Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-21 / 215. szám
XIV. ÉVF. 215. SZ'ÂM. Kutató utón a földön heverő porszemek: a f varrottas nyomában Az erdélyi magyar népművészet titka — A gazdasági válság miatt kiveszőben van a „régi divat“, amelyhez csak anyag kell s azt már nem bírják Prohászta Ottokár püspök mondotta egyszer: „— A nagy Széchenyi István is azt mondotta: „Aki nem tud sziklákat görditeni, az gördítsen porszemeket, — mert nem porszemek azok, hanem aranykövek, nem aranykövek, hanem gyémántszilánkok, nem gyémántszilánkok, hanem megtört szivek!“ Mikor három évvel ezelőtt egy hetivásár alkalmával az ószer mellett elhaladva, először pillantottam meg a földön heverni a felső ma- rostordai varrottasokat, melyeket századok óta varrnak Marosvécs, Holtmaros, Magyaró, Disz- najó asszonyai, leányai s melyek éppen napjainkban keltek uj életre, a szivembe nyilait: Istenem, hát idáig jutottunk?... Kimentem e falvakba, hogy személyesen győződjem meg, miért lettek ezek a lagnaqyobb kincsek, mint Gyallay Domokosné elnevezte, földön heverő porszemek. Akkor még pirulva rejtegették előttem és egymás előtt is a valót... Sorban első volt Marosvécs. Bármennyire is érzi a mai idő súlyát, a legjobb viszonyok közt van a négy község közül. Az ott talált hímzések egy részén látszik a fejedelmi származás, a más része nagyon hajlik az ornamentika felé. Kutatva ennek okát, sokat hallottam egy volt tanítónőjük, Tállyay Györgyné nevét, ki kézimunkaórákon varrottasokat tanított a leánykáknak. Nem tudom, él-e és hol, de gyakran szálltak hozzá gondolataim. Drága a „régi divat“. Holtmaros tiszta szép házainak takaros, dolgos asszonyai a magasan vetett gyönyörűséges szines varrottasokkal ékeskedő ágy mellett éppen egy semmitmondó, fehér varrással foglalkoztak. Megtudtam, hogy többet nem akarják varrni ősi mintáikat, mert „nem divat, más., divat lesz“. Csak mélyen a szemökbe kellett nézni s megértettem, hogy a régi divathoz sok anyag kell, azt már nem bírják. Próbáltam a lelkűkre beszélni, de hajthatatlanok. Meg vagyok győződve, hogy ebből az egyszerű fehér varrásból a nép művészi lelkén keresztül évtizedek vagy század múlva egy uj magyar csoda fog előállani. Itt fogant meg lelkemben a gondolat, hogy levarratom és összegyűjtöm az utókor számára a felsömarosmenti varrottasnak minden mintáját ez utolsó percben, amikor még lehet. Nem gon doltam már arra, hogy gyenge a testi és anyagi erőm hozzá. — Magyarón varrnak a legtöbben és a legelőnyösebb helyzetben is van Magyaró. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt az akkori református esperesné, Lénárt Józsefné, az ott levő varrotta- sök egy részét, szinte mind csak vagdalásos mintákat összegyűjtötte és ki is állította Marosvásárhelyen s ezzel és odaadó munkásságával nagy hasznára volt az ottani népnek és varrottasnak. Fájdalom, halála után ez a gyűjtemény szétkallódott. Jelenleg a református esperessel az élén, a tanítói kar s főleg az agilis Schrambeck Laura segíti keresethez az asszonyokat s általa kerültek Kolozsvárra a magyarói gyönyörűséges nép- fa imzések. Azt hittem, Disznajón nem találok újat, de nagyon elámultam, mikor gazdag anyagát megláttam. A népművészet itt nagyon kedveli az állatvilágot és hímzésein azt mesterien alkalmazza. Például egyik asztalteritőn, melyen tulipán és „vadtehén“ is van, nagyszerű sarkot eszelt ki két egér farkából. Egy kis teritőre egész állatseregletet varrt. Varrottasai általában feltűnő gondosak és Ízlésesek. A felsömarosmenti varrottas a többszínű varrottasok egyik legszebbike. A fehér vagdalásos mintái- is nagyon számosak és jellegzetesek, de fehéret sok helyen lehet varratni. Azon ban a szines ,,zsinór“-varrásaik páratlanok és előbb-utóbb biztosan nagy keresettségnek fognak örvendeni, mert most, hogy a maguk teljességében a világ elé kerülnek, ellenállhatatlan és mindenre akalmas voltuk divatba fogja hozni. A főszin, melyet varrottasaiknál a legnagyobb előszeretettel használnak, a kék-piros. De komakendőknél sokszor ötletesen használják a piros, világoskék és buzakéket együtt, sőt lilát, zöldet is, Komakendő alatt egy kockás térítőt értenek, ezzel viszik a betegágyas asszonyok meglátogatásakor az ajándékot, mely szokás szerint két tojás és liszt. Ez a kománékra nézve szinte kötelező s innen a kendő elnevezése. Ezeken és a törülközőkön szép horgolt csipke s olykor még csomózott rojt is van. Vagy valami egyszerű horgolással „be van hányva“, mint ahogy nevezik. A fekete-vörös: magyar gyász. Azokat a kendőket, melyeket haíottlátoga- táskor használnak, szintén a szokott ajándékot vive, sokszor csak szövik fehéren fekete vagy buzakék csikkal. Vannak ezenkívül „halott^kendő^k, melyek nagyon szépek s fiatal halottaknak fekete és pirossal varrják mindig, idősebbeknek fekete-buzakékkel. A fekete-pirost „magyar-gyász“-nak hívják. Ezeket a halott alá teszik, kettőt egy koporsóba, melyből kétfelől kint marad a varrás, A komakendőt, halottlátó és halottkendőt, mint ősi szokásaikhoz tartozó kellékeket, nem adják el. A nők inge piros-kékkel van kivarrva és a férfiaké fehérrel és sárgával. Gyapjúból szőtt asztalterítőiknél a piros-zöld a használatos szia és ezelőtt a piros-fehér-zöld is. Népmintáik páratlanok és a gyűjteményben, mely körülbelül 500 darab, 500 különféle mintájuk van. Mindegyiknek nevet adtak, melyet sok lenne felsorolni, de a kiálitásokon minden dara-« bon olvasható. Példaképpen említem fel a férfiingekről varrt mintakendő 33 mintájának neveit: Szembeszives. Papsajtos. Ablakos. Vonós. Kakasfarkas. Emmes. Gombos. Csillagos. Sántafehéres. Rózsás. Kasztenes. K-betüs. Törött- szárnyú. Ablakos II. S-es. Kapcsos. Rózsás II. Almás. Fél-rózsás. Cserebogaras. Pókos. Vizfo- Ivásos. Tükrös. Pántlikás. Lakatos. Fenyőágas. Pillangós. Vetélős. Paplanos. Vizfolyásos. Bá- lint-Minya forma. Törött-szárnyú II. Kicsi pap- lankendős. Ahogy a varrottasok neve megszületik Hogyan születik a minták neve?... Istenem, 1 a felsömarosmenti nép levarr mindent, amivel foglalkozik, amit szeret, lát, ami körülötte vagy a mesékben él. Nemrég, mikor a férfiak még boldogan mentek havasi munkájukra, vitték magukkal a havasi patkót, melyet szijjal felkötnek munka előtt a talpukra, hogy a sziklákon járni tudjanak. S melynek épen olyan alakja van, mint ahogy varrják asszouyaik. Szegény fejük, mint a méhkasban a méhek, úgy felzavarodtak, mikor feszítettem fel őket a Mozsarasért; jöttek-mentek, behoztak tücsköt-bogarat, mig végre kisült, hogy Mozsaras minta nincs. Most már van... Egyik régi több változatban használatos tulipán mintájukat „Sálas“-nak nevezik. Férfiak régebb sálat viseltek a nyakukon, mely ezzel a mintával volt varrva. Másik példa: Egy keskeny, pontos szegély mintára azt mondja egyik néni: „Ez a vackor-fás“. Mikor bámulok, magya rázni kezdi: — Hát sohsem látott a tiszteletes asszony vackor fát? — Dehogy nem, néni. fler-— Hát aztán látta-é, milyen gyönyörű koronája van? — Igen. — Hát ez nem éppeg olyan, mint a? — Jobban el sem nevezhette volna, néni lelkem. Mikor a„Nekedéneklés“ minta neve felől kér« dezősködtem, ezt a magyarázatot kaptam: — Hát, mikor varrunk, ketten egymás felé hajolunk és zsoltárt éneklünk. Nekünk, refor« mátusoknak, van egy egyházi énekünk, mely így kezdődik: „Néked éneklek...“ Ha máshonnan oda férjhez megy egy leány, annak varrottas mintáját azon hely nevével jelölik, honnan való, igy: sajói, bikali, mérai, holtmarosi, disznajói, bisztrai stb. Annyira ügyesek a kitalálásban, hogy meglepődtem. Semmit nem kontárkodtam az ők tudományában, hanem mikor valamely mintának sarok kellett, bejöttek és itt mellettem, mig főztem, olyan pontos, eszes sarkot gondoltak ki, hogy azóta még jobban bámulom őket. Csupán arra kellett megtanitnom nagynehezen azt a száz asszonyt, ki a gyűjteményt varrta, hogy az öltések egyformák le« gyének és a minta meg a szegélye középen kezdődjék. „Le kell nyomni az árát“ A szemet ,,akasztalat“-nak hívják. Varrnak gyönyörűen két szálára is, de nagyon igénybe veszi szeműk világál. Drágábban is varrják. Valaki azt mondta: „Le kell nyomni az árát“, flova még? Próbát tettem erre nézve is. Tizenöt- lmsz lejt kaptak a saját kosztjukon egy napi munkáért. Mert a felsömarosmenti varrottas a szorgos kezek közt is lassabban halad más var- rottasnál. Egy munkásabb függönyszámy meg- varrása két hónapi munkát ad. S akik varrtak valaha huzamosabban, tudják, hogy egy idő múlva szúrni kezd a vállbán. Hát még most. mikor éhező gyermekűk miatt am úgyis fogynak, mint a gyertya. Szomorúan nézem őket; nem is tudják, mikor többen is egyszerre beszélnek hozzám, milyen messze jár a lelkem... előmbe idézi három év előtti telt arcukat... Sokféle és szép szövésmintáik vanpak, két- három-négy-ötnyüstös, szedéses, rakott, borshi- mes, táblás, sávos, fenyőágas stb. és rendkívüli kitalálói annak, hogyan kell két keskeny vászi- nat összekötni, hogy szélesebb legyen. Ez a kötés dísze lesz a varsóit as darabnak. Van pl.: kislior- gas, nagyhorgas, vastaghorgas, mindenember, csokros, darázsfészkes, kiskapcsos, nagykapcsos, rudas, keresztes, guther, tulipános, asztallábas- rózsás stb. kötés. Kati néni művészete. A gyűjtemény teljes anyagát Incze Andrásáé Szakács Kati néni szőtte nekem, aki 1864-ben született, 84-ben ment férjhez Nagysajóról Magyaróra. Ö a szövés nagymestere, még ma is éjjel-nappal sző és veszi a földet az unokáinak. Az a két párna, melyet szinte ötven év előtt hozott Magyaréra, a gyűjteményben tanúskodik róla, bogy Kati néni leánykorában is ügyes volt. De tanúskodik erről más is. Egyszer csak Kati néni eltűnt a láthatárról, itt hagyott vászon nélkül, megállt a varrás. Pár hét múlva előkerül s a pihenéstől vagy mitől, szaporán előadja: ..Tudja-e istálöm, hol jártam?“ Néni én, Kati néni. „Hát Nagysajón, a szülőhelyemen voltam lakodalomban.“ Nagyot nézek. „S tudja-e a tiszteletes asszony, hogy ott a lakodalomban á leánykori szeretőmmel találkoztam?“ Még na-1 gyolibat néztem. „IJgy biz-a s még elmondta őkelme, ott az egész lakodalmas népnek: nézzétek, ez volt az legénykori szeretőm.“ S azzal ki- penderitett a középre és eljártuk a táncot. Hej, haj Kati néni!... Ifjúkori szerelem!... Örökkévaló édes álommá szövődik az élet osztovátáján... Az előbb azt mondtam, bogy divatba kell hozzuk a felsömarosmenti varrottasokat. mert a gyermekek éheznek. Sok lenne kitérni a nyomor példáira, melyek feltárultak előttem s melyekből megláttam, hogy azok a földön heverő porszemek nemcsak aranykövek és gyémántszilánkok, hanem megtört szivek... Mindazok, kik ma a nyomorgók mellé állanak, jól tudják, hogy a munka nem nehéz és az sem a legnehezebb, hogy nem lehet annyit tenni és adni, amennyi kellene, hanem emésztő’ az a sok visszafojtott könny, mely a szívre hull.... S ha még azt is megtudtuk, hogy a fiatal asszonyoknak már nincs gyermekük, önkéntelenül kérdezzük: Ki fogja a magyar varrottasokat varrni? Ki fogja megőrizni?... Ketten! Az örök Isten és a magyar szív!... Szász Mártonná Bene Ilona (Magyar gen). Gyerekek ingyen kapnak könyvjegyzéket, órarendet, betétkönyvet, vásárlásnál szép, jó ajándékot Lepage-nái, Ciuj-itoiozsvár.
