Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-25 / 296. szám
XEV. ÉVF. 297. SZÁM. Kg^fnWsiúk 15 Levél a könyvről, mig eljut odáig Nagyságos asszonyom, amikor nemrégiben hazaérkeztem Budapestről, a magyarországi Írók életéről érdeklődött. Megígértem magának, hogy kérdésére írásban adom meg a feleletet. Íme itt van. Ön ismeri az erdélyi irodalmat, sőt az erdélyi iró életét is. Tudja a családi összeköttetéseit, a felekezeiét, magánéletének nem egy intimitását. Szűk és zárt társadalom vagyunk. Akinek négyszer vagy ötször nyomtatásban jelent meg a neve, már iró számba megy. Nemcsak ön, de jóformán az egész város utcáról ismeri nagy- . jóinkat. Persze ön azt is tudja asszonyom, hogy nem bővelkedünk a földiekben. Ha nem volna egy ‘kis mellékfoglalkozásunk, éhen pusztulnánk el. De a pesti iró? Bezzeg a pesti iró, akinek vacsoráról és társaságbeli elmésségeiről állandóan beszámol a Színházi Élet és a nagy la- pok intimpista rovata. Molnár? Lengyel Menyhért? Hát ezek csak jól élnek, a kutyafáját? Ezek jól élnek. A kivételes színpadi szerzők. A külföld táplálja, őket. De ne tessék az irodalmat néhány kivételes létstandard csúcsai után megítélni. Tessék az általános színvonalat venni! Ehettentően szomorú a látvány! Most azt várja asszonyom, hogy elmondom önnek, miként küzd az iró a kenyérért, a házbérért, a betevő falatért. Tévedni fog. Nem erről számolok be. Mert ehhez szűk volna még a Keleti Újság karácsonyi száma is. Másról. Arról, amíg egy mii 1931-ben eljut odáig. Amíg kinyomtatják u kéziratot és könyv lesz belőle. A magyar iró megírja művét és kopogtat. Ön asszonyom úgy véli, olvasván a kiadók körkérdésekre adott, válaszait: „lázasan keressük az uj magyar Írót“, „jó könyvet mindig szívesen adunk ki“, „a magyar nemzet egyetlen mentsvára a kultúra“, hogy most már lasszóval fogják az írót. Ehelyett ez történik különböző változatokban: — Drága jó uram, könyve szép, igazán újszerű, de csodálkozom, hogy éppen ön, az iró ment tudja, hogy válság van, Ebben az évben nem adunk ki könyvet. Leépítünk. Nem mon- <lom, ha ön ötszáz előfizetőt hozna és előlegezné a nyomdaszámlát... — Könyve kiváló uram, értse meg, kiváló! De ez a baja. Annyira újszerű, hogy csak pár száz példányt adhatunk el belőle. Fájdalom, nekünk az átlagolvasáshoz kell mérnünk mértékünket. De könnyen megtörténhetik, hogy ezeket mondják neki: — Könyve uram alapjában véve jó, — csak sablon. A magyar közönség válogatós, el van ké nyeztetve, semmitől sem irtózik úgy, mint a sablontól. Valami újszerűvel próbálkozzék meg. „Házunk“, mint tudja, mindig modernségnek mólt előőrse. — Könyve uram jó (általában a könyv mindig jó és a kiadó mindig gyöngéd), de rövid, Ma a több kötetes könyvek divatját éljük. Nekünk csak akkor érdemes könyvvel foglalkozni, ha magasabbra szabhatjuk az egységárát, ötven százalékot le kell adjunk az ügynöknek. Könyve uram jó, de hosszú. Ma az embereknek nincs idejük olvasni. Ma a kurta, izgalmas regényeket szeretik, amelyet a Boráros- téi'tői a keleti pályaudvarig elolvashatnak. Én csak olyan könyveket adhatok ki, aminek az árát meghívja, a szegényember. — A könyve jó. Csak nem szól az élethez. Egy könyv nem nélkülözheti korunk nagy kérdéseit, Miinél több politika van benne, annál jobb. Ha baloldali, még jobb. — A könyve jó. De hol él ön? Rám akarja zúdítani a cenzúrát? Be akarja tiltatni a kolportázst? Principalíter csak politikamentes könyvet adhatok ki. — A könyve (lásd feljebb)... Nos, hm... egy kis erotika elférne benne. Nem uram, én nem akarok az akadémiai kiadványok sorsára jutni. — Erotikus? Nem, én csak olyan könyvet adhatok ki, amelyet leányszobákban is olvashat a serdülő hajadon. A könyv egyébként jó, csak... — És a lélek hol marad uram? Riport-regénynek, Wállace-fiókának ott a napisajtó... Flaubertet forgassa uram... — Csak semmi analízis! Vegye elő a könyvét és ahol analizál, huzza ki. A közönségnek nem duma kell, hanem történés. És mindezt két különböző kiadó, néha egyetlen könyvről is elmondja. A vége az, hogy itt a karácsony és szégyenteljesen két-három ere deti magyar regény jelenik meg csak, a többi fordítás. De azért, — hogy igazságosak legyünk — akadnak könyvek, amelyek megjelennek. Pél dánd, amelyekből előre átvesz pár ezret a minisztérium; amelyeknek meg van a matricájuk és írójuk benn ül egy nagyobb szerkesztőségben; amelyek írói valamelyes módon befolyásos emberek. Egy könyv megjelenéséhez, bármilyen jó is legyen az, éppen annyi protekció szükséges, mint egy közjegyzői kinevezéshez. Persze törté-nnek csodák is. (Hogy megint igazságosak legyünk.) Egy önfeledt pillanatban a kiadó olyan könyvhöz is nyúl, amelyet üzleti elveinek ellenére ad ki. Mi történik akkori Ha nem reklamirozzák, nem jut el a fogyasztókhoz. Ha reklamirozzák, pénzbe kerül. Ami- nap azt mondta nekem egy budapesti mammuth kiadóvállalat feje: — Egy erdélyi könyvet adtam ki, három kiadást ért el. Azt hiszi kerestem velei Eladtam belőle kétezer példányt. De ötezer pengő csak a reklám. Mikor fogom én azt behozni? — Hát akkor miért adta ki% — Mert szivem van. Egy szó se igaz belőle. A kiadónak nincs szive. Ilyen kiadót nem ismernek a pestiek. Ha a könyvet jól reklamirozzák, nincs az a pest pilissoltkiskunme gyei aljegyző (ez is egy anomália), akiből három hét alatt ne legyen a „magyar Galsivorthya „magyar Shawvagy amit akartok. A kiadó azonban azt mondja: — Nézze kedves uram, látom, nem akar belemenni, hogy a honoráriumból levonhassam a reklámköltségét. Járja el hát maga a kritikusokat és törődjön a könyvével. Az iró elindul. A kritikus jóhiszemű, ő azt fogja mondani: Hogyne! Természetesen! E héten ugyan nem Ígérem, de egy hónapon belül... Az iró vár. A kritika nem jön. Kiderül, hogy a mű egy olyan kiadónál jelent meg, aki a lappal nincs jó viszonyban; hogy egyszerre óriási a papirinség; hogy az iró világnézete nem egyezik a lap szellemével; hogy az iró nincs abban a helyzetben, hogy a kritikus művével viszontfoglalkozhasson; hogy az iró a klikken kívül esik és csak a klikkirók jöhetnek számításba. A klikkiró a saját lapjában: zseni, így történik meg azután, hogy egy írót itt-ott agyondicsérnek és egy más helyen agyonvágnak, A magyar könyvkiadás borzalmainál csak a magyar kritika cinizmusa borzalmasabb. Az iró csüggeleg lélekkel ajánlja fel könyveit iró kollégáinak. Ingyen példányok, baráti Ipéldányok, a tisztelet példányai ezek. Az iró azonban ir és nem olvas. Es ha nem ir, akkor előszobázik egy lap szerkesztőségében, riportokat szállít egy hétfői lapba, kimegy a pályaudvarra megvágni esetleges vidéki ismerőseit. Neki nincs ideje a mások dolgaival bíbelődni. Alibit persze ő is igazol. Ha bókolni akar, ezt mondja: Nem olvasom el, mert hasonló tárgyú művel foglalkozom és félek, hogy a hatása alá kerülök. Hátamögött pedig: csak nem rontom a stílusomat! Nagyságos asszonyom, nehogy azt hiyyje, hogy magam, vagy társaimnak sértett hiúsága beszél belőlem. Az ember egy bizonyos idő múlva rájön arra, hogy nyomorúságos életsors vár rá akkor is, ha — sikerei vannak. Versekből, novellából még egy vityillót sem vesz magának az iró. De az egyes iró-sorsokon felül áll egy nagyobb valami: az irodalom, Ez van most veszedelemben odaát, a felelőtlen könyvkiadás és a felelőtlen kritika miatt. Mind a kettő kizárólagosan az önös, üzleti érdekeknek a szolgája és mind a kettő ideálizmus nélkül való. Ligeti Ernő. Közöttük élek Emberek barátja vagyok. Közöttük élek és szivem kézről-kézre jár. ismerek gyermekeket, akik bácsinak szólítanak, ismerek ifjakat, akikkel elborozg'atok, világra szóló terveket szövögetvén. Ismerek leányokat, akik vidáman kacagnak tréfáimon és buesuzáskor megszorítják kezemet. Ismerek kacér és komoly asszonyokat, akik ölelésem forróságára várnak vagy elsírják nekem szomoruságnkat. Ismerek kemény férfiakat, akiknek kérges a jobb tenyerük, ismerek bölcseket, akik tanácsokkal látnak el. Ismerek kötögető nagymamákat, akikhez kávézni járok s meghatódom szerelmi emlékeiktől, ismerek aggastyánokat, akik megsimogatnak s ifjúságukra gondolván, szeretnek engem. Ó barátaim, milyen öröm az nekem, ka találkozom bármelyikükkel is a porzó napsütésben, kopogó esőben, vagy zuzmarás nccai fák alatt, szemükben látom az értelem fényét, a felismerés gyors villanását, örömük minden jelét. Közöttük élek s nevem együtt él fogalmaik közt a fákkal, madarakkal, ünnepekkel és csillagokkal. OSI OÁ JENŐ. Újévi ajándékunk: 1 méter fl*a Sighişoară crépe AQ de chine MM! cm. s®é5es csak w yQ Heller Ól Molnár Dioatnogyáruháza Cluj-Kolozsuár, Calea Reg. Ferdinand 15.
