Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-16 / 11. szám
XV, E VF. 11. SZÁM. Százezer veszendő magyar lélek Domokos Pál Péter megrázó erejű könyve a moldovai csángókról, akiket a romanizálás nyelvük és fajtájuk elvesztésére Ítélt Hatvanöt magyarnépdal,mint utolsó reménysugár A Kárpátok keleti lejtőjén a Tatros, Beszterce, Szeret és Pruth-folyók vidékén élnek az etelközi magyarok utódai az u. n. „moldvai csángók“. Számos könyv és cikk foglalkozik velők és bár ezer esztendőn keresztül megőrizték magyar anyanyelvűket, az össznnigyarság- gal való szoros kapcsolatot soha sem sikerült megtalálóiok. A róluk való eddigi ismereteink mellett is értékes meglepetés ránk nézve. Domokos Pál Péter kézdivásárhelyi tanitóképez- dei tanár „A moldvai magyarság“ c. irodalom- történeti jelentőségű könyve, amely a napokban hagyta el a sajtót, a szerző kiadásában. Kerékpáron a csángók kiköt* Domokos Pál Péter 1929. év folyamán kerékpáron bejárta az egész vidéket egy hegedűvel a hóna alatt és hónapokat töltött a moldvai magyarok között értékes folklór munkát munkát végezve, aminek eredménye a most kiadott, ismeretlen (16 moldvai csángómagyar népdal, amelyeket ma is 100.000 ember dalol „Istentől, embertől elfeledve, úgy testileg, mint lelkileg nagy nyomorban tengődve.“ Azalatt a négy hónap alatt, melyet köztük töltött, állandóan néppel érintkezve, sikerült Domokos Pál Péternek ezt a sajátos világot felfedeznie számunkra és igy könyve nemcsak történelmi és irodalmi dokumentum, hanem kiáltó szó is, amely sürgős kötelességekre kell hogy ébressze az erdélyi magyarságot vér testvérei vei szemben. Az értékes munkát az alábbiakban ismertetem: A csángók múltja. A 800 oldalra terjedő munka három részre oszlik. Az első rész történelmi visszapillantás a rendelkezésre álló források ismeretével és felhasználásával. Röviden tájékoztat a moldvai magyarok helyzetéről a XIII. század első felétől a XlX-ik századig bezárólag . Ismerteti Oucrini, Bandin Márk jelentését és századtól századig kíséri helyzetüket, bemutatja Zöld Péter jelentését, dr. Gustav Weigand lipcsei, dr. Wich mann György finn és Radu Rosetti román egyetemi tanárok megállapításait és végül a legújabb idők érdekesebb megállapításait. Az általa követett „történelemifás“ módszere ellen hozhatnánk fel kifogásokat, de a könyv célja nem a módszeres történelemirás volt, hanem történelmi tájékoztatás és az általa végzett kutatások elért eredményeinek bemutatása. Mindössze expozíció a könyv súlypontját tevő mai helyzet megértéséhez és a gyűjtéséből származó irodalmi, népköltészeti anyag kellő értékeléséhez. Ennek a célnak a történelmi expozíció meg is felel és szükséges is. Viszont az eddigi, s elég gazdagnak mondható csángó-történelmi források mellett is nagyon nélkülözzük a moldvai csángómagyarság egyetemes, átfogó, mindenre kiterjedő okn.vomozó és megbizahtó történelmét Historikusaink, Bitai, Karácsonyi János, P. Boros stb. inkább részletkérdésekkel foglalkoz- 1 iAzt P°dig mondanunk sem kell. hogy az eidélyi szellemi, kulturális magyar-közösséglie való bekapcsolásukra jelentősebb lépés alig történt, pedig, hogy egyebet ne említsek a moldvai csango-magyar népköltészet integráns részét kellene, hogy képezze az erdélyi magyar iroda- loiimak és formailag is belekapcsolandó volna. Már maga az a kérdés is igazolja azt a sokszor hangoztatott meggyőződésemet, hogy az erdélyi magyar irodalom komoly jelentőségének le- szögezéséhez múlhatatlanul szükség van egy rendszeres külön erdélyi irodalomtörténetre és egy művelődéstörténetre, ami nem jelentene aposztáziát az egvséges magyar irodnlom szempontjából sem. Viszont azonban kulturális fejlődésünk, gazdagodásunk, öntudatunk és jövőnk függ tőle, ami a népi fennmaradásnak is egyik legfőbb feltétele. A Domokos Pál Péter könyve egyben a legfőbb bizonyíték arra nézve is, hogy úgy történelmi, mint nyelvészeti téren milyen sok és értékes tennivaló vár , szakembereinkre. Magyarul nem tudó lelkipásztorok. A könyv legszomorubb aktuálitása és legmegrázóbb fejezete, az a rész, amely a ír oldvai Kft: nTm-Míim»iiiw»i—i ihbim» ww emu mhmi 'tik közül 100.000 kétségtelenül magyar eredetű is 65.000 ma is magyarul beszél. A kép azonban ssak úgy volna teljes, ha leközölhetnék a Domokos Pál Péter könyvének idevonatkozó részét egész terjedelmében. így csak mégétnliteffi, hogy az istentisztelet a mise latin szövegének kivételével mindenütt román nyelven foljdk. A prédikáció, keresztelés, gyónás és a szentségek kiszolgáltatása szintén függetlenül attól, hogy a hívek egyrésze nem is érti. A nép pedig gör* esősen ragaszkodik anyanyelvéhez és ennek köszönhető, hogy itt-ott, ajkán egy-egy „diák“- kántor jóvoltából mégis felhangzanak a régi magyar egyházi énekek. A papság eljárására és szellemére jellemző az a leirás, amit a görzafalvi plébánosról nyújt, az iró: „A pléh. Jón Gkérgu csángó származású, husii férfi. Magyarul egy szót sem tud. Öntudatos román. Minden tette, lépése, épitése öntudatosságát igazolja. A falu legényeit, leányait „karénekre“ és a kul- turházba parancsolja, hol román énekekét és színdarabokat tanit be. Még szomorúbb valóság. hogy kántora sem tud magyarul.“ Mindezek ellenére is a moldvai csángók kétségbeesetten ragaszkodnak nemcsak anyanyelvükhöz, hanem ősi szokásaikhoz is, amelyekről szintén beszámol Domokos Pál Péter könyve. eirja a fonót, házaikat, öltözetüket, a betlehe- mes játékokat és közli lakodalmas szokásaikat. E két utóbbi különösen értékes. Természetesen nem végezhetett rendszeres ethnografiai munkát, de amit nyújt az mind megmentett kincs. A dolog természete hozta magával, hogy bizonyos ripórtszerüség* érzik munkájának ebben a részében, de igy még élethiibb és markánsabb a leirás, mintha hideg tudományosság és szépen fésült mondatok vértelen általánosításaiba szorította volna mondanivalóit. Batvanö: magyar népdal J\ Kon.vv narmaaiK ms zenen au ja a valóban megbecsülhetetlen kincset, azt a 65 moldvai csángó-magyar népdalt és balladát, amelyeket rendkívüli kitartással és lelkiismeretességgel ő gyűjtött és kottázott le, Igen helyesen jegyzi meg, hogy ez a gyűjtés ,.a ^magyarlakta négy zenedialektus területét egy ötödikkel, a Keleti Kárpátoktól a Tekucs megyében levő Găiceana- unguri nevű faluig bővíti. Ezen ötödik zene- dialektus területet sok apró csoportra lehetne osztani. A Tatros völgyében más a beszéd, az ének, mint a Szeretli-paríján. Gaiceanában más a kiejtés és a hangsúlyozás, mint az előbb említett két területen... Nyelvésznek cs a zenésznek egyformán értékes tanulmányterület lehetne egész Moldva. A két nép, két faj, két vallás egy- másrahatása, egyik nyelvnek a másikba hatása talán sehol nem olyan érdekes, mint éppen itt! A dalokat az eredeti tájszóiás fonetikája szerint közli, irodalmi nyelvre nem irta át, de ehelyett a dalok végén a nem érthető szavakból szótárt állított össze. Arra nincs terünk, hogy e páratlanul szép anyagból Ízelítőt mutassunk be, de kétségtelen, hogy a csángó népköltészet a legszebb darabjaiból valók. Szépség, báj, költészet mindenik még a ránknézve szokatlan selypítő dialektusban is. Igen soknax természetesen megvan a székely variansa is, ami a közös törzset mutatja, ami történelmileg is egészen könnyen bizonyítható. A gyűjtés maga külön tanulmányt érdemelne, ami — hisszük —- szakemberek részéről nem is fog elmaradni; de e helyen a recenzis kereteit túlhaladja. Kriza „Vadrózsák“ c. munkájához hasonló jelentőségű irodalomtörténeti szempontból a Domokos Pál Péter gyűjtése, bár a nyel-_ vészeti, tudományos feldolgozása hiányzik, ami nem is volt célja és mit sem von le a könyv nagy értékéből. A Domokos Pál Péter könyve, — melyről még igen sokat lehet Írni, — megérdemli, hogy értékéhez méltó feltűnést keltsen és az erdélyi szellemi élet egyik jelentős úttörőjének tartsuk. Kár, hogy mindössze csak 500 példányban jelent meg, mert ezzel mindenkinek meg kellene ismerkednie, aki az erdélyi magyarság jövőjét szivén viseli. Értékes, tanulságos, meglepő, uj költeményekre ráébresztő és egyben nehéz vád a múltra, felelősség a jövendőre százezer csán gó - magyar nevében. Alsórákos. Nyíró József. Napi két órával hosszabbították meg a leányiskolák tanítási idejét (Bukarest, január 14.) A közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki, mely szerint a magánvizsgák és különbözeti vizsgák január 20. és 25-ike között tartandók meg, mindenkor a délutáni órákban, hogy a tanárok rendes óráit ezek a vizsgák ne zavarják. A minsizter ezenkívül kiadta a leányiskolák tanrendjének napi két órával való meg hosszabbítására vonatkozó rendeletet is, mely idő alatt kézimunkát, varrást és szabászatot, fognak tanulni. A rendelkezés február 1-én lép életbe. , Szerezzen tarlós örömet családjának! Iratkozzon be a legnívósabb _____ assswc*-**. HÄ üiéi .. .... Dante Micsönbönptárba Strada Nicolae Jorga (Jókai u.) 5. ahol bármikor megkaphatja minimális köl- esöndijért az irodalom legújabb remekeit. Szépirodalmi, tudományos, és szakkönyvekben négynyelvü hatalmas választék. Helyben díjtalan házhoz szállítás. Iratkozzon be még ma saját és családja érdekében!!! ◄ <■ ◄ ◄ ◄I < ◄ LEGÚJABB KÖNYVEK: Sárközi György ...............Mint oldott kéve Zsolt Béla...........................Beilegarde Wassermann ...................Etzel Andergasí Weiîei...............................A nápolyi testvérek Dénes Gizella ...................Néma szökőkút Nándor Iván ...................Lopott lelkek S. Bokor Malvin .... Nyári zivatar Tör ok né Kovács Hennin Gálám bkisassz ;ny Somfay Margit ...............Eészekrakók Courtlis Mahler ...............Nyúrliajnali álom magyarság mai helyzetét tárja fel. Domokos Pál Péter végig vezet ebben az általa megtett utón és amikor a végére értünk, az az érzésünk, j hogy egy nép tragédiáját néztük végig. Film-j szerűen peregnek a csak kizárólagos tényekre j szorítkozó ilyen mondatok: „Dománfalvli.. Plébános Svirci Emilius len-1 gyei származású, magyarul nem tudó -pap. Pló- j bán iái is parochia 3200 lélekkel, kik közül 60 szá-j zaléknak anyanyelve magyar, 40 százaléka ma- i gyár ne vű, magyar származású, de már román j nyelvű.“ - „Tatros. Plébános Nazaren Cipolloni1 olasz származású, magyarul nem tudó pap. Á ( minorita rend plébániája 3600 lélekkel, kiknek j 97 százaléka magyar anyanyelvű.“ A Bacău j vármegyében fekvő 12 parochián is több mint 100 fiUában élő 43.620 magyar lelki gondozását magyarul nem tudó lengyel, olasz, és német származású papok végzik, akik a századok óta folyó roniawizálásnak legjobban bevált eszközei. Ugyanez a helyzet a ronum-i dekanatusban is. így a Jasi-i püspökség fennhatósága alatt Moldvában 90.660 lélek. Bukovinábáin 10.000, Hossza rabiéban 12.325, összesen 112.285 lélek él,
