Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-21 / 293. szám

XIV. ÍVF. 293. SZÁM. A tökéletes hang-visszaadás a végerősítő csövekben és a hangszórókban rejlik. Tehát a hatalmas teljesitmenyü ORION végerősítő után kapcsolva egy ORION hang­szóró csodát, a legtökéletesebb hangvissza- adást nyerjük. Tegyen egy kísérletet. !WWWWWSAA^AAA/VWWWNAAAA^AA KRÓNIKA Amikor Goethe kihallgatáson volt Napóleonnál Úgy látszik, hogy Brüning, meg Hitler vég­leg el fogják rontani a jövő évi Goethe-ünnepe- ket. Pedig nem régen még az egész Németor- saág nagyban készült rá. Nagyszabású tervek­től, pompás programokról lehetett olvasni. Min Ilia a németek meg akarták volna mutatni a világnak, hogy a legkiméletlenobb leszerelés után is maradt még egy nagy kincsük, ami drá­gább és hatalmasabb az ágyuknál s amit sem­miféle békekonferencia nem vehet el tőlük: Goethe... Hiszen szép is lett volna ez a centennárium. Hanem most már bizonyosan vége, mert a jövő tavaszon vagy a szükségrendeletek, vagy Hitler véres kardja alatt fog nyögni az ország, azon­ban arra semmiképpen nem lesz mód, hogy az egész német nemzet mint egy szív dobbanjon meg s hálásan emlékezzék a száz évvel azelőtt (1932. márc. 22.) elhunyt nagy halottra. Ez bizony baj, de rajta már senki nem vál­toztathat. Megmondctí^ Napoleon s éppen ma­gának Goethének mondotta-meg, hogy a „sors annyi, mint politika. „Nos, most ez a német sors igazán politika. Az a találkozás, amelyen Napoleon ezeket mondotta, 1806. okt. 1-én volt Erfurtban. Napoleon ekkor ugyan még a jénai és auerstiidti győzelmei előtt állott, de sok más mellett a hires austerlitzi diadal már mögötte volt s igy méltán érezte magát európa urának. Igaz, hogy egészen más értelemben, de Goethe is világhíres volt már ekkor. Európaszerte ré­gen olvasták é.s csodálták Werther-t; gyönyör­ködtek dráimliban s szerették szebbnél szebb ver­seit. Tehát valóban két király találkozott 1806. okt. 6-án Erfurtban. Goethe tényleg igy is gon­dolta ezt. Azonban ha a találkozásnak a köftil- raéuyeit jól megfontoljuk, rájövünk, hogy Na­poleon egészen másként vélekedett róla. Mert hogyan is ment végbe ez a nevezetes találkozó? Napoleon egy kerek asztalnál ült és étke­zett. Körülötte állottak tábornokai és miniszte­rei, kiket meghallgatott, kikérdezett, előterjesz­téseiket intézte el és igy tovább. Egy szóval, ét­kezés közben amtirozott. Ilyen szituációban lé­pett be a szobába Goethe. Napoleon rögtön ész­reveszi. ránéz, hosszasan végigméri tekinteté­vel, aztán környezetének ezt a megjegyzést te­szi: Voilá un honimé! E francia mondatot nem könnyű magyarra fordítani. Goetha pl. igy ér­WUBBBMHaMlBaa —FS 7 telmezte: „Ez aztán az ember!“ Eszerint Napo­leon Goethének szellemi nagyságára utalt volna Chamberlain szerint egészen más értelme volt a császár szavainak, még pedig ez: „Potztausend, ein Mordskerl!“, ami Goethének magas, erős ter­metére vonatkozott volna s azt jelentette, hogy: „Ez aztán hatalmas darab egy fickó!“ Bármi volt is egyébként e nem éppen bölcs mondásnak az értelme, tény, hogy a meglepetésnek első be­nyomását jól jellemezte. Napóleont Goethe impo­záns megjelenése meglepte. De nem annyira, hogy emiatt pl. akár felállott, akár pedig étke­zését vagy amtirozását félbe hagyta volna. Na­póleont foglalkozásában zavarni még Goethe is kicsi legény volt. A megszólitás után Napoleon rögtön Goethe drámái iránt érdeklődött, majd Wertber-re te­relte a szót, amely regényt olvasott s igy is­mert. Közben meghallgatta Daru miniszternek előterjesztését a porosz adóügyről és Soult mar­sallnak jelentését a lengyel állapotokról. Az ek­kor már 60 éves Goethe ezalatt feszes állásban várt. Félbe szakítván a hivatalos dolgok inté­zését, ismét Goethéhez fordult s jó hangulatban lóvén olyan dolgokat kérdezett, amire Goethe annyira hangosan elkacagta magát, hogy utána azonnal szükségesnek tartotta bocsánatot kérni. Valószinüleg a jelenlevő Talleyrand csipős meg­jegyzései is segitették fokozni a hangulatot. Ez a kihallgatás efeel aztán véget ért. A második találkozás egy hét múlva okt. 6-án volt Weimarban, ahol Napoleon is megje­lent a weimari nagyherceg által rendezett ud­vari bálon. Itt a bálteremben a császár Goethé­vel félrevonulva, az akkori modern drámáról kezdett beszélni. A komoly dráma — mon­dotta — a fejedelmek és népek iskolája kel­lene, hogy legyen, mert bizonyos mértékig a történelem fölött áll... Aztán igy folytatta: „Ön (Goethe) Ceasar halálát kellene, hogy megírja, de nagyszerűbben, mint Voltaire. Meg kellene benne mutatni a világnak, hogy Ceasar mikép­pen tette volna boldoggá a világot, ha időt en­gedtek volna neki arra, hogy eszméit megvaló­sítsa. Jöjjön Ön Párizsba, ezt okvetlen kérem öntől. Ott nagyobbméretü a világfelfogás. Ott bőven fog kapni anyagot költeményeihez.“ Nem ismerjük Goethének a válaszát e csá­szári szavakra. A válasz nem is lehetett fontos. Goethe nem ment soha Párisba és nem irta meg Ceasar halálát sem. Noha haláláig bámnléja maradt Napóleonnak, lelke mélyén más világ élt, nem a francia császár világa. Vagy különben ki tudja? Napoleon mon­dotta, hogy Julius Ceasar is boldoggá tette vol na az emberiséget, ha hozzá időt engedtek vol­na neki. Bizonyos vagyok benne, hogy amikor Napoleon Julius Ceasarról beszólt, valójában saját magára gondolt, aki már akkor érezhette, hogy sorsa neki sem fog időt engedni arra, hogy eszméit megvalósítsa. Az a sors, amelyről jól mondotta ő, hogy: politika. Csodálatos dolog, hogy a sors a nagy embe­reknek rendszerint nem ad időt eszméiknek a tel­jes megvalósítására. A vetés után mindig más arat. Mintha a nagy embereknek az volna sors­szerűségük, hogy mindig csak magvetők legye­nek. Hogy mindig csak adjanak, de soha ne kap janak abból vissza semmit. Ezért csak kezdet, mindig csak kezdet minden nagy ember. Nem tudom, hogy napjaink „nagy“ emberei közül a történelem kit vagy kiket fog nagynak tartani. Lenint-ó, aki tényleg csak vetett, de nem ara­tott. Vagy Mussolinit-é, akiről bajos megmon­dani, hogy igazán vetett-é s ha igen, lesz-é an­nak aratása? Vagy esetleg épen Briininget, il­letőleg Hitlert? Vagy pedig az fog kitűnni, hogy bármily u. n. történeti időket is élünk, egy jobb kor igy fog beszélni rólunk: Vajúdtak a hegyek, de belőle nem született semmi.. Ki tudná megmondani? Dr. Borbély István. A legszebb álomnál is szebb az ezer díszben csillogó karácsonyfa. Mindent megkap hozzá könnyen olcsón, készen összeállítva Lepagenál. Színes fa: 2 doboz hófehér tündérllaj, 1 celofán- zacskó 3 ezüst, 3 arany labdával, 6 tündöklő szines rozetta, 1 doboz (12 drb.) csillagszóró, 1 doboz hóvatta, 5 csomag ezüst lametta, 2 szép ezüst boa (3 mtr.), 1 fémcsillag csucsdisz, 1 hó­ember baba, 3 fehér harang zöldággal, összesen 89 drb. 148 lei. Vidékre utánvéttel, vagy előre fizetve küldi, nem tetszőt cserél Lepage Kolozs­vár. Kérje a többi összeállítás, a csodacsoimt- gok és a szép, olcsó karácsonyi könyvek rész letes jegyzékét. MlbSna-Bank betét *’* ellenében ház eladó, áll 2 szoba konyha, nagy kert, nagy udvar­ból. Értekezni Egyetem ucca 6. f^yermekjiték osz- tályl kiárusítom, győződjön meg hihetet­lenül olcsó áraimról. — Felnőttek és gyermekek részére legmegfelelőbb és legolcsóbb karácso­nyi ajándékok a Parfü­méria d’Or Illatszertár- ban, Piaţa Unirii 6 sze­rezhetők be. Asszonyok öröme és kincse. Megjelent a Dr. Szentpéteryné által Irt ..Az én szakácsköny­vem" clmü azakácsmü- véazeti könyv IV-lk bő­vített kiadásban, 380 oldal terjed ben, a mü 200 darab lg«J- szemléltető képpel van illusztrálva. Az utolsó évszázadban a legna­gyobb és legtökélete­sebb szakácsmüvészeti könyv ez. Minden házi­asszony örömmel veheti kezébe ezt a nagyszerű segítő társat, mert 1000 drb. könnyű stílusban megírt recepten közli a modem szakácsmüvé- szet termékeinek leírá­sát: Levesek, sültek, tészták, befőttek stb. készítését. — Bővebben foglalkozik a polgári háztartások étrendjével és a befőzés művésze­tével stb. A szép és Íz­léses nyomdai techniká­val összeállított Szakács könyv ára diszkötésben 160 lel, fűzve 125 lel. Nők részére legszebb és legértékesebb karácso­nyi ajándék ez a könyv. Kapható az ország ösz- szea könyvkereskedései­ben és Füssy József kiadónál, Tordán. Értesítés Az uj magasfeszültségű vezetékek a Nagy­szeben-, Medgyes-, Dicsőszení máidon-, valamint a Morgonda-, Nagyslnk vonala­kon transzformátoraikkal és mellektelepeikkel elkészültek es üzembe helyeztettek­Amidőn ezt a nevezett vidékek lakósságá- nak ezvton is tudomására hozzuk, egyúttal óva intjük azon veszedelemre, amely az ára­mot vivő vezetékek érintéséből ered. Elvárjuk a lakosságtól, hogy bennünket az áramellátás, élet- és birtokbiztonság érdeké- ben a vezetékeknek felelőtlen elemek által esz­közölt csintalan, vagy rosszakaratú megron­gálása eleni védelmében mindenképpen tá­mogatni fog. Erdélyi Villamossági Rt. Nagyszeben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom