Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-07 / 228. szám

Claj-Koloxsvár, 1931 október 7 SzCTXÍM * ♦ .W ‘t/óc'Á1 pófef XÜCTOT TITA IN NUMERAR No. 24258—927. ELŐFIZETÉS BÚ-FÖLDÖN; Î évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 le} egy hóra 100 lej. Egyc3 szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP ! 6zerkesztoség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri A Telefon : -5-08, 6^04. \ XIV. évfolyam 228»ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOK í 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyed évi® 15 pengő. Egyes szám ára 2® fillér. Grátz Gusztáv előtt a román-magyar viszony­ról nyilatkozott a király Külön kihallgatáson fogadta a szinajai fogadtatás alkalmával — Nyilatkozik a magyar delegátus az interparlamentáris konferencia érdekességeiről (Bukarest, október 5.) Az interparlamentá­ris konferencia résztvevői vasárnap Bustenibe és Szinajába utaztak különvonaton. Busteniben Alexandrina Cantacuzino hercegnő látta ven­dégül a delegátusokat Zamora nevű kastélyá­ban másfélórás fogadtatáson. A vendégek egy órakor átmentek Szinajába, ahol a konferencia román csoportja adott bankettet tiszteletükre. A kormány tagjai közül a banketten Arge- toianu és Pop Valér dr. vettek részt. Délután 4 órakor királyi kihallgatáson je­lentek meg együttesen, az interparlamentáris konferencia résztvevői. Pompeiu, a román ka­marának és a konferenciának elnöke elsőnek Henry Lafontaine belga miniszterelnököt mu­tatta be a királynak, majd a többi megjelente­ket is. A király az egyes delegátusokat nagy melegséggel és érdeklődéssel foganta. Hosszan elbeszélgetett Grátz Gusztáv dr.-ral, a megje­lent magyar delegátussal, aki elmondotta, hogy azért jelent meg csak egyedül, mert Berzeviczy Albert dr.-t, a magyar delegáció elnökét, aki 84 éves, az utazás és az eddigi tanácskozások fáradalmai kimentették és jelenleg gyöngéiké dik. Károly király sajnálatát fejezte ki Berze viezy távolmaradása miatt, majd a beszélgetés további során szóbahozta a román-magyar gaz­dasági együttműködést. Hangoztatta az ural kodó, hogy gazdasági téren nagyon sok közös érdeke van a két országnak és hogy örömmel látja a román-magyar kereskedelmi kamara megalakulását mind a két országban. Külön kihallgatáson. A hivatalos bemutatás után hideg büffét és teát szervíroztak és dr. Grátz Gusztáv, aki dr. Gyárfás Elemér szenátorral jelent meg a kirá­lyi kihallgatáson, elvegyült a vendégek között a büffében. Az egyik udvari főtisztviselő ek­kor dr. Gyárfás Elemér szenátortól kérdezős­ködött Grátz Gusztáv után, azzal, hogy a király külön kihallgatásom óhajtja fogadni. A kihallgatás a palota Florentin termében folyt le és azon az uralkodó az iránt érdeklő dött, hogy milyen a magyarországi gazdasági helyzet és újból hangoztatta a maga részéről a két ország közötti gazdasági együttműködés szükségességét. A kihallgatásról természetesen keveset lehet irni. A király örömének adott kifejezést, hogy a Románia és Magyarország közötti viszony az utóbbi időben megjavult. Á maga részéről nagy súlyt fektet erre és állandóan oda­hatni igyekszik, hogy ez a javulás tartós és továbbfejlődő legyen. A delegátusok este féltizkor tértek vissza Bukarestbe és hétfőn délelőtt tovább folytat­ták tanácskozásaikat. Grátz Gusztáv nyilatkozata. Ismeretes, hogy a konferencia szociálde­mokrata résztvevői a maguk külön értekezletén tiltakoztak a magyarországi statáriális rende­let ellen, amit a biatorbágyi merénylet miatt adott ki a magyar kormány. Munkatársunk ennek az állásfoglalásnak és elhatározásnak ügyében kérdést intézett Grátz Gusztáv dr.-hoz, a magyar delegáció egyik tagjához, aki a követ­kezőket mondotta: — Értesültem arról, hogy az interparlamen­táris konferencián a különböző nemzetekből megjelent szociálista képviselők gyűlést tar­tottak, amelyen sajnálkozásukat fejezték ki afölött, hogy a magyar szociáldemokraták tá­volmaradtak a konferenciától és egyúttal tilta­koztak a biatorbágyi szörnyű kommunista me­rénylet alkalmával kibocsájtott és szerintük a politikai véleményszabadságot korlátozó, ma­gyarországi statáriális rendelet ellen. Nem ez az első eset, hogy az interparlamentáris konfe­rencia szocialista tagjai, különösen a német szociáldemokraták, bizonyos hajlandóságot mutatnak arra, hogy más országok belső ügyeibe ilyen módőfi beleszóljanak. Jól emlékszem, hogy körülbelül két évvel ez­előtt az olasz kormánynak bizalmatlanságot szavaztak és más esetektől eltekintve, a mult évi londoni konferencián kifejezetten magyar- ellenes éllel a titkos választójog kérdését vet­ték elő. — Mielőtt válaszolnék arra a kérdésre, hogy mi a véleményem a szociáldemokrata képvise­lők ezen állásfoglalásáról, néhány megjegyzést kell előrebocsátanom. Először, hogy magam is sajnálom a magyar szociáldemokrata képvise­lőknek az interparlamentáris konferenciáktól való állandó tartózkodását, mert erre semmi okot nem látok. A távolmaradásnak a statá­riális rendelettel való indokolása puszta de­monstrációnál nem egyéb, mert ez a rendelet senkit sem akadályozott meg a konferencián való részvételben. Másodszor hangsúlyoznom kell, hogy különben sem tartozom a szocialista­falók közé, sőt azt tartom, hogy a világháború Munkatársunk aziránt is kérdést intézett Grátz Gusztáv dr.-hoz, milyennek látja az in­terparlamentáris konferencia eddig végzett munkáját: — A bukaresti konferenciát, volt a válasz, rendkívül sikerültnek tartom, mert a viták mindvégig érdekesek voltak és lekötötték a hallgatóságot. Talán előnyére vált a konferen­ciának, hogy a gazdasági válság miatt azok a parlamenti képviselők, akik az ilyen konferen­ciákat csak egy-egy kéjutazásra való alkalom­nak tekintik, elmaradtak. Ami Magyarország és Románia viszőnyát il­leti, ma jóval kedvezőbb, mint volt két évvel ezelőtt. A magam részéről azonban, minthogy mindig azt a nézetet vallottam, hogy Magyarország és a vele szomszédos államok között a barátságo­sabb atmoszféra megteremtése elsőrangú fon­tosságú, mert éppen ez az atmoszféra fogja le­után, amelyben a régi polgárság nagy mérték­ben elproletáriasodott, a régi proletárok pedig jelentős részben elpolgárosodtak, azok az álla­mok járnak el helyesen, amelyek igyekeznek megnyerni a szociáldemokraták fegyverbarát­ságát a bolsevizmus ellen, nem pedig azok. akik a szocialisták nagy tömegeit a velük szemben való türelmetlenséggel hajlamossá teszik a szél­sőségesebb tendenciák befogadására. Harmad­szor meg kell jegyeznem, hogy a magam részé­ről a titkos választójognak is hive vagyok, nem­csak elvi okokból, hanem azért is, mert nézetem szerint a titkos választójog, ahogyan azt pél­dául Németországban gyakorolják, igen nagy választókerületben eszközölt lajstromos szava­zással kapcsolatban, sokkal hatásosabb ellensze­re az egyéni demagógia érvényesülésének, mint kiskerületben történő szavazásnál, még ha ez nem is folyik titkosan, mert csak ez teszi lehe­tővé a kerületnek egyes demagógok által való teljes megdolgozását és ha a német rendszer Magyarországon való bevezetése ellen aggá­lyaink volnának, ezek csak arra vonatkoznak, hogy ez a rendszer a mi körülményeink között sokkal inkább teszi lehetővé diktatórikus kormány keletkezését és állandósulását. — Végül még meg kell jegyeznem azt is, hogy rólam, akit statáriális rendelet alapján a kommiin idején üldöztek, sőt le is tartóztat­tak, igazán nem lehet feltételezni, hogy nagyj, rokonszenvvel viseltetnék a statáriális intéz­mény iránt. Nagy sajnálattal tapasztalom ezek előrebocsátása után, hogy bizonyos tényezők jo­got formálnak maguknak arra, hogy azzal a bá­torsággal, amelyet csak a teljes tájékozatlan­ság ad egyes embereknek, pálcát törjenek más államok politikája és intézményei fölött. Az ilyen beavatkozások akkor sem volnának előt­tem rokonszenvesek, ha azon elvek érdekében történnének, amelyeket magam is vallók. Ha nem ez volna a meggyőződésem, akkor tálán tudnék találni a bukaresti interparlamentáris konferencián olyan külföldi parlamenti fér­fiakat, akik hajlandók volnának a német szo­cializmussal szemben kifejezni tiltakozásukat és sajnálkozásukat, például a Németországban levő sajtórend­szabályok ellen, amelyek a politikai vé­leményszabadságot hasonlíthatatlanul jobban korlátozzák, mint a kizárólag a biatorbágyi merénylet meg­ismétlődésének megakadályozása céljából kibo­csátott magyar statáriumrendelet. hetővé tenni a bennünket ma még elválasztó kérdések kielégitő rendezését azt szeretném, ha ezen a téren még előbbre jutnánk. Azt remélem, hogy a román-magyar kereske­delmi kamara, amely a nyáron mindkét or­szágban megalakult és Budapesten az én elnök­letem alatt meg is kezdte működését, ebben a tekintetben hasznos szolgálatokat fog teljesít­hetni Szterényi József is megérkezett. Báró Szterényi József, az interparlamentá­ris konferencia magyar delegációjának harma­dik tagja hétfőn érkezett meg Bukarestbe és már részt is vett a délelőtti üléseken s ott in­tenziven belekapcsolódott a konferencia munká­jába. A keddi ülésen úgy Grátz Gusztáv dr., mint Szterényi báró felszólalnak és kifejtik a magyar delegáció álláspontját a agrárkérdé­sekben, de a mezőgazdasági válságra vonatko­zólag nemzetközi jelentőségű javaslatokat ad­nak elő. Â román-magyar együttműködés

Next

/
Oldalképek
Tartalom