Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-25 / 45. szám
Keietí'Ujsim VX. ÉYF. 44. SZÁM. Bo n langerfam as és hiilerismns Mindenen, ami máma Németországban történik, vagy íródik, rajta a Linz mellöli kis osztrák faluból elszármazott mázoló-legénynek, Hitlernek, gigászivá növekedett árnya. Az ő személyének és programjának problematikája bontotta két ellenséges táborra Németországot. Gyűlölik, vagy imádják. Tertium non datur. Nemtörődömséggel senki sem mehet el mellette. Mert a mai Németországnak vitathatatlanul Hitler a centrális alakja, ő és nem Hindenburg, a mult csatáinak legendás hőse és korántsem Brüning, a mindig akadémikus emelkedettségű kancellár. Csak egy példát a teméntelen közül: Brune Weil, ugyanaz, aki megírta a Drefffus-pör hézag- nélküli történetét — tehette, a titkos irattárak megnyíltak, innen a hézagnélküli feltárás lehetősége — megint francia témának lendült. Boulan- gert támasztja fel halottaiból. A „reváns gene- rális‘‘-t, a harmadik francia köztársaság gyermekéveinek rémét, a német-francia béke állandó veszedelmét. De amit a nyolcvanas évek Francia- országának erről a példátlan népszerüségü alakjáról ir — dekorativ külsejű katona volt s csak paraszthajszái választotta el attól, hogy betelepedhessen az Elyseébe és Franciaországnak diktátora, esetleg királya legyen — és amit a körülötte, mint cégér és központ körül kavargó Bou- langizmusról („La Boulange“) ir, nyilvánvalóan nem Vart pour hart írja. Nem azért, hogy megismertessen bennünket a francia történelemnek egy regényszerüen érdekes és félig-meddig már feledésbe ment fejezetével. Nem azért, hogy napvilágra hozzon néhány eddig rejtve maradt diplomáciai aktát, melyekben Boulanger miatt már a mozgósítás és a háború veszedelme kisért és a rohamra induló katonák bakancsa kopog. Weil csak azért ássa ki minden kegyelet nélkül brüsz- szeli sírjából a generálist, csak azért irta, vagy legalább is főleg azért irta ezt a Boulangerről szóló könyvét, hogy néhány párhuzamot vonasson le az olvasóval az akkori Franciaország és a mai Németország között. Minden mondata, amely Boulangerről beszél, voltaképpen Hitler felé sandít. A párhuzamot nem kell erőltetni. Kézenfekvő a hasonlóság. Szinte önkéntelenül adódnak az analógiák az akkori csatavesztett Franciaország és a mai csatavesztett Németország között; a közös nevezőre sehogysem hozható sokféleségü és homályos boulangista célkitűzések és a hitleriz- mus között. A „boulang“ hatalmas lendületű nemzeti mozgalom volt. Főképpen a reváns vágya fűtötte. Aztán: a gyász az elveszített tartományokért az azokból áthallszó jajktáltások, a felhorkanás Németország folytonos és utálatos piszkálgatása miatt Franciaország ügyeiben, az uj viszonyok között elhelyezkedni nem tudók izgágasága. A francia nép mégis rövid idő alatt kijózanodik a nemzeti tirádákból, amiket a Boulangizmus szaval. Belátja, hogy az örökös fenyegetődzés, az ökölrázások és mjelvöltögetések a győztes felé, nem vezethetnek az áhított eredményhez. Németország hatalma teljében volt és kitűnő hátvédekkel rendelkezett még akkor. Tehát mindéül konfliktus, amibe a boulangizmus Franciaországot sodorja, csak újabb megalázásoknak forrása. Győz tehát a tirádákkal szemben a józan hivatalos felfogás, hogy a legyengült ország csak a béke légkörében kaphat erőre. Hiányzott a buulangizmusból a rendszeres, a tudományosan megalapozott szociális program is. Csak szociális jelszavai voltak. Ezek megrészegítették ugyan pillanatnyilag a lelkeket. De huzamosabb időre gyenge kalóriájuk miatt nem terjedhetett a hatásuk. Tetejében: a republikánusnak indult mozgalom irányítása, apránkint royalisták kezébe csúszik át. Ok pénzelik a bou- langizmust, amely igy a köztársaság életveszedcl- mévé fajul. A nagg kijózanodás elsepri Boulangert. Szét foszlik a ködfelhő, amibe a párt újságjai és röpiratai burkolták a vezért. A tömeg észreveszi a kenderkócot igéző külsejű bábujában és egyetlen mozdulattal a sarokba dobja. ŞzâjnBVetésben, a kedvese sírján elkövetett öngyilkossággal fejezi be életéi a generális. Caesarként kezdte, Catilina- ként folytatta és Rómeóként véqzett — Írja róla találó tömörséggel egyik kortársa. Weil könyve tehát nemcsak memento, hanem egyben prognózis is. A közeli jövő fogja megmutatni, hogy mennyi az alaposság és menynyi a tévedés ebben az elöremondásban, melyet állítólag nem pártálláspont, hanem a „magister vitae“, a történelem sugalmazott. Az elviselhetetlen nyomor miatt megmozdult a papság Memorandumban fordulnak az uralkodóhoz és a kormányhoz a papságot ért sorozatos sérelmek miatt —- Kenyeret és életet kérnek (Alsórákos, február 23.) A legújabb kormányintézkedések, az államsegélynek több mint hatvanszázalékos elvonása, az agrárreform rendjén az egyházi birtokok kisajátítása, a nép elszegényedése, minden más keresetforrás hiánya a papságnál még a vegetativ élet legelemibb feltételeit is veszélyeztetik úgy, hogy a legtöbb lelkész életnívója egy napszámosénak felel meg, arról alig lehet szó is, hogy gyermekeiket taníthassák, kulturális kötelezettségeiknek eleget tehessenek, lelkészi és szociális hivatásukat mindenben végezhessék. Ilyen körülmények között a legsötétebb nyomor küszöbén a lelkészkedő papság arra kényszerült, hogy az ellene elkövetett és sorozatosan, tudatosan keresztül hajtott visszaélések ellen az utolsó pillanatban felemelje szavát és minden rendelkezésre álló, törvényes eszközzel próbálja önmagát megmenteni. Elsőnek a felsőfehéri unitárius lelkészkor mozdult meg és foglalkozott tegnap tartott ülésén az elviselhetetlen helyzettél. Megdöbbentő panaszok egész sorozata hangzott el a szépszámban összegyűlt lelkészek részéről, akik kivétel nélkül rámutattak a helyzet, tarthatatlanságára. Hosszas tárgyalás és megfontolás után a lelkészkor egyhangúlag elhatározta, hogy kéri az általános lelkészkor vezetőségét, hogy az Egyetemes Unitárius Egyház Vezetősége utján a lelkészi kar katasztrofális helyzetének rendezésére és végzettségének megfe IţN Ölesé könyvkiárnsitás! A bolti ár egyötödéért adjuk könyveinket teljesen uj és felvágatlan állapotban Smdeffl Itöleft ; .00—400 oldal. Ara darabontként SS ILei. Schnitzler: Casanova hazatérése Waiace: Az elveszett millió Drault: Polgármester nr, mint turista Michaelis: A gyönygynyakék Bennett: Fehér és piros Michaelis: Rachel Bennett: Mr. Prohack Waiace: London sötét szemei Magre: A tigris titka Bedel: Jeromo szerelme északon Level: A tolvajok Árosa Bennett: Hugó Strelisker: A felelőtlen ember Wodehuose: Forduljon Psmithez Faber: Lélekkufárok Oppenheim: A feköte pásztor Renard: A bacillus ember Machard: Csörgfsapka és szerelem Atherton: Mikor a köd eloszlik Schnitzler: Hajnali mérkőzés Dahl: Utazás egy házmesteri fülke körül Dupuy: A sakkjátékos Mandéllstamm: Hollywood Színi: Dr. Homo kísérlete Fouchardiere: Ha nagyjaink visszatérnek Tourdouze: Aki ellopta a Golfáramot Dominik: Atlantis feltámadása Galopin: A vörös szandál Andai: Álmok asszonya Frondaire: A fejedelmi autó Dominik: Égő piramis Dekobra: Leányszöktetés Maugham: Á mágus Bennett: Lord Raingo Duse: Dr. Smirno naplója Erakine: Szép Heléna magánélete Toudouze: Vulkánok ébresztője Fouchardiére: Amikor őnagysága vezet Helybeli árusítás: Danie kölcsönkönyvtárbán, Sír, N. Joíga (Jókai acca) 5 sz. Vidéki rendelések: a Keleti Újság könyvoszíáiya címérc, P. Unirii (Főtér) 4 sz. § lelő igénylésére a következő intézkedéseket sürgősen tegye folyamatba. Az általános lelkészkor vezetőségét felkéri, hogy a lelkészi kar alábbi jogos kívánalmait és sérelmeit emlékiratban tárja az illetékesek elé: Az egyetemes lelkészkor térje, hogy a kormány által előkészített köztisztviselői fizetések harmonizálásáról szóló törvénytervezetben a lelkészek a középiskolai tanárokkal azonos Lzetési osztályba Boroztassanak, mivel az akadémiát végzett lelkészek a középiskolai tanárokkal egyenlő végzettséggel bírnak és egyenlő fizetésre jogosultak. Egyben kérje már 1932. évre a lelkészek részére a középiskolai tanári fizetést. Az államsegélynél történt megdöbbentő sérelem korrigálására kérik a lelkészi kongruák leszállításának hatályon kívül helyezését már 1931-re visszamenőleg, mivel 1931-ben ez a fizetésleszállitás kivételesen csak az egyházi alkalmazottakat érintette. Kívánják az 1931. évről hátramaradt összes kongruák sürgős kiutalását az 1931. évi állami költségvetés alapján, illetve a visszamenőleg elrendelt leszállítás hatálytalanítását. Az államsegély összegek havonként pontosan fizettessenek. Az agrártörvényben a lelkészek részére előirt 32 kát. hold földet, — melyet a többségi lelkészek megkaptak — a kisebbségi lelkészek máig sem kapták meg; azért kérik ennek a joguknak érvényesítését. A memorandumban hangsúlyozandó, hogy 1932. évre az egyház! államsegélyből a lelkészeknek fejenként havi 1Í00—1500 lej van előirányozva, amely összeg egy kézi napszámos havi keresetének felel meg. Hangsnlyozandónak látja a lelkészkor, hogy az ilyen anyagi helyzet a papság fontos kulturmissziójának teljesítését veszélyezteti. Szükségesnek látja a lelkészkor, hogy az emlékiratot az egyházi vezetőség terjessze őfelsége, a miniszterelnök, kultuszminsizter, péhz ügyminiszter és Pop Valér erdélyi miniszter elé. Felkéri a Magyar Párt parlamenti csoportját, hogy a papság jogos kívánságainak érvényesítését a maga részéről is igyekezzék a megvalósításhoz juttatni. A lelkészkor végül elhatározta, hogy határozatát megküldi a többi lelkészi» őrnek is hasonló határozathozatal céljából. Felkéri m egyházi főhatóságot, hogy a többhi kisebbségi, esetleg többségi egyházakkal is kapcsolatot keressen s együttes eljárásra Îelhívja. Üzenet an Ideges embereknek I Irta: Dr. Völgyesi Ferenc. Ára: 204 lei. OrPÄßET-*«. Cluj-Kolozsvár. JLAfkÂS ll M WS Kérjen jegyzéket. — gSfrgfiwiá; -S-ivéiSSiaá , i
