Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-16 / 236. szám
I BU m1 ftósTAimr:i TITA IN NUMERAR ,, ^ No. 24256—927. CIoi-KoIozsvár, 1931 október 16 JPéot€S ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN S S érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 leţ egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri 4 Telefon: 5-08, 0~04. XiV. évfolyam 236-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON í 1 éyre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén! 15 pengő. Egyes szám ára 29 ffllfa. KÖZELEDÜNK Brüning Párizsban, Laval és Briand Berlinben. A tájékozatlan olvasó, aki ezekről a látogatásokról olvasta a hasábos tudósításokat, nyilván abba a tévhitbe ringatta bele magát, hogy Európa arca megváltozott és a béke — amelyet soha idöszerüllenebbül nem lehetett emlegetni, mint a békekötés óta — végre tizen- háromévi gyűlölködés és egymáselleni acsarko- dás után levetheti hamupipőke jelmezét és fel- öltheti a fényes ünnepi kosztümöt. Annyit hangoztatták az utóbbi években, hogy az események, amelyek régebben csak egy-egy ország sorsára nézve voltak döntőek, ma már a világ minden államában éreztetik hatásukat, hogy azt kezdtük hinni: Németország és Franciaország egymáshoz való közeledésére a keleti országok is reagálni fognak és ha Párizs és Berlin olyan kölcsönösen és kitörő örömmel ünnepelték a volt ellenséges államok státusférfiait, Budapest és Bukarest közeledése sem fikció többe. Annál is inkább hihettük ezt, mert nem is olyan régen ugyancsak divatban volt nálunk a „közeledés“. Minden bokorban ott ágált a közeledés egyik bajnoka és ontotta magából a frázisokat, amelyek a román és magyar nép egymásrautaltságáról szóltak. A „közeledés“ apostolainak lelkesedését azonban mindig azzal hü- íöttek le, hogy Románia hiába van a legjobb szándékokkal eltelve, ha Magyarország visszautasítja a bekejobbot. Kiváncsiak voltunk rá, hogy milyen visszhangja lesz annak a néhány nyilatkozatnak, amelyeket Berzeviczy Albert és Grátz Gusztáv legutóbbi bukaresti tartózkodásuk alatt, sőt azt megelőzően is tettek s amelyekben félreértést kizáró módon hangoztatták, hogy valóban megérett az idő a két ország közeledésére, aminek nincs is semmi akadálya, csupán azoknak a súrlódási felületeknek eliminálása, amelyek nyilvánvalóan hátráltatják az őszinte megértés feltételeit. Nem akarunk rátérni ezekre a feltételekre, már csak azért fecm, mert azok elsősorban a kisebbségi kérdés becsületes megoldására vonatkoznak és sokkal lojálisabbak vagyunk, semhogy a dologba akkor akarnánk beleavatkozni, amikor a két állam felelős tényezőin van a megnyilatkozás sora. Azt mindenesetre látjuk és lehangoló érzéssel vesszük tudomásul, hogy a Briand, Laval és Brüning példája vajmi csekély visszhangot keltett a bukaresti sajtóban. Hetek óta zajlik a bukaresti sajtókoncern diszharmonikus hangversenye. Most, amikor igazán alkalomszerű volna belekapcsolódni a jóhiszemű budapesti kezdeményezésbe, egyébről sem olvashatunk, mint egy erőszakolt bünlaj- stromról, amelyet az Universul, a Dreptatea és társai meglehetős tapintatlansággal éppen most sorakoztatnak fel, holott a mai idők semmire sem alkalmasabbak kevésbé, mint a sérelmi politika céltalan előráncigálására. Ne azokat a pontokat feszegessük most, amelyek eltávolita- nak. hanem amelyek közelebb hozhatnak. Ne Bethlen István, a volt magyar miniszterelnök állítólagos taktikájával takargassák a békétlenséget, hanem kapcsolódjunk bele azokba, a most felmerült érintkezési pontokba, amelyeknek harmóniába hozása — hisszük — Romániának legalább is annyira válhatik előnyére, mint Magyarországnak. Nem beszélve arról, hogy levegőből előkapott számokkal bizonyítani nem lehet. Mert az Universulon kívül sehol, semmiféle statisztikában nem olvastuk még, hogy Magyarország a trianoni szerződésben megengedett harmincötezer főnyi hadsereg helyett nyoicszázötvenezer főnyi katonaságot tart fegyverben. Ez a számadat csak a tájékozatlanokat tévesztheti meg, de minden jóhiszemű emberben azt a bizonyságot érleli meg, hogy a túlzó román sajtó már ab ovo elvet magától Argetoianu az állami költségvetés súlyos terheit a községekre hárítja A kuszonötmilliárdos büdzsét nem sikerül létrehozni A koncentrációs kormány tervei még nem haladnak a siker felé (Bukarest, október 14.) Argetoianu pénzügyminiszter a huszonötmilliárdos költségvetéssel a legnagyobb akadályokba ütközött. Ha nem tudja megcsinálni, bukik a kormány s ezért a legképtelenebb tervekhez folyamodik. A községeket eddig is megnyomorították azzal, hogy az állam terheit rájuk hárították. Most hatalmas nagy tételeket akar törülni az állami büdzséből azzal, hogy a községeknek a nyakába sózza. A községek nem tudnak költségvetést csinálni, az adófizetőkre igy is rásózzák a terhet. Ez nőm redukció, hanem olyan leplezés, ami a legnagyobb bonyodalmakat idézi föl. A tanítókat és papokat is a községek fizessék. A Lupta szerint felmerült a pénzügyminiszternél az a gondolat is, hogy a tanitók és papok járandóságainak a fizetését "lé a községekre hárítsák. Ha ezt a gondolatot megvalósítják, akkor el lehetünk készülve olyan konfliktusra, ami az egyház és a kormány között fog kitörni. A községek különben is képtelenek további ter- hekiiek az elvállalására és viselésére. A hadseregnek a költségvetését nem tudják redukálni, mert a kiadási tételeket nemzetvédelmi szempontból tartják szükségeseknek s ha redukálnák is az egyes tételeket, a kiadásokat mégis eszközölniük kell, rendkívüli hitelek alakjában Azoknak az iparvállalatoknak a budgetjével is sokat foglalkoznak, amelyek szoros kap* csolatban állanak a hadüggyel. Azon a terven dolgoznak, hogy az állam számára megvegyék az összes magánrészvényeket, de nagy kérdés az, honnan veszik azokat a milliárdokat, amelyek szükségesek lennének a részvények megvásárlására. Argetoianu miniszter kimondotta a jelszót, hogy huszonötmilliárdos legyen a költségvetés, egyelőre azonban nem látszik ennek keresztülvitele lehetségesnek. Nyugdijreviziő, áldozati adó emelése. A pénzügyminiszter tudvalévőén másfél- milliárd lejt akar megtakarítani a tisztviselői fizetéseknél. Ennek keresztülviteléhez az egyes minisztériumoknál működő bizottságok a következő rendelkezéseket hajtják végre: 1. A tisztviselői fizetések egységesítése. 2. Egyes illetményeknek a községekre való áthárítása. 3. A tisztviselői kinevezések törvényességének felülvizsgálata és a törvénytelen kinevezések megsemmisítése. 4. A szinekurák megszüntetése. 5. A nyugdijak revíziója. 6. A drágaság! és egyéb pótlékok megszüntetése. 7. Végső esetben az áldozati adó kulcsának módosítása, illetve felemelése. Müialachc nem javasolta, csak várja az uf kormányt A Luptában Mihalache, a nemzeti parasztpárt alelnöke nyilatkozatot tett közzé, amelyben cáfolja azt a hirt, hogy szinajai kihallgatásán a királynak ajánlatot tett volna koncentrációs kormány alakítására. Csak tájékoztatta az uralkodót pártjának kívánságairól, a mai helyzettel szembeni követeléseiről, de javaslatot nem tett. Természetes azonban, hogy az uj kormánynak a mai helyzet követelményei szerint kell megalakulnia. Mihalache Badacsonyba ntaaik. A nemzeti parasztpárt vezetőinek nyilatkozatai szerint a párt vezetői között teljes az egység és semmiféle ellentét nincsen a napirenden levő problémákat illetőleg. Az elnökség kérdésében döntés még nem történt, mert a vezetők még mindig nem adták fel a reményt, hogy Maniut sikerül rábírni a visszatérésre. Mihalache egyébként és éppen ezért a közeli napokban Badacsonyba utazik, ahonnan most érkezett vissza Bukarestbe Popovici Mihai és informálta az ottani pártvezetőséget az erdélyiek helyzetéről. A párt energikus akciót indít a kormány ellen cs ebben az akcióban nem fogják akadályozni egyes lapok álliirei. Bukarest, vagy Kolozsvárt A nemzeti parasztpárt két lapja, a bukaresti Dreptatea és a kolozsvári Patria között vita folyik arról, hogy hány tanulmányi bizottsága van a pártnak. A kérdés azért érdekes, mert mögötte voltaképpen arról van szó, hogy Bukarest-e a nemzeti parasztpárt egyetlen centruma, vagy fennáll és létezik az erdélyiek kolozsvári külön központja. A Dreptatea szerint csak egy tanulmányi bizottság van és ennek székhelye nem is lehet más, mint Bukarest, a vita további feszegeté- sét pedig a pártegység szempontjából, de még távolabbi szempontokból is veszélyesnek véli. Ellenzéken a liberálisok. Ma délelőtt Anghelescu, volt közoktatás- ügyi miniszter lakásán értekezletet tartott a liberális párt vezetősége. Az értekezleten a volt miniszterek és alminiszterek, a kamara volt elnökei és alelnökei, továbbá a Bukarestben tartózkodó szenátorok és képviselők vettek részt. A pártvezetőség tagjai kifejezést adtak annak az általános elégedetlenségnek, amely aa országban uralkodik és amely a liberális párt ellen is irányul, mert az a vélemény, hogy a liberálisok együttesen haladnak a kormánnyal. minden békés megoldási indítványt és hajánál fogva ráncigálja elő ürügyeit intranzigenciájá- nak fedezésére. Uraim, öntsünk tiszta vizet a pohárba! Mondják meg nyíltan, hogy Önöknek nem kelj a közeledés, nem kell a megértés, nem kell Laval és nem kell Brüning. Önöknek semmi más nem kell, mint azok a Hangzatos jelszavak, amelyekre az a kifejezés talál a legjobban, hogy: uszitás. Pedig soha ellenszenvesebb és megbélyegzőbb értelme nem volt ennek a szónak, mint ma, amikor a világ megzavart gazdasági rendje az igazi béke után sóvárog, -•*
