Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-06 / 3. szám
0täw&f%4$ssa8!p ' XV. ÉVF. ÍL SZÁM. «aastsaasuBasnian«*. , ririnmiinmttinii mmn?wiimT«iifflft«^ kát. Mialatt a jelölő bizottság egy másik terem- I ben tárgyalt, több felszólalás hangzott el. Sillő J Gyula a zálogházi uzsoráról beszélt, Muntyán temetkezési intézet-tulajdonos felemlítette, hogy a Mezőgazdasági Banknál 13 magyar tisztviselőt leépítettek s kérte a Magyar Párt vezetőségét, hogy a magyar vállalatoknál járjon közbe a tömeges elbocsátások meakadályozását illetőleg. — Közben Vas András a terem egyik sarkában elhelyezkedett csoport nevében azzal igyekezett megzavarni a gyűlés menetét, hogy a jelölő bizottság összetételét kifogásolta. Később ugyanez a csoport az alelnök- nek jelölt Zágoni István dr. ellen megjelent egy ujságtámadást hozott fel. Vásárhelyi János elnök kijelentette, hogy Zágoni István dr. a pártnak a jelöltje, jelölése kérdésében nyilatkozatot sem tehet, akik akarnak, szavazhatnak ellene. Péterfi Jenő dr., mint a párt tagja, tiltakozott az ellen, hogy megzavarni igyekeznek a gyűlést, Sulyok István azt jelentette ki, hogy az úgynevezett „harmincévesek“ nevében megtagad minden közösséget a Vas-csoporttal. A zavargó csoport sok okvetetlenkedése között lebonyolították a szavazást, amely Zágoni István nagy többségével eljelentéktelenitette a csoport egész akcióját. Az uj tisztikar. A tisztikar a következő: Alelnökök: Hexner Béla, Rácz Mihály, dr. Sulyok István, Szabó József, Török Bálint és dr. Zágoni István. Ügyvezető főtitkár: Hantos Gyula. Ügyészek: Dr. > Bartha Ignác, dr. Bulbuk Ernő, dr. Ehrlich István, dr. János Gáspár, dr. Erszényes Samu, dr. Krasznai Pál, dr. Nagy Ferenc, dr. Ineze Béla, dr. Dániel Elemér. Ellenőrök: Bagaméri Zsombor, Cseh József, Simon Jenő, Mátrai Géza, Tóth József és Petrovay Tibor. Jegyzők: Szász Ferenc, dr. Péterfi Jenő és Udvarhelyi József. Jelöltek ezenkívül egy 195 tagú választmányt. Vég;are e gy idős zerai Intézmény Megnyílt a Lepage-antikvárium, Kolozsvár, ahol kérés pénzért sok könyvet vehet Kérjen jegyzéket. Amerikai-japán konfliktus egy amerikai konzul brutalizálása miatt (Newyork, január 4J A Associated Press jelenti Mukdenhől, hogy Chamberlain mukdeni konzult japán katonai járőr brutalizálta. A konzul épen kiszállott gépkocsijából, amikor a járőr emberei rátámadtak s fegyvereikkel össze-v issza verték. Az autón ott lengett az amerikai zászló s ajtaján mindkét oldalon az amerikai cimer, úgy, hogy a súlyos incidens szándékossága nem vitatható. A mukdeni főkonzul azonnal tiltakozást jelentett he a japán konzulátuson az eset miatt. A japán főkonzul vizsgálat beindítását Ígérte. A newyorld lapok felháborodással Írnak az incidensről s hangoztatják, hogy a japán katonák még akkor sem hagyták abba a konzul bántalmazását, amikor diplomáciai útlevelét kiszedték a földre tiport diplomata zsebéből. Az esetnek diplomáciai következményei lesznek. (Washington, január 4.) Az Egyesült Államok kormánya Chamberlain konzul Mukdenben történt brutalizálásáért jegyzéket intézett Tokióba, melyben elégtételt követel és a konzult tettleg bántalmazó katonák szigorú felelősségre vonását. Savăbau dolgoztak a putat pénzbamtsltők, amikor betoppant a rendőrkomfszár yi3i Húsz és Hz tejesek hamisításával Soglalkosiak — Az értékesítési egyik kolozsvári korcsmáros végezte (Kolozsvár, január 4.) A mult évben közel húsz pénzhamisitóbandát lepleztek le Erdélyben. A legtöbb helyen ércpénzt gyártottak, ugyanis a papírpénz előállítása sokkal nehezebb. Egyedül a szamosmegyei Kocs közsébeD fordult elő, hogy egy süketnéma ember ropogós százlej eseket készített. Ananie Panteanak hívják azt a patai mechanikust, aki fáradságot nem kiméivé, saját, házilag előállított gépével óhajtott legújabban segíteni a pénzügyi zavarokon. Csakhogy köz- gazdasági tevékenységéről tudomást szerzett Vertan komiszár, a második kerületi reszort vezetője is, aki hamar akcióba lépett. Az ügyészség hozzájárulásával megtartott házkutatás meglepő eredménnyel végződött. Ugyanis a Szamosfalvára vezető ut mentén '«m lévő Curtu korcsmában hozták forgalomba a törvénytelen utón készült uj húsz lejeseket. Az őrizetbe vett Pop György kihallgatása során bevallotta, hogy a hamis pénzt Ananie Pantea patai lakostól kapta. Vertan komiszár erre autóra ülve, meglepetésszerűen betoppant az Ananie patai portájára, ahol történetesen épen működésben voltak a pénzhamisítók. A pénzgyártógép a lehető legtökéletesebben működött és egyre-másra tűntek elő az uj, fényes húsz lejesek. Vertan komiszár azonnal őrizetbe vette a hamis pénzt készitő embert és ezzel egyidejűleg lefoglalt harminc darab húsz és 114 darab 10 lej est is. hatalmas véres seb, mindent megmagyarázott volna úgyis. Amint az erdészlakhoz vánszorgott, a hajnalodó reggel hűvösségében, végiggondolta mindazokat, akik neki ellenségei, mert meggyőződése szerint csak azok között kell keresnie a tettest s lassankint az a gondolat érlelődött meg benne, hogy a támadó semmiesetre sem lehetett más, csak Botár Bene Laci, aki meg is fenyegette, hogy „vérit veszi...r A faluba kis pásztorfiut szalasztott be, hogy jöjjenek utána szekérrel s Gaál Kelemen szomszéd, a nem nagyon megilletödött Franciskával együtt, felpakkolta a kínzó fájdalmaktól gyötrődő erdőőrt. Amint a szekéren fájdalmában összeszoritott fogakkal, hanyatt feküdt a szénában, lopva figyelte a feleségét, aki egykedvűen ült Kelemenbá’ mellett. Előreült, pedig férjével szembefordulva is ülhetett volna. Semmi sajnálkozás nem látszott rajta, még meg sem is kérdezte, hogy történt az eset, ki volt a támadó, úgy látszik, előre tudott a dologról, — döbbent hirtelen belé a gondolat s most már megerősítve látta gyanúját, hogy a tettes csak Laci lehetett s az is lehet, hogy Franciskával együtt főzték ki ezt a tervet s el akarták tenni láb alól, hogy ne álljon utjokban. De akkor, miért nem ölte meg egészen Laci? Amikor otthon a csendőrök kihallgatták, mégis felülkerekedett benne a jobbérzés és feleségére vonatkozó gyanúját nem árulta el. Lacira terelte a gyanút, aki megfenyegette s igy, bár a támadót nem látta, de akár meg is esküdne, hogy Laci tette csúffá... A csendőrök aztán Abrahámbá’t, a feleségét és a cselédet vallatják, akik egyöntetűen kijelentik, hogy Laci otthon hált a „szénahiju“-ban. Látták, hogy felment oda lefeküdni. Lacit is vallatóra fogták, amint szénás szekerével épen hazajött. O is tudott már a támadásról s bizony, nem valami nagy részvétet érzett az irgalmatlan Pollák iránt. - ' *'* -— Azt mondja Pollák, hogy ellenséges viszonyban volt maga vele, sőt meg is fenyegette, hogy megveri, igaz-e? — kérdi az őrmester. — Nem voltam én, egyszer régebb ö támadott ki engem az uccán s megfenyegetett a revolverével, hogy lelő és bizony csak annyit mondottam, hogy „száz ilyen csehpimasztól sem ijedek meg“, ez az igazság, — mondotta hetykén Laci. — Hát hol volt a tegnap éjszaka? — tette fel a kérdést az őrmester? — Pollák azt mondja, hogy maga volt, aki leütötte öt. — En-e, hisz én az erdőre sem jártam! Ott aludtam a szénában odafent! — mondotta dühösen Laci. — Egész éjjel? — kérdezte ravaszul a csendőrőrmester. — Az már nem tartozik magukra! — szólta el magát nagy hirtelen az indulattól már logikusan gondolkodni sem tudó Laci. — Nem-e? Hát akkor maga volt az, aki megverte Pollákot, mert már elszólta magát, hogy nem aludt otthon egész éjjel. Ez alól a vád alól csak akkor volna tisztázva, ha megmondaná, hol töltötte az éjszakát? — firtatta az őrmester. — Nohát, mondhatnám azt is, hogy itt aludtam a „hiju"-ban, de látják, azért sem mondom! Egy az igazság, hogy Pollákot már hetek óta nem láttam és nem is én vertem meg. Ahoz pedig, hogy én hol töltöm az éjszakáimat, maguknak nincs közük — heveskedett Laci. így történt, hogy Lacit lefogták a csendőrök. A faluban elterjedt a hir, hogy Laci a bűnös és kárörömmel tárgyalták a Pollák esetét. Csak Franciska volt félörült és álmatlan éjszakákon keresztül látta az ártatlan Lacit a börtönben, mert azt tudta, hogy Laci el nem árulná, ha felnégyelnék, akkor sem. A szép fiatal menyecske sápadt, beteges, beesett szemű roncs lett, ami a beteg urának még jobban hizelgett. Azt gondolta, érte busul és megbánta az ellene olyan gáládul kifőzött támadást. A főtárgyalást már kitűzték a törvényszéken, de Laci hajlíthatatlanul megmaradt amellett, hogy a tettes nem ő volt, de azt épen nem árulta el, hogy hol töltötte az éjszakát. A bíróság a tanúvallomásokból gyanította a helyzetet, azonban annyi tárgyi bizonyítékot látott mégis a Laci fenyegetései és a be nem vallott csütörtök éjszakai holtartózkodása tekintetében, hogy szándékos emberölés kísérlete miatt az enyhítő körülmények figyelembe vételével hat hónapi börtönre Ítélte. A bíróság és a tárgyalási közönség teljes szimpátiája kisérte Lacit, amint büszkén elhagyta fegyöreivel a termet, sőt annyira megátalkodott volt, hogy védőkülön engedményt adok a kirakataimban feltüntetett rendkívül olcsó u|évi áraimból. Úgyszintén a márkás Selyem- és gyapjú harisnyákból december 31-.ig wl111 ,™’11 Vásárlás előtt nézze meg kirakataimat! Sándor Piafa Unirii 9 ■ sssbssssssbbssssasz Botár Bene Baci gavallér marad«.. Irta: Albert István — Az akkor volt, amikor összevesztek s Laci azt is mondta, „véredet veszem, mint egy fogolymadárnak“! De olyan legény is az, hogy megteszi azt, amit mond, — jegyzi meg Kelemen Juci, aki szívesen lett volna Laci felesége, de az a sovány, szőke leányra reá sem nézett. — Az is bizonyos, hogy Pollák nem viszi el szárazon. Annyi sok embert büntettetett meg, ami miatt sok haragosa van, hogy senki sem sajnálná, ha jól, Isten igazában, valaki „elagyabugyálná“ — mondotta Julisné — az én uramat is négy napra bezáratta, hogy az Isten „sijessze“ el s most oda van ilyen dologidőben... Na, de sok volna regénynek is, ha mind leirnók, amit ezek a „fehérnépek“ mesélnek és kinek ráolvassák a fejére a szentenciát, aminek mégis csak van valami alapja. Csütörtökön este fáradtan közelitett Pollák, vállán puskájával az erdészlak felé. Nadrágzsebeibe dugott kezeivel, fütyörészve élvezte magában azt a hatásköre adta hatalmát, amelynek szigorát érezte majdnem az egész falu. Amint az erdészlaktól nem messze lefelé lejtett a pázsitos oldalon a kis völgyben csörgedező patakhoz közeledve, hirtelen a sötét este leple alatt, őszes bajuszu, idősebb ember „orozkodott“ ki az erdő mélyéből s a kezében elöretartott bundájával nesztelenül közelített az erdőőr felé. Amint utolérte, rádobta a bundát a gyanútlanul lefelé ballagó Fóliákra, hirtelen hátulról átölelte s mielőtt az erdőőr még védekezésre gondolhatott volna is, földre rántotta s a kezében lévő doronggal olyat ütött a tehetetlen Pollák fejére, hogy az eszméletlenül gurult le a patakig, anélkül, hogy támadója személyazonosságáról ideje lett volna meggyőződni... A támadó pedig, mint aki jól végezte a dolgát, felkapta a bundát, hirtelen eltűnt az erdőben... Pollákot aztán nagykésőre a patak hűvös vize ébresztette fel kábulatából és csak homályosan emlékezett arra, hogy mi történt vele. Első dolga az volt, hogy eltagadja azt a szégyent, hogy megverték, de a fején lévő
