Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-25 / 45. szám
VX. ÉVF. 44. SZÁM. <r iVinní .i«wi.iríaKWTO—ww Kum-Ujsm 7 dpi Oáró f) a iáiéra * A :apok megírták azt a megrázó tragédiát, amelynek a színhelye a Generala-palota kövezett udvara volt, ott találták meg egy vértócsa közepén azt a különös, érdekes embert, akit valamikor mindenki ismert Kolozsvárt, de aztán úgy elfogytak az ismerősei, hogy a legtöbben most, hogy a halála hírét olvassák, csodálkozva kérdik meg: — Adorján? Cipi báró? Micsoda éretlen tréfa? Még a halottal is viccelődnék? Csakugyan igaz. A mai Kolozsvárnak márcsak egy nagyon kis rétege tudott erről a sovány, mindig félve mosolygó, szerénységben utolérhetetlen kis legényről, az úgynevezett „öregebb generáció“. Ezeknek a szemében semmi megbélyegző, gúnyos hangsúlya nem volt a „Cipi báró" tréfás melléknévnek. Honnan ragadt rá, ki tudná megmondani? Talán a régi Szénássy-vendéglő egyik görbe éjszakáján, vagy még a Fehérbárányban. Amikor még csak egy kis földszintes házikó rejtőzködött a vashid mögötti mélyedésben és hire, nyoma sem voltba hotelpalotának. Amikor jámbor kávénénikék keresztet vetve haladtak el az akkor még külvárosinak számitó, megszálló vendéglő előtt, amelyről az a hir járta, hogy nagyon sok vásáros-kereskedő és fuvaros tűnt el benne nyomtalanul ebből az árnyékvllágból és a Fehérbárány félelmes és kísérteties hírnevét az is öregbítette, hogy itt prezideált Bürger postás gyilkosának, Fridrichnek felbujtója, a sötét tekintetű Szabó József. Cipi báró természetesen épp ilyen jól ismerte a kolozsvári Pltaval titkait, de Ő nem szeretett ilyesmikről beszélni. O csak tréfálkozni szeretett, tordai vicceket mesélni egyivásu pajtásainak és azoknak a jobb társaságoknak, amelyek nemcsak hogy nem vetették meg az egykori vasúti órást, aki később ennek a foglalkozási ágnak halála után bejutott a rendőrségre becsüsnek és tisztének ritka becsületességgel tett mindig eleget. Igaz, hogy megesett néha, hogy egy-egy vasárnapi kirándulás alkalmával megbolondította a szabadság, kitört a polgári kötelességteljesités kordáiból s három napig is elbolyongott a hegyek között. Késő estig rótta az erdei utakat és naplemente után száraz mohára hajtotta le a fejét, hogy hajnalban a madarakkal ébredjen és kilessa a nyulak és őzikék rejtekhelyeit. Nem mintha ármányt szőtt volna ellenük, mert ez az örök gyermek nemcsak embernek nem ártott soha, hanem az állatot is úgy szerette, mint sorstársát, a földi vándorúiban. O volt az, aki talán még a légynek sem tudott volna ártani. Furcsa regényalak volt, mintha Lagerlöf Ze'ma valamelyik hőséből csinált volna kolozsvári polgárt belőle az élet szeszélye. Ez a mindig csendes, mindenkivel szemben udvarias és szolgálatkész ember egyszerre garabonciás diákká változott, mihelyt a tavaszi szellő meglegyintette. Voltak dyan rekordjai is, hogy tavasz- szal nekiindult turista utjának és késő ősszel tért haza. Járta az erdélyi havasokat, a Székelyföld girbe-görbe hegyeit és dombjait, egyik nap a puszta földön aludt, máskor valamelyik falusi padlásra kérodzkedett be, egy-egy gondosan megirt kérvény ellenében kecsketejet, vagy sajtot ebédelt, élte a mai időkben annyira ritka természetimádó, szinte noöiád életét. Télen aztán az erdők helyett külvárosi lciskorcsmák melegében sütkérezett. Minden társaságban szívesen látták, de úgyszólván rá kellett tukmálni azt az egykét pohár bort, mert Cipi bárónak elve volt, hogy semmit sem fogad el anélkül, hogy meg ne szolgálná. Es ehhez az elvéhez ragaszkodott haláláig. Megbízhatósága és a becsületessége volt évek hosszú során át a kenyere. Állása régóta nincs már, de azért anyagi gondjai még sem voltak. Egy ügyvédnél lakott, aki apró megbízások ellenében adott neki szállást. Ugyanilyer alapon látták el mások ruhával, egy vendéglős pedig koszttal, Apró kiadásaira is telt, mert egy egész városrésznek ő volt az adóügyi referense és adóbefizetője Ha kell, egy félnapig is elácsorgott az adóhivatalban hogy a megbízásnak eleget tegyen és a szolgálat díjú sohasem szabta ö meg. Akármennyit kapott, megköszönte. Miért kellett tehát meghalnia’ Mindössze negyvenkilencéves volt, még nem fáradt bele a turista életbe, mostanában több ideje is lett volna hozzá. A levelek, amelyeket hátrahagyott, nem adnak közelebbi Ír formációt. Bizonyos csak az, hogy amióta édesanyja meghalt, valahogy nem találta magát itthon az életben. De ez az uj világ sem volt olyan, amelyet meg tudott volna szokni. Hiába kereste már a vidám társaságokat, amelyek heurékával fogadták és a maguk körébe invitálták Cipi bárót, a legszelídebb, soha senkit nem bántó tréfacsinálót, aki deresedö fejjel, az ötvenedik év küszöbén ráeszmélt arra, hogy mulató cimboráit — ha ugyan aKadíak még ilyenek — még a2 ó bonhomiója fulánk nélküli humora sem tudja kiem?!i>‘ a savanyú hangulatból. Talán az volt az utolsó tréfája, hogy o négyemeletes palota második emeletéről vetette le magát. Hogy elmondhassák: Ez a bolond Cipi báró lusto volt felmászni a negyedik emeletre és kényelmesen megelégedett a második emeletről rákacsintgató faaláüaljM (az.) A legvasfag«M| kábái sem védi meg fertőzéstől! Mert az influenza és a meghűléses tegségek előidézői a szájon és orron át férkőznek a szervezetbe. Ezek ellen csak egy védekezés ven: • pasztillák. Országszerte javában Ionnak az adókivetések Kolozsváron három bizottság dolgozik — Naponta 150 ügyet intéznek ei — Pop Aurél pénzügyágazgató szerint eddig még nincsenek panaszok (Kolozsvár, február 23.) Február 20-án or- i szágszerte megkezdték az adókivetéseket és az állampolgárok rettegve várják azt a pillanatot, amikor a kézbesítő átnyújtja a hatalmas tételeket. Négy napi munka után még nem lehet ugyan pontos helyzetképet rajzolni. Tény az viszont, hogy kivált a patenta fixa fog sok kellemetlen percet okozni. Kolozsváron három bizottság működik. I. adóhivatal, melynek Domsa Traian, Georgescu Nicolaie és Cazan Simion a tagjai. 11. Rotschild Sámuel, Anisie Jeronim, Ciocan Constantin, Pop Joan és Radler László. A III. számúnál Ar- senia Nicolae, Cândea Joan. Albu Pavel és Havas Ernő dolgoznak. Az adókivetési munkálatokkal kapcsolatosan Pop Aurel pénzügyigazgató kijelentette, hogy egy bizottság naponta ,ötven ügyet intéz el. Panaszokról eddig még nincsen tudomása. Tizenegy eltűnt lappéldányért, tíz napi fogház Bűnvádi feljelentést tett egy kolozsvári lapvállalat nehány darab ellopott njság miatt (Kolozsvár, február 23.) Régi közmondás a „vihar egy pohár vízben", amely olyan ese- tekre vonatkozik, amikor kis dolgokat rendki vül megnagyitanak és méretükhöz egyáltalában nem méltó fontosságot tulajdonítanak nekik. Hasonló eset került most a kolozsvári törvényszék elé. Az egyik kolozsvári lapvállalat bűnvádi feljelentést tett egyik alkalmazottja ellen lopás vétsége miatt, mert tettenérték, mikor tizenegy darab lappéldányt dugott a kabátja alá a rotációs gépből kiömlő újságok közül. A birósági tárgyaláson megjelent a lap egyik igazgatója, a vállalat ügyvédjének társaságában, szóval minden kellék meg volt ahhoz a viharhoz. Mindenesetre megvannak az előzményei annak, hogy a tizenegy lappéldány a bíróság elé került. A bűnös a lap volt expeditörje, aki mielőtt ennek a szerepkörnek a betöltője lett volna, akvizitőri minőségben működött ugyancsak ennél a vállalatnál. Ebben a minőségében nem nyerte meg fellebbvalói tetszését, mivel egy alkalommal nem tudott egy tetemesebb összeg gél elszámolni. A differencia 100.000 lejen felül volt, de a pénzbeszedőnek sikerült olyanformán kiegyeznie, hogy részletekben vissza törleszti a hiányzó pénzt. Az egyezségnek szorgalmasan eleget is tett, úgy, hogy ma már nagy részét visszatérítette az összegnek. Az inkasszánsi pálya sikertelensége után került expeditőrként a nyomdába. Ez a feladat azzal a kötelességgel jár, hogy naponként városokra beosztva összepakolja a példányokat s kiszállítva azokat az állomásra, feladja rendeltetési helyükre. Ekkor történt, hogy a rotációs gépésze észrevette, hogy naponként néhány példány hiányzik a kinyomott újságokból. Értesítette erről a lapvállalat vezetőit, akii. megbízták, hogy kisérje figyelemmel, ki lehi a tettes. Égy nap azután felfedezte, hogy a expeditor kabátja gyanúsan duzzadt. A duzz. dás oka néhány példány volt, amelyeket bűn jelekként rögtön lefoglaltak. Az expeditőrneh pedig azonnal felmondták állását. Ez azonban nem nyugodott bele a dologba s azzal magyarázta az eldugott lapok jelenlétét, hogy azokat az állomáson segítségére levő hordárok részére tette félre. Ennek ellenére a vállalat kitartott az azonnali felmondás mellett. Erre az expeditor polgári pert indított a vállalat ellen, szerződésben kikötött felmondási időre járó ötvenezer lej fizetéséért. A vállalatnak természetesen nem volt kedvére ez az akció s megtette lopás miatt feljelentését az expeditor ellen. A törvényszéki tárgyaláson a vádlott egy egész sereg vasúti hordárt idéztetett be mentőtanuként annak bizonyítására, hogy naponként mindegyiknek egy-egy lapot adott segitségük ellenében. Ezt a védekezését azzal cáfolta meg a lapkiadóvállalat jelenlevő igazgatója, hogy u hordároknak külön tiszteletpéldány jár s erre1 a célra mindig odaadták a szükséges mennyiséget. A bűnjeleket, a tizenegy lapot, melyet hűségesen őrizett a vállalat egy esztendő óta, átadták a törvényszéknek s kérték az expeditor! megbüntetését, aki mindvégig ártatlanságát hangoztatja. A törvényszék tiznapi fogházra ítélte a nyomdai alkalmazottat, tehát körülbelül minden lapért — öt leiért — egy napra. Az Ítélet ellen a vádlott fellebbezett. •sic TARTALMA I A lap előfizetése egy évre .140"— lei. Ara számonként 33 lei. Romániai meghízott a Minerva könyvesbolt, Clitj- Kolozsvár. Str (!a Regina Mana 1 sz. H Péter Mihály püspök életrajza, a csehszlovákiai vallás- ül felekezetek, a hivatalos népszámlálás megvilágításában, £ *3 «I ef a csehszlovák egyházról. Ravasz László X. püspöki jelen- trSiJss*. a magyarországi református egyház uj törvényei, Hamilton H, W skót leiké z, a ref. egyházak világszövetségének főtitkára. Zsinat-presbiteri rendszert követő ref. egyházak világszövetsége, mi történt a magyarországi ref. egyház amerikai missziójával a világháború után ? Hoffmann Ferenc kanadai ref. misszionárius lelkész, Mennyi református magyar van az Egyesült Államokban? Olaszországi reformátusokról.
