Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-19 / 40. szám

XV. BVF. 40. SZÁM. KUtTlUjsXG 5 Kettős rendőrpatrulokat állított be Hatieganu rendőrkvesztor a kül­városokba, hogy a további rabló- merényleteket megakadályozza Fizetés nélkül, az éhségtől támolyogva és lerongyolódva végzi munkáját a kolozsvári rendőrség — Hatieganu kvesZ‘Or nyilatkozata a sikertelen nyomozások okairól (Kolozsvár, február 17.) Az utóbbi betekben Kolozsváron több rablótámadás történt. Ezek közül kettőt, az Ipar uccai és Veréb uceai rab­lótámadást hasonló és csaknem azonos körülmé­nyek között hajtották végre. Valószínű tehát n feltevés, hogy a rablótámadást mindkét eset len ugyanaz a szemé1 y követte el. A lapok redőri tudósításaiban mindig csak azt olvashat­juk, hogy a kolozsvári rendőrség „lázasan nyo­moz.“ Azonban ennek a lázas nyomozásnak nfai napig semmiféle eredménye nincs. Ugyanakkor pedig a külvárosokban, elhagyott uccákban va­lóságos pánikhangulat uralkodik. Mindenki fél a rablótámadástól s nem minden indok nélkül kívánja a közvélemény, hogy a rendőrség aka­dályozza meg a további merényleteket és rabló­támadásokat és nyomozza ki, hogy kik voltak a tettesek. Műkedvelő rablók. Kétségtelen, hogy a nyomozás munkája nagy nehézségekbe ütközik, mert a rablótáma­dásokat nem professzionátus rablók, nem hiva­tásos és notórius betörők követték el, hanem minden bizonnyal szerencsétlen, munkanélküli, a mai gazdasági viszonyok folytán uccára ke­rült emberek. Az úgynevezett hivatásos betö­rőket a rendőrség bűnügyi nyilvántartásban tartja, jóformán ismeri is őket, tudja hol van a gyülekező helyük, viszont műkedvelő rablók kinyomozása és elfogása nehézségekbe ütközik. Nem célunk védeni a rendőrséget, sőt azt akar­juk, hogy a hivatásának a magaslatán álljon, megvédje Kolozsvár polgárainak a biztonságát és mindenekelőtt a rablótámadókat börtönbe juttassa. Nem akarunk azonban elzárkózni az elől sem, hogy a kolozsvári rendőrség vezetőjét, dr. Hatieganu kvesztort meghallgassuk. Szer­dán délelőtt hivatalában felkerestük és kérdést intéztünk hozzá, hogy miféle akadályai vannak a rablótámadók elfogatásának és a rendőrség elkövetett-e mindent Kolozsvár város polgári nyugalmának a megőrzésére. íme, a nyilatko­zat: Hatieganu kvesztor nyilatkozata. — Megértem a polgárság idegességét. Tény az, hogy az utóbbi rablótámadásokkal kapcso­latosan a kolozsvári rendőrség minden erőfe­szítése dacára sem tudta elfogni a bűnösöket. De kijelenthetem nyugodt lelkiismerettel, hogy a kolozsvári rendőrség mai helyzetében és sze­gényes eszközeivel mindent elkövetett, ami mód jában állott. A rendőri és nyomozó személyzet már hetek óta éjjel-nappal megszakítás nélkül talpon van és megfeszitett energiával dolgozik. 1 Legutóbb bevezettem a csaknem mindennapi razziákat, felku­tattunk minden helyiséget, megfordu­lunk mindenütt és mindent elkövetünk, hogy a nem kívánatos elemeket a város­ból kizavarjuk. Kettős rendőrpatrulok — A magam részéről különös figyelemmel vagyok a külvárosok nyugalmára és hogy a valóban fellépő pánikot eloszlassam s a továb­bi rablótámadásokat megakadályozzam. ma estétől kezdve kettős rendőrpatrulokat állítottam be a veszélyeztetett városré­szekbe, amelyek állandó figyplemmel ki­sérik a külvárosi uccákat. — Nem csinálhatok titkot azonban abból, mondotta tovább Hatieganu rendőrkvesztor, — hogy a kolozsvári rendőrségnek végesek az eszközei. Nincs autónk, nem állanak rendelkezé­sünkre motorbiciklik s rablótámadások esetén nem dolgozhatunk a rendőrség modern felszere­léseivel. Ha súlyosabb eset történt, a saját autó­mat bocsátottam rendőreim rendelkezésére, ha­bár sem autótartásra, sem benzin, sem soffőr- költségekre jelenleg nincsen semmiféle rendel­kezési alapom. Maga a rendőrkvesztor sem kapott fizetést. — A nyomozó személyzet igy is nagy lel­kesedéssel dolgozik. Tudni kell ugyanis, — mon­dotta tovább, — hogy az éjszaka dolgozó detek- íiveknek és rendőrtiszteknek legalább a kész­kiadásaikat, úgynevezett éjjeli ellátásaikat meg ke'leno fizetni, d>- honnan fizessek, mikor erre nincs rendelkezési a lapom, sőt két hónapja még én sem kaptam meg a fizetésemet, illetve járandóságomat. Éhségtől lerongyolódva . . . A sajtó támogatását mindenkor szívesen fogadtam. De ki kell jelentenem, hogy a köte- lességteljesitésben engem nem kell sarkalni engem nem kell doppingolni, mert bármi tör­ténjék a városban, én vagyok a legelső, aki azon nal megjelenek a színhelyen és irányítom a rendőrség munkáját. Mondhatom, a legnagyobb szigorúsággal járok el a rendőrtisztekkel és a (Kolozsvár, február 17.) Brăescu kisasszony neve széles körben ismert Romániában, ö az egyetlen román hői pilóta, aki emellett még az ejtőernyős ugrás művészetében ;'tökéletesítette magát s Románia egyes részein, hol kisebb, hol nagyobb magasságokból számtalan alka­lommal vetette le magát a derekára kötött ej­tőernyővel. Kolozsváron is alkalmunk volt látni. Nálunk nem sikerült százszázalékosan a kí­sérlete, mert a repülőmeetingen zuhanás köz­ben az ejtőernyő egy nyárfa ágaiba akadt bele s a kitűnő pilótanő a szó szoros értelmében ég és föld között lebegett mindaddig, mig a kihí­vott tűzoltók le nem segítették kényelmesnek épen nem mondható helyzetéből. Ezekután kevesett hallottunk Brăescu kis­asszonyról, mindaddig, mig a parlamentben több képviselő iniciativájából javaslatot nem nyújtottak be, amely azt tartalmazta, hogy minden képviselő lemond egy napi dijáról, Brăescu kisasszony javára, aki ebből a pénzből Amerikába hajózik át, ahoi megkísérli az ejtő­ernyőugrás világrekordjának megdöntését. A javaslatot nem vették túlságosan komolyan a parlamentben s nem is szavazták meg, csupán annyit tettek a bátor pilótanő érdekében, hogy tudomására hozták a képviselőknek, hogy kiki tetszése szerint adakozhatok az amerikai ki­rándulás költségeire. Nem tudjuk, hogy a képviselők nagylelkű­ségéből, vagy más utón jött össze az amerikai úthoz szükséges pénz, de az tény, hogy Brăescu kisasszony a mult év novemberében körülbelül ötszázezer lej készpénzzel, ejtőernyőjével együtt áthajózott Amerikába, hogy a január 4., 5. és 6-án, Miamiban a nemzetközi légi ün­nepségeken megdöntse az ejtőernyőugrás vi­lágrekordját. Brăescu kisasszony kezében volt a román Aero Club ajánlólevele is, amelyet annál jobb eszköznek tartott amerikai érvényesülése érde­kében, mert a miamii verseny rendezősége a román Aero Clubot is meghivta az ünnepsé­gekre. Több mint egy hónap telt már el a miamii versenyek óta, de semmi hir sem érkezett ar­ról, hogy hogyan szerepelt Brăescu kisasszony és sikeriilt-e neki világrekordjavitási tervét keresztülvinni. Igaz, hogy megérkezése után naplószerü leveleket küldött a bukaresti la­poknak, ezek a levelek azonban a miamii ver­seny terminusa után egyszerre megszűntek. Sem az Aero Club, sem a többi hatóságok legénységgel szemben. De a magam részéről csak azt mondhatom, hogy ilyen körülmények és viszonyok mellett, az éhségtől lefogyva, a nélkülözésektől lerongyolódva, de mégis lelkesedéssel dolgozik a kolozsvári rendőrség. — Ebben a két speciális esetben és általában az utóbbi eseteknél az volt a legnagyobb baj, hogy a kihallgatások során nem kaptunk biz­tos támpontokat, mindenki másképpen mondot­ta el a történteket, másképpen írták le a rabló­támadókat. Valóban engem is idegesít, hogy emberfeletti megfeszítésünk dacára sem sike­rült ' pozitív eredményeket elérni. A nyomozást azonban tovább folytatjuk és a legnagyobb ál­dozatok árán is megteszünk minden olyan in­tézkedési, amely a város veszélyeztetettebb pontjain teljes mértékben megnyugtathatja a közönségei. Íme ezeket mondotta Hatieganu rendőr­kvesztor. Kétségtelen, hogy a kolozsvári rendőr­ségben meg van a jóakarat. Ezzel szemben az a tény, hogy még ma sincs egy intellektuális nyo­mozóosztály, nincsenek modern felszerelések és ezért megmagyarázható, ha nagyobb bűntények nél az eredményes nyomozás késik. Erről a rendőrség vezetője csakugyan nem tehet. Mind­ezekhez hozzájáiul, hogy úgy a rendőrtisztvi- seiőkliek, mint a oetektiveknek a fizetését lere­dukálták és még azt a csekély járandóságot sem kapják meg pontosan: Kíváncsian várunk rá, hogy a veszélyeztetett városrészek biztonsá­gára kirendelt rendőrpatrulok meg tudják-« akadálvozi.i a további sorozatos rablótámadá­sokat. és rövidesen elfogják-e a rablót áriádé­ivá ti şemmif61e értesítést nem kaptak tőle. Az egyik bukaresti lap nyomán most al­kalmunk van közölni Brăescu kisasszony mia­mii fiaskójának hiteles történetét. Mert saj­nos, fiaskóval végződött az amerikai kirándu­lás. — A sikertelenség ezidőszerint nem abban áll, hogy talán nem mert Brăescu kisasszony a világrekordnak megfelelő magasságból 1:1- ugrani a repülőgépből, hanem abban, Tiogy a rendezőség nem bocsátotta a szükséges eszkö­zöket rendelkezésére, sőt kereken visszautasí­tották ajánlatát, tudomására hozva, hogy ré­szükről semminemű segitségre nem számíthat. Ugyanis nem tudni miféle okokból, a ja­nuár első napjait jó néhány héttel megelőző - leg már Amerikában tartózkodó Brăescu kis­asszony csupán a versenyek előtt két nappal érkezett meg Miamiba. A rendezőséget egy­általában nem értesítette eddig terveiről. A program már jóelőre el volt készítve. Az ejtő­ernyő bemutató résztvevőinek nevezési listája le volt zárva. Az amerikai repülősport vezeti i kijelentették a kisasszonynak, hogy Miamiban nem kísérelheti meg a rekordjavitást és mind­járt meg is okolták visszautasitó álláspontju­kat. — Az amerikai repülés számára semmi ér­dekessége sincs a rekordjavitási kísérletnek, Brăescu kisasszony elpanaszolta esetét a román követségnek. A követség közbelépett, azonban csupán annyit tudott elérni, hogy a rendezőség beleegyezett abba, hogy Brăescu kisasszonynak, ha mindenképpen kitart szán­déka mellett, engedélyt adnak arra, hogy meg­kísérelje a világrekordjavitást, de ekkor neki magának kell gondoskodnia .repülőgépről, piló­táról és minden más szükséges kellékről. A ro­mán követségnek nem voltak hasonló célokra alapjai, a félmillió lejjel elindult pilótanő pe­dig kijelentette, hogy ő semmit sem áldozhat. A washingtoni román követség informálta az amerikai sajtót az esetről. Az ottani román­ság körében gyűjtést indítottak s az akció egy hónap alatt százötvenhat dollárt produkált. Ezt az összeget tiz és húsz centekből adták ösz- sze a szerény körülmények közt élő, amerikai románok a rekorder kisasszony céljaira, akinek ugylátszik már sikerült elköltenie a Romániá­ban összegyűjtött félmillió lejt. Most állitólag azért marad még Amerikában s azért vau szüksége újabb pénzekre, mert csak alkalomra vár, hogy megdönthesse az ejtőernyőugrás vi­lágrekordját. Braescukisasszony kalandjai Amerikában A félmillió lej. nemzeti gyűjtés utján összeszedett pénzzel Amerikába utazott pilótanő esete a miami versenyrendező­séggel — Világrekordot akart javít mi az ejtőernyőugrásban í j mf

Next

/
Oldalképek
Tartalom