel, hogy az ügyben világosságot derítsen. lorga: Köszönöm Önnek, hogy megtalálta a hangot a kérdés előadására. Az előbbi felszó­lalás azonban nem volt parlamenti hangú. * (Folytatása a 9-ik oldalon.) Műkedvelőknek színdarabokat utánvéttel választásra is küld, nem tetszőt cserél Lepage Cluj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom