Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-07 / 203. szám
XIV. ÉVF.”203. SZÁM. Harminckét kisebbségi nép világkongresszusa, a genfi nemzetiségi nagygyűlés Hetedszer jönnek össze Európa kisebbségi népei, hogy a világ színe előtt hitet tegyenek életerejükről — Hivatalos mesterkedésekkel akarták sikertelenül megzavarni az együttharcoló európai nemzetiségek harmóniáját (Genf, szeptember havában.) A megszokott utón, mely a tó partjáról a Palais des Nations felé vezet, tavaly óta nagy változás történt. A genfi állam tanácsa kisajátításoktól sém riadva vissza, háromszorosára bő vitette ki a szűk kis sikátort, melyen ilyenkor ősszel az egész világ tolong a nagyon is átlátszó üvegterem félé, hol a kiválasztott bölcsek Ítélkeznek jövendője i'e lett. Éz azonban nem jelenti azt, hogy most már a kisebbségek számára is szélesebb és könnyebb itt vezet a népek tanácsa elé. A hetedik kongresszus Akinek ebben a tekintetben kételyei'-lettek volna, nem is nagyon messze a szóbanforgó hely 1 öl és minden különösebb nehézség nélkül bizonyságot, szerezhetett e napokban hangának, ha elment a Madeleine szomszédságába, a Salle Orntraleba, ahol Európa megszervezett kisebb sógei augusztus hó három'utolsó sápján tartották meg immár hetedik nemzetközi kongresstsu sukat, Ezekről a kongresszusokról a legkülönbözőbb véleményeket hallhatja az ember. Azok. akiknek kényelmetlen cs kellemetlen, nemcsak károsnak szokták nevezgetni, hanem céltalannak is és nem fogynak ki a gúnyolódásból. De hallani csüggedt és lemondó hangokat az érdekeiek soraiból is, kik nem tudják elfojtani le- hangoltságukat, amit meddő fáradozásaik felett éreznek. A tény azonban az, hogy ezek a nemzetköz; összejövetelek, melyeket egészen .helytelenül H/.-'klünk meg kisebbségi kongresszusoknak nevezni, holott nemzetiségi kongresszus a nevük de a lényegük is, — hét éves tevékenységükkel elértek egyet: azt, hogy fogalommá lettek, át mentek az európai köztudatba s ezzel együtt európai közíudattá tették azt is, hogy a nem zetiségi kérdés változatlanul itt van, mpgoklv; távolról annyira sincs, hogy 32 néptörzs képviselői, kik 14 különböző államban laknalc, év rol évre összejönnek Európa távoli sarkaiból i emlékeztetik erre Európa aluszékony lelkiisme rétét. Hogy ez igy van, azt nem is annyira azok bizonyítják, akiket a szállodásuk régi ismerős ként fogad és minden szokásukat ismeri már. hapern sokkal inkább azok, akik mindenáron itt szeretnének lenni a delegátusok között s ha ez nem sikerül, megelégszenek azzal is, hogy a hallgatóságnak fenntartott padokon hallgassák végig a tanácskozásokat és legalább az előesar nők ban elvegyülhessenek a kongresszus tagjai között. Ebben az esztendőben több volt ilyen, mint bármikor ezelőtt s ahányan voltak, annyi féle célzat vezette őket ide. Akik hiába vártak a genfi bizonyítványra. Itt volt például Szántó Gábor szabadkai orvos vezetésével egy háromtagú bácskai magyar küldöttség. Ez a Szántó Gábor arról nevezetes, hogy oaahaza Bácskában a szerbekhez való leö zeleclés evangéliumát hirdeti, második magyar párt alakításán mesterkedik, mely ha nem is Varázsolná mennyországgá majd a kisebbségi tömlöcöt, vezetőinek biztosan befolyást, mandátumot s egyebet Veretne szerezni, különösen most, amikor Jugoszláviában felkészülnek találni a megrendelésre 'működő kisebbségi pálló kát az alkotmány újjászületésének tiszteletére. Ez & SzáütÓ Gábor pedig szájtátó társaival és annál önludatosabban csillogó monoklijával nem jött egyébért Genfbe, mint azért, hogy itt a nemzetiségi kongresszuson bizonyítványt sze rezzen magának és kisded törekvéseinek: ő is hiteles magyar kisebbség, hiszen panaszkodni is jár a nagyvilág elé, ugyanolyan joga lesz tehát, mint a többieknek, a régieknek ahhoz, hogy odahaza is a nép nevében beszélhessen és esetleg cselekedjék is. Az óhajtott bizonyítványt nem sikerült megszereznie. Ez azonban semmit sem változtat azon a tényen, sőt, meg is erősiti azt, hogy — ime — a nemzetiségi kongresszus valami hatóság-félévé nőtt fel az idő lassú múlása közben, fórum lett, melynek nemcsak az igazi, hanem a hamis bizonyítványai is érnek valamit a politika praktikáiban. Ami talán még többet is jelent. Hasonló célzatokkal jelentkezett a kongresz- şzus elnökségénél egy pozsonyi szlovák ur — neve igazán nem fontos — aki viszont a békés megyei tótokat szerette volna Benes urnák megbízásából képviselni, mint emigráns természetesen. Emigránsokat azonban csak akkor vesz fel a kongresszus tagjainak sorába, ha a szóban- forgó nemzetiséget force majeur — a francia Ezt a célt szolgálja az a hatalmas kötet mely Két éves munka után, az ez évi kongresz- szus alkalmából került a nyilvánosság elé és csaknem ezer oldalon pontosan, adatszerűén megmutatja Európa valamennyi kisebbségi népének mai való helyzetét. Nem lesz érdektelen olvasóinknak emlékezetébe idézni, hogy ezeknek az adatoknak összegyűjtését és kiadását a magyar csoport)iak javaslatára határozta el a kongresszus, két évvel ezelőtt. Most már, hogy a könyv megjelent és igen széleskörű érdeklődésnek tárgya, azt is elárulhatjuk, hogy eléggé nehezen, mert a kongresszus hivatásos vezetői közül egyesek aggályoskodtak. A közhangulat azonban, amely megunta a merengő köldöknézés politikáját (arról a köldökről van szó, melyen a kongresszusnak a Nemzetek Szövetségétől kellene erőt és táplálékot kapnia) a magyar indítvány értelmében határozott s ma éppen azok a legbüszkébbek, akik két esztendővel ezelőtt a Bavaria söröskancsóiba folytották aggodalmaikat. Lehetnek is. Anlint az mindig történni szokott, ebből a kongresszusi kiadványból is a határidőre csak mindössze száz első példány készült el és jelent meg a genfi nemzetközi piacon- Ennek a száz példánynak azonban falrengető molett bécsi titkárnője, alig győzte kiszolgálni sikere volt: Schwarz kisasszony, a kongresszus a sok követségi titkárt és sajtóembert s beszedni a 10 svájci frankokat kötetenként, ami igazán nem nagy ár azért az anyagért, amit az érdeklődő ebben a könyvben megkap. Végül is a kisebbségieknek az első szállítmányból nem is jutott, amit bizonyára tiltakozás nélkül vettek tudomásul valamennyien. Egy hős kisebbségi amazon. A kongresszus a három napon keresztül becsületesen és komolyan dolgozott. Mindenekelőtt ezt a kiadványát tárgyalta le s egészítette ki újabb érdekes adatokkal. Ezeknek a hozzászólásoknak a rendén ismerkedtünk meg a bájos. szőke Rudnicka asszonnyal, aki az ukrán népet nemcsak ezen a kongresszuson, hanem a »lengyel sejmben is képviseli; ez á fiatál hölgy elnevezés már együtt jár a nemzetközi politikával — akadályozza meg abban, hogy képviselőit hazulról küldbesse ki és azok oda bántó« dás nélkül vissza is kerülhessenek. Ez az eset azonban nem forgott fenn, mert a békéscsabai tótok maguk jelentkeztek és fel is vették őket közvetlenül a tagok sorába. A macedo-bnlgárok. Jelentkeztek végül a szerbiai macedo-bul- gárok is, akik azonban már nem ebbe a sorba tartoznak, hanem éppen ellenkezőleg: hamisítatlan kisebbségek ezek, szomorú helyzetüknek minden jegyével szegény hátukon s csak azért nem lehettek ezúttal sem tagok, mert a nemzetiségi kongresszus statútumai szerint a felvétel egyhangúan történik. (Ebben a kongresszus csak a Nemzetek Szövetségének magas példáját követi.) Már pedig a jugoszláv politikának volt annyi befolyása egyes szláv csoportokra, hogy azok a macedo-bulgárok felvételétől hozzájárulásukat megtagadták. A felvétel ellen szavazott a csehszlovákiai zsidó képviselő is, bár ezért csoportjának többi tagjaitól erősen kikapott s nagyon meg is bánta magatartását. Különösen amikor a macedónok arról kezdtek beszélni, hogy ezt az ő népük sohasem fogja megbocsátani. A macedónokkal tényleg nem jó haragban lenni, erről napról-napra olvasunk újabb híreket, melyeket a mi illedelmes és törvényes kisebbségi küzködéseink térségeiről egyáltalán meg sem tudunk érteni. A kitűnő leitmeritzi ügyvéd is okosabban tette volna, ha követi azoknak a példáját, akik a szavazás előtt kimentek az előcsarnokba — egy cigarettára. Mindezekből azonban újra «sak az látszik, hogy a nemzetiségi kongresszus tényleg fórum, melyet még kormányok is kitüntetnek azzal, hogy diplomáciai sakkhuzásaik szinteréül választják s kisebbségi népek, képviselőinek mércéje alá állanak, kik mégis csak azok, ha véletlenül más államokban élnek is. Egy lépés a nagy cél felé. S ha fórum, akkor bizonyára valamikor meg fog mutatkozni az a haszna is, melyért ezelőtt hét esztendővel először ült össze. Addig is tett azonban, már néhány jelentős lépést a végső, nagy eél: a kisebbségi népek nemzeti egyenjogúsága felé. Egyelőre azzal, hogy komoly, tudományos és maradandó formában megmutatja a világnak: mily messzire vagyunk ettől még, az eredménytől. olyrci vakmerőén pellengcrezte ki beszédében a lengyel kormányzat galíciai hírhedt „pacifiká- ló“ hadjáratát, hogy ennek hallatán az a sok férfi, ki hét esztendő alatt erről a pódiumról szólott, bizony szégyelhette magát. Amikor pedig a cirkumspektus elnök, a szelíd, de okos Wilfan ur elszakította beszédének fonalát: olyan ügyesen, szellemesen vágott vissza, hogy bizony mi tűrés, tagadás, az elnök ur láthatólag zavarba jött s csak az elnöki szó hatalma mentette meg a helyzetet. Behatóan tárgyalta a kongresszus a kulturális önkormányzatok s általában a népközösségek nagy problémáját s egyéb felette érdekes kérdéseket is, melyekre talán érdemes lesz külön is visszatérni. Dr. Sulyok István. népszövetségi szakértőbizottság meg\j magsarországra (Budapest, szeptember 5.) Az Est értesülése szerint Valkó magyar külügyminiszter genfi tárgyalásai eredményeként közelebbről egy nemzetközi szakértőkből álló bizottság érkezik Magyarországra, hogy ott tanulmányozza az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét. Illetékes helyen meg vannak győződve árról, hogy a bizottság vizsgálatai a legjobb véleményt fogják eredményezni. E bizottság küldetése a nagyobb magyar kölcsön érdekében szükséges. Sürgősen nézze meg a LEPAGE iskola-kirakatát S Ki vannak állítva az ajándéktárgyak az iskolás vásárlók számára. Mindenki kap ajándékot, az is, akinek vásárlása egész év alatt száz leit tesz ki. Kérjen ingyen betétkönyvet LepagetöU E&er oldatos könyv Európa kisebbségeiről
