Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-07 / 281. szám
XIV. ÉVF. 281. SZÁM. Hitler-puccsról keringő álhire* miatt újabb feketenapja volt a new-yorki tőzsdének flúnasnUBjisafe (London, december 5.) A pewyorki tőzsdén pénteken óriási riadalmat keltett az a hir, hogy Németországban kitört a belháboru és hogy Hitlerék államcsinnyel magukhoz ragadták a hatalmat. Valósággal feketepénteke volt a tőzsdének. A német márka hihetetlen mértékben zuhant és a Young-kölcsön huszonöt és féllel mélypontját érte el. A kedélyek csak nagy nehezen nyugodtak meg. Az árfolyamok azonban a zárlatig sem tudtak visszajavulni. Mi lesz, ha Hitler uralomra jut? (London, december 5.) Hitler angol újságírók előtt kijelentette, hogy abban az esetben, (Kolozsvár, deccember 5.) Egyik előző szá munkban foglalkoztunk a kolozsvári tartomá nyi vezérfelügyelőség intézkedésével, mely a kataszteri munkálatok befejezését célozta. Infor mációink arra engedtek következtetni, hogy rendelet a helyzeten való segités helyett épei ellenkező célt szolgál. A kérdéssel kapcsolatbar Hodor Viktor dr. tartományi vezérfelügyelő a következőket mondotta: — A cikkíró tévesen informálódott. A vidé ken végzett vizsgálataim során azt a szomorú tanulságot szűrtem le, hogy a községi elöljáró Ságoknál nem vezetik az úgynevezett egyes számú kataszteri nyilvántartást. Ez a körül mény súlyos anyagi hátrányokkal jár. Például hozom fel,' hogy az eladás után is a régi tulaj Politikai fiétfesetnék, társadalmi babonákról ir Vámbéry Rusztem „Az élő múlt“ címmel. 440 oldal, fűzve 198 lei. Utánvéttel, portómentesen küldi Lepage, Kvár. — Kérjen ingyen jegyzéket. ha pártja uralomra jut, meg fogja tagadni a jóvátételi fizetéseket, érvényteleníti a békeszerződéseket és a békekötés óta Németország részéről kötött más nemzetközi szerződéseket is; ki fogja zárni az egész idegen behozatalt és Németország minden erejét belső termelésre, a belső piac fejlesztésére fordítja. Rosenberg, Hitler személyes jóbarátja, ugyanakkor Londonban kijelentette, hogy Németország csak akkor maradhat meg a Népszövetségben, ha a Népszövetség gyakorlatilag megvalósítja az általános és egyenlő leszerelés iránt vállalt kötelezettségét. donos fizeti a földadót stb. Ezen a helyzeteu feltétlenül változtatni kell. Egyes helyeken vi szont azok a jegyzők, akik a nyilvántartást vezették, minden egyes pozíció, vagy parcella után 10—12 lejt szedtek. Az általam megfogalmazott intézkedés határozott utasitásokat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a nyilvántartást minden körülmények között vezetni kell. Ugyanakkor a parcellák után fizetendő összeget 10, illetve 12 lejről 1 és fél, illetve 2 lejre szállítottam le. Tehát ez a körülmény korántsem jelent a falvaknak 100—150 ezer lej es kiadást, hanem épen ellenkezőleg, olcsóbban végeznék a munkát. — Ami viszont a kérdést likvidáló tisztviselők ügyét illeti, — fejezte be nyilatkozatát — nem áll az, hogy a tartományigazgatóság hivatalnoki karát akarnám mozgósitani. Ott azonban, ahpl a jegyző elfoglaltsága miatt nem fejtett ki ilyen irányú tevékenységet és mivel a törvény hivatalos személyeket követel, megjegyeztem, hogy szükség esetén rendelkezünk megfelelő szakemberrel. rm,i'iiMBMntTiymswrnmrwTwrT™iTrinrfirirf«'i«rTiniiam,jrt-‘—-Isse Aurél dr. ünneplése (Kolozsvár, december 5.) A Keleti Újság hasábjain már beszámoltunk arról, hogy dr. Isa« Aurélt, Kolozsvár egyik legismertebb és legbecsületesebb ügyvédjét, az ügyvédi kamara hosz- szu éveken át volt elnökét, magas királyi kitüntetés érte. Károly király, a Ferdinánd rend csillagkeresztjével tüntette ki. Szombaton délelőtt 11 órakor a királyi kitüntetést ünnepélyes keretek között nyújtották át a nyolcvanhat éves Isac ügyvédnek. Az ünnepi aktuson Pop Valér erdélyi miniszter a kormány nevében, Tataru Coriolán, Kolozsvár városa nevében, Alexandra Dragomir az ügyvédi kamara nevében mondottak üdvözlő beszédeket. Képviseltette magát több generálissal a hadsereg, az egyetem, iskolák s a megható ünnepségen Isac ügyvéd széle« baráti köre is mejelent. Isac Aurélról tudni kell, hogy az utóbbi években sokat betegeskedett és úgy az ügyvédi gyakorlattól, mint a közéleti szerepléstől visszavonult. Az ünnepélyes aktusra felkelt az ágyából és meghatódva vette át a magas királyi kitüntetést, fogadta az üdvözlő beszédeket és gratulációkat. Meleg, egyszerű szavakban válaszolt a beszédekre s különösen hangsúlyozta, hogy egész életében az igazságot, jogtiszteletet s «. közéleti puritanizmust szolgálta. A királyi kegy és kitüntetés ezúttal valóba» J derék, munkás, talpig becsületes és puritán embert ért. Isac Aurel a magyar impérium alatt is egyike vöt a legnevesebb román ügyvédeknek. Akkor is tisztelték, szerették és becsülték. Jogtudása és jogtisztelete mindenkor végigkísérte hosszú és eredményesen gazdag ügyvédi pályáján. Azok közé a románok közé tartozik, akik az impériumváltozás után is a régi mes- gyéken haladtak. Szerette a nemzetét, de sohasem csapott át a túlzó sovinizmus szélsőségeibe, emberséges ember és derék román maradt mindig, akinek a magas kitüntetéshez csak őszinte szeretettel és örömmel gratulálunk. MORAVETZ-BÁRD » Nádor karácsonyi album tartalma a legjobb. — Kapható minden könyvárusnál és Moravetznél, Temesvár Hodor Viktor szerint a kataszteri osHvdatartás revízióját a közszübséglet kívánja meg---:--- , . .... Feiabugai emlék Irta: Szőke Béla. Nyirkos, tömött köd szállt alá a kis tatárvároskára. Már jó későre járt az idő, a „Mullah“ negyedszer kiáltott a mecset galériájáról, s az igaz hitü tatárok esti imájok elvégzése után álomra hajtották fejüket. A kis város csendjét csak néha-néha zavarta meg a Káma folyón vontató gőzösök tülkölése, aztán ismét csendes lett minden. Az uccákon egy lelket sem lehet látni a sarkon szolgálatot teljesitő zsandárokon kívül. Egyszer-egyszer metsző, éles szél sivit keresztül a házak között, ilyenkor a zsandár is bennebb huzza nyakát a köpenyébe, s bár a cár szeme mindent lát, egy kapusarkába behúzódva pár perc múlva az igazak' álmát alussza. Egy távoli jelző-toronyban az őr éjfélt kongat. Alig ül el a harang bugása, az éjjeli sötétség leple alatt a Woszkreszenszkájai városrész egyik uccájában két, rongyokba-burkolt, szánalmas külsejű alak lopja magát lépésről- lépésre a házak fala mellett. Suttogva beszélnek. Nem azért, mintha attól tartanának, hogy valaki elleshetné amiről beszélnek, hisz az ő nyelvüket itt úgy sem érti senki. De minden pillanat veszélyt hozhat, ha zsandár észreveszi őket. Az egyik rövidnyelü baltát szorongat ezerfoltos köpenyege alatt s ha a szól néha fel-1 fújja ezt a piszkos, annyi nyomorúságot látott rongyot, ijjedten huzza össze ismét, hogy eltakarja azt a szerszámot, amire mindjárt szükségük lesz. — Mindjárt ott leszünk András! Még egy pár perc, ha elhagyjuk ezt az uccát, jobbra befordulunk, ott már nincs mitől tartanunk, teljesen elhagyatott hely. A két barát nemsokára egy hosszú deszkakerítés mellett halad, közbe-közbe a kerítés deszkáit vizsgálják. Egy helyen, ahol már pár szál hiányzik, megállanak s a következő pillanatban előkerül a balta. — Egy szál a fedelének, egy az aljának, kettő az oldalaknak. András nekifesziti a baltát s a rozsdás szögek nyikorogva engednek. A felfeszitett deszkát gyorsan vállukra veszik s épp oly óvatosan, mint jöttek, azon az utón mennek vissza. Iván Nikolaevics, — a zsandár, — aki a szél elől egy kapumélyedésben keresett menedéket, kidörzsölte szemeiből az álmot, keresztet vetett, s elindult rendes éjszakai útjára. A szomszéd negyedig sétálva, összetalálkozott régi kenyeres pajtásával, Pável Alekszándroviccsal. Együtt szolgálták katona éveiket a kievi kaszár nyában. Amióta Wilhelm a németek cárja háborút üzent a minden oroszok hatalmas cárjának, Ivánt is, Pávelt is fegyverbe szólították. Nagy családjuk volt a Dnjeper parti kis halászfaluban, ahová aggódó szívvel várták őket vissza. — Egészséget Pável! — Neked is Iván! — Fuj már a Káma felől! Itt a tél Iván! S fiaink már a harmadik tél elibe néznek ott künn s még mindig nem volt elég a gyilkolásból! Asszonyaink reggeltől-estélig imádkoznak. Templomainkban a mindenható cár fegyvereire kérik az áldást, s ahelyett fegyvereinket mindenütt balszerencse kiséri. — A tegnap ismét foglyokat kisértem be az állomástól. Éhesek, rongyosak, piszkosak voltak a hosszú úttól, de szemükben dac és büszkeség volt, nyomorúságukat szónélkül tűrik. — Pável, Pável! mikor fognak már elhallgatni az ágyuk, mikor fogjuk hálóinkat a nagy Dnjeper ezüstös vizébe vetni? A nagy, kopasz nyárfák suhogva, sivitva hajlonganak a kőkerítéssel bekerített Woszkreszenszkájai kórház körül. Keletfelől hideg, ve- lőtfagyasztó szél üvölt keresztül, megrázza a kórház rozoga ablakait, átnyargal a nagy, nyo- masztólevegőjü kórtermeken, felkapja a haldoklók sóhajtásait s megy sírva, zokogva panaszkodni nyugati útjára. A kórház fáskamarájában, egy kis mécses mellett a két deszkatolvaj dolgozik. Sietnek. Mindjárt virrad. — Szegény Sándor! — nem éri meg a reg-1 gélt. Lelkét magával viszi a szibériai hideg szél! Legalább teste koporsóban pihenjen ebben az átkozott idegen földben. Az orosz szanitész, aki a foglyok között az orvosi teendőket végzi, hajnali vizitjét tartja. Kis kézi lámpásával a kezében sorra járja az ágyakat, rövid pillantást vet a betegekre, mindenütt mormog valamit. Mikor a Sándor ágyához ér s a haldoklót meglátja, megelégedett arcot vág, hogy eggyel ismét kevesebb. A két jóbarát, miután munkájával elkészült, bemegy a haldoklóhoz. Csendesen ágyaszélér« ülnek s lesik minden mozdulatát. Megismeri őket. Nehezen, fulladozva beszél... Hát itt vagytok? Nem hagytatok el! Három esztendeje szenvedünk együtt, illik, hogy itt legyetek, amikor búcsúzom. Ha az Isten hazavezérel valaha benneteket, mondjátok meg, hogy utolsó gondolatom is nála volt... Mondjátok meg,' hogy haza akartam menni; a szőke Szamospartján még boldog akar tam vele lenni... Most már nem mehetek... A testem itt marad idegen földben, a lelkemet küldöm el neki... Legyen olyan boldog, mint amennyit én szen- védtem. — Aztán még van egy kérésem... Hangja mind gyöngébb és gyöngébb lesz. Erős köhögés vesz erőt rajta, már alig tud beszélni. • • . —- Itt ebben a kendőben... van egy marok föld... Fagyott rög volt, amikor egy golyót fölfogott. A Kárpátokból való... hazai föld... akkor az életemet mentette meg... most jó lesz rajta pihenni... Ha eltemettek, tegyétek a fejem alá... Két kezébe fogja a barátok kezét, még mondani akar valamit,'de egy véres köhögés örökre elnémítja. Az öreg nyárfák busán bólintgatnak s sut-* togva adják tovább egymásnak, hogy messze- messze a szamosparti nyárfák alatt, valaki árván maradt.
