Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-28 / 21. szám
KuniUjSíCS XV. ÉVF. 21. SZÁM. A Magyar Fárt kolozsvári tagozatának munkaprogramja Irta: Vásárhelyi János. IV. III. A munka kerete'rek megteremtése. Ha Pártunk jelenlegi helyzetét megvizsgáljuk, mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy e munka elvégzéséhez a legszükségesebb előfeltételek hiányoznak. Hiányzik elsősorban a folyamatos, szervezett munka végzésére a megfelelő helység. Kolozsvár magyarságának ez idő szerint nincs otthona, ahol találkozhassék. Nincs egy alkalmas nagy terme, amelybe egyetemesebb megmozdulások alkalmával összegyűlhessen. Egyáltalán nem szükséges fejtegetnem, hogy ez tisztán társadalmi, de még inkább kulturális szempontból milyen végzetes kárt, az egységes közszellem kialakítására mennyire pótolhatatlan hiányt jelent. Tehetetlenségünknek egyenesen siratnivaló bizonysága az, hogy Pártunk rendszeres munkájának végzésére megfelelő tanácstermünk, irodahelységünk sineş. E ténynek felismerése teszi szerintem a mostani nehéz időkben még inkább elengedhetetlen feladatunkká azt, hogy Kolozsvár magyarságának otthont teremtsünk és komoly és sürgős feladattá tegyük a magyar ház kérdésének a megoldását. Egy olyan magyar házat kell felépítenünk, amelyben egyetemes érdekűinket szolgáló szervezeteink állandó elhelyezést nyerjenek. Elhelyezést találjanak benne Gazdasági Egyleteink, Hitelszövetkezeteink, Irodalmi Társaságaink, Népjóléti szervezeteink és egyetemes társadalmi szövetségeink. Az az, összeg, amelyet ezek a szervezetek változó helységeik bérösszegére fordítanak, az az összeg, amelyet egyes alkalmi összejövetelekre a cél szolgálatára nem is alkalmas különböző termekér esetről-esetre fizetnek, már együttesen, önmagában is akkora tőkét képvisel, hogy ennek felhasználása a kérdés egyetemes és állandó megoldásában elhatározóan jelentős tényező lehet, de ettől függetlenül is annyi minden érdekünk kapcsolódik egy Magyar Otthonnak megteremtéséhez, hogy annak megteremtésében számítani kell társadalmi szervezeteink, magyar testvéreink részvételére is annál is inkább, mert gondolatom szerint egy ilyen magyarház felépítése a befektetett, tőke tisztességes jövedelmezőségét is kihozná és biztosítaná az alkotásban résztvevő érdekeltségek számára. Képzeljük el, hogy mit jelentene az, hogy ebben a magyar házban centralizálva láthatnék egyetemes célokat szolgáló társadalmi szervezeteinket, ha a különböző érdekei védelmét kereső magyar ember úgy tekinthetne erre a házra, ügy lépne be ebbe a házba, mint ahogy a gyermek tekint szülei házára. A kérdés reális megoldására nézve is lesz javaslatom, amelyet kellő időben egy bizottság elé óhajtok terjeszteni. Most csak felvetni kívántam ezt a gondolatot, amely szerintem Pártunk eredményes munkájának egyik elengedhetetlen előfeltételét képezi. íme ezekben próbáltam körvonalozni azt a prc,;rararnot, amelynek szolgálatára csekély erűmet felajánlani kötelességemnek ismertem. Jól tudom, hogy semmi egyéb nem vagyok, csak egy gyönge kéz, amely magasra tartani hivatott azt a szövetnéket, amelyben égnie kell a jövőbe vetett, hitnek és reménységnek. Ma mindnyájan fáradtak, csüggetegek, kishitüek \ agyunk. Mindnyájunkat nagyon-nagyon megpróbál. a folyton nehezebbé váló élet. És mégis, amikor erre gondoltam, eszembe jutott egy tör lén el fen kép, amelyet régen olvastam, de mégsem felejthettem el. Halálos ágyán feküdt a németek egykorú jeles uralkodója, az öreg Vilmos császár. Felkereste udvari lelkésze, Koegel. Látta, hogy az öreg, beteg császár halálosan fáradtan is államügyekkel foglalkozik. Nem fáradt felséged? — kérdezte — Nincs időm fáradtnak lenni — felelte a császár. Nincs időnk fáradtnak lenni, úgy érzem én is. Az erdélyi magyarságnál nincs ideje fáradtnak lenni, mert ha fáradt, csak a halál párnáján pihenhet. Az erdélyi magyarnak, úgy, amint azt egyszer Bánffy Dezső mondotta, akarnia kell mindig, ott kell lennie mindenütt, és nem szabad ellsüggednie soha. És én ehez még azt is hozzá teszem, hogy ina nemcsak arra nincs időnk, hogy fáradtan tétlenkedjünk, de arra sincs időnk, hogy kicsinyeskedjünk, személyeskedjünk, apró es jelentéktelen vitatkozásokban éo csipkelődésekben forgácsoljuk el azt a kevés erőnket is, ami még van, hanem ma mindent elfelejtve, mindent megbocsátva, igazán csak a döntően nagy feladatokra kell tekintenünk és egyedül csak azok megoldására fordítanunk minden erőnket. Panaszkodunk, hogy nyomorult, szegény, kilátástalan az életünk. Hadd feleljek erre a panaszra s végezzem is azzal előterjesztésemet, amit az igazán nyomorult életről egy nagy gondolkozó mondott. Nem az teszi az embert nyomorulttá, hogy meg kell halnia, hiszen mindnyájunknak vége a fájdalomnak tüzes szekere, de nyomorultan élni és nem tudni miért, tört szívvel, kimerülve, elszigetelve, az emberi társadalomból kiragadva, a velünk nem törődő általános közöny övével körülfogva, abba bebörtönözve, siketen és némán, darabonként halni meg, úgy, hogy soha senkinek hasznára nem voltunk,, ez a nyomorult élet. Arra kell törekednünk, hogy ilyen nyomorult életet ne éljen egyetlen magyar ember se. Teljesítse mindenki kötelességét és ebből a kütelességteljesilésből meg fog születni a boldogabb jövendő. Tele in téttel arra, hogy e munkaprogramra csak az én egyéni elgondolásom' foglalja magába, azért voltam bátor előterjesztésemet írásban megtenni, hogy teljes tisztelettel arra kérjem az intéző bizottságot, hogy ez előterjesztést egyelőre tudomásul véve, szíveskedjék kiadni felülvizsgálatra és bírálatra és kiegészítésre egy bizottságnak, amely a keresztülvitelre nézve egy későbbi ülésünkben tegyen akár egyszerre, akár fokozatosan előterjesztést. E bizottság tagjaiul tagozatunk elnökségének tagjain kívül javaslom: hogy intéző bizottságunk kérje fel a következő urakat: Ugrón István, dr. Bethlen György, Kovács Gyula, Kovács András, Dr. Jelen Gyula, Török Bálint, Mester Mihály, Réti Károly, Kovács Kálmán, Sallak Dezső, Hevesi József, Dr. Nagy Ferenc, Dr. Ferenc József, Dr. Janovics Jenő és Dr. Veress Ferenc urakat. Tíegyven éve ab gyorssegélyt a kolozsvári Tfíen tő- Egyesület Háromszázezernél több esetben nyújtottak segítséget negyven év alatt a kolozsvári mentők — Egy kiszállás egy forint negyven krajcárba került az első évben, ma pedig 127 lejbe (Kolozsvár, január 26.) Nevezetes évfor dúló napja a szerdai nap: január 27-én, éppen negyven éve annak, hogy a Kolozsvári önkéntes I.Ieatőegyesüiet megkezdte működését. A Mentőegyesület négy évtizedes munkája nyitott könyv minden kolozsvári ember előtt. Az öregebbek még emlékeznek a mentők hires lo vaskocsijára, amely becsületesen és pontosan jelent meg mindig a bajbajutott emberek lakása előtt. Azt is mindenki tudja, hogy az egyesület nagy erőfeszítésekkel kölcsönvett pénzen, még a magyar uralom alatt felépítette, a maga székházál, amely azonban, sajnos, a végén mégis csak kicsi szőtt a kezéből, mert humánus működésének jelentősége solisem állott arányban a közönség támogató készségével. Most már autója is van a kolozsvári Mentőegyesületnek. amelyet ismételten sorsjegy- akciókkal megkíséreltek szanálni, azonban mintha a fatum üldözné ezt a szépcélu egyletet, a legutóbbi mentősors játék jóformán egy f.illérnyi hasznot sem. produkált. Ez a jubileum mindenesetre jó alkatúm ar ra, hogy Kolozsvár polgársága gondoljon ismét a Mentőegyesületre és igyekezzék valami módon komoly talpraállását elősegíteni. Hogy minden erre irányuló törekvés megérdemelt volna, azt bizonyítja az az érdekes cikk, amelyet Konrádi Dániel dr., az egyesület igazgatója küldött, be hozzánk: Január 27-én este 8 órakor van 40 éve annak, hogy a helybeli önkéntes Mentőegyesület működését megkezdte. Első állomása a Belki- rály (ma Str. Brafianu) ucca 3. sz alatti házban volt. A legelső eaolgálatot dr Brandt József egyetemi tanár, szakelnök, dr. S- Pataky Leó igazgató jelenlétében dr. Papp Gábor és Jórend József végezték. Az első és második napon semmiféle baleset nem történt. Legelőször január 29 én délután 4 óra ?0 perckor vették igénybe a mentőket, amely körülmény igy van bevezetve a naplóban: „Rendőrségtől telefonon jelentik, hogy a Ivülmonostor ucca 42. szám alatt egy asszony hirtelen rosszul lett Kimentek dr. S. Pataky Leó, dr. Fein Hermann és Palkovics János. A helyszínén a kapuközben egy idősebb asszonyt találtuk, akinél már a halál beállta állapíttatott meg.“ Január 31-én egyszer, február 1-én kétszer vették igénybe és azóta igy tart ez napról-napra, úgy. hogy átlag 9 esetben veszik ma igénybe a mentőket egy nap alatt. A 40 év alatt 316.425 esetben nyújtott segítséget. Az első évben 1097 volt az esetek száma és a város közönsége évi 1000 forint, szubvenciót nyújtott. A legelső nagyobb szereplésre 1891 junius 4-én adódott alkalom a Szamosfalva határában felmerült vasúti szerencsétlenságnél, amikor 30 sebesültet részesített első segélyben kik közül 17 súlyosan sérültet a kórházba szál ütött. Ugyanebben az évben átköltözött az Gvár tér 6. szám alá. majd 1912-ben a Monostori ut 27. sz. alá. Az esetek száma elég gyorsan megszaporodott; az 1901. évben már 2121, majd 1903-ban 2500, 1905-ben 3174, 1911-ben 4044, 1912-ben pedig 4406 volt. A városi szubvenció 189G után 2600 forint, majd 6200 korona egészen az impérium átvé teléig, amikor 200 000, 300.000 lejig emelkedik, az 1931. évben már csak 150.000, de amint értesültünk, a folyó 1932. évre 300.000 lej van előirányozva. Igazgatók voltak: 1898-ig dr. S. Pataky Leó, 1906-ig dr. Hevesi Imre, azóta pedig dr. Konrádi Dániel, aki egyébként 1894-ben lett mentő, vagyis 38 évvel ezelőtt. Nálánál régibb tagok dr. Engel Gábor, dr. Höncz Kálmán, dr Mezéi Sándor és dr. Scheitz Vilmos. A ma itt. élő orvosok közül dr. Filep Gyula, dr. Gspan Károly, dr. Jancsó Ödön, dr. Harth Albert, dr. Gergyay Árpád, dr. Kappel Izidor, dr. Sárdi Elemér, dr. Szilágyi György, dr. Veress Ferenc, dr. Tatar Corio lan, dr. Os- tatea Valér, dr. Szövérdfy György, dr. Stanca Constantin, dr. Stanca Dominic, dr. Csák István, dr. Imrei Károly, dr. Szegedi József, dr. Gergely Endre, dr. Pataki Jenő, dr. Büehler Dezső, dr. Feszt György, dr. Goldberger Ede, dr. Koleszár László, dr. Kopár Gerő, dr. Mátyás Mátyás, dr. Koronka István, dr. Pártos Ervin, dr. Porsche Ferenc és dr. Stern Vilmos voltak az egyesület működő tagjai. Érdekesen mutatkozik az egyesület történetéből az egy eset ellátásának ára. Az első évben pl. 1 forint 40 krajcárba került, 1912-ben 5 kor. 90 fillérbe, ma 127 lejbe. Első elnöke dr. Haller Károly egyetemi ta nár, utána Dózsa Endre alispán, az impérium átvétele óta dr. Jacobovici egyetemi tanár. Ha a fenntemlitett 300.000 lejt ez évre a várostól megkapjuk, egy uj mentőautót kell beszereznünk, mert a meglévő egy autó már 3 éve van állandó használatban és nem is győzzük az emelkedő kiszállásokat egy autóval lebonyolítani, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy egyszerre többfelé hívják a mentőket. Jelenlegi orvosi személyzete az igazgatón kiviil dr. Muresan loan, dr. Cosma, dr. Kese, dr. Mohaiu, dr. Naghi, dr. Prăgoi. dr. Petri, dr. Russu s dr. Vulcu. Konrádi Dániel dr. JÖN - JÖN - JÖN lime mm legújabb pompásan rendezett elegáns filme: Varsói nuokanóvérem vig operett, melynek többi szerepeit Fritz Schultz és Szőke Szakáll alakítják.
