Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-26 / 46. szám

2 KUtTlUjSXG XV. ÉVF. 46. SZÁM. .* > , . , , « , , . .. Napi ápoláni és ellátási díj: I. oszt. külön szobában 360 lei, II. oszt. kétágyas szobában 240 iei. ‘Ginlkai „Wlarosvasarneiv Szanatoriurn osztályon 120 -lei. Ugyanitt orvosi gyógykezelés napi 60 iei. Műtét ad maximum 2000 lei. Sim szülés ” ■* egy heti ellátással 2000 lei. Röntgen stb. a rendes dij 50 #/o a. Az elhasznált anyag, gyó^y-é3 kötszer külön fizetendő. Quartz, Diaíhermia, villany-és vizgyógyászat. Szabad orvos választás. Nyilvános szénsavas, kén és egyéb gyógy-, kád és gőzfürdő. fizetendő. Quartz, Diathermia, villany-és vizgyógyászat. Szabad orvos választás. Nyilvános szénsavas, kél Ä magyar parlamenti csoport állást foglalt az égetően sürgős kérdésekben A konverzió, á községek súlyos Iskolaterhe, a törvénytelenül kirótt adók, a székely falvak regáti óvodái s az interimár uralom lehetetlen közigazgatása ellen Sürgeti a községi választásokat (Bukarest, február 24.) A magyar parla­menti csoport bukaresti értekezletéről a követ­kező hivatalos jelentést adták ki: A Magyar Párt parlamenti csoportja ked den este dr. gróf Bethlen György pártelnök el­nökletével ülést tartott, amelyen részletes vita tárgyává tették a konverzió problémáját és a magyarságot közelről érdeklő többi kérdéseket. A Magyar Párt teljes tudatában van annak, a várakozásnak, amellyel az ország közvéleménve a konverziós törvény elé tekint. A hosszú hóna­pok óta tartó ideges várakozás nagy lelki fe­szültséget idézett elő a magyar közönség köré­ben is, amely feszültség sokkal ártalmasabb következményekkel járhat, mint a leg­rosszabb konverziós javaslat is. A közvéleménynek azonban mégis fel kell ké­szülnie arra, hogy esetleg még egy újabb for­mát ölthet a konverziós javaslat és éppen ezért a Magyar Párt parlamenti csoportja megbízta dr. Gyárfás Elemér szenátort és dr. Wilier Jó­zsef képviselőt, hogy amikor a törvényjavaslat végleges szövege, amelyet még mindig nem osz­tottak szét, birtokukban lesz, készítsék el a Ma­gyar Pártnak a konverzióval kapcsolatos dekla rációját és ezt terjesszék elő a parlamenti cso­portnak a napokban megtartandó újabb érte­kezletén. Az értekezlet részletesen foglalkozott a köz­ségek költségvetésének összeállításával és ezek­kel kapcsolatosan az iskolák részére való hozzá­járulás kérdésével. A magyar parlamenti cso­port iriegaliapitotta, hogy az iskolák szolgál­tatására vonatkozó 9967. számú közoktatásügyi miniszteri, a 28.447. számú belügyminiszteri ren delet, amelyeket még akkor adtak ki, amikor j az állami tanitók fizetésének felét a községekre' kívánták áthárítani, ellentmondásban vannak u 30.959. számú közoktatásügyi miniszteri ren­delőnek Ez utóbbi rendelet értelmében a közsé­gije költségvetésének 14 százalékát kötelesek iskolai célokra fordítani és a H százalék a tanulók létszáma szerint osztandó meg az állami és felekezeti is­kolák között. A 14 százalékos segélyösszegnek a községek költ ségvetésébe való beállítása azonban törvényte­len, mert ezt az 1924. évi az állami elemi iskolai oktatásról szóló törvény 232. paragrafusa elfő rölte. Hedrich német képviselő a kamarába; annak idején fel is szólalt ez ellen a türvényte len rendelet ellen. Be még ha be is állítanák í községek a költségvetésébe a 14 szó alékos iske lasegélyt, a fő baj az, hogy azt nem osztják e a felekezeti és állami iskolák között, a tanulók létszáma arányában, mert az 1924. évi az állam elemi iskolai oktatásról szóló törvény értelme ben az iskolák dologi kiadásait feltétlenül i községek kötelesek viselni, ezen a címen a Jí százalékot teljes ösz- szegben felhasználják és a felekezeti is­koláknak már semmi sem jut. A kisebbségi felekezeti oktatás majdnem min­den községben kétségbeejtő helyzetbe került, a léte is veszélyben van és éppen ezért a Magyar Párt elhatározta, hogy a legenerglkusabban fogja felkérni a kor­mányt a kisebbségi felekezeti iskolák helyzetének sürgős orvoslására és Eny­hítésére. Megállapította az értekezlet, hogy az 1929. évi 125.296. számú közoktatásügyi minisztériumi rendelettel Csikmegyében 43 óvodát állítottak fel, ahova regáti óvónőket neveztek ki s hogy ezek az óvodák feleslegesen és érzékenyen tér helik a községet és az államot- A regáti óvó­nők egy szót sem tudnak magyarul, nem tudnak a 3—7 eves gyermekekkel érintkezni és ezért a Magyar Párt kéri. hogy a kormány ezeket az óvodákat sürgősen szüntesse meg és ezzet tehermentes; 1st- a csikmegyci községe­ket. A parlamenti csoport tárgyalt ezután több adóügyi kérdést A parochia épületek felekezeti különbség nélkül az egyenes adók egységesité- séről szóló törvény 16. szakasza alapján men­tesek a házadé alól. ennek ellenél c több ilyen épületre ház­adót vetettek ki. Az illető lelkészek és egyházközségek joggal kérhetik rz iiyen adók törlését. Ugyancsak az egyenesadók egységesítéséről szóló törvény 17* szakasza c. pontja szerint a földmivelők három szobánál nem na­gyobb falusi házai és egyéb épületei ugyancsak adómentesek. Ennek ellenére számos a jelen törvény kedvez­ményeiben jogosult mezőgazdát adóztattak meg ilyen cimen és ezeknek is ^oguk van a kérdéses adókirovás töröttelésére, Végül fog’a'kozott a Magyar Párt parla­menti csoportjának értekezlete az interimár- oizottságok, illetve a közigazgatási választások {érdesével és air;g egyrészt megállapította, hogy as biterimárbhotlságok működése a leg­több helyen jogos kritikát váltott ki, mert lehetetlen közigazgatást honosí­tott meg, másrészt miután ezeknek az interimárbizottsá- goknak mandátuma közelebbről lejár, viszont az uj közigazgatási törvény rövid idő alatt nem hozható tető alá, megbízta Wilier József dr. képviselő-lotitkárt, hogy interpellációt jelentsen be az interimár- bizottságok további működésének meg­hosszabbítása ellen és köve* el je a közigazgatási választások sürgős kiírását. A Szent meg a rajongója. Agnes Günther nagyhírű, elfogyott könyve most kapható Le- pagenál, Kolozsvár. Két kötet, 540 oldal, 270 lei. Postán utánvéttel franco. Kérje Lepage nagy jegyzékét. ____________________ Washington kétszáz eszten­dős centennáriuma Irta: Ligeti Ernő. A XVIII, század második felében még azok a területek, amelyek ma az északamerikai Egye sült Államok birodalmát jelentik, Anglia ko­rona gyarmatai voltak. E gyarmatok szorgal­masan fizették az adót az angol kincstárnak, amig végre egy szép napon unni kezdték. De el­keseredésük iooka, hogy III. György király kormánya ősi jogaikat is megkezdte nyirbálni és ezzel olyan agitációs anyagot nyújtott a bé- kétlenkedőknek, amely felért a puskaporral. Az angol kormány nem sokat törődött a gyarmato­sok békétlenkedésével, csak akkor szeppent meg, amikor Bostonban egy a kikötőbe érkezett teás­hajót megrohantak a lakósok és annak rakomá­nyát a tengerbe dobták. Az angol kormány már annakelőtte egy csomó adót visszaszivott, de fenntartotta a teaadót, inkább presztízsképpen, de a nagykorú amerikaiak fütyültek már a Szi­getország presztízsére. A bostoni incidenst az angol kormány bün­tetőhadjárata követte, de az amerikai indulat erősebb volt a gyarmati hadsereg fegyvereinél. A gyarmatosak kongresszusra ültek össze és az első kongresszuson csak fenyegetőztek, de már a rákövetkező második kongresszuson egy nem­zeti hadsereg felállítását határozták el. E hadsereg élére egy bizonyos Washington György nevű milicia-ezredest állítottak. Washington nem született katonának. Szü­leinek virginiai birtokán, azon a helyen, ame­lyet ma Wakefield-nek neveznek, nőtt fel és 6 maga is gazdálkodó akart lenni. Szó volt róla. hogy beáll György király haditengerészetébe, de valahogy úgy alakult, hogy nem lett belőle angol hajóskapitány, hanem a véletlen ki nem számítható eshetőségei következtében angol szemmel nézve: a rebellisek kapitánya, ameri­kai szemmel nézve: honalapító. A harmadik philadelphiai kongresszusoni már ki is mondották tizenhárom gyarmat füg­getlenségét és most kezdetét vette egy hét esz- endős háború, amely végül is Washington győzelmével végződött. Washington nem volt nagy hadvezér és hadserege is alkalomszülte ármádia, de az amerikaiak harca: szabadság- harc volt és a szabadság eszméje akkortájt len­dület, hadikészség dolgában mindig felért né­hány divízióval. A szabadságharc maga mellé vonzotta Európának mindazokat a romantikus elemeit, akiknek jóformán egyre ment, hogy hol harcolnak, csakhogy a szabadságért harcol­janak. Washingtonnak segitettek a franciák, a kiváló Lafayette márki, a porosz Steuben, sőt magyarok is és a lengyel Kosciusko önkén tcsei. 1783-ban Anglia kénytelen volt elismerni a gyarmatok függetlenségét, sőt átengedte a győzteseknek a Missisipi balpartjáig elhúzódó óriási földet is. Végre megalakulhatott az uj állam, az Unió, amelynek Washington akár ko ronás királya is lehetett volna, de ő. ha már elkerülhetetlen volt számára, Cincinátusként visszavonulni, hát akkor inkább, mint köztár­sasági elnök került az élre. Wasmngton egyik legszebb emberi erényei közé tartozott, hogy sohasem kereste a hatal- ti at. Lehangolva hagyta ott birtokát a Mount Vermont-ot. családját, hogy bevonuljon New- yorkba és elkezdjen egy sokfajtája, soknyelvű, iéiekben még össze nem forrott országot kor­mányozni Mint jnzoneszü férfiú tudhatta fel­adatának nehézségét. Hadműveletekre, a közös ellenség kiverétjre föl lehet ébreszteni az egy­ség tudatát, de a béke hétköznapjai már más megítélés alá e nek: itt az ellentétek kirobban­nak és a nagy lelkesedés hova-tovább lecsökken, Szerencsére, ezek az ellentétek gyöngébbek voltak még az egység mámorositó gondolatá­nál és majd csak akkor fognak kiütközni, ami­kor a rabszolgatartás kérdésében Észak szembe kerül Déllel, ütvenhét éves volt Washington, amikor köztársasági elnök lett és nyolc éven keresztül viselte e tisztet, kormányozva annak az alkotmánynak alapján, amelyet a szelleme- Hamilton dolgozott ki, meghagyva az egyes ál-, lamok külön jogait, de a közös érdekeik szá­mára egységes kormányzást és törvényhozást teremtve. Népszerűsége, amelyhez fogható nem akadt az északamerikai Egyesült Államok po­litikai történetében mind a mai napig, egyetlen­egyszer sem csökkent, ez a gyermekes, lelkes, romantikus nép, amelyről később Walt Whit­man énekeli el csodálatos szép, biblikuserejii sorait, még tudott hinni a puritánságban és becsületességben, amelyeket Washington György reprezentált. A belpolitikában nagy eszesség jellemezte a cselekedeteit és ez kitűnik abból az óriási levelezésből, amely hagyaték­ként maradt utána. Külpolitikája pedig egye­nesen bölcs volt, pompás szerződéseket kötött a külföldi államokkal, azok irigykedés nélkül en­gedték, hogy Északamerika levethesse gyermek­cipőit és Washingtonnak elnöki pályafutása alatt csak egyetlen-egy esetben kellett találkoz­nia sértődéssel, amikor a francia forradalom kitörésekor semlegességi nyilatkozatot, tett, hol­ott Franciaország azt várta, hogy Amerika ol­dala mellé fog állni. Kevés amerikai emberről Íródott annyi könyv, mint Washingtonról és kevés államfér- fiunak van annyi szobra úgy Amerikában, mint Amerikán kivül, mint Washingtonnak, akinek visszatérő kétszázadik születésnapját az egész világon megünneplik. De szobrainál és a róla szóló irodalomnál maradandóbb az a függet­lenségi nyilatkozat, amely nemcsak az ő. de az egész amerikai szabadságharcnak politikai vég­rendelete. E nyilatkozat abból a tiszta demokra­tikus szellemből fakadt, amelyet fájdalom Ame­rika sem tudott megvalósítani, hiszen a nége­rek még ma is erre a függetlenségi nyilatko­zatra hivatkoznak, amikor egyenlő jogokat kérnek hazájukban. Washington halála után kezdődött el azután egy újabb korszak, amikor mindinkább kiütköz­tek a honalapitás nehézségei. Uj harcok, uj bel­ső válságok jelentkeztek és a történelem las­sanként ágyazta a talajt Amerika másik nagy politikusának. Lincoln Abrahámnak, aki a rabszolgák felszabadításával a washingtoni örökség szellemében cselekedett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom