Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-19 / 40. szám
4 KFJETî'UjSm XV. ÉVF. 40. SZÁM. A székelyek iskolai és vallási autonómiája (Balogh 'Arthur dr.: A Székely vallási és iskolai önkormányzat. Erdélyi Tudományos Füzetek. Az Erdélyi Muzeum Egyesület kiadása. Kolozsvár, 1932.) 'Annakidején, amikor az erdélyi magyarságnak le kellett számolni a számára rendelt történelmi fordulattal és a népkisebbségi törekvések, küzdelmek célkitűzéseinek a leszögezésére Sor került, a székely vallási és iskolai önkormányzat kérdése körül éles vihar játszódott le a magyarság belső köreiben. Most, amikor Paál Árpád dr. elkészítette ennek az önkormányzati szervnek a felépítésére és megvalósítására vonatkozó tervezetelképzelését s amikor Balogh Arthur dr. volt egyetemi tanár tanulmánya megjelent az önkormányzati jog lényegéről, jelentőségéről, hatályáról, nyugodt lélekkel tudom annak az akkori vitának a kiinduló pontját emlékezetbe idézni. Mert Balogh Arthurnak a tanulmánya, amelynek az ismertetését szolgálja ez a cikk, azzal a befejező konklúzióval végződik, hogy igazán nem lehet továbbra helye a meddő tanakodásnak s a belső vitával a megvalósítást sürgető elhatározást nem lehet tovább halogatni. A vita kiindulásának a visszaemlékezésre illetékes tanúi közé számithatom magamat. Tagja voltam annak az öttagú bizottságnak amely a Magyar Szövetség számára a kisebb ségi magyar törekvések programját kidolgozta s a szövetségi megalakulásnál a program előadója voltam. Részem volt tehát abban, hogy a bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a kisebbségi egyezmény szűkmarkúságából számunkra kilátásba helyezett e sovány és csonka, de egyetlen kisebbségi kollektiv jog kikövetelését a programba felvegyük. A szövetségi alakulógyülé- sen meglepetésszerűen hatott rám, hogy az Erdélyből s különösen a Székelyföldről megjelent delegátusok többsége olyan tömeghangulata nyilatkozott meg e programpont ellen, hogy a kérdésnek a tárgyilagos megvilágítása teljesen lehetetlenné vált. Éppen ezért most különös tisztelettel veszem a kezembe Balogh Arthurnak, aki a kisebbségi jogok nemzetközi helyzetének és nemzetközi védelmének a legalaposabb szakembere, azt a kis könyvét, tudományos füzetét, amellyel ennek a kérdésnek a magyarság körén belüli vitáját le akarja zárni. Az ő tanulmánya alkalmas is arra, hogy az egységes magyar elvi álláspontot tisztázza s a tiz-tizenkét esztendős belső vitára olyan pontot tegyen amelyre rekonstruált követelés gyakorlati utjai felépülhessenek. Kimutatja Balog Arthur, hogy a kisebbségi egyezmények a békeszerződéseknek az előfeltételei voltak. Habár a békekonferencia a wilsoni elvek alapján készült összeülni, a kisebbségi egyezmények a nemzetiség jogi személyiségé nők az elismerése terén visszaesést mutatnak az addigi európai fejlődés irányzatában. Az egyéni jogok megadására vonatkozó kikötések mellett az összes egyezményekben csak három helyen esett szó nemzetiségi önkormányzatról: az erdélyi székelyek és szászok vallási és iskolai, a lengyelországi zsidók iskolai, a görögországi kuco-valachok vallási, iskolai és jótékonyság' autonómiájának a garantálásában. Elmondja mindháromról, hogy milyen előz mények és tárgyalások következményeképpen kerültek be a szerződési feltételek közé. Ránk- hézve igen érdekes annak a levélváltásnak a közlése, ami a konferencia illetékes bizottsága és a román kormány elnöke között folyt le Eszerint főként az autonómia-pont miatt kellett a Bratianu-kormánynak lemondania, utóda pedig kénytelen volt az egyezménynek ezt a 13. pontját is, Romániára vállalt kötelezettségként aláírni. Szó volt azokon a tárgyalásokon az erdélyi kisebbségek egész közigazgatási és kulturális autonómiájáról, amit a gyulafehérvári határozatokban beigértnek mutattak fel, amiből azonban J. Bratianu csak annyit akart vállalni. hogy a közigazgatás nagymérvű decentralizálását viszik keresztül. Ezt még ő is. írásban vállalta s látjuk, hogy mi lett belőle. A kisebbségi autonómiákat, amik mellett az angol delegátus igyekezett kitartani, alkudozásokkal, kimutatásokkal alaposan lefaragták, hogy csak vallási és iskolai téren maradt meg belőle valami, az is a székelyek számára, valószínűleg azért, mert a bizottság tagjai el hitték, hogy Erdélyben kompakt tömegekben csak a székelyekéinek magyar életet. A tanulmánynak ez a krónikás része azért fontos, mert a legtarkább fantasztikus híresztelések keringtek közöttünk arról, hogyan kerülhetett a kisebbségi egyezménybe ez a pont. Az az idő, amit átéltünk a kisebbségi sorsban, ezeknek a híreszteléseknek a nagy részére a magyarság bőrébe fájdalmas cáfolatot tetovált be, de Balogh Arthurnak módjában volt bizonyos adatokba betekinteni is és következtetései szigorúan logikusak. Tény, hogy a konferencia •Uj államok bizottságáénak ülésén az angol delegátus indítványára elfogadták ennek az angol delegátus indítványára elfogadták ennek az önkormáyzatnak a kikötését és egyhangúlag elfogadott olyan indokolással terjesztették a főtanács elé, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a főhatalmak felelősséggel vállalták e feltétel nemzetközi garanciáját. Olyan nemzetközi kötelezettséget vállalt Románia, amelyeknek a teljesítését törvényekben, sőt alkotmány jellegű törvényben már akkor meg kellett volna valósítani, de ezzel a szerződéssel összhangban kellene, hogy álljanak. Ezen az alapon a magyarságnak igen életbevágó sérelmeire lehetett volna és lehetne felépíteni e kívánságait és panaszait. A tanulmány precíz leszögezéseket tártál máz arról, hogy mit jelent ez az iskolai és vallási autonómia, aminek alapján mennyire más kialakulása kellett volna és kellene hogy legyen az erdélyi tanügyi állapotainknak. A szé- kelység az iskolaügyek közjogi alanya és olyan hatáskörrel rendezheti iskolaügyeit, amilyen hatáskört az állam az önkormányzati jelleg követelményeképpen eleve ráruházott. Eloszlatja a tanulmány azt a többféle magyarázat-aggodalmat is, ami a francia „közület“ szónak a fordítása körül támadt s aminek a helytelen fordítása különben sem származhatna magyaroktól. A „közület“ szónak és az önkormányzati jog alanyának az ismertetése alapján állapítja meg az összefüggést az iskolai és az egyházi autonóm közösségek között. A székelyek összessége számára kollektív jogot vettek fel a kisebbségi egyezménybe, amelynek alapján minden iskolaügynek, iskola- fentartási jognak, gazdasági fentartási alapnak és eszköznek a tulajdonosa, gazdája a székely összesség, az állami szempont ellenőrzése melléit. Hogy ez mit jelent és milyen szélességben volna megvalósítható s hogy az egyházak autonómiájának, iskolafentartási feladatainak milyen védelmet biztosítana, arra nézve példákkal is szolgál- Az Anghelescu-féle iskolatörvény, a székelyföldi:kulturzóna, a székelyföldi magyarságnak állami iskolák fentartásával megterhelése, az iskolák engedélyhez kötése, iskolák bezárása mind a legélesebben beleütköznek ebbe a szerződésileg leszögezett önkormányzati jogba, amely az iskolafentartás anyagi gondjaira is jelentős kilátást nyújtott. Balogh Arthur e kollektivjogba úgy illeszti bele a felekezeti iskolákat, ahogyan azt magától értetődőnek kell tartani. A kisebbségi jognak ez a tudósa nem akar belenyugodni annak a kevés nemzetiségi jognak az eltemetésébe, aminek nemzetközi szerződésekben fennálló biztositéka van. ö elővette. Gondos lelkiismeretességgel, a legnagyobb hozzáértéssel. Alkalmat ad most a letárgyalásra. Egyéni véleményem szerint olyan tanulmány ez, amelyről hiszem, hogy hatásaiban valamiképpen revideálni fogja azt a régi határozatot. Dr. Zágoni István. Lengyelországban hamisították a román kenyérbélyeget (Bukarest, február 17.) Csernovicból jelentik: hogy Grigore Ghica Voda határállomáson tegnap különös tartalmú bőröndöt találtak a vámhatóságok. Egy Varsóból érkezett gazdátlan bőröndöt felnyitva 1,500.000 lej értékű kenyérbélyeget találtak benne, amelyet Lengyelországban hamisítottak. Az utasok közt volt egy bukaresti lap varsói munkatársa, aki tagadta, hogy a bőrönd az övé lenne és előadta, hogy Varsóból egy másik utassal együtt utazott, akit azonban nem találtak sehol. A vizsgálat folyik. Még mindig nines nyoma a Kassán eltűnt nagykárolyi kereskedőnek (Kassa, február 17.) A Keleti Újság tegnapi számában már hirt adott Friedmann Ignác nagykárolyi fiatal kereskedő rejtélyes eltűnéséről. Mint megírtuk, Friedmann két napot időzött Kassán, aztán kifizetve szállodai szobáját, esté eltávozott a hotelból és azóta nyorna- veszett. Az eltűnés körülményeit különösen az teszi titokzatossá, hogy másnapra a fiatal kereskedő cégtársa levelet kapott Kassáról Klein Jó- zsefné aláírással, amelyben közük, hogy Friedmann Ignác öngyilkos lett. Ez a hir nem felel még a valóságnak. Friedmann nem lett öngyilkos Kassán, a levélíró pedig hamis nevet használt, hogy kiléte titokban maradjon. A rendőrségre nem könnyű feladat vár a titokzatos és bonyolult eset kibogozásánál. Elsősorban megoldásra vár az a kérdés: mit keresett Friedmann Ignúe Kassán és miért vezette félre nagykárolyi cégtársát azzal, hogy özoiyvára megy testvérét meglátogatni. A rendőrség elsősorban is az irányban nyomozott, vájjon Friedmann Ignác a kérdéses napokban tényleg Kassán tartózkodott-e? Á nyomozás teljes eredménnyel járt.. Az eltűnt kereskedőnek Szolyváról ideérkezett sógora az oeriál-szálló bejelentőlapján teljes határozottsággal felismerte az eltűnt kereskedő írását, tehát kétségtelen, hogy az eltűnt Friedmann Ignác e hó 9-én és 10-én Kassán tartózkodott. Másik kérdés: Ki az a rejtélyes Klein Jó- zsefné, aki 11-én hirt adott Nagykárolyba Friedmann Ignác állítólagos öngyilkosságáról. Csakis a körülményekkel ismerős egyén lehetett, mert pontosan tudta a nagykárolyi címet és azt is, hogy Friedmann Ignác a Grosz Testvérek engross rövidáru-cég beltagja. A rendőrség bűnügyi osztálya táviratilag szólította fel a nagykárolyi eéget, a levelet haladéktalanul küldjék el a kassai rendőrséghez, hogy abból a névtelen levóliró kilétére nézve valamelyes adatok birtokába jussanak. A nyomozás munkájába belekapcsolódott a közönség is és több figyelemreméltó momentumra hívták fel a figyelmet. A rendőrség a nyomozás szolgálatába állította a rádiót is és ina már minden ország rendőrsége rádión keresztül kapta meg az eltűnt pontos személyle- irását. Amennyiben a mai nap folyamán újabb nyomra nem bukkan a rendőrség, az eltűnt kereskedő arcképét az összes mozikban is vetíteni fogják. Szent Vincés Irgalmas Nővérek (Szeretet Leányai) ra t őzsef is k érls á z a Oradía-fíagyvárad, Str. Gen. Helba» (Szálas u.) 50 Telel.: 6—66 Szülészeti-, és nőgyógyászati-, sebészeti-, bel-és ideggyógyászati osztály. Röntgen Rádium, Fogászat. Villany- és vizgyógyintézeti osztály. (Kezelés bejáró betegek számára isj, Mindenfajta villai_yj£ezelések, villany- és gyógyfürdők, gőzfürdők, iszap-pakolások. Fogyó-, hizó-, dié- ?;«| tás és üdülőkurák. Kórházi ápolási dijak: L A) osztály (külön szoba) ...........................................na»! 259 lel I. B) os’.tály (2 ágyai szoba) .....................................naj»! fl59 lal felenként II. osztály (3 ágyas szoba)................................................napi 121 lal fejenként III. osztály (1—3 ágyas kórterem) .................................napi 80 lel lejenként Az 1. és 11. osztályon szabad orvos választás, áss
