Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-06 / 3. szám

2

XV. ÉVF. 3. SZÁM.

In

kedvezőbb szándékai, tervei és javaslatai vannak. Akkor ezeket a dolgokat és

eljárásunk eredményét az ügy természeténél fogva nem közölhettük a nyilvánossággal,

mert attól kellett joggal félnünk, hogy ha talán a jószándékok meg volnának irányunkban, akkor a tulkorai nyilvánosságra hozatal, amint az történni szokott, a román közvélemény ellenkező irányú részéről nyomban-reakciót vált ki és olyan zajt idéz elő, amiben az a kevés is, ami talán javunkra szándékoltatott, elsikkad és megsemmisül az a kedvező kilátás, amely éppen megszületendő lett volna. A minisztere- ■ök ur akkor valóban, hozzáteszem viszonylagosan, de reánk nézve meglepően kedvező kijelentéseket tett, iskolai és más kérdésekben olyan felfogást nyilvánított, amelynek

ha csak egy része is valóra vált volna, jelentékenyen javította volna akkori és mai helyzetünket.

■— Ez volt az oka a mi akkori, a kormánynyal szemben bizonyos fokig tartózkodó magatartásunknak, dacára a választáson velünk szemben elkövetett brutalizálásoknak. Röviddel azután azonban már

nagy csalódások értek bennünket, mert például az első éppen iskolaügyi javaslatnál, az érettségi törvénynél, amely első szövegében tényleg kedvezőbb intézkedéseket tartalma- *ott és jelentékeny javitást az addigi helyzethez képest, az első zajra, az ellenzék első kifogásaira a miniszterelnök, mint szakminiszter és mint a kérdés szakmabeli ismerője is, súlyos •lvi kérdésekben azonnal meghátrált s az eredmény az lett, hogy

a törvényjavaslat még az addiginál, vagyis az Anghelescu által hozott érettségi törvénynél is kedvezőtlenebbé alakult, amennyiben részünkre valóban in peius változtatások történtek. Akkor ezt a parlamentben el is mondottuk, de sajnos az illető urak nem is értették, hogy mi mit kifogásolunk, csodálkoztak rajta és nem vették a fáradtságot sem, hogy *, részleteket behatóan tanulmányozzák. De tisztelt választópolgáfok, éppen az előbb említett okoknál fogva, a felirati vitában és éppen az én felszólalásomban, tartózkodást tanúsítottunk a kormánnyal szemben és kifejezést adtunk annak, hogy kötelességünkhöz híven, mindennemű adóleszállitást célzó, a megélhetést könnyebbitő, a munkanélküliség rettenetes katasztrófájának enyhítésére alkalmas és általában, a szociális és gazdasági kérdésekben minden téren, anélkül, hogy a kormányt politikailag valamiképpen is támogatnánk, hajlandók ▼agyunk segítségünket és közreműködésünket megadni. Azt hiszem, hogy ez volt az egyetlen helyes álláspont, meri hiszen a parlamenti pártpolitikai viszonyoktól eltekintve, nekünk Magyar Pártnak, mint kisebbségi pártnak egyetlen kötelességünk, hogyha politikai téren kevésbé is tudunk eredményekre számítani, de a gazdasági könnyítések terén szakszerű véleményünkkel mindig ott legyünk és közreműködjünk és •zt úgy hiszem, kérkedés nélkül elmondhatjuk, hogy ebben az értelemben és irányban nem is ▼álunk szégyenére a román parlamentnek, mert szaktudás tekintetében mindig megtesszük, ami •sak lehetséges.

Bukarest jobbágyközségei.

Még a nyári parlamenti ülésszakhoz tartozik a közigazgatási törvény novelláris módosítása, amely azt eredményezte, hogy például itt Kolozsváron is, talán még a törvény meghozatala előtt az alkotmá- ayosan megválasztott tanácsot, mondhatni ok nélkül feloszlatták és annak helyébe kinevezett tanács került, amelyben kilenc tag köpött egyetlen magyar kapott helyet. A közeljövőben a közigazgatási törvény njabb reformját tervezik. Ehhez már hozzá vagyunk szokva, mert

ahány kormány volt, hacsak ideje jutott reá, megváltoztatta a közigazgatási törvényt, amelyet nagy költséggel alig lehetett előkészíteni és végrehajtani, amikor a másik kormány már hatályon kívül is helyezte.

Sajnos ez alkalommal sem lehetünk sok remény nyel eltelve, hogy az autonómia valódi gondolata igazán érvényesülni fog, legalább is az eddig nyert értesülések nem mutatnak erre. Különösen megütközéssel tölt el bennünket az a hir, hogy a községeket és városokat bizonyos rang- osztályba akarják sorozni úgy, hogy például a fővárosnak, amely helyzeténél és általános centralizmusánál fogva amúgy is felszívja az élet gazdasági életnedveit,

a többi városok és községek mintegy jobbágyközségei volnának,

amennyiben az egyes községek jövedelmének ötszázaléka a főváros részére lenne beszolgáltatandó.

Miért magas a kamat?

— A legfontosabb kérdés ma a gazdasági kérdés, amellyel kapcsolatos törvényjavaslatok tárgyalását elhalasztották karácsony utánra. Erről a pontról úgy hiszem időszerű és szükséges, hogy nagyobb részletességgel nyilatkozzak. Nem akarok közismert és egyébként inkább elméleti jelentőségű dolgokat fejtegetni, hogy a válság milyen okokból keletkezett, mert ezt a legkiválóbb elméleti közgazdasági szakemberek sem tudták eddig kideríteni s még kevésbé tudták megjelölni a gyógyszereket. Egészen röviden csupán azt emeíem ki, hogy egyrészről talán a devalváció és utána következett stabilizáció szükségszerii betegségeit szenvedjük most. A stabilizáció ellenére is, úgy kell mondanom, bizonyos valutáris bizonytalanság érzése fejlődött ki és ez idézte elő a magas kamatlábat. Úgy kell véljem, hogy a valutáris rizikó elleni bebiztosításképpen emelkedett a kamat, mert

nem tudom belátni, hogy ha a valuta stabil, úgy ebben az országban miért any- ■ nyival magasabb a kamatláb, mint más országokban,

ahol szintén stabil a valuta. A jegykibocsájtó pénzintézet sem engedi le a kamatlábat, mert ezzel igyekszik, ha ugyan tudja, az országban benn tartani a pénzt. Ha leszállítaná a kamatlábat, akkor talán természetes folyamányként még jobban kiszivárogna a pénz az országból.

A bankok és az agrárkrízis.

— Időbeli sorrendben második, de fontosságban talán első ok az agrár világválság, a mostani állapothoz vezetett és amely az agrárországokban sokkal súlyosabban érezhető. Ezt a világ túltermelése idézte elő, de úgy is elgondolható, hogy a túltermelés a háború utáni el- zárkózottságokból keletkezett részben, a szállítási és kiegyenlítési akadályok miatt, amelyek nem engedték, hogy a gazdasági közlekedőedények a maguk törvényei szerint elvégezzék a kiegyenlítést. Ugyancsak a túltermelés folytán áresések támadtak és ezek olyan országokban, mint Románia, amelynek főexportcikke a buza és fővalutaszerző módja az agrárexport, az egyliarmadára, vagy egyötödére csökkent árak mellett a legnagyobb bajokat idézték elő.

— Mindezek részben világokok és azok következményei, de hozzátehetjük, hogy természetesen még belső hibák és okok is hozzájárultak a helyzet még súlyosabbá válásához. Emlékeztethetek arra ez alkalommal, hogy pártunk úgy a parlamenten kívül, mint a parlamentben mindannyiszor felemelte szavát a nézete szerint helyesnek látszó gazdasági rendszabályok megtétele érdekében. Azt is tudjuk, hogy ezeket a bajokat

az itteni légkörben mi kisebbségek még

sokkal súlyosabban érezzük és azoknak még inkább szenvedő részesei vagyunk.

— Már most tisztelt polgártársak, bárhogy is állott a dolog a múltban, ma a hitelélet terén beállott és fennáll az a helyzet, hogy a bankok, még azok is, amelyek se csődben, sem kényszeregyezségben nincsenek, mérlegeket mutatnak ki, nagy számokkal, amelyek — lehet a legjobb bank is — az ő hibájukon kivül esetleg nem realizálhatók és csak fiktívek. Tudjuk, hogy mérleg- és egyéb okokból ezen nem sokat lehet változtatni, de a nagy számok realizálása csaknem a lehetetlenséggel határos, úgy hogy el kell ismerjük, hogy nem is az adósok, vagy a hitelezők, de

az egész lakosság érdekében kell változtatni a helyzeten, a szanálás érdekében valamit .tenni kell

és ezért tényleg a Magyar Párt is, amennyiben arra alkalma nyílott, kifejezést adott annak, hogy elvben szintén hozzájárul és helyesléssel fogadja, hogy a rettentő nagy eladósodásban levő s ezáltal különösen érintett agrár-rétegeken segitsenek.

Biztosítsa az állam a konverziót.

— Részleteket itt talán felesleges elmondanom, mert hiszen a terv még nem tudom hány változáson fog átmenni, amig törvény lesz belőle. Csak azt emlitem meg, hogy ezt a tervet, amelyet első formájában ismerünk,

ebben az alakjában bizonyos vonatkozásokban mégis megalapozatlannak, tehát veszedelmesnek és olyannak ítéljük, amelyet mint futóhomokot az első szellő el fog fújni.

A megoldás alapelveire nézve ki kell fejeznem itt azt az álláspontot, amely azt hiszem általános megegyezésre kell találjon:

— A megoldás csak egyetemes szempontok figyelembevételével lehet helyes és igazságos. Tehát nem lenne igazságos könnyíteni a polgárság egy részén, de egyben a másik részét a romlásba taszítani. Bármily népszerűtlennek is tűnhetik ma esetleg fel ez, pártunk, amely a magyarság minden rétegét magában foglalja és képviseli, a becsületes hitelezők és betétesek érdekeinek védelmében mégis fel kell emelje szavát, mert betétben

több milliárdot kitevő nemzeti vagyonunk elkallódását a mulasztás vádja nélkül nem nézhetjük ölhetett kezekkel.

— Például gondoljunk csak arra, hogy biztos pusztulás vár összes falusi hitelszövetkezeteinkre, hogyha nem gondoskodunk arról,

hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül oldassák meg e kérdés. Szabad-e védtelenül veszni hagynunk

278 szövetkezetünket, körülbelül 100.000 tagjával, 35 millió lej üzletrészével. Elveszne az áltáluk kezelt körülbelül 330 millió lej, mely majdnem egészbán kisgazdák kisösszegü tőkéjéből tevődik össze, amely kisgazdáknak lett kikölcsönözve. De a végleg eladósodott iparos- és kereskedő osztályunk sem hagyható figyelmen kivül.

— Minthogy itt a nemzetgazdaság létérdekével állunk szemben,

az állam, tehát az egyetemesség kell, hogy a megoldás terheit hordozza.

Az államnak kellene biztosítania a kibocsáj- tandó és sorsolás alá eső kötvények

árfolyamát és kamatozását.

Előre hangsúlyozom, hogy kivánjuk azt, hogy mi magyarok, az egész akciónak nemcsak terheit viseljük, de annak előnyeiben is aránylagosan részesüljünk.

A lelkészek nem tudnak megélni.

Egy másik fontos kérdés, amelyet a parlament most az ünnepek előtt már letárgyalt, a költségvetés. Ezt lcénytelenségből és a szükség parancsára leszállították 25 milliárdra, bár véleményem szerint még ez is magas. Nem is azt akarom kifogásolni, hogy miért történt a huszonötmilliárdra való leszállítás, hanem azt, hogy ez nem történt aránylagosan és a szükségletek fontossága szerinti egyenlő mértékben. Ha igy történt volna, akkor nem következhetett volna be az, hogy a lelkészség járandóságát,

amely éppen a mai társadalmi viszonyok között talán a katonaságéhoz hasonlítható, elsőrendű fontosságú munkát fejt ki

a társadalmi béke és a rend fenntartása érdekében, hogy egyházi szolgálatáról most ne beszéljek, olyan nagy mértékben leszállítsák. A kisebbségi egyházaknál is a lélekszámot vették figyelembe, de nem helyes és nem hiteles adatok alapján. Ez az eljárás azt a hibát is hordozza magában, hogy egészen másként birá- landók el az ortodox hívek, amelyek kompakt tömegekben élnek, mint a kisebbségi egyházak, amelyeknek hivei részben szórványokban laknak és mégis ugyanarra a lelki gondozásra van szükségük, mint az ortodox egyházhoz tartozóknak. A leszállítás annál sérelmesebb a mi egyházainkra nézve, mert

egyházaink alapvagyonát jóformán kártalanítás nélkül elvették és az őket az agrárreformnál megillető földilletményeket viszont nem kapták meg, mig mások ott is kaptak, ahol nincs is gyülekezetük. A lelkészi kongruát olyan zuhanásszerűen csökkentették, hogy ez a lelkészektől elveszi a lehetőségét, hogy társadalmi állásukhoz méltó életmódot folytassanak. Sajnos, amikor felszólaltunk, itt is azt hallottuk, éppúgy, mint az iskoláink számára nyújtandó nagyon csekély államsegéllyel kapcsolatosan, hogy lehetetlenség, képtelenség, hogy egy fillért is adjanak s mondották ezt ugyanakkor, amikor a tanítói fizetések törvényjavaslatánál, amely a fizetések 50 százalékát a községekre akarta hárítani, az ellenzék támadására a kiküldött bizottság egy

negyedóra alatt egy milliárdot talált meg a költségvetésben,

mint felhasználható felesleget, amely negyedórával azelőtt még nem volt meg. Ezek azok a fődolgok, amelyek az áldozatinak nevezett költségvetéssel kapcsolatban méltó kifogásainkat váltották ki.

Nyugdijpénzek temetője. — Ugyancsak állandóan napirenden tartottuk a nyugdíjasok igazán szívfacsaró helyzet tót. Nem is akarom ezt bővebben részletezni. Közbenjárásaink, sajnos, legnagyobbrészben eredménytelenek maradtak. Amikor elsőizben