Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-06 / 3. szám

XV. ÉVF. 3. SZÁM.

IBaawlBaBfe

mw.momm!r<

különbséget tesznek rendes és rendkívüli költ-» ségvetés között és a hátralékokat a rendkívülibe sorozzák be, el kell mondanunk, hogy az olyan temető, amelyből feltámadás nincs.

Tetemre hívjuk 18 év rendszereit.

— Úgy gondolom, hogy most ez alkalommal, amikor ilyen rettentő krízisben vagyunk, tetemre kell hívnunk tizenhárom év összes

kormányzati rendszereit és esek soviniszta gazdasági politikáját nemcsak azért, hogy velünk szemben mit tettek, hanem azért is, mert ez a politika előidézi és előidézte például azt, amire előre figyelmeztettünk, hogy még a magyarság köréből is a kommunizmus karjaiba kergetett olyanokat is, akik különben ide nem jutottak volna. A Magyar Párt programjához és meggyőződésünkhöz híven és azt követve, amint büszkén elmondhatjuk, résztvett és résztvesz mindig a polgári társadalom öntudatos önvédelmi harcában. Ebben a tudatban

joggal és felháborodással tiltakozunk az ellen,

bogy a mai súlyos gazdasági helyzet általános köpenyeg, ok, vagy ürügy lehessen ahhoz, hogy most még jobban sújtsanak bennünket, mint ahogyan eddig tették azt.

— Megállapíthatom e helyen és ez alkalommal, amidőn azt látjuk, hogy a többi pártok tanácstalanul, talán belső betegségekkel küzdve bolyonganak és keresik a megoldást, akkor mi, a Magyar Párt és

a magyarság mégis sokkal jobb és biztosabb alapokon állunk és a mi iránytűnk mégis helyesebben eligazított, eligazít és el fog igazítani minket.

— Ez az iránytű a mi alapvető programunk, a mi nagy vonásokban abból ered és következik, hogy mi, a magyarság, ezen a területen évszázadok óta megtettük kötelességünket a kultúra teremtése és terjesztése terén és ezt a tényt büszkén hangoztatjuk bárhonnan jövő ellenkező állítással szemben, semmiképpen nem szégyelve, sőt büszkén hangoztatva, hogy mi is magyaroknak születtünk és

nem elnézést, nem türelmet, hanem jogokat követelünk.

— Ebből következőleg ránk hárul az a kötelezettség, hogy tovább is kövessük a vérségi köteléknek ezt a parancsszavát és járjuk a becsület egyenes útját tovább is, mert örök törvény ez, amely előírja és meghatározza a nemzeteknek, népeknek örökkévaló megmaradását.

— Egyedül mi volnánk az a nyomorult, hitvány nemzet — amilyen nem találtatott még egyetlen egy sem a történelemben, amely megtagadná ezt az isteni és természeti törvényt, eltérne ettől és

ezzel a sehol a világon elő nem fordult magatartással maga végezné ki a saját faját és a maga jövőjét?

— Nem is akarom ezt a gondolatot tovább fejtegetni. Úgy hiszem, hogy elég annak a megtapintatása is. Csak azt kérem, hogy dacára az elképzelhetetlenül súlyos viszonyoknak, annak a rettentő gazdasági helyzetnek, amelyben vagyunk, mégse veszítsük el kitartásunkat, mégis küzdjünk, ugyahogy őseink küzdöttek, akik talán még sokkal súlyosabb helyzetekből is vágták ki magpkat és nem lehetetlen, hogy számunkra csak optikai csalódás az, hogy mi most minden eddiginél nehezebb helyzetben vagyunk. ígérem, hogy

a párt vezérkara

mindig legelői fog járni ebben a küzdelemben.

Jobb esztendőt.

