Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-05 / 227. szám
19 TITA IN NUMERAR No. 24256—927. Chf’KoIozsvát. 1931 október 5 JJéífŐ ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN! X írté 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 1*1 egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP ! Cserkészteslg és kiadóhivatal; Flata Unirii (Főtér* 4 Telefon : 5-OS, 0-04. XIV. évfolyam 227-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: t ívre 56 pengő, félévre 29 pengő, négyadénff 15 pengő. Egyes szám ára 2# Allét. Világmegváltás és magunk megváltása Kisebbségek napja oz interparlamentáris konferencián A ülostani nehéz időkben is van üdvös hivatásuk az emberek életében. Már mindenfelől hangzik a felkiáltás: béke keli, igazi béke a népek között, nagyvonalú egyetértések megteremtése, ezen az alapon nagy gazdasági szervezések létrehozása. A világhirü iró, Wells is előáll, hogy az emberiséget egy közösséggé tevő utópiának testet adasson, s „Világtanács“ alakítását kívánja, mely húszéves terv alapján hozza rendbe az emberiség összezavart dolgait. Tegnapi ellenségek között is a jólelkii ölelkezések hajlandósága mutatkozik. Éppen most nálunk az interparlamentáris konferencia is tanácskozik, s keresi a világ belső egyensúlyának némely fontos kérdésében az egyetértést. Ez is valami nagy közszellemre törekvés, mely ugyan országok hatalma közötti távolságokkal es feszességekkel vau még tele, s igy az emberi viszonyok orvoslásának a közelségébe még nem tud jutni. De legalább akar valami ilyent. Viszont már teljesen a magunk közelségéből való és a magunk közelségére visszaható jelenség, ahogyan vallásos üsszejÖveteleiukon a magunk legégetőbb társadalmi bajaival kezdünk mindinkább foglalkozni. A múltkori katolikus nagygyűlés is Székelyudvarlielyen. most pedig a református nagyhét Nagyváradon mind olyan jelenségeket mutat, melyekben legalább magunk között, a magunkhitbeli közelségeibe a nyomorúságokra orvoslást keresünk. A saját lázas és beteg szivünkhöz való odahajlás ez, mely nem nagy tervii, hanem inkább csak halk könnye- zésü.De ha nincs is világmegváltás ezekben a bensőséges mozdulatokban, a magunk megváltásának a reménye és jövendője benne foglaltatik. Mert úgy van az, hogy a nagy méretezés elragadtatja magát az emberektől való nagy távolságokra, s csak a kisebb méretezéseken belül található meg az egymásra ismerés, az embernek közvetlenebb átölelése. A Világ se a nagy világból áll, hanem az emberek természetes kis köreiből. És ezeknek a természetes kis köröknek, az égy vérségieknek, az egygondolkozásuaknak, az egykörülményüeknek a magukon belüli tökéletessége és boldogulása adhat az egész világnak is megnyugvást és belső békességet. A túlméretezett világtervéknek megvan az a nagy _ tökéletessége, mely nem ügyel a kis gyarlóságokra és kis tökéletlenségekre. Nagy geometriai egyenességekkel és síkokkal dolgozik, holott az életnek görbületei vannak és a fölrilete legnagyobbrészt göröngyös. A nagy vi- Jágöszefogás mintegy légvonalban keresik egymást, s az embereket és viszonyokat csak nagy általánosságban látják, nagy tömegekben és legfölebb nagy, színfoltokban. Éppen azért elhanyagolható mennyiségnek veszik az egyest, s föltételezik és vaskényszeóíiségnek tartják az egyesnek az általánossághoz tartozandóságát. És igy kihagyják figyelmükből azt, amiből tulajdonképpen azok a nagy általánosságok állanak. Valami hiba van ebben a fölülről kezdésben, abbén a nagy méretezésben. Nincs megalapozva az élet természetes kis köreiben. A magasságokból felülről csak Isten segítsége jöhet, az emberek segítségének szelíden, szerényen alulról kell nőnie, mint a fának, hogy a végtelenség napfényében és levegőjében életadó gyümölcsöt tudjon hozni. Az emberi nagy tervek mintha felednék azt, hogy a végtelenség erőit nem helyettesíthetik, s csak akkor tud az emberi élet össz- hángzó és békés fejlődésn lenni, ha a maga kis köreiben teszi tökéletessé magát. Ezeknek a kis köröknek a tökéletességéből aztán eljön mindnyájunkra nézve a közös emelkedésnek is a képessége és lehetősége Eljön az egy magasHanes Petre képvisel téves és egyoldalú memorandumot nyújtott be az erdélyi mapr kisebbség iskoláiról Grátz Gusztáv külön beadványban fogja kimutatni a megfelelő tényállási-A lengyelországi ukrán kisebbségek sérelmei (Bukarest, október 3.) Az interparlamentáris konferencia szombaton délelőtt nem tartott rendes ülést, hanem a különböző albizottságok üléseztek. A kisebbségi bizottságban, ahol Magyarország részéről dr. Grátz Gusztáv beszélt, míg a romániai magyar kisebbség képviselői közül Gyárfás Elemér dr. és Sándor József szenátorok jelentek meg. Lutzky, lengyelországi ukrán képviselő megkérdezte az elnököt, hogy szabad e neki felszólalni, aki még nem tagja a kisebbségi bizottságnak, de viszont tagja az interparlamentáris konferenciának. A kisebbségi bizottságba ugyanis a konferencia tagjai közül minden egyes nemzet részéről három tagot delegáltak. Miután megállapították azt, hogy Lengyelország a maga részéről még senkit sem delegált, az elnök meg akarta vonni Lutzkytól a szót. — Honnan tudja elnök ur, hogy nem leszek-e a között a két-három tag között, akik Lengyelországot képviselni fogják? — kérdezte az ukrán képviselő, amire az elnök mégis megengedte, hogy beszédét elmondhassa. Lutzky hangoztatta, hogy a keletlengyelországi nagy tömegben élő ukrán kisebbségnek rendkívül sn lyos panaszai vannak és ezek még sohasem nyerlek elintézést. Felhívta a bizottság figyelmét, arra, hogy ezen a tűrhetetlen állapoton segíteni kell és pedig sürgősen, mert különben áz ukrán népkisebbség a szovjet-propaganda martalékául esik. A lengyel és a francia delegátusok, végül pedig a bizottság elnöke Lutzky felszólalására kijelentették, hogy egyes konkrét kisebbségi panaszokkal nem foglalkozik a bizottság, — ez a Népszövetség feladata — az interparlamentáris konferenciákon csak elvi szempontokat állítanak fel. Ezután elhatározták, hogy a kisebbségi bizottság a jövő év januárjában újra ös*- szeül. Az ominózus emlékirat A bizottság ülésének lefolyásáról munkatársunk kérdést intézett Gyárfás Elemér dr. magyarpárti szenátorhoz, aki a különböző beterjesztett javaslatokról a következőket mou dotta: — A kisebbségi bizottság előtt folyamatban, levő kérdések közül iniuket, romániai magyar kisebbséget, főleg az érdekeb amelyet Hanes V. Petre román képviselő, a íWsebbségi bizottság tagja a romániai kisebbségi állapotokról nyújtott be a bizottsághoz. A memorandumunk különösen az az állítása téves és egyoldalú, amely szerint a román állam a kisebbségek számára kisebbségi tannyelvű állami iskolákat állított fel s a kisebbségek vonakodnak a jól berendezett, kényelmes, higiénikus és kvalifikált tanerőkkel jól ellátott iskolákat látogatni és ezek helyett előnyben részesítik az egészségtelen és kellő tanszemélyzetet nélkülöző egyházi iskolákat. Ebben Hanes a kisebbségek a túltengő nemzeti elzárkózásának bizonyítékát látja. Ezzel szemben nagyon jól tudjuk — folytatta Gyárfás dr. — hogy elenyésző csekély a kisebbségi tannyelvű állami iskolák száma. Egész megyék vannak, ahol nincs egyetlen magyarnyelvű iskola se s ahol van, oda is az utóbbi években jórészben csak románul beszélő tanerőket alkalmaztak. Az egyházi iskoláktól még az eddiginél is jobban megkövetelik a legkülönbözőbb feltételek betartását és a tanszémélyzet kvalifikációját, ami egyáltalában nem áll az állami iskolák tantestületének kvalifikációja mögött. (Folytatás a második oldalon.) ságba találás, eljön az, amit az emberek jószi- vének és jószándékának az Istene mindnyájunkra közös jó sorsul reudelt. Az embereknek alulról, magából, a maga kis köréből növő segítsége találkozik a végtelenség erőinek a segítségével, s meghozza az életadó gyümölcsöt. Kell ez a magunkból fakadó hit, kell az ahhoz szabott magunk közötti igyek- vés, kellenek a magunk közötti igénytelenségek és egyszerűségek, s akkor lehetnek meg azok a benső összetartások, melyek a világot megbékélt szivvel tudják nézni. A megbékült szivekből lesz az a jó szellem, mely aztáu az egész világot magasabb színvonalra emeli, jó megértésekre vezeti. A természetes fejlődés útja ez. Valahol eltéveszthettük ezt az utat. s most bolyongunk kétségbeesetten. Vissza kell térnünk, s magunkba kell visszatérnünk, hogy helyes utat találjunk. Azért tartjuk jóknak, ha a hit szerinti gyülekezetek is úgy rámutatnak a magunk közelségeire, s keresik azokban a megnyugvást és megnyugtatást. Ez a természetes módja a társadalmi bajok elenyésztetésének. A világmegváltó tervekből, a nagyvonalú világszervezésekből egyszer — a nagy lelki összhangok előzetes megvalósulása után — lehet valami. De addig is élni kell és úgy kell élni, hogy necsak testbeli szükségek elégüljenek ki, hanem lélek- beli megnemesbülések is lehessenek az emberekben. Csak az ilyen lélekben emelkedett emberiség képes arra, hogy nagyvonalú világszervezéseknek a megvalósítója és fenntartója lehessen.
