Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-23 / 269. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ Uf NUMERAR Ko. 34256—927. Cluj-Kolozsvâr, 1931 november 23. Hétfő előfizetés Í KLTÖLDŐN: ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP 1 évre 1200 lej, félévre fOfi l»% Mgyad évre *00 lej, j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) A egy hőn* iS» l*g, Telefon: 5-08, 6-84. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOM: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéve« 15 pengő. Egyes szám ára 6 lej. XIV. évfolyam, 269.-ük szám. Egyea szám ára 20 fillér. Leskelődés a templomok körül A kormánypárt erdélyi blokkja szolidáris Hatieganuvai A lelkifurdalásos gyanakvásnak jellemző megnyilatkozása volt, hogy legutóbb a parlamentben egy kormánypárti honatya a templomokban való sürü gyülekezések ellep szót emelt. Persze csak a kisebbségi vallások templomairól lehetett szó, mert sűrűbb és bensőségesebb gyülekezések itt vannak. A kormánypárti honatyának bizonyára ez nem tetszik, s ezért látta jónak, hogy a templomi gyülekezéseket világi ügyekben való gyüléstartások gyanújával illesse és megrendszabályozásukat kivánja. Szerencse, hogy Iorga miniszterelnökben megvan a lélekember nagysága. Ezzel megérezte a felszólalásban a gyanakvó kicsinyességet, s mintegy ennek a kicsinyességnek az elhárítására széles látású felvilágosítással válaszolt, Megkülönböztetést tett; ráutalt arra, hogy amely templomokban a tömegek áhítata él, buzgólkodik és gyülekezik, azokat rendőri megfigyelés alá venni mégse szabad. „Nemrég Brassóban voltam, — mondotta — és láttam azt, hogy a luteránus templomot fiatalok és öregek ábitatos tömege töltötte meg, mig a mi templomaink kongnak az ürességtől. A templom az Isten háza, az csak áhítatra való, de arra fel is kell használni.“ A kormányelnök Iorgában megszólalt az erkölcstanitó Iorga, ki az őhozzá közelebb álló templomok kongó ürességét fájlalja, s nem azt, hogy a kisebbségek templomait fiatalok és öregek ábitatos tömege tölti meg. Ez az önkéntelen összehasonlítás mindenesetre helyénvaló figyelmeztetés azoknak, akik immár a mi templomaink gyakori teltségét is a többi „mi templomaink“ ürességéhez képest gyanú alá kívánják venni. Inkább ők is töltsék meg buzgósá- gokkal és gyakori gyülekezésekkel, s e gyülekezésekben lelki emelkedettségekkel a maguk templomait. Akkor nem találnak majd hibát a mieinkben sem, s nem kívánnak rendőri megfigyelést ezek körül. Pár hóval ezelőtt egy magas értelmiségii bukaresti társaság látta vendégül az erdélyi magyarság egynéhány tagját. Ez alkalommal is a bukarestiek külön erdélyi sajátságként emlegették, hogy itt nálunk mennyire élénk a vallásos élet, mig náluk szinte túlteng a vallási közömbösség és a bit dolgai iránti uralom. A magyarok meglepődve hallották ezt a megkülönböztetést, mert hiszen nekik eszükbe se jutott volna, hogy a maguk hithez szokottságát és egyházi közéletbe való beidegzettségét valami külön sajátságnak lássák magukban. Az itteni élet természetes velejárójának tartja ezt itt nálunk mindenki. Hogy ez külön politikum volna nálunk, külön irányzatosság és mesterkéltség, azt senkise tudja elképzelni közöttünk. Egyszerűen lelki szükség ez és hagyományok átérzésének a természetes ösztöne. Nem látunk benne semmi különöst, hanem azt látnok különösnek, ha nem igy volna. De hogy éppen ebben (vagy ebben is) az a bukaresti társaság különös sajátságot tudott felfedezni, az mindenképpen jellemző sajátság a — felfedezőknél. Vegyük hozzá, hogy magas értelmiségü emberek voltak. Olyanok, akik az ottani közhangulatot és közvéleményt irányítják, arra állandóan hatnak és abból állandóan hatásokat vesznek föl, s ezt világnézetté és közéleti tájékozódássá formálják. Ha ezt mind számba vesszük, akkor sok mindent megérthetünk, hogy milyen külön lelki világ van a re- gátban az erdélyiek lelki világához képest. Más eszmekor, az eszmények iránti más elképzelés, ami következetesen vonja maga után az alapvető felfogások nagy különbségeit. Sok idegen ségnek és sok meg nem értésnek a mélységekből táplálkozó oka van meg ebben. Megkezdődtek a gyislésbeiiltások — Lapu belép a kormányba (Bukarest, november 21.) Amint megirtuk, Iorga miniszterelnök egy, az ország lakosságához intézett manifesztumban jelentette be, hogy bizonyos kivételes intézkedésekre gondol, amelyek elsősorban a gyülekezés- és a sajtószabadságnak korlátozását jelentik. A kormány már meg is kezdte ezeknek az intézkedéseknek foganatosítását, amennyiben Árgetoianu belügyminiszter a vasárnapra hirdetett összes gyűléseket és kongresszusokat betiltotta. A községi jegyzők szombaton akarták országos kongresz- szusukat megtartani a fővárosban. Ezt a kongresszust sem engedélyezték, noha a jegyzők küldöttsége személyesen jelent meg Argetoia- nunál. A kormány falusi propagandája. Az egész bukaresti sajtó értesülése szerint a kormány kiáltványokat küldött szét az egész országba, a falvakban való szétosztás céljaira. A kiáltvány a mezőgazdasági adósságokra vonatkozik és többek között azt a kitételt tartalmazza, hogy ez a javaslat az uralkodó javaslata. Közli az uralkodó arcképét és a királyt a földművesek királyának nevezi és legutóbb tett kijelentéseit úgy kommentálja, hogy azok, akik az Argetoianu-féle törvényjavaslat ellen dolgoznak, a falvak és a király ellenségei. Sajtóblokk a szabadságjogok védelmére. A bukaresti román újságírók szindikátusa tiltakozását fejezte ki a kormány előtt a magántisztviselők rendkívüli adójáról szóló törvényjavaslat ellen, mivel ez az adó az ujságAz ilyen meg nem értésnek a következménye az, hogy a mi szükebb körünk templomjáró önkéntelenségét is valami kérdező gyanakvással tudják nézni. Azonban igazságos érzéssel azt is észre kell vennünk, hogy e regátias gyanakvással szemben a regát tudósa és erkölcs tanítója hirdeti: „Ne értsétek félre a tömegek áhítatát, hanem értsétek meg és kövessétek!“ Viszont bizony csak nemrégiben hallottunk olyan erdélyi államférfit, aki a református templomokban egy hivősereggé váló különböző osztályú magyarokat úgy méltatta, mint faji harcos tábort. Akármilyen erdélyi is volt ez az ur, aki igy látott, bizony ez is csak az uralom iránti féltékenykedéssel nézte az erdélyi templomok teltségét, s csak helyrajzi különbség választja el őt azoktól a regátiaktól, akik a mi templomjárásunkat nem tudják megérteni. Sokan vannak Erdélyben is ilyenek, kiknek a templomi tömegek láttán is azon jár az eszük, hogyan lehetne azokat eloszlatni, semmivé tenni, erőtlenséggé változtatni. Nem tudják kikapcsolni politikai beidegzésükből és uralmi vetélkedésre szokott számításaikból, hogy az embereket a templomokban is hatalmi kezelés anyagának lássák. Az ilyenektől mind kitelik a templomjárókra való gyanakvás. Nem tudják elképzelni, hogy a templomjárásnak éppen az a legfőbb oka, mert az emberek a földi nyűgöktől szabadulni vágynak, fáradt lelkűknek pihenést akarnak, s a templomon kivüli kicsinyességek helyett a magukba szállás emelkedését és jóságát keresik. Meg is találják. A Megtalálják éppen azért, mert hittel keresik és mind többen keresik. így jutnak el mind többen az egymás iránti bizalom állapotába, mert hiszen önkéntelenül kell érezniök, hogy közös sorsuk van, mikor közös hitbeli megeny- hülésre vágynak. A földöntúli hitnek ekként van az emberek között, a földön való változtató Írókat is súlyosan érinti. A kérdésről és általában a kormánynak a sajtóval szemben tanúsított magatartásáról Pamfil Seicaru nagy cikkben tiltakozik a gondolat szabadságának korlátozása ellen és sajtóblokk megalkotását javasolja. Lupu mégis belügyminiszter lesz. A Lupta értesülése szerint egészen bizonyosra vehető, hogy Lupu dr. be fog lépni a kormányba, mivel minden tekintetben egyetért a kormány akciójával. Követeli azonban, hogy a konvertálási terv szélesebb méretekben ölelje fel a mezőgazdasági adósságokat és hogy a kormány gondolkozzék az infláció lehetőségén. Az is lehet a lap szerint, hogy a belügyi tárcát másnak adják és Lupu a külügyminisztériumot veszi át Gbica helyett, aki újból római követ szeretne lenni. Az erdélyiek szolidárisak Haţieganuval. Egy más veszedelem is fenyegeti a kormányt és pedig a kormánypárt erdélyi képviselői részéről. Amint ismeretes, Hafieganu Gyula lemondott mandátumáról. A Dreptatea most úgy értesül, hogy a kormánypárt erdélyi képviselői egyik közelebbi értekezletükön úgy döntöttek volna, hogy szolidaritást vállalnak Hafieganu Gyulával, miután a kormány az erdélyi érdekeket egyáltalában nem veszi figyelembe. ereje. Az átszellemiiléseknek igy van visszatérése a gyakorlati jóság megnövekvésében. Szép folyamat ez, hogy hogyan válik a lélek láthatatlansága látható életté. És a tömegéletnek ez a megnemesbülése az, ami a megpróbáltatok társadalmi rétegek napi gondját a holnap szelíd reménységeivé tudja változtatni. Aki nem hisz, az nem tudja ezt megérteni. Éppen azért a megértés ntja is nem az, hogy mindnyájan hitetlenekké váljunk. A közös hitetlenség nem jelenti egyúttal a közös gondolat- világot, hanem ellenkezőleg: az embereket egymás irápt is hitetlenekké teszi. Akinek nincs hite a végtelenségben, nem lehet hite az emberekben se. Csak félelme lehet az emberektől. Ez a félelem alkot csak társadalmi rendszert, mely pa- rancsolókká tesz némelyeket és meghunyászkodó, gyáva szolgákká teszi a többi sokakat. A szolgai érzés éppen abból áll, hogy magunk fölött ínem tudunk elképzelni embernél hatalmasabbat. A hitetlenség is ugyanezt az elképzelést sugallja belénk, tehát ragad a szolgai érzések butaságába, vagy alattomos lázongásába, hogy emberek hatalma helyébe más emberek hatalmát ültesse. így telik meg a közélet is, egy-egy ország minden viszonya is a remegő bizonytalansággal — mind-mind a hitetlenség miatt. Ne féltsék a templomokra leselkedők az or szágot a templomokba gyülekező sokaságoktól. Inkább szálljanak magukba ők is, szabaduljanak meg a kicsinyes látásoktól, s a szolgai^ ér zésekre való törekvésektől. Tudják meglátni a lelki emelkedettségekben az emberi szabadságok legszebb összhangját és teljék örömük bejme, hogy a tömegek hite ilyen fölszabadulásokhoz vezet. Tudjanak ők is ilyen lelki felszabadnia - sokba emelkedni. Tanuljanak meg — hinni. (Pd.)
