Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-03 / 277. szám
4 ammmmmammmmam XIV. ÉVF. 277. SZÁM. Nyolcezer lejes diszegyenruha, harcias tanítók és a kétségbeesés szélére sodort magántisztviselők Kis és nagy tragédiák a gazdasági válság margóján Ahogy a kormány a „szanálás-t elképzeli (Kolozsvár, december 1.) A tiztviselők frontján meglehetősen izgatott hangulat uralkodik. Elvégre ezen igazán nincs mit csodálkoznunk. Hiszen úgy az állami, valamint a magánhivatalnoki kart súlyos sérelem érte. Az állami alkalmazottak táborát azzal akarták megnyugtatni, hogy december 15-éig bezárólag kifizetik az összes hátralékos járandóságokat. Ezzel szemben tény az, hogy bár december másodikát jelez a naptár, de még az augusztusi nyugdijakat és szeptemberi fizetéseket sem utalták ki. Nyolcezer lejes díszruha Más a helyzetük a rendőrségi tisztviselőknek. Nekik valamivel „kedvezőbb“ a helyzetük. A belügyminiszter ugyanis elrendelte, hogy a tisztikar uj egyenruhát csináltasson. Nagymérvű naivitás lenne még csak fel is tételezni, hogy az egyenruhát ajándékképen kapják. Sőt épen ellenkezőleg. Összesen 8500 lejt számítanak fel egy olyan öltözet ruháért, melynek bolti ára semmiképen sem lehet több hatezer lejnél. A gazdasági válság által agyonszorongatott hivatalnokok nem is mertek tiltakozni, mert jól tudják, hogy könnyen retorziós eljárással találják szemben magukat. Tény az, hogy rendőrségi törvény végrehajtási utasítása előírja az egyenruhákat. Olyan időkben viszont, amikor havi négyezer lejből még a lakbért sem lehet pontosan fizetni és amikor ezt az igazán minimálisnak nevezhető illetményt sem folyósítják kellő időben, teljesen érthetetlen, kinek állott érdekében a végrehajtási utasítás aktuálissá tett pontjának keresztülhajszolása. A bel- ügyminsizter urnák azonnal akcióba kellene lépnie és haladéktalanul le kell tiltania a kényszeröltöztetést. A tanítók kenyere Szenzáció erejével hatott a kolozsmegyei állami tanítók vasárnapi kongresszusa is. Ök is a darab kenyérért harcolnak. A négy pontba foglalt határozati javaslat szolidaritást vállal Toni országos elnökkel, aki ellen Iorga miniszterelnök fegyelmi eljárást indított. Majd bejelentették, hogy fizetés nélkül nincsenek abban a helyzetben, hogy kötelességüket teljesítsék. A magántisztviselők tragédiája. Ismertettük a pénzügyi kormány törvényjavaslatát, mely a magánalkalmazottak bizonytalan járandóságait 18 százalékos adóval sújtja. A terv nyilvánosságra hozatala óta az ország minden sarkában megmozdultak a magántisztviselők. Népes titakozó gyűlések hivták fel a kormány figyelmét arra a bizonytalan és kritikus helyzetre, melybe önhibájukon kívül jutottak. A vállalatok a pénzügyi vérkeringést Sárga Gyuri Irta: Kovács István. A pap szekere ott nyugodott félfarára rögy- gyenve az árok szélén, mint egy lábatört holló Hátul két mokányló a sarogjához kötve, ernyedt, álom-lepett fejükkel ráböknek a holdra s ilyenkor a nyakukon lógó csengő belesivit az erdősüriiben alvó csendbe. A pap épen azon meditált, hogy behajtja a lovakat a félóránnyira lévő faluba, valakit aztán majd csak kiküld a sérült szekérért. Megakadt azonban gondolkozásának menete, amint Sárga Gyuri öles termete előtűnt az utf or du lóból. Örült is, nem is, de lelkendezve tartott eléje. — No Isten küldött... Megrekedtem cudarul... — Baj van? — tolta kezét a pap elé. . — Tengelytörés! — Hm!... — Nagy baj! — Csapófa nincs? — Kas van a szekerem — Akkor vendégrudat neki — és befordult a fák közé lomha szótlansággal. A pap utánafordult, hosszasan elnézte bokrok közt imbolygó alakját s arra gondolt: miért lopózik éjnek idején a falu felé ez a köz akaratából kiebrudalt ember? Mi oka lehet? Tán újból számadása van valakivel? Tán felesége rossz hírét vette? Csendőr lefogja, ember fellármázza az alvókat, ha meglátják. Mit akar hát? A balta alatt felnyögött a fa, erőset roppant és Sárga Gyuri rövidesen megjelent a karvastag karóval. Fél kezével egyenesbe rántotta a szekér farát, a másikkal becsusztatta a tengely alá á karót, végét az odalhoz láncolta. — Mehetünk — mondotta kurtán. Szó sokáig nem esett közöttük. A pap lőcsre dobta a gyeplőt, dóznit vont elé, cigarettát sodort, megkínálta Sárga Gyurit és rágyújtott. — Idei — szólt, mert bántotta az elmélyülő csend. Az hangot se adott, konok, kemény szemekkel figyelte a lovak lábizmainak fürge, fiatalos, rángatózó játékát, majd összekuszálta hom- lokredőit és borúsan bámult a füstből kibontakozó holdra. Lopva tekintett rá a pap. Mord. duhaj, vad ember, izmaiban a falu ősereje duzzad. Ember, állat messze kitér utjából. Ökle mindig ütésre kész. Halálnak, Sárga Gyurinak nevezik egymás között az emberek, ahogy Szilágyságban a halált hivják. A tanács még tavasszal kitoloncol- tatta a faluból. Már mindenki rettegett tőle. Ennyit tudott róla. — Hogy megy sorod a városban? — Kíváncsiskodott tovább, mert minden áron meg akarta tudni jövetele célját. — Hát hogy mehetne? — csattant fel dühösen, — Bizony kutyavilág van... — Az emberek kutyák — hörgött fel egyszerre, mint a megrugatt eb. Kutyák! Kutyák! — ropogtatta párszor fogai közt és térdére vágott hatalmasan. — Öröme benned sincs senkinek — bátorta- lankodott később a pap. De megrettent a maga szavától. Ki tudja, mire képes ez a faluréme? Ketten vannak csak és az éjjeli erdő tud hallgatni... Villám csapott ki Sárga Gyuri szeméből, de feje mellére esett szomorún s ez további korho- lásra nógatta a papot. — Látod, nem szült jót a korcsma... Megtagadott a falu, elhúzódnak mellőled, mint a rühes macskától... Nem gondoltad, nagyon fog sújtani egyszer az Isten? — Haha! — kapta fel fejét erőszakosan — ide vágjon! ide a fejembe, hogy attól bóduljak!... Szeme vérben forgott, tagjai remegtek a feltornyosuló erőtől. — Te! Te!... Nem tudott többet mondani, nyelve elakadt, belseje forrt. Feldühödött meg- átalkodottságán ellobbanó' pillanatnyi haraggal. Nem is szólt, csak mikor megérkeztek a szalmasapkás házacskák közé: — Mit akarsz most? Miért jöttél? Köszönés nélkül pattant le a szekérről, beleállító válság által kényszerítve, nagyobb fize téscsökkentést valósítottak meg. Tekintélyes részük viszont, mint a csődbejutott és kényszeregyezségi eljárás alatt lévfő intézmények alkalmazottai, az uccára került. Amennyiben a magánalkalmazott életlehetőségét nem fenyegetné nagyobb veszedelem, akkor bizonyára szó nélkül magukévá tennék a módositott pénzügyi tervezetet. De a mai bizonytalan időkben, egy ilyen lépés az egzisztenciáknak a legkcgyetlenebb módszerrel való sirbadöntését jelentené. Ha a javasaltból törvény lesz, a magán- tisztviselők egész nyugodtan megkövetelhetik, hogy vegyék figyelembe a külföldön érvényben levő pénzügyi törvényeket. így például Franciaországban a hatezer lejen aluli havi fizetések teljes adómentesseget élveznek. Azoknál a tételeknél viszont, melyek az adókivetés tárgyai, az állam kövelelése nem haladja meg a tiz százalékot sem. Angliában még tanulágosabb a helyzet. Két fizetési kategóriát állapítanak meg. Az elsőbe tartoznak az egymillió lejen aluli, a másodikba az egymillió lejen felüli fizetést huzó tisztviselők. Azok, akik kétmililó lejnél is nagyobb jövedelem felett rendelkeznek. 30—Gl százalékos adót kötelesek fizetni. A millión aluli követelések egy igazán minimálisnak nevezhető kulcs szerint adóztatnak meg. A legnagyobb összeget az agglegény-hivatalnok fizeti, utána pedig a gyermektelen, nős hivatalnokok következnek. Az egymillió lejből a következő törzslevonásokat eszközük. Egy agglegénynek évi 64.000 egy családos tisztviselőnek évi 100.000 lejben állapították meg a létminimumát. Ehhez hozzájárul minden gyermek után még 25.000 lej. Es 16.000 lej, mint a hozzátartozóknak nyújtott segély. Az idézett tételek teljes adómentességet élveznek s csak az azután következő 100.000 lejből vonnak le tizenkét és fél százalékot. Mig a létminimum plusz 100.000 lejen felüli minden 100.000 lejes tété után 25%-os adó jár. A kormánynak elsőrendű kötelessége, hogy kissé figyelemre méltassa a külföldi adórendszer minden vonatkozásban helytálló intézkedéseit. fordult az első szűk sikátorba. Vissza se nézett. A pap bánkódott, mérgelődött darabig, csendőrökre is gondolt, de a lovak közé csapott, hogy minél elébb a paróchiára érjen. Sárga Gyuri szinte rohant. Vére forrón zajlott és belehasitott tagjaiba, mint a korbáes- ütés. Halántékán dagadva táncoltak az erek. Minden lépésével erősebbnek acélosabbnak érezte magát, mintha beleáramlana talpain keresztül az őt szülő vad föld gigászi ereje. A hegyipatakok elvadultsága és az erdők hatalmas fensége viliarzott benne. Egyszerre megtorpant. Megérkezett. Átlépte a sövénykeritést, a tornácnak tartott. Kiegyenesedett az ablak előtt és mély hangon szólott be: — Kajántó Dénes!... Semmi nesz belülről. — Kajántó Dénes!!... Újból semmi. Hirteleü harag szakadt rá, öklével bevágta az ablakszemet, azon bömbölt a szobába: — Kajántó Dénes gyere ki!!!... Hallik, megreccsen az ágy, és párnát szorítanak a sivalkodó gyermekszájra. — A házat döntöm rád! — ordít tovább borzalmasan. Újból reccsen az ágy. Valaki leakasztja a függönyt, fehéren, gyolcsingben, vállralógó hajjal áll meg az ablak előtt. — Hol az urad, Julis? — Nincs! — szepeg rémülten. Szürkületkor elment... — Hazudsz Julis!... Mért reccsent az ágy?... Ki fogta be lányod száját?... Ki?... Szoborrá kövülten áll Julis, úgy susog, mint a habok a malomkerékkel a hullámokba hajló parti füzekről: — Nincs... Nincs... — Mért rejtegeted?... Aljas, rongy ember!... Tudod-e, mit tett?... Tudod-e?... Megkívánta a feleségemet,, tudod-e?... — Nincs... Nincs... — hajtogatja egyre, mint a bomlott, sokszor ütő óra. Tudja-e, hogy a DANTE kölcsönkönyvtárbán a legújabb könyvek már a megjelenés napján kölcsön vehetők!
