Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-21 / 215. szám

XIV. CVF. 215. száll. áWr ANGOL „ ^r5§ 1ÍF ES VfciAüCiÄ. ŐSZI ^ W DIVAT ÚJDONSÁGOK 1 r KOSZTÜM, K VBÁTésRLHA KELMÉK MEGÉRKEZTEK!! ANGOL KABÁT KELME már 115 Leitől EUGEN SZABÓ «MŐ divatnagyáruházában,' "Clüj. L Telefon 479. . Szomory Dezső és „hazafias“ kötelességünk Úgy kezdődött a dolog, hogy! Szomory Dezső budapesti iró ur leutazott Aradra, saját előadá­sa szerint friss benyomásokat ’ szerezni aradi tárgyú írásához. Mindössze két napig volt Ara­don, aztán visszautazott Pestre és néhány új­ságcikkben beszámolt aradi tapasztalatairól. Mint mondja, az impériumváltozás óta először járt Aradon, tele érdeklődéssel, szomjasan az ott reá váró impressziókra lépte át a határt. Bennünket is nagyon érdekel tehát,, hogy mit tud észrevenni egy magyar iró az idegen or szágban, amelyet úgy keresett fel a sorsfordu­lat tizenharmadik évében, mint Julian barát messze földre szakadt testvéreit. Lássuk csak­ugyan: mi volt az, ami Aradon, ebben a Ro­mániához csatolt, de legalább nyolcvan száza­lékában ma is magyar városban Írásra ösztö­kélte a „Párizsi regény“ szerzőjét? Az első cikk­ből arról értesültünk, hogy némi, bár nem tra­gikus összeütközései támadtak a határőrséggel és ujongó örömmel fedezte fel, hogy az aradi állomásépület „Arad“ felírása magyaj. A má­sodik cikk pedig három hasábon keresztül arról értekezik, hogy őt, a nagy Szomoryt, megrohan­ták Aradon az újságírók, nem hagyták élni, egy ifjú volontörnő még a szállodáig is felkí­sérte és mindenáron intervjut akart kivercked ni tőle. De ő nem hagyta magát és az ujságiró- nőt elzavarta. Mindennek a konzekvenciája: a Vidéki újságírók rosszmodoru, tudatlan és kel­lemetlenkedő szörnyek, akikkel ő, az ünnepelt drámairó, novellista és regényíró méltóságán alulinak tártja még csak szóba is állni. Az ügy ezzel koránt sincs lezárva. Iorga lapja, a Neamul Romanesc boldogan közli Szo­mory Dezső nyilatkozatait s azt, amit ő az aradi volontornőről mondott, az egész erdélyi Újságírásra általánosítja. Ezek után pedig nincs más hátra, minthogy Románia kisebbségi új­ságírói harakirit kövessenek el, szüntessék Ír lapjaikat, mielőtt még mea culpázya örülnénei Iorga cs Szomory Dezső egymááratalálásánaV Szerencsére erre még nincs szükség, mert Szó mory Dezső „Tévedések helyreigazítása“ ciraen takaródét fuj és ezeket Írja: „Igaz, haragudtam egynémely aradi újságíróra, aki tartózkodó természetemet s kizárólagos örömömet a ma­FEHÉRNEMÜ TLSSOR SS Lei SELYEM CREPDECHIN HO Lei eueEN SZABÓ -»ENÖ divatnagyáruházában, Cluj -w Tefefoa 479. .gányosságban mindenáron meg akarta zavar­ni. De ha biráltam is, sértő szándék nélkül, tisztára magánjogi és riporteri szempontból vi­déki kollégáimat, soha egy pillanatig nem is gondoltam arra a politikai őrtállásra, amit be­töltenek. Lehet, hogy ez hiba, nem mondom. Mert, ha csakugyan arra gondolok, hogy bizo­nyos vidéki újságírók, bizonyos helyeken, mi­lyen nehpz helyzetben teljesitik hazafias köte­lességüket, valószinüleg még azt is elnézem ne­kik, hogy nem hagytak élni egy pár nyugodt órát Aradon. De amiért annyi szeretettel voltak irányomban, én is a szivemre fogom ölelni őket, ha még egyszer ebben az életben visszamegyek Aradra.“ Igyekeztünk objektiven szemléltetni az „affér“ egész menetét, Szomory Dezsőnek csak­ugyan igaza van abban, hogy az aradi újság­írók a „vidéki újságíró“ tehertételével végzik — mint Szomory mondja — „hazafias“ köte lességüket. Egyikük sem Bemart Shaw, még ?sak Rákosi Jenő sem, valóban Aradon élnek és nem a Morning Post, vagy a Times munka­társai. Aminthogy Szomory Dezső sem Ches­terton, vagy Wells, akiknek százezres példány­számokban forognak közkézen a könyveik s akik ehet, hogy Szomory Dezsőt — ha egyáltalában hallották a nevét — épp úgy vidéki Írónak tar­tanák, ha elébük bukkanna, mint Szomory aradi kollégáinkat. De nem is erről akarunk beszélni Úgy véljük, hogy a Szomory és az aradi újság irónő konfliktusa lezártnak tekinthető az iró utóiratával. Elvégre kedves aradi kolleganőnk, ha tehetséges — és miért ne tételeznők fel róla, hogy az, hiszen kitűnő pesti irók és újságírók jelentékeny százaléka épp úgy vidéki redak- ciókba,n dolgozott valamikor — el fogja birni azokat a sebeket, amelyeket Szomory Dezsőtől kapott és kiverekszi magának azt a helyet, a kis magyar nap alatt, amelyet megérdemel. Még arra az Ízlésünknek nem tetsző útra sem tévedünk, hogy boncolgatni kezdjük a Szo­mory Dezső Írói nyelvét, amely lehet raffinált, gazdag és kifejező, de magyartalansága, kere­settsége és modorossága néha egyenesen meg­döbbentő. Valamit azonban mégis a Szomory Dezső számlájára írunk. Nem tagadjuk, ebben a tekintetben könnyen sebezhetők vagyunk. Va­lahogy nem úgy képzeltük, hogy egy magyar iró csak azért jön le két napra Aradra, vagy I mtr. garantált vj PRIMA mosó zefir U mtr. “WEED ŐSZI PONGYOLA KEL1E bei EUGEN SZABÓ JEN® divatnagyáruházában, Cluj L Velefon 479. Kolozsvárra, hogy hiúságát fiatal riporterek elutasításával legyezgesse szóban és írásban. Mi magyarországi írótáljainktól azt várjuk, sőt várjuk el, hogy kereső szemmel nézzenek be az itteni magyar életbe, ne takargassák a hi­bákat, ha ilyet találnak, de vegyék észre azt is, hogy mégis csak jelentős munka, egy kicsit áldozat is, ha túlzóak akarunk lenni: marti- rium. Ez a sorsa Erdélyben újságírónak, tiszt­viselőnek, ügyvédnek,-színésznek, gazdának, ha magyar és ehhez a fixa ideához görcsösen ra­gaszkodik tüzön-vizen keresztül. Senkinek in­kább nem kötelessége ez, mint a magyar Író­nak. És ha nem teszi és ha Arad hatvanezer magyarjából csak egy kis volontörnő túlzott ambíciója az, ami figyelmét felkelti és ami ihletre hangolja, akkor mi óvást emelünk Szo­mory Dezső magyarsága és regényirói szeme, Ítélete ellen. Pedig mi többnek szerettük volna látni Szomoryt, mint egy hisztériás, önimádatá­ba begubózó, kellemetlen és zsörtölődő öreg embernek, aki egyébként a jó modorból együtt vehetne leckéket azzal a kis kezdő ujságirónő- vel, akinek egyébként megköszönheti azt, amit kapott tőle: egy cikktémát. (sz.) Magyarország és Ausztria kölcsönigényeit a népszövetségi tanács elé vitték A középeurópai szanálásra a berlini találkozótól várnak fontos javaslatot — Korai volt az osztrák kölcsön megszavazásának híre (Genf, szeptember 19.) Az újjáalakított nép- szövetségi tanács ma délután megkezdte uj ülés­szakát. Az ülésszak napirendjén a pénzügyi bi­zottság jelentése Ausztria és Magyarország pénzügyi helyzetéről, továbbá a Saar-vidéki kölcsön ügyéről, valamint a felsősziléziai né­niét kisebbségek ügye s Lengyelország és Dan­zig konfliktusa szerepelnek. Tárgyalják a magyar kölcsön ügyét. A Népszövetség pénzügyi bizottsága szom­baton folytatta tanácskozásait, amelyek során legelőször a pénzügyi szakértőket hallgatták meg Magyarország jelenlegi gazdasági és pénz­ügyi helyzetéről. Walkó, magyar külügymi­niszter csak újabb tanácskozások után fogja megtenni a maga előterjesztéseit a tanácsülés előtt. A bizottság köréből egyébként a leghatáro­zottabban cáfolják azokat a híreket, — amelye­ket egy lap küldött világgá s amely szerint a bizottság hétmillió fon­tos kölcsönt adott volna Ausztriának. A bizottság csak véleményező szerv a Népszö­vetség mellett, nem tőkecsoport s igy nincsen semmi lohtősége arra, hogy a maga hatásköré­ben kölcsönöket nyújtson, vagy szavazzon meg. Gazdasági békepontokat visznek Berlinbe. Rollin, francia kereskedelemügyi államtit­kár német hírlapírók előtt kijelentéseket tett Laval és Brinnd berlini útjáról. Ezek szerint a két francia politikus a legszorosabb gazdasági és pénzügyi együttműködés tervét fogja előterjesz­teni a német fővárosban és hogyha ebben az irányban megegyezés jön létre, úgy a gazdasági tervbe bele akarják von­ni Középeurópa más államait is. Népszövetségi biztos Ausztriában. A népszövetségi pénzügyi bizottság.- elké­szült az Ausztria pénzügyi helyzetével kapcso­latos javaslataival és jelentésével. Beavatott helyen úgy tudják, hogy az Ausztriának nyúj­tandó kölcsön folyósításakor népszövetségi pénzügyi főbiztost neveznek ki Ausztriába, akinek a költségvetés összeállításába is beleszó­lási joga lesz. Valószinüleg Avenol lesz az ausztriai népszö­vetségi pénzügyi tanácsadó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom