Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-06 / 3. szám

TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 34256—927. Cluj- Koloss vár, i 932 január 6. SzGíÓCL Fontos politikai nyilatkozatokat tett Bethlen György kolozsvári beszámoló beszédében ELŐFIZET. > BELFÖLDÖN: I évre 800 lej, félévre 400 lej, negyed évre 200 lej, egy hóra 70 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 508. ELŐFIZETÉS MAG YAROBSZ AGON: 1 évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévr* 12.50 pengő. Egyes szám ára 3 lej. XV, évfolyam, 3-£k sseám. Egyes szám ára SÍ fillér. A kolozsvári Magyar Párt tagozati közgyűlésén az országos párt­elnök a gazdasági krízisben elnyomott magyarság helyzetét tárta fel Befelé szabad véleménynyilvánítás, kifelé egység és legyelem — mór doíia Vásárhelyi János kolozsvári pártelnök — Meghiúsult a zavar­kellők minden kísérletezése w (Kolozsvár, január 4.) A Magyar Párt ko­lozsvári tagozata vasárnap délelőtt tartotta tisztújító közgyűlését, amelyen megválasztotta uj elnökségét, intéző bizottságát és amelyen Bethlen György gróf országos pártelnök mon­dotta el beszámoló beszédét, mint a kerület magyar képviselője. Ez a beszámolóbeszéd nagy jelentőségű a kisebbségi sorson élő magyar nemzet mai életében, mert olyan tárgyilagos megállapításokat tartalmaz, amelyek szüksége­sek a kimondhatatlanul súlyos válságban élő magyarság magatartásához. De ennek a vál­ságnak a nemzeti létre aggasztó tüneteit a lé­lek mélységéből fakadó átérzéssel idézte fel, an­nak a bizonyságnak leszögezésével, hogy a leg­fontosabb a magyarság számára: mégse veszítse el a kitartását. Meghatódottsággal és megha­tóan mondotta ezeket a szavakat s könnyel telt szemmel kívánt ennek az árva kisebbségi ma­gyar nemzetnek jobb esztendőt. A kolozsvári tagozat elnöki székét Vásár­helyi János református püspökhelyettes fog­lalta el az általános közbizalom megnyilvánu­lása alapján. Olyan székfoglalót mondott, amely sokkal több mint egy szép és jelentős beszéd s amely precíz dogmája a magyar szervezett­ség nagy fontosságának. A magyar polgárságnak erre a közgyűlé­sére már előre igyekeztek bizonyos körök be­ígérni, hogy meg fogják zavarni. A kísérlet megtörtént, de a magyar polgári öntudat ko­molysága ezúttal is elhárította magától a za­vargó elem kísérletezését, mint ahogyan a szen­vedő magyarság méltóságteljes komolyságának mindenkor sikerülni fog elhárítania magától a botrányokozó elemeket. A közgyűlés megtartására nem állott ren­delkezésre nagyobb terem, mint az Iparos Egy­let gyülésterme, amely annyira zsúfolt volt a város különböző tizedeiből összegyűlt megbí­zottakkal és küldöttségekkel, hogy a szomszé­dos termet is megtöltötték a résztvevők és na­gyon sokan távoztak el, mert a külső terembe sem tudtak beszorulni. Az évi jelentés. A közgyűlés közönsége lelkes ünnepléssel és éljenzéssel fogadta Bethlen György gróf orszá­gos pártelnököt, aki Inczédy-Joksman Ödön dr. ügyvezető alelnök és Deák Gyula dr. főtitkár kíséretében érkezett meg. Török Bálint tagozati alelnök nyitotta meg a közgyűlést bejelentve Paál Árpád dr. eddigi elnöknek a városból történt eltávozását és az elnökségről emiatt történt lemondását. Hantoe Gyula titkár olvasta fel a tagozat Működéséről gzóló jelentését. A jelentés képet ad«W a kolozsvári polgárság gazdasági helyze­Az elnöklő Török Bálint alelnök Bethlen György gróf, országos pártelnöknek, mint a kerület magyar képviselőjének adta át a szót, akit hosszas éljenzéssel üdvözöltek. Az éljenzés és taps lecsillapultával Bethlen György a kö­vetkezőket mondotta: Készséggel és örömmel teszek eleget az el­nökség szives felkérésének és ragadom meg az alkalmat, hogy ezen a helyen és alkalommal rö­viden beszámolót, illetve tájékoztatót adjak a közvélemény számára azokról a dolgokról, ame­lyek utolsó összejövetelünk, vagyis a választá­sok óta történtek. Éhből az alkalomból elsősor- ban is kötelességemnek tartom hálás köszönete- met kifejezni azért a buzgó támogatásért és sikeres küzdelemért, amelyben éppen Kolozsvár és Kolozsmegye magyar választói példát adtak az ország összes többi magyar választóinak és amellyel, amint ismeretes, éppen Kolozsváron az eddigi összes eredményeket felülmúló siker­re, diadalra vitték pártunk zászlóját. Fogadják ezalkalommal is ezért hálás köszönetemet, úgy a magam, mint a párt nevében. A választások súlyos erőpróbája. — Ha már a választásokról van szó, nem mulaszthatom el, hogy rá ne mutassak arra az általánosan elismert jelentős tényre, hogyan folytak le a választások. Amint méltóztatnak tudni, főleg a Székelyföldön végigtapostak, végigtiportak a magyar nép szabad akaratnyilvánításán és igy születtek meg a látszólagos ered­mények, amelyek azonban, ha bármilyen sajnálatosak is, de mögöttük, amint magam is szemlélője voltam ezeknek az eseményeknek, annál felemelőbb tapasztalatokat rejtenek. Ugyanis egy látszólag nagyon szép ered­mény, amely esetleg csupán alkalmi ösz- szekováesolásnak lenne a következménye, nem volna olyan értékes, mint a valódi megnyilvá­nulása pártunk, fajunk iránti hűségnek, ame­lyet csak külsőleg fojtottak el és erőszako­san bilincseltek meg, de valójában a faj- hűség és a fajszeretet olyan erőpróbája és megnyilvánulása volt, hogy több és becsesebb jelentőség számukra bár­milyen szép eredménynél is. Magam is tanúja Toltam, szvaved# alanya Toltam az események­nek és mondhatom, hogy a brutalizálás miatti levertség mellett felemelő érzést hoztam magammal. Nem is akarok tovább időzni ennél a pont­nál, mert hiszen ezek a tizenhárom év óta fenn­álló rendszernek csak újabb megnyilvánulásai voltak. Hogy ezek mellett országos viszonylat­ban mégis megtörténhetett az, hogy a jelenlegi kormányzócsoport, amely paktumokat is kötött és a szükséges többségi százalékot csak szűkén tudta megszerezni, annak szomorú oka az, hogy már a parlament feloszlatása előtt félévvel a jelenleg érvényben levő választ* tási törvény eltörlésére megindult tárgyalások és szándékok befejezetlenek és eredménytelenek maradtak. Az volt a terv, hogy a valódi aránylagosság alapján hozzanak törvényt, de az utolsó pillanatban az általános tervezgetó- sek meghiúsultak, mert éppen az erdélyi románság állott elő ag­godalmakkal olyan irányban, hogy Erdélyben, erdélyi vi­szonylatban tiszta arányosság mellett o válasz­tások eredménye kedvezőtlen lehel a román pár- tokra 'nézve. Országos viszonylatban talán haj­landók lettek volna a törvényjavaslat elfogadá­sára, a tiszta arányosság elvének felállítására, az utolsó percekben azonban azon gondolkoztak, hogy milyen rendszabályokkal lehetne ezt meg­korrigálni, úgy, hogy a kisebbségi elemek érvényesülését ne te­gye teljes mértékben lehetővé és huza-vonákkal úgy nyújtották a dolgot, hogy végül is feloszlatták a parlamentet és éppen azok a pártok, amelyek azért siettették az uj választási törvényt, hogy őket ne lehessen hát­rányos helyzetbe hozni, kerültek rosszabb szi­tuációba a huza-vona és soviniszta magatartás miatt éppen Erdélyben is. Az uj kormány kisebbségi politikája. Amikor a Iorga-kormány a parlamentben bemutatkozott, mi a választóink és a falu iránti kötelezettségből kötelességünknek tartottuk nyomban érintkezésbe lépni a kormány fő­jével és érdeklődni nála, hogy tényleg iga­zak-« azok a hírek, amelyeket akkor, amint emlékeztük a sajtó hozott, hogy, az aj kormány szakítani akar az eddigi kisebbségi politikával és legalább is t%- szoByfesqsa* »«ésae* más és ráoknfev« sokkal Bethlen György gróf beszámolója téről s azokról az erőfeszítésekről, amiket a párt ilyen helyzetben a polgárság érdekében kifej­tett és kifejteni tervez. Részletesen beszámolt a politikai, de főként a várospolitikai tevékeny­ségről, a jogsegélyezés munkájáról, a kolozs­vári magyarság kulturális, főként iskolaügyi nehézségeiről. Utána Cseh József iparos szólalt fel, aki talpraesett beszédben adta tanú jelét annak, hogy a nép mennyire átérzi a legfontosabb magyar védelmi vonal épségének, az összetartó egységnek a becsületes védelmezését s indítvá­nyára a jelentést a közgyűlés egyhangúlag vette tudomásul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom