Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-12 / 233. szám

Valószínű, hogy Biatorbégy merénylőjét fogta el a bécsi rendőrség a letar­tóztatott kereskedő személyében A hatálvoriat megmenekült utasának adta ki magát XIV. ÉVF. 233. SZÁM. r- - - ..............~ Jorga és Montéssorí Jorgá miniszterelnök óriási elfoglaltsága bieltett, amikor neki többek között Romániát kellene Megmentenie, mihden harmadnap elő­adást tart. a rádióban arról, hogy mint lehetnie az iskolát megmenteni. Nem épen rokonszen­vesí ha egy pedagógus akkor foglalkozik poli­tikával, amikor pedagógiával kellene foglal­koznia és akkor foglalkozik pedagógiával, ami­kor a politika nagy kérdései kopogtatnak, sőt dörömbölnék miniszTerelnöki minőségében ok ajtaján. A pedagógia nyilvánvalóan a román állam jövőjét készíti elő — ezt mi is szívesen elismerjük, ■— de pilla nőt nyila g nem a holnap után kérdései az élsőré.nd fontosságilak, ha­nem a. ináé, Nyugodtabb időkben nagyon helyeselnek mi Is, ha egy miniszterein ők figyelme kiterjedne tároteső kérdésekre is, de ki neláfwá be, hogy manapság nem épén érdekfeszitő téma, ha jor­ga azt ajánlja a rádióban az ifjúságnak, hogy mindenkinek, aki az iskolából kikerült, bizo­nyos elméleti műveltségen kívül valamelyes ipari mesterséghez is értenie kell, tehát vem Szabad zavarba jönnie, hogy egy ruhát, hagy egy cipőt készítsen Magának, tegyen tu­dós és kézmnVes i'S, egyazon időben — minden- esetre irlilikÚS Szép kívánság ez, nagyon sok or­vos. mérnök, magántisztviselő, patikus, Intele lekftíel fel is sóhajt magában: bizony milyen jó volnát — de talán ez a gandhizmuS, hogy min­denki maga szőjje meg a rokkáján a gúnyáját, mégsem fártozhatik szorosan egy európai állam kiépítési program jóhoz. Tetszetős a miniszterel­nöknek azon ötlete is, hogy a gyermek slöjszern testi munkával foglalkozzék — tetszetős, de nem uj. A miniszterelnök többek között azt is programba veszi, hogy az ifjúságot egész, nap kell majd foglalkoztatni az iskolában, délelőtt szélién)i, délután fizikai munkával, rikzönt úrrá a mesÁzéláfó. sőt fid messze* elérhetetlen távol­ságokba látó pedagógus egyáltalában vem gon­dol. hogy ha a növendék reggelföl eilig ai isko­lában pah. hát akkor mikor tanulja meg a lec­kéjét? Mert lecke az Van bőven, visszásságoknak külön fejezete, hogy az iskolás gyermekek annyira túl vannak tcqheiye tan­anyaggal, hogyha ■ összehasonlítjuk -ifin- sápukai a mi ifjúságunkkal, akkor bizony meg kell sajnálni őket egy kicsit.. f \Torga pedagógiai eltelt, ismételjük, meg­értjük é.s falán jobb körülményét: közölt sok helyeseiké töt te találnánk benne. Ö a serdülőkor számára is a világhírű olasz Montessori elveit akarja alkalmazni, azt a módszert, amely á gyermeket önállóvá teszi, gondolatait originális _}-L . I-V.. ,i.g.r.nr.-T A különös ember Irta: Tóth Sándor Valójában már csípett, harapott az ősz, amihez joga !á volt, isiért a kalendárium szeptember végét hirdette, da azért dóié lőtt pontosán tizenkét és egy óra kozott me­legen rá kacagott a kisváros korzójára, mint egy negy­venéves asszony, akinek tetszik a snájdig kis hadnagy és elfelejti. Tiogy a fia lehetne. Ilyen elkésett napsütés­ben érkezett még a régi városba, ahol fiatalságának légpöMpásftblj éveit élte’ a különös eihber. A kül&iös emberben tulajdonképen nem volt semmi kfilönöss óéiaga lepődött volna meg legjobban, ha tudott volna erről az elnevezésről, fis ha vizsgálta volna ön­magát, legfeljebb azt tartotta volna különösnek, hogy minden alkalomszerüség nélkül megjelenik egy város­ban, ahol húsz éve nein járt, de érezte, hogy két sirt el­hanyagolt a temetőben s nem jut eszébe annak az uc­cunak . a heve. ahoi a prímást átölelve egy ablak alatt nótákat muzsikáltatott. Ideje és pénze bővén volt ahoz, hogy vonatra ülhetett s húsz esztendő múlva megválto­zott külsővel, kusza emlékekkel, amelyekből alig volt égy tiszta és ép fotográfia, megérkezett a régi elhagyott városába, Egy öreg hordár emelte le nehéz podgyászát. amely­ben a mái ember különféle ceremóniákra nélkülözhetet­len ruháit és kellékeit préselte össze azzal a gondosko­dással* hogy hátha arra a pár napra is szükség lesz minderre.. Az öreget. aRinek hosszú pályája alatt a kar­ja nem a minőséget, hanem mindig csak ä mennyisé­gét érezte, valósággal lehúzta a nehéz koffer s áz ide­gen meglepő készséggel segített neki, hogy eljussanak a bérkocsiig. Az öreg rabszolga nem örült ennek a segít­ségnek. mert prakszisa szerint az ilyesmi a borravalónál mindig nagy értékcsökkenést jelent s ugyancsak meg­lepődött, amikor utasa négyszeránnyi borravalót adott neki. mint amennyire számított. v- Különös ember, csóválta meg fejét, amely nagy volt ugyan, de ez a dolog mégsem fért bele. Különös em­ber, diskprált a feje a karjával, de azért az Isten adna minţi többet belőle. Ezzel kezdődtek meg azok a különös dolgok, amelyek ('Becs, október 10.) Amint tegnap jelentet­tük, a bécsi rendőrség létürtöztátott égy bécsi kereskedőt, akit nagyon alaposan gyanúsítanak h biatbrbägyi vasúti merénylet elkövetésével, A letartóztatásról eddig nyilvánosságra került adatok szerint a kérdéses egyén Matuskä Szil­veszter magyar állampolgár, harmincnyolc éves bécsi kereskedő. Mntnska a merénylet el­követésekor ott volt a biátorbágyi hálálvónat- nál, amikor a nyomozást megindították és azt vallotta, hogy ő az egyik élsőosztálytt vasúti ko­csiban utazott s onnan a légnyomás ereje olyan szerencsésen lökte ki, hogy csak kisebb sérülé­seket szenvedett, Vksrtli jegyet. nehi tudott felmutatni, őzt álUlplla, hogy az a pod gyászában volt, csomagjait azonban seliol sem találták. Már akkor gyanúsnak tűnt fel a rendőrség előtt, azonban nem tartoztatták le, mert azt re­mélték, hogy időközben többet, tudhatnak meg róla és esetleg cinkosai is kézre kerülnek. Ma- tuska a merénylet titán Becsbe utazott, később azonban visszatért Budapestre, ahol néhány nap alajtt többször is változtatta lakását s egyi­ket aem jelmieţlş he a rendőrségen, aazonbaji modorba tereli, d gyermek lelkét individuálisad veszi munkába és szerencsés stratégiával a tes­tén keresztül a léikét, a lelkén keresztül pedig á testét foglalkoztatva kettéhasadt egyéniségek helyett önmagukkal harmóniába kerülő korsze­rű egyéniségeket tenyészt ki. Éppen abban az időben, amikór ismételten hallottam Jorga pedagógiai reformjairól, gigászi Montessórl kísérleteiről, megfordultam a kolozsvári németnyelvű Montessori iskolában, ahol már második év óta pompás módszerekkel és sikerrel alkalmazzák a modern gyermekker­tészet kipróbált és céltudatos elveit. Élvezet volt látni, hogy alig pár heti foglalkozás után az odahaza elkényeztetett gyermekben mint ébred, fel az önállóságnak, a magalábán való megállásnak a tudata. Minden gyermek egyfor­ma munkaköntösben, azzal a célzattal, hogy egyik gyermek ne legyen féltékeny a másikra és egyenlőnek tudja magái á másikkal. Rajztan l- fás. kézügyesség, testi foglalkozás és sok játék, széles, napos munkatermekben, és a kertben. Ha a visszatérőt mindenütt kisérték, mint az árnyék s végül, — hogy eláruljam a befejezést — elüldözték. A hotelben, ahova hajtatott, csak égy szoba «bit s éppen fel akarták szállítani a csomagját, amikor egy öreg ur érkezett meg és szobát kért, A portás udvaria­san, de önérzettől duzzadva, jelentette ki, hogy az utolsó szobáját most adta ki ennek áz urnák. Az, aki elkésett, pillanatnyilag ránézett arra, aki megelőzte s tekinteté­ben volt valami, amit úgy egyszerűen, közönségesért szemrehányásnak neveznek. Lehet, hogy ez csak képze­lődés, de hs Így is volt, ugyan mit törődnek manapság az emberek szemrehányásokkal, melyek a szemekből. A két apró lámpásból, mint idejében le nem fékezett villa­nások törnek föl. de égetni, bántani vastag ruhán és bőrön keresztül úgysem tudnak. Az Idegén azonban meg­érezte felfogta s a rövid pillantás még rajta függött, amikor megszólalt: — Kérem, én átengedem a szobát. Tessék — s egy könnyed, több, mint világfias mozdulatot tett, — Bocsánat, szélt közbe a portás, uraságodnak sem tudok más szobát biztosítani s úgy tudom, hogy a többi hotelek Is foglaltak. A portás megmondta, amit kötelességének tartott, ránézett az idegenre s a szeme rosszálólag aláhúzta a csodálkozást, amelyet a bátortalan szavak hangsúlya már kifejezett. Érdekes. hogy ezt az idegen figyelemre se méltatta. — Nem tesz semmit, aludtam a vonatban, legfeljebb szétnézek egy kicsit a városban, csak a podgyászomat hagyom itt. Aztán azt se várta be, hogy az öreg ur megköszönje ä figyelmét, mert egy mindenkinek szóló kalapemeléssel eltávozott a haliból. — Különös ember, mondta a portás a iondiner had­seregnek, amely egzotikus uniformisában szintén nem értette á helyzetet. Különös vendég volt itt. mesélte el a tulajdonosnak az esetet egy órával később, amikor lé­tétté az aranystráfos portássapkát. felvette a civil ka­lapját s' hazaindult. A tulajdonos is megütközve csóválta meg a fejét s alaposan megtapogatta áz otthagyott bő­röndöt, mint aki a bőrönd minőségéből tapintja ki a má- ga véleményét. A különös ember, mert most már kétszeresén az volt, előbb sétált a városban, amelyet lassanként ismét, fölfedezett magának. Érdekes, hogy itt, á régi Városban állandón figyelték. Biatorbágy körül is ólálko­dott Azt is megállapították róla, hogy júniusban, tiz kilogramm- ekrazitqt, vá- sáröU az alatt áz ürügy glatt, hogy egy gyárkémény felrobbantásához van szüksége a robbanó anyagra, a gyárkéményt azonban nem robbantotta fel. Azzal is gyanú­sítják, hogy január 2-án Ansbacimál, 21-én a Becs—berlini gyors ellen kísérelt volna meg merényletet. Az ekrazitról azt vallja, hogy azt. később, amikör látta, hogy nem fogja használni, eldobta. Azokra a kérdésekre, melyekben arról fag­gatják, milyen összefüggésben áll kommunista Vágy anarchista szervezetekkel, állandóan azt feleli, semmiféle szervezetnek, vagy pártnak íiern tagja. Éz állításainak az ellenkezőjére ke­resik a bizonyítékokat, de eddig még ugylátszik nem találtak. A budapesti és a bécsi rendőrség állandó összeköttetésben van az üggyel kapcslatban s Budapestről egy rendőrtisztvisélő már el is utazott Bécsije, Matuska kihallgatására. A rendőrség majdnem bizonyosra veszi, hogy Ma- iiiska a merénylő. ..... • Jorga keresztül tudná Vinni, amire á mai kö­rülmények képtelenné teszik, hogy a tanítvá­nyokkal való foglalkozás tényleg túlzsúfolt szo­bák helyeit, barátságos, napfényes szobákban történjen, egymáshoz toll pádok helyett külön­böző egymástól távolálló munkaasztaloknál, dkkdr Jorpa Monlessorlzmusa egészen más ar­culatöt múlana. De a Montessori elvek szerint való tanítás azt is feltételezi, hogy a pedagógus egyszerre kevésszámú növendékkel foglalkoz­zon, már pedig a romániai iskolák, különösen az alsófoku intézetek, annyira tűi Vonalak zsúfol­va, hogy a pedagógus akarata ellenére sem tud minden egyes 1növendékével indivldnálilsan ás kimerítően foglalkozni. Szaporítani kellene az iskolákat és a régi iskolák helyeit új, modern iskolákat kellene építeni. LeheiségcS-e ez a mai időben? Aléin lehetséges. Jorga vem. a reálHús­hoz méri pedagógiai elveit,\ reformgondolatai nem mérték után szabottak és ezért hol szükek- vek bizonyulnak, hói pedig lötyögőseknek. ..................................................................-C—is) ismét emlékezni kezdett mindenre. Uccákra, épületekre, arcokra és nevekre. A szobor előtt egy nagybajuszu rendőr állt s odalépett hozzá. A visszaemlékezés megvi­lágította a rendőr arcát. — Ugy-e maga húsz évvel ezelőtt a lassanhajts híd­nál állt, mint fiatal rendőr? — Igén uram és ön erre emlékszik? tdeválő talán? — Nem, mosolygott és tényleg valami különös jól­eső érzéssel lassan tovább ment. — Különös egy ember, mormogta a szobrot őrző rendőr és sodort egyet a bajuszán, ami nála az izgalom jelé volt. A különös ember minden cél és kiszámitottság nélkül végigsétált uccákat. megállt barnára vénült házak és kapuk előtt s fejcsóválva csodált meg uj épületekét. Az egyik étteremből zené szűrődött ki az uccára, ide betért egy pillanatnyi habozás után. Tele volt a helyi­ség, jeléül annak, hogy az embereknek, akár panaszkod­nak, akár örvendeznek, korcsmára szükségük van. A legfőbb helyen, a kályhamelletti családi asztalnál tekinté­lyes fejelt hajoltak össze, amikor belépett. A tűzoltópa­rancsnok, aki színházban és vendéglőben mindig ellen­tengernagy! uniformisában és nikkel tüzoltócsákányával jelenik meg, amely most a fogason a háta mögött füg­gött, mint egy vészes bárd, odasugta a rendőrkapitány­nak: — Ejnye, de ismerős, ezt az arcot valahol láttam. A rendőrkapitányt, egy hosszufejü embert, a kis vá­ros Sherlock Holmesét, nem érhette az a szégyen, hogy valami megoldatlan rejtély legyen előtte. — Azt hiszem, a fűrésztelepnél az uj igazgató, je­lentette ki határozottan, mint aki mindig biztos a dol­gában. De miért nem ül ide hozzánk? A különös ember egy kis asztalnál foglalt helyet, vacsorát hozatott s mikor elfogyasztotta, rágyújtott egy gyűrűs szivarra. Szétnézett a teremben, aho! senkisera ismerté fel. de ö kiásott az emiékeibői vagy tíz ismerős arcot. Fogadni mert volna, hogy á főpincér pikkolö volt itt valamikor, a tulajdonos pedig, aki hátulról elörejött s egy szép pukkedllt csinált az asztala előtt, valamikor kiszolgálta és áz elhízott cigány ugyanaz, aki húsz évvel ezelőtt az ablak előtt muzsikált. Ragyogott a ptimás fe­kete képe. mintha suvlksszal lett volna kifényesítve, mi­kor észrevette a vendég érdeklődését A különös ember nem tudott uralkodni mágáíí s odáir.tette,

Next

/
Oldalképek
Tartalom