— Nem könnyelmű és lelkiismeretlen Ígéreteket teszünk és nem ezzel akarjuk elkábi- tani a mi becsületesen kitartó választóközönségünket, illetve nemzetünket — mert igy helyesebb a kifejezés — hanem csak azt Ígérhetjük, hogy

mindig becsületesen fogjuk előtárni és megvilágítani a valódi helyzetet és hogy a kezünkre bizott mandátummal hűségesen fogunk sáfárkodni a nekünk adott lehetőségek szerint. Hozzáteszem, hogy ennél többet az igazságos birála't sem követelhet tőlünk. Azt kérjük, hogy legyenek szivesek továbbra is megadni azt a bizalmat és támogatást, amelyben pártunkat tiz éven át részesitették, sőt amelyet bizonyos mértékben előlegeztek. A mostani évfordulón, az újév küszöbén, azt mondhatom, hogy a Gondviselés iránti hittel és bizalommal eltelve kívánok az erdélyi, a romániai örökéletü magyar nemzet nagy családja minden tagjának, leányának, fiának, öregének és fiataljának boldogabb, jobb ujesz- tendőt!

Mély meghatottsággal.

Az elnöknek a lelke mélyéről, megható át-' érzéssel elmondott utolsó szavait elfogódott

hittel hallgatták és sokan könnyeztek. Az

utolsó szó után feltörő taps következett, majd Balázs István földész-gazda mondott beszédet arról, amit a magyar parlamenti képviselet tenni akar és amilyen nehézségek e becsületes elszántság tevékenységét nehezítik, korlátozzák. Köszönetét mondott a beszámolóért és kitartást kívánt a továbbiakra, biztositva a magyar bizalomról.

Balázs István a továbbiakban előadta,

hogy az intézőbizottság, amelynek ő is elejétől kezdve tagja, mindig a legnagyobb odaadással fejtette ki tevékenységét. Községi választások esetén azonban a közhangulatban tapasztalt sokféle kívánság és ellenkivánság figyelembevétele végett szükségesnek tartja, hogyha más pártokkal történik paktumkötés, annak elfogadtatását vigye a vezetőség közgyűlés elé. Az indítványt Cseh József felszólalása után egyhangúlag elfogadták.

Vásárhelyi János az elnöki székben

Török Bálint alelnök bemutatta Paál Árpád lemondólevelét s ennek kapcsán megemlékezett az eltávozott elnök nagyérdemű működéséről, majd javaslatot tett, hogy a közgyűlés uj elnöknek Vásárhelyi Jánost válassza meg. Alig ejtette ki a Vásárhelyi János nevét, a közgyűlés egyhangú akaratának a megnyilatkozása lelkesedéssel választotta meg elnöknek.

Vásárhelyi János a következő beszéddel foglalta el az elnöki széket:

Tisztelt Uraim! Mi ma magyar embert csak egy módon tudunk kitüntetni, csak úgy, ha nagyobb terhet, felelősséget és kötelességet helyezünk vállaira, ha bizalommal fordulunk jrozzá és azt mondjuk neki: Mi azt gondoljuk, Te még tudsz tenni valamit érettünk, ne nézd a magad nyugalmát, csendjét, jöjj szolgálj nekünk, mozdítsd elő a mi egyetemes érdekeinket. Ilyen értelemben tekintem én is kitüntetésnek, hegy testvéreim bizalommal fordultak most felém és Engem hívtak el, hogy magyarságunk e legösszefogóbb szervezetének vezetését átvegyem. Megvallom egészen őszintén, hogy én a politikai küzdelmektől mindig idegenkedtem s legutóbb is megragadtam a kínálkozó alkalmat, hogy az ilyen irányú tevékenységtől visszavonuljak, azonban most, amikor újból felém hangzott a hívás: Jöjj, szükségünk van szolgálatodra, nem tudtam, most sem tudtam kitérni a hívás elöl, mert van valami az én szivemben is abból a szent szenvedélyből, amely ott izzott, mint emésztő tűz a legnagyobb magyarnak keblében: „A magyar nép feldicsőitése ég minden csepp véremben... Életemmel, véremmel segítenék rajta, vele együtt szenvedve sorsában...“ Ez a szeretet parancsolt s ime itt vagyok, vállalom a kötelességet. Köszönöm a bizalmat s kérem, hogyha rendelkeztek velem, segítsenek, támogassanak, hogy nagy és súlyos feladataimnak eredményesen tudjak megfelelni... Munkám irányelveiről, részletes munkaprogramról ez alkalommal nem szólhatok, hanem erre nézve a legközelebbi intézőbizottsági gyűlésen terjesztek elő javaslatot. Most csak két tényt állapitok meg, amely egyfelől külső, másfelől belső viszonylatban csekély személyem előtérbeállitása által kifejezést nyer és pártunk munkásságának irányitó szempontjairól tájékozást nyújt a gondolkozva figyelőnek.

Az egyik tény az, hogy amikor pártunk személyemben egy lelkipásztort hiv el és állít élére, akkor, e ténnyel kétségtelenül manifesztálja azt, hogy szándékaiban, törekvéseiben békés, jóakaratu irányelveket kivan követni. Ha a gyűlölködés, kíméletlen osztály, vagy politikai tülekedés, nemzeti szükkeblüség és türelmetlenség vezetné, akkor bizonyára nem engem állított volna élére, aki egész eddigi köztevékenységemben az előzékenységnek, szeretetnek, békekészségnek, megértésnek egyetemes szempontjait szolgáltam szóval és tollal. Az én megválasztásain egy bizonyságtétel. Bizonyságtétel arról, hogy mi tiszta szándékokkal keressük a megértés útjait mindenkivel szemben. Mi igazságot, szeretetet, békességet akarunk. Ezt kívánjuk másoktól és ezt adjuk másoknak. Mi valljuk azt, hogy a politikai élet nagy kérdéseinek becsületes elintézésben is érvényesülnie kell annak az evangéliumi szempontnak, hogy amint akarjátok, hogy veletek cselekedjenek. Ti is aképpen cselekedjetek másokkal. Ez azt jelenti, hogyha másnak drága népe nyelve, kultúrája, hite, gazdasági elöhaladása, nekünk is drága, mi azért azt kívánjuk, hogy nyelvünkhöz, hitünkhöz, kultúránkhoz való jogunk, gazdasági életlehetőségünk mások hasonló jogainak sérelme nélkül, de egyetemes teherhordozá- sunk és kötelességteljesitésünk mértéke szerint részünkre is úgy helyi, mint országos vonatkozásban megfelelően biztosittassék. Mi úgy érezzük, hogy e törekvésünk az államélet igazi érdekeivel teljes mértékLegofcsófeb

Legjobb

bevásárlási forrás

CiLORIH**

FATELEP

Telefon 7-11. Str. Decebal (Rudolf u.) 17.

§r

ben megegyezik, mert az alapelvek teljes érvényesülésében a lelkek kiengesztelödése, a szabadon kibontakozó erők harmonikus összefogása s ebben és az által a közös életérdekek teljes kielégítése nyer áldott megvalósulást. Munkámban ez az irányelv vezet s én hiszem és remélem, hogy ez elvek becsületes szolgálata valóban közérdekű szolgálatra való elkötelezést jelent.

A másik tény belső vonatkozásban ad jellemző karaktert munkánknak. A magyar közéletben én voltam az első, aki pár évvel ezelőtt egy fiatal román egyetemi tanárnak a parlamentben elhangzott figyelemreméltó beszédjével kapcsolatosan a mi ifjú nemzedékünkhöz, az úgynevezett harmincévesekhez felhívást intéztem, hogy kapcsolódjanak bele elevenebb érdeklődéssel és munkával a mi nemzeti közéletünkbe. És ma, éppen ezen a napon jelentkezett ez az ifjúság és kért bele- kapcsolódást pártéletünkbe. Mi szeretettel és bizalommal nyitottunk tért előttük, mert az ő jelentkezésük fellobbanó láng fényével világítja meg a vigasztaló tényt, hogy nem a mi nemzedékünk az utolsó, amely magyar nemzeti öntudatában akar élni, dolgozni és meghalni ezen a földön, mert úgy érzi, hogy neki minden körülmények között küldetése van. Amikor igy értékelem és üdvözlöm az ifjabb generáció belekapcsoló- dását pártéletünkbe, legyen szabad kifejeznem ez együttmunkálkodás irányító szempontját abban, hogy én az ifjabb generáció munkáját szívesen látom, de azt óhajtom, hogy ez a munka ne az idősebb nemzedékkel szemben, vagy éppen az ellen, ne is az idősebb nemzedéktől különváltan, hanem azzal együtt, karöltve, testvéri közösségben 'történjék, mert ha valamikor, akkor most kell megértenünk annak a szent felhívásnak jelentőségét, amelyet egykor a legnagyobb, a legtüzesebb lelkű ifjú magyar költő kiáltott bele a magyar világba: Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen az eljövendő óriásokat.

Általában nemcsak a mi helyi, de országos pártéletünkben is a párt munkájának irányító elvét abban látom, hogy mi a párton belül a legnagyobb szabadságot érvényesítsük, ami azt jelenti, hogy a legszélesebb keretekben nyújtsunk alkalmat és lehetőséget arra, hogy minden társadalmi osztály, szellemi, vagy anyagi érdek lekötöttség nélkül vehesse ki részét a párt munkájából, szabadon és tartózkodás nélkül tárhassa föl nézeteit, aggodalmait, kifogásait és tanácsait,, hogy igy azután az összes tényezők megnyilatkozása alapján kereshessük és találhassuk meg az utat, amelyen haladva egyetemes érdekeinket, jogaink és jövő fejlődésünk feltételeit a legmegfelelőbben biztosíthatjuk. Azonban, ha egyszer pártunk egy kérdésben állást foglal, akkor pártunk akció képességének érdekében kifelé feltétlen erővel biztosítanunk kell az egységet, a rendet és a fegyelmet és olyan erkölcsi erőt kell kisugároztatnunk, amely megéreztesse mindenkivel, hogy aki ezt az egységet, rendet és fegyelmet, amely nélkül eredményeket elérni semmiképpen sem lehet, veszélyezteti, az nem tartozik hozzánk. Teljesen megvagyok győződve arról, hogyha minden erőnk becsületes összefogásával ilyen szellemben dolgozunk, akkor fokozatosan sikerülni fog pártunk közreműködésével úgy megszervezni a magyar kulturális és gazdasági erőket, hogy népünk minden rétege számára biztosítani tudjuk legfontosabb életérdekei hathatós védelmét és szolgálatát. Egy ilyen munka által, még azt is remélem, hogy ha nem is a következő ülésünket, de egy azutánit már egy tágas, szép, magyar házban, a saját házunkban, tarthatjuk meg, amelyben minden nemes törekvés otthonra talál és amelynek fedele alatt, mint testvéreknek népe, mint egy nagy család tagjai, találkozhatunk örömben és bánatban és intézhetjük a sorsunkat érdeklő dolgokat.

Aki hisz népünk küldetésében, annak látásokat kell látnia, álmokat kell álmodnia egy boldogabb jövendőről, egy testvéri érzésben összeforrt magyarság szebb jövendőjéről és hinnie kell abban, hogy ez álmok és e látások valósítása felé minden nehézség között is előre haladhatunk, jogainkat és életlehetőségeinket, ami történelmi helyzetünkben is, egyre teljesebben biztosíthatjuk és éppen ezért senkinek sem szabad kétségeskedni az erre irányuló munka sikerében. Ezzel a bizalommal, hittel foglalom el az elnöki széket és kérem szives, hátsógondolatok nélküli, egységes és határozott támogatásukat.

Nem sikerült zavarkisérlet.

A nagy éljenzéssel fogadott elnöki székfoglaló után az elnök a tisztikar többi tagjainak a megválasztására jelölő bizottság kiküldését javasolja és kiküldi a jelölő bizottság tagjaiként: Vékás Lajos dr., Bernád Ágoston, Havas Lázár, Vita Sándor és Mátrai Géza tago